@ADAK (#14506): Bennem nem kelt hangulatot. Eddig is tisztán látszott a nevezett két személyről, hogy ez a jelenség (szakszóval hübrisz, ami itt nem pont az eredeti görög jelentése) fennáll náluk. A hatalom megrészegít, nem olyan újkeletű felismerés ez. És a sokáig tartó hatalom kisebb-nagyobb személyiség változást okozhat. Nem mindig, nem mindenkinél és nem mindig visszavonhatatlan. A kutatás lényege, hogy ez kimutatható-e, milyen mértékben, milyen módszerekkel, stb. Ha hosszú távon nem hoz mérhető eredményt, nem lesz rá keret, kukázzák, eleve az elején jár, nem is volt még peer review. A tudomány így működik, nem revelációkkal. És nem divat, de a tudomány mindig reflektál az aktuális témákra. 600 éve még az alkímia volt a menő, a bölcsek kövét keresték s más zagyvaságokat (amik akkoriban még komoly tudománynak számítottak, csak ma mosolygunk rajtuk), 100 éve a nagy fizikai megfejtések alapköveit tették le, most mások a célok, kihívások, bár a régiek is élnek még, hiszen bármennyire is félreismerte Newton a világot, abban nem sok hiba van, amit ő megállapított, csak nem volt hozzáférése több adathoz.
@ADAK (#14504): Ennyire azért nem komplikált a helyzet, de résznem, csak résznem, én is így érzem. De nem vagyok kutatója, szakértője a témának. A lélek fiktív fogalom. Valójában csak az ember idegrendszere van, központi szerepben az aggyal. Ami egy szerv az emberben, ugyanúgy vizsgálható, kutatható, mint bármely más szerv. És ha valaki azt mondja, hogy ezt meg ezt nem tudja nem ismeri az orvostudomány (pl. ˝lélek˝), hát az lehet. 200-300 éve még abban sem volt tudományos konszenzus, hogyan is történik pontosoan az ember szaporodása. A biológia bonyolult, az emberiség történetét nézve nem túl régóta vizsgáljuk, kismillió ismeret felfedezése várat magára. Az emberi genom 92%-át 19 éve szekvenálták, a maradék 8% mostanra lett meg. És még mennyi ismeretlen tényező van! Az emberi agy az egyik legbonyolultabb szerv, kutatása bár kiemelt és sokat tudunk róla, még közel sem eleget. Amíg vannak ismeretlen területei, addig van lélek.
Ha az elmeorvos barátod 40 éve nem segítet senkin. valóban szélhámos, nem orvos. Mázli, hogy nem a balesetin sebész.
Mára már egyre több ún. lélek betegségről derül ki, hogy valamilyen fizikai rendellenesség van a háttérben. Különben hogy lehetne gyögyszerekkel segíteni egy depresszióson? De valóban ygerekcipőben jár még ez az egész. De ha nem kutatják, nem is lesz eredménye.
@Talpi (#14503): A helyzet bonyolult, igyekeztem semleges maradni jelen oldalon, de nyomokban hallgattassék meg a másik oldal is. Egyébként az idézett cikk Gyurcsánynál és Orbánnál IS kimutatja a jelenséget, elődjük pedig angol volt miniszterelnök-asszonyról és miniszterelnökről is.
De részben rosszul értelmezed, nem feltétlenül akartam védeni bárkit is, inkább NEM VALÓDI tudománynak érzem annak az elemzését, hogy a szóhasználat ˝én˝ vagy ˝mi˝.
@Talpi (#14503): Részemről pusztán arról van szó, hogy kritikával illetem azokat a ˝tudományokat˝, melyek nem egzaktak.
Elmeorvos barátom vallotta be nekem egy alkalommal, hogy 40 éve tudja magáról, hogy szélhámosságot művel. Eddig egyetlen lélekbeteg emberen sem tudott igazán segíteni. Mert a lélek nem mérhető! Nincs hossza, szélessége, magassága, Watt és Ohm száma, mint egy 412-es ládának!
Ezért legyen bármilyen politikus, tudós, vagy akár koldus, vagy bűnöző, hős, művész és irodalom tanár a vizsgálat tárgya, nincs objektív mérésekre alkalmas felület, csak a semmi!
@Sailor (#14501): Miskolcon végeztem a Sorbon szociológia szakát. Ott tanították a nemzetközi imperializmus tudományának módszertana fejezetben, hogy miként lehet a társadalom lélektanát kiismerve, a tudománytalanságot elhitetni.
Ősi módszer ez, már az egyiptomi papok is ismerték ennek a csínját. Nincs új a nap alatt!
@Molo (#14495): Szerintem Soros és társai finanszírozzák is: mint a mellékelt ábra mutatja az egyik ˝kutató˝ a CEU által finanszírozott Közép-Európai Egyetem vendégoktatója, a másik véletlenül külföldi Stavangeri Egyetem docense.
