@Molo (#14444): Engem érdekes módon nem zavart a látvány. Mint ahogy most sem igazán érdekel, hogy van valaki öltözve, vagy milyen körítéssel akar identitást adni a művészetének, az érdekel, mit hallok. Ráadásul ezek a ruhák zömmel (egy-két extrém kivételtől eltekintve) hétköznapi viseletek voltak. Én pl. sosem voltam diszkórajongó (sőt, életemben talán háromszor voltam diszkóban ˝szórakozási céllal˝, akkor is valami rokont kellett elkísérni), a szintipopot sem szerettem, de a mindennapi öltözködésem bizony hasonlított ezek közül némelyikhez.
Amúgy ez a zene, öltözködés stb. pontosan a hippi/rocker/woodstock/stb. korosztály és stílus elleni lázadás volt, ekkorra az számított meghaladottnak, unalmasnak, mainstreamnek.
(És Morten Harket Take on me refrénje továbbra is hihetetlen.:))
Ezt most kb. 10 perc alatt meghallgattam s rájöttem ismét, a 80-as években, mikor a korosztályom döntő többsége ezekért rajongott, engem nem is annyira a zene, ami zavart, mert voltak egész jó dalok, hanem az a körítés, a látvány, a jelenség, ami ebben az összeállításban szépen visszatükröződik. Mennyivel egszerűbbnek, érthetőbbnek, letisztultabbnak tűnt akkor (és most is) a Led Zeppelin, Rush, Black Sabbath, Deep Purple, Metallica, Iron Maiden zenéje. Akkoriban a glam rockért is részben azért nem ˝rajongtam˝, mert a körítés nem jött be. Persze ma már leßarom a külcsínyt, de ez a szintipop videó eszembe jutatta azt a diszkó világot, amit akkor sem és most sem érzek magamhoz közel.
Jó szórakozást! :)))
Láttam, hogy korábban volt fenn húrozási tanácsokat taglaló topic.
Segítségképpen: www.facebook.com