Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Világnézeti eszmecsere, zenész módra
Az igények miatt keltek életre egy sohasem lefutott témakőrt. Szabadon beszélgethetünk e hasábokon, az élet, a létezés jelentős kérdéseiről. Vitázni lehet, sőt kötelező ! Tabu nincs a témakörben, de tiszteljük egymást ha egy mód van
@Flór Gábor (#183): Én is de böngészés közben belefutottam és láttam hogy ˝gazdátlan˝ és úgy gondoltam túl egyszerű az életem ☺
A téma megér annyit hogy foglalkozzanak vele ha valakit érdekel - persze érzelem mentesen, ha lehet.
@Talpi (#184): Köszi!
@Molo (#182): users.atw.hu
Hú, egy ősfórum. Már el is felejtettem, hogy létezik.
Helló Főni! Mégegyszeris! ☺
Jó kis nóta ez. Bár nem nagyon értem, mert nem vagyok értelmiségi. Hegelről hallottam (építési vállakozó volt Nagymaroson, vagy az nem az?), de ki az az Erdős Ági? Jól esne most egy kávé. ☺
És ki az, mi az a Wyq-thor?
Egy klasszikus Cseh Tamás nóta a témában - kicsit másképp
@Talpi (#179): Nem rossz, elgondolkodtató.
Egy érdekes írás - mondhatni belülről:
hvg.hu
Avagy a Fanyul?
@Molo (#176): ˝A Nyúl legyen veled! ˝
Melyik, a vernyul?
Látom nagyon megragadott. Jó vita (vagy inkább vitatkozni való) téma, de a legtöbbször vakvágányra vezet. Amiben hit van, ott a tények nem nagyon számítanak (tisztelet a kivételnek, de aki meg enged a tények, logika csábító hatásának, az nem ˝igazi˝ hívő :D), akik erősen hisznek valamiben (pl. húsvéti, bocs Húsvéti Nyúl), azoknak az az origó, az alfa és omega, mindent azon, a hitükön keresztül szűrnek, legyenek amúgy bármilyen toleránsak is. Akik egyetértenek velük legalább részben (maguk is valamiben hívők) azokal megértőbbek, akik vitatják, azokkal kevésbé. Az üzenőfalas vita(tkozás) jól szemlélteti.
A Nyúl legyen veled!
Azt a mindenható nyúl témát ki kell fejteni.
gsfanatic.com
Már az utosó vót az üzifalon.
Tolsztoj tollából:
Ha az emberek dühödten civakodnak egymás közt, egy gyermek rögtön tisztában van a helyzettel: nem vizsgálja, hogy kinek van igaza és ki a hibás, hanem félelemmel és irtózattal menekül el az ilyen emberektől.
számomra az érzékelés és a tapasztalat egy kicsi közös metszettel rendelkező fogalom halmaz. Eddigi tapasztalatom, hogy az érzékelésemet bölcs dolog fentartásokkal kezelnem, mert tanulás(nem iskolarendszerü tanulásra gondolok) nélkül -jobban ide íllő szó lehet a figyelem, vagy a nyitottság-nem tudhatom, hogy az adott érzékelést mi váltotta ki a valóság felől. Erre hoztam fel a motoros, vagy kilincses példát.
Hiába érzékelem azt, hogy be tudom venni a kanyart... ha nem rendelkezek elég tapasztalattal...
felcsavarodok a fára.
Érdekesebb a valóság, mint amit gondolok róla, érdemes figyelni Rá (nagybetüvel megszemélyesítem, mert miért ne). Főleg zenészként érdekes, hogy bizony a valóság van az egyes helyen, erre adott érzékelési és érzelmi válasz, meg az n-edik helyen. Egy gitáros mindig hangolással kezd. Hozzáigazít, ráhangolódik a valóságra, és annak követelményeire. Aztán nyílván jobb esetben beszívja a valóságot magába, és utána hangszere segítségével átadja, hogy ő mit ért belőle.
Na de most legalább a szavakkal darabokra törtem a valóságot, inkább megyek! Sziasztok!
