Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Solozás, mit s hogyan?
A solok, leadek, lickek játszása valószínűleg több embernek is nehéz, főleg azoknak, akik nem tanárnál tanultak. Tippeket, ötleteket, gondokat szeretnék itt megbeszélni.
@saszi (#17): A tehetség az a szükséges plusz, ami hozzáad az alkotáshoz valamit, amitől művészet lesz. De önmagában a hajadra kenheted. Igen sok tehetséges embert ismerek, akik semmit nem tudnak alkotni, eszköz (azaz tudás) híján. Ellenben egy csomó szerény tehetségű embert ismerek, akik meg folyamatosan alkotnak, különböző területeken. És lehet, hogy nem művészek, de sokkal jobb dolgok kerülnek ki a kezük alól, mint annak a szerencsétlennek, akiben ˝benne van a zene˝, csak éppen nem tudja, hogy bányássza elő, mert már egy hármashangzatnál elakad.
Erről beszélgettünk sokszor egy olyan zenêsszel akit hihetetlen mód tisztelek a tudásáért, zenéhez való hozzáállásáért. Mindenki maga tudja mire van szüksége. Legfőképp tehetség a fontos, .ês hogy benned legyen a zene. Ezt megtanulni nem lehet, bármennyire profi vagy elméletben, alkotni nem fogsz tudni ezek hiányában.. Fordítva viszont igen. Boldog, Békés Karácsonyt mindenkinek.
@saszi (#15): De, ismerem. És pont azért írtam a fütyüléses példát. (Irónia, tudod.) Nuno Bettencourt profi zenész, zeneszerző, producer. Másoknak is ír, számtalan hangszeren játszik. Az, amit csinál, nem kagylóra megy. Egyszerűen pl. az, hogy valaki billentyűs hangszereken, csellón és gitáron egyaránt játszik, igen komoly elméleti alapot követel meg. Mint ahogy az is, hogy másoknak zenét írjon, mert arrafelé nem úgy megy az ilyesmi, hogy a próbateremben pötyögnek hallás után, hanem a szerző kiosztja a kottákat, a sessionök meg eljátsszák (egyébként ez mindenhol így megy profi környezetben).
Nincs olyan, hogy ˝nem elmélet alapján játszik˝. Ha hallás után játszik valaki, és stimmelnek a dolgok, annak is az elmélet az alapja. Lehet neked a lelkedben akármi, ha nincs meg hozzá az eszközöd, hogy kifejezd. Vannak olyan emberek, akik bizonyos határokon belül fül után is tudnak játszani, de ehhez egy olyan adottság kell, ami nincs meg mindenkinek. Django Reinhardt egész misét komponált fejben, mert nem tudott kottát írni (egyáltalán írni se nagyon), de ott szaladgált mellette valaki, és írta le a szólamokat, hogy a muzsikusoknak is menjen a dolog. És nem kutyaütőkkel volt körbevéve. Ilyen ember millióból egy van, csak sokan szeretik azt képzelni, hogy ők is ilyenek, mert egyszerűbb álmodozni, mint megtanulni a dolgokat.
Tudom mit beszélek, autodidaktaként kezdtem, és végigjártam ezt az utat. Elég hamar (egy év után) sikerült eljutnom odáig, hogy beleütköztem a korlátaimba, és kénytelen voltam elmenni tanárhoz. Úgy vett föl a tanár, ha megtanulok kottát olvasni, kaptam rá egy hónapot. Addigra már jónéhány koncerten túl voltam, és pont ezért kezdtem el érezni a hiányokat (nem csak a kottaolvasásét). Mert ha pl. beleütközöl egy nem szokványos akkordfűzésbe, és azzal kell foglalkoznod, hogy ne játssz kandákat, ott aztán lehet ilyen lózungokat hangoztatni, hogy szívből jön, meg mi van a lelkedben, meg történet stb., csak szánalmas makogás lesz a vége, nem zene.