Két megjegyzés:
1. Ez nem egy már létező (Napóleon szindróma) újracsomagolása, csak hogy lehessen valakiket valakik ellen uszítani?
2. Ha valaki közösséget képvisel szerintem előbb-utóbb kialakul, hogy többes számban beszél, illetve ha nem egyre gyakrabban szólnak neki, másrészt minél több közösséget(párt, kormány, frakció, bizottság, választók, konzervatívok, békepártiak stb.) képvisel vagy beszél a nevében annál többször indokolt a többesszám.
Vélemény: én az ilyen kutatásokat elég nagyrészben vízgereblyézésnek tartom, és csak uszításra jó, mert értelme nincsen.
@Molo (#14498): - Az én felmenőim között elég sok köztisztviselő volt. A közszolga kifejezéssel szemben én csak ezt fogadom el. Ez másként azt jelenti, hogy ˝tisztséget viselek a közért, ami szolgálat, - és ez így megfogalmazva felemelő, - de nem szolgaság. A szolga kifejezés megalázó.
Ami a köztisztviselőkkel történt az elmúlt időszakban, az a kádári időkre emlékeztet, ahol a munkásosztály és a dolgozó parasztság között, - mint szendvicsben a fasírt, - meghúzódott egy vékony réteg, az un. értelmiség.
Mint közszolga olyan munkát végeztem, amit az EU tagállamain belül tagállamonként egy-egy szakember végzett. Viszont a fizetésem átlagosan a nyolcada, tizede volt a többiekének!
Egyébként ez vészesen hasonlít a pedagógus sorshoz. Ők a nemzet rabszolgái!
Egy jó kis cikk, bár a kutatás még gyerekcipőben jár, amit azért sem csodálok, mert melyik hatalmas pénzelne egy ilyet?
qubit.hu
No, pont ezt a két személyt jó lett volna évekkel ezelőtt kivezetni a magyar politikai térről.
És igaza van egonnak, max két ciklus utána mehetnének nyugdíjba, mint USA-ban, de lám a példa szerint azt is meg lehet hekkelni, majdnem sikerült is.
@ADAK (#14490): A nyelv változik, mindig is változott, ez az egyik legfőbb jellemzője. Néha egy-két generáció alatt is sokat. Nyilván Hőgyész alsón vagy Csíkszentmiafenén 1920 előtt kevésbé változott, mert se rádió, se tv, se internet, se turizmus, és a népek sem mendegelték ideoda a tengerpartra, kirándulni más bel-vaggy külföldi helyekre. Ebből következően nem igen hallották mást, csak a saját nyelvjárásukat. A világ változása az elmúlt 150 évben felgyorsult, könnyebben érintkeznek a különféle emberek egymással, egyre több új találmány készült, amelyek új fogalmakat vezettek a nyelvbe. A fiatalok meg mindig gyorsabban váloztatnak a nyelven, mint az idősebbek (most én is ide sorolom magam). Hogy ez jó vagy rossz, nézőpont kérdése, de a jelenség létezik, mindegy ki mit gondol róla.
Én is mindig csodálattal hallgatom azokat a tőlem sokkal idősebb embereket, akik szép, tiszta beszéddel kommunikálnak, jó ízes magyar nyelven, aztán még az sem biztos, hogy megvan a 8 elemijük. De ettől még - sajnos - lehetnek aljas g...k, ostoba tökfilkók, csaló gazemberek, stb., a szép beszéd nem kizáró ok. (Sajnos ez személyes tapasztalat.)
Sz`al nézőpont kérdése, hogy én (más idősebek) használok elavult szófordulatokat, kvázi nyelvet, vagy a fiatalok beszéde romlik folyamatosan? Persze utóbbi hülyeség, mert akkor nem tudnának kommunikálnio, márpedig a nyelv egyetlen jelentősége a kommunikáció (ebbe természetesen a sima beszéden kívűl beletartoznak az irodalmi szövegek, írások, stb.), különben marad a metakommunikáció, avagy nonverbális kommunikáció, amiknek még mindig sok szerepe van az embereknél. És ez a fajta kommunikáció is változik.
Az iskolai oktatás minőségét meg a leghosszabban regnáló kormányzaton lehetne számonkérni, ennek ma van a napja, de félek az eredménytől. Ha 12 év alatt ezen nem sikerült érdemben javítani, akkor mikor is?
@Kala (#14487): Pontosan!
Négy unokám van, s többnyire egyiküknek sem értem a nyávogó, hadaró beszédét. De nem csak velük vagyok így, hanem szinte minden fiatallal! Ők viszont kitűnően megvannak egymás közt... Hol vagyunk már az irodalmi magyartól!
(Vigasztal, hogy a legnagyobb hanyatláson az angol nyelv ment keresztül. Ők ugyanígy sorvadnak...)
Az iskolában a gyerekek egyre ritkábban felelnek szóban, teszteket töltenek ki némán, ma már nem is ceruzával a kezükben, hanem a tableten nyomkodják a betűket.
Minden átalakul. Az emberi agy is. De hát, ezt már Madách is megírta! Tanítják még?
Melyik egyetemen tanítanak retorikát?