@charger69 (#169): Azt gondolom, minden ezzel kezdődik: ˝Gnóthi szeauton! ˝
Ismerd meg önmagad! Ahogy haladunk ezen az úton, úgy csökken az egó szerepe, leszünk egyre nyitottabbak, és fogynak a címkék...
A valóság pedig egyre nagyobb teret nyer az életünkben.
Nem könnyű az első lépés sem... :)
Szerintem nem az érzékelés , vagy a tapasztalás az illúzió , hanem az arra ráaggatott címke , amit az egó tesz rá annak függvényében , mennyire dominálja az egyén tudatosságát . Ezért vannak a viták , konfliktusok is . Én úgy gondolom , hogy egy valóság létezik . Minden vita erről az egyetlen valóságról csupán a magát elkülönültként megtapasztaló egó hierarchia harca önmagával . Nehéz ezt meghaladni főleg ma , hiszen erre épül az egész társadalmunk . Bevallom én is sokszor belefutok annak ellenére , hogy tudok róla . Volt már ezen az oldalon is példa rá , bár nem ezen a fórumon . Szeretek beszélgetni , főleg ha a másik fél is érdeklődő és ártalmatlan, azaz nem meggyőzni akar a saját igazáról , hanem csak kíváncsi mint én . A logosz , a nyelv az az egó találmánya . Mindenre címkéket aggatunk , viszont a valóság nem reprodukálható ezekből a címkékből . A művészek ezt tudják/érzik , és visszanyúlnak ezen címkék mögé , hogy közvetlenebbül kapcsolódjanak a valósághoz , és a művészetük által másoknak is kaput mutassanak afelé . Szerintem csak szubjektíven tapasztalható meg az ami van . Segíteni , utat mutatni másnak lehet , de elmondani mi a valóság nem . Jó példa erre , ahogy egy a megvilágosodást elért zen mester a tanítványával foglalkozik . Ő csak figyel rá és segíti ha szüksége van rá , esetleg megoldandó koanokat ad neki , de a megvilágosodást csak a tanítvány érheti el . Nem ˝ viheti el ˝ senki oda , csak és kizárólag önmaga . Tehát a tapasztalás fontos , és valóságos , csak a címke amit ráaggatok , és a cselekmény ami ezt követi a részemről , az nem mindegy . Ha séta közben a parkban látok egy beszélő fát , az egy tapasztalat , egy érzékelés . De ha azt állítom , hogy a fák beszélnek , és aki nem hallja őket az süket , az már egy dogma , egy címke amit ráaggatok a tapasztalatomra . Ez persze fordítva is igaz , ha engem bélyegeznek őrültnek , vagy hazugnak a tapasztalatom miatt . És ha én megölök egy embert , mert az a fa azt mondja nekem , hogy az az ember gonosz és meg kell őt ölni , vagy engem égetnek meg máglyán mert félnek tőlem , ( ma ez inkább elektrosokk ˝ kezelés ˝ vagy más törvényes kínzás formájában van jelen a társadalmunkban ) az már egy tett . Folyamatosan tapasztaljuk a valóságot teljes valójában , mindent ami csak van , de felfogni csak nagyon keveset tudunk belőle általában . Persze vannak fokozatok . Szerintem a saját tapasztalatát nem szabad az embernek megkérdőjelezni . Ha azt se hiszem el amit tapasztalok akkor nagy bajban vagyok . De nagyon óvatosnak kell lenni , hogy mit teszek vele vagy , hogy milyen címkét akasztok rá .
Nagyon klassz a témátok, srácok ! :)
Az érzékelés nagyon is fontos dolog számunkra, hiszen a lét-tudatosságunk folyamatos tágulását, a megtapasztalásaink által tarthatjuk mozgásban. És persze nem is mindössze csak arról van szó, hogy mit profitálhatunk ebből emberként, hiszen a nagy EGY részei vagyunk (a ˝részei˝ szó akár el is hagyható). Tehát az EGY érzékeli rajtunk keresztül a létezést (mintegy ˝gyakorlati˝ módon).
Az emberi tekintetben vett lényeg viszont pontosan úgy van az érzékelés téma kapcsán, ahogy Les Paul utal rá, Gangaji szavai révén. Pontosabban, a lelki felébredettségnek ez a sajátja.
