Mikor kinőttem a pizsamám egyre jobban kezdett tetszeni a vrjúdombi mesék, mert mindenki úgy nézett ki benne, meg úgy is mozgatták őket, mintha ittak volna. Nem csak belőletek váltotta ki a leírt érzést, van még itt pár jó példa : www.origo.hu
@Molo (#11170): A Varjúdombi annyira elvont volt képileg, hogy nem gyereknek való volt. Fekete-fehér tévén pusztulat volt az egész, színesen sem volt egyszerű az alig mozgó, pacsmagos akvarellfigurákat beazonosítani. A mesék azok nem voltak rosszak, de gyerekként szerintem utáltam volna. Mire az bejött, már leérettségiztem, viszont láttam egy csomót, mert sokszor vetítették moziban, a nagyfilm előtt. Untam, de más bajom nem volt vele.
@Flór Gábor (#11169): Ezt így gondolom én is. Talán ha 10 éves korom előtt láttam volna. Ámbár akkoriban annyira kevés volt a tv műsor, és azon belül a gyerekeknek való, hogy megnéztem mindent. De Legkisebb ugrifüles, Lolka&Bolka, Pom Pom meséi, Frakk, Magyar népmesék(! ) stb. jó mesék közt ez igen gyengének számított már kölök koromban is. Amit még ennyire nem szerettem, az a Varjúdombi mesék.
@Molo (#11166): Én már 12 éves voltam, amikor ez elkezdődött, úgyhogy már igazán nem néztem esti mesét, de ezt a dalt gyűlöltem (a híradó előtt volt a mese, tehát már általában be volt kapcsolva a tévé). És emlékszem, ez akkorát ment, hogy már felnőtt voltam, nős stb., amikor még mindig tolták. És nem tudom, szerette-e valaki azon kívül, aki berendelte és műsorra tűzte.