Persze az sem mindegy, milyen zenéről van szó. De ha a jazzt most hagyjuk is, hirtelen Gary Moore és Santana jut eszembe, akiknél bizony találni olyan akkordfűzést, amire nyilván rá lehet fülelni, és ki lehet bogarászni, mi is illik oda, de mégis sokkal gyorsabban történik meg ez a dolog, ha tudom, hogy egy sus akkordra nem fogom be a tercet, még akkor se, ha az jönne a ˝lelkemből˝. :)
Nyugodtan hihetsz.. Ismerek én személyesen is olyan srácot, aki nem elmélet alapján játszik. És tapasztalt zenészek, akikkel játszik , rajonganak a játékáért . Pedig azok minden iskolát kijártak. Nuno amúgy a világ egyik legeredetibb gitárosa. Szerintem nem ismered, különben nem mondanám olyat, hogy lefütyüli a szólóját. Én amatőr senki vagyok, de amúgy mi se elmélet alapján írunk zenét, kizárólag hallás alapján. Ezzel most nem azt mondom hogy nem tanuljon valaki elméletet, mert nagyon hasznos dolog. De az alkotásban elsősorban az számít mi van a lelkedben, nem a fejedben. Ha szívből jön , az az igazi.
@saszi (#12): Meg amikor számot ír valakinek, befütyüli a telefonba, aztán majd valaki lekottázza, hogy a stúdiózenészek el tudják játszani. Meg a kis Zappa cuccaiban is fül után játszott. Én sajnos már nem hiszek a mesében, túl régen zenélek ahhoz.
@saszi (#12): Aha, szépek ezek a legendák. Zeneszerző, producer, játszik kábé mindenen, köztük olyanokon, hogy cselló, meg orgona. Biztos mindig becsukta a szemét, amikor szembe jött egy B-7b5.
Nuno , az Extreme gitárosa mondjuk teljesen el van elmélet nélkül.
én mindig mondom a gitáros társaimnak egy szünetnél nincs szebb a zenében. Dallamokat alkoss először teljesen egyszerűt, ás próbálj mindig hozzá tenni valamit.
@lencse géza (#8): A zeneelmélet nem mankó. Elmélet nélkül semmire sem mész. Nem attól lesz egy előadás jó, ha valaki nem tudja az elméletet, sőt, pont attól lesz unalmas, mert egy idő után önmaga ismétlésébe fullad, mivel nem tudja kihasználni a zene és a hangszer lehetőségeit. Az elmélet eszköz, ami nélkül nem lehet elindulni, sem továbblépni. Lényegében ez a nyelv, amiről beszélsz, és ebből lehet kialakítani mondatokat, valamilyen stílusban. Ha a te példádnál maradok: mesélhetsz történetet, ha tele van helyesírási hibákkal, meg értelmetlenek a mondatok.
Persze nyilván, az is kérdés, hogy mi a cél. Ha valaki két akkordra akar kvinteket fogni, vagy a pentatonnál bonyolultabb világba nem akar belépni, annak nem kell sok. Meg annak sem, aki örök életében mások dolgait akarja játszani, oda elég egy pontos másolási képesség, meg jó kézügyesség. De aki többet szeretne, az kénytelen képezni magát.
Én csak a pentatont ismerem, de azt basszusgitáron, tudom hasznosítani. Ellenben gitáron lóhímtagot nem tudok :D
Ha úgy van, 1 húron találok meg hangokat, amik illenek valahova, csak sose pont az alapba.
@saszi (#6): Szerintem is. De pár alapmankó dallamot, futamot érdemes begyakorolni, ellopni mástól akár. Használni. Ami tetszik. És kell egy tanár mindenképpen, aki pár trükköt mutat. Kis tudással is sokat lehet csinálni. A zeneelmélet a stabilitást növeli. De csak mankó. Persze lehet fordítva is, zeneelmélet, harmóniatanból kiindulni, sok agyalással. Teljesen stabil lesz az előadás, de rohadt unalmas. Olyat kell tudni játszani, amit szeretsz, szépnek tartod. Elvarázsol. A gitár hangját szeretni kell, ahogy beszélsz vele. De az egész nem ér semmit, ha nem szereted annyira mondjuk a zenét. Alapjában véve tehát egyet értek. Belülről jön, mint a beszéd, de meg kell tanulni valamelyik nyelvét a gitározásnak. Ezt sok zenehallgatással, utánzással. Egy szóló, egy történet amit elmesélsz. Menni fog az. Nem kell hadarni.
@saszi (#6): Tátrai mondta egyszer, hogy mindent hall előre, ami már önmagában jó dolog, de ahhoz, hogy azt el is tuja játszani, ismernie kell a hangszert készség szinten. Olyan ez, mint egy szinkron tolmács, aki kapásból fordít egy másik nyelvre. Akik ezt tudják, azok képesek pl. párbaj szerűen válaszolgatni egy másik gitárosnak, és szinte csont nélkül lejátszanak egy hallott dallamot. Ez viszont iszonyatos melót és tehetséget feltételez.
@Alta Zobrist (#1) Szerintem ha