@Les Paul (#166):
Valóban sok esetben nem illúzió érzékelés által tapasztalni. Mellesleg lehet -e más úton? Azonban sok esetben -ha nem minden esetben- nem lehetek biztos, hogy helyesen érzékelek. Az csak kemény meló által lehet egyeztetni, hogy amit érzékelek, az egyezik-e a valósággal. Meg kell tanulnom, hogy a sebesség amit érzek a motoron az adott látási-, út és időjárási viszonyok között, arról meg tudok-e állni 15 méter alatt. Elengedhetetlen az érzékelés, de sok meló, míg értelmezni tudom azokat.
Másik, még mehetek, mert még messze az ajtó. Mert ezt érzékelem. De sok időbe telt az agyamnak annó ezt meg tanulni: ha azt érzem, hogy kicsi az ajtó, és a látóterem közepén helyezkedik el, és a szemtengelyek nem annyira zárnak össze, mint amikor nagynak látom az ajtót, és a kilincset, akkor bizonyára messze kell lennie. És már harminc éve nem tévedtem ez ügyben, mert régen az agyam megtanulta.
Nincs más kapu, mint az érzékelés, de meg kell vizsgálnom minden esetben, hogy mi az a dolog az objektív valóságban, ami bennem azt a bizonyos érzést keltette. És ha tévedés van az érzékelésemben, mert már sokszor félrevezetett, az illúzió. Meg kell tanulnom, hogy az adott érzet minek felel meg az objektív valóságban.
Gangaji meg átfogja ezt az egészet, de bizony egy bölcs eddigi minden tapasztalatával. Valóban, minek hagyjam magamat alátemetni egy érzésnek, legyen az bármi, ha eddigi tapasztalatam, hogy csak jönnek mennek ezek az érzések, múló szeszélyek. Részemről én ezeket illúziónak fogalmazom, mármint az érzelem alatt értett fogalmakat, mert ezek nem is többek ennél, még ha olyan intenzívnek is érezhetem olykor ezeket.
@Orosz L (#165):
Szerintem nem jó példa. Nem illúzió sokat érzékelni a világból. Miért lenne hiba sok színt látni a kevés helyett? Az csak egy lehetőség, kapu, ami a színvakok számára nincs annyira nyitva. Ha logikusan értelmezzük magunkat, mint ˝Isten˝ teremtményeit, akkor is arra kell jussunk, hogy jó lehetőség vagyunk a világ megismerésére, megtapasztalására és magára a teremtésre, vagy annak beteljesítésére is. NEm illúzió érzékelni és az érzékelés által tapasztalni. Az illúzió nem ez. Az illúzió az, ha azt hisszük ennyi az ami vagyunk. Egy érzékelés, egy élmény, egy következtetés.
Gangaji...talán hallottál róla egyszer valami olyasmit mondott: Én is érzek. Vannak érzéseim. Van amikor szomorúságot érzek, mély keserűséget...vagy vidámságot, örömet. A különbség az, hogy én nem azonosulok ezekkel az érzésekkel. Hagyom őket létezni, élni, majd eltűnni oda ahonnan jöttek.
@Les Paul (#164):
Mi a valóság? Miért olyan az egyes személyek valósága. Érdekes téma. Azt tudom ehhez hozzáfűzni, hogy igyekszek a valóságomat az objektívhez közelíteni, mert ha nem így tennék, leugrannék repkedni egy 10emeletesről. És annak tudjuk mi a vége.
De sose tudhatom szerintem, hogy mennyire van közel a valóságom az objektívhez. Egyszerü példa. Valójában az elektromágneses hullámoknak nincsen színe, csak energiája, ami a hullámhosztól fordított arányban van, a frekvenciával egyenes arányban. E=h*nü
De mégis minek látjuk zöldnek a zöld lámpát? Mert átb*sz az agyunk. Nem a színvakok a csökkent képességüek (nem tudtam nem sértően megfogalmazni) hanem a színlátók a hibás egészségi állapotuak.
De mivel ők vannak többen , ezért színlátó az egészséges. Illúzió. És millió ilyet lehetne sorolni.