@kimi (#18498): Nagyot szántol
Hidd el, jó amit csinálsz
Ezzel eljön, amire úgy vágysz
Az lesz ám a nagy só
Ha megtudod, a véred meghűl
És ez lesz a legjobb, ami beteljesül
Ez só lesz, mi rádtalál
Ennek megszűnik minden hiány
És még várj még natovázz
Még várj, a siker már garantált
Elájulsz, míg ide kifeszülsz
Ezt csak nehezen bírod
Még várj
Eszü várj el
Még várj
Mit ez a zene szül
Ez kell, ez a gyümölcs beteljesül
Most már tudod, mi a jó
Ne is álld meg, erre nincsen szó
Ezt várjad el magadtól
Ez, mi meg nem hazudtol
Mondom, hogy ez a rakkendroll
Mi rólunk szól
Mondom, hogy ez a rakkendroll
Mi rólunk szól
Ne várj a jót mástól
Emlékezz vissza, ami jó volt
Az mind onnét, lentről szól
Ez mind rád talált
Ezt ne várd mástól
Mert ezzel az érzéssel nagyot szántol
Ne várj, míg valaki rád pirít
Ezzel az érzéssel nem egyedül vagy itt
Most láb nem eszel
És tudd, hogy ne játssz a fűvel
Emlékezz vissza, mi jó volt
Az mind onnét, lentről szól
És ez mind rád talált
Ez ne várd mástól
Mert ez az érzéssel nagyot szántol
Ne várj, míg valaki rád pirít
Mert ezzel az egyedül vagy itt
Nem vagy egyedül itt
Nem vagy egyedül itt
@Vona Zoltán (#18494): Nem, Parker más. Ő egy baleset következtében kapott rá sajnos a szerre (fájdalomcsillapító okozta a függőséget), majd a szerrel egy olyan stimulációt ért el, ami pl. a sebességét növelte. Történt olyan is, hogy amikor épp elvonás alatt volt, nem volt képes ugyanarra a ˝teljesítményre˝, és őrjöngött. Természetesen már az ő idejében is utolérték a sebességét, meg lemásolták a motívumait. Voltak állandó helyettesei is, pl. Sonny Stitt, akik drog nélkül, ugyanolyan gyorsan játszottak az ő stílusában, és nem kellett attól félni, hogy nem bírnak fölmenni a színpadra.
Csak az elméleti hátteret, a stílust stb. mégiscsak Parker alkotta meg:
Itt van Stitt (ha nem látod, vagy nem egymás mellett hallgatod, vagy nem vagy Parker-tudós, alig lehet megkülönböztetni Parkertől):
@Vona Zoltán (#18493): Nyilván lehet még példákat hozni más stílusokból is, meg művészeti ágakból. Attól még az autodidakta őstehetségek minimális számban vannak jelen a művészetben (és még náluk is a tehetség csak 5%, a többi kemény munka, csak ők nem azt gyakorolják, amit a tanár mond, hanem azt, amit ők találnak ki).
@Vona Zoltán (#18490): Aha, na ő pont nem ilyen. A zeneelméleti szabályok átértékelése és a zene megújítása, a dallamvilág, a virtuozitás az ő zsenialitása. De egyáltalán nem így született, hanem mindezt rohadt kemény munka előzte meg. Konkrétan hozzávágtak egy cintányért, annyira rosszul játszott. Ezután kezdett tanártól tanulni, majd napi tizensok órát gyakorolni, valamint a tudatmódosító szerek is szerepet kaptak az életében, kvázi doppingként (mint a szteroidok a testépítőknek). Bele is halt hamar szegény.
Ezért hoztam Knopflert példának, mert ő máshogy gitározik, máshogy harmonizál, máshogy ír dalt, saját maga találta ki a stílust, amit csinál, teljesen egyedi gitározást alakított ki. Van is vele egy riport valahol, ahol viccesen megjegyzi, hogy egy tanár biztos elszörnyedne, ha látná, hogyan játszik valami darabot.
@Vona Zoltán (#18488): Hát, én sem vagyok. Tanárhoz járok a mai napig. Autodidaktaként indultam minden hangszeremen, majd beleütköztem a határaimba, és kerestem egy tanárt. Hidd el, hogy azok vannak kevesebben, akik nem így működnek, és ez nem szorul magyarázatra (mert nem is tudnám megmagyarázni).
Aki meg autodidaktaként kezdi, de véletlenül nem zseni, és nem ismeri fel a határait, meg a lehetőségeket, amikkel továbbléphet, az úgy marad.
@Vona Zoltán (#18481): Igen, ez az utolsó mondatod igazolja az előtte lévőket.
Egy hangszert meg kell tanulni kezelni. Vannak alapvetések, kéztartások, pengetési módok, ujjrendek, stb. Ha ezeket sikerült elsajátítanod, arra és úgy használod, amire akarod.
És nyilván, vannak azok a zsenik, akik mindent máshogy csinálnak, vagy stílust teremtenek stb. De ennek a tanítás-tanulás folyamatához nincs köze, mert van Mark Knopfler (egy), a többiek meg menjenek a zeneiskolába (ők vannak többen).
@Vona Zoltán (#18478): Még egyszer megpróbálom. Ül szemben a diák a tanárral. A tanárnál egy fretless, fekete fogólap, 0 jelzés. Játszani kéne pl. a Kis Kece lányom-at, gyerek nézi a tanár kezét, hogy mit is kell csinálni, és nincs támpont. Ezért kell a tanárnál is bundos legyen.
Eljutnak a slap-ig, a tanárnál egy fretless, és megmutatja, minek kell szólni. De nem úgy szól. Ennek két kimenete van: gyerek konstatálja, hogy a tanár nem tud slapeleni (pedig de), és megrendül a bizalma, vagy azt a hangot próbálja elérni, amit a tanártól hall, de az meg nem jó.
Ha egy profi akar megtanulni valamit, annak nyilván mindegy, min mutatják meg, mert tudja, hogy mire kell figyelni, de egy tanulónál ez nem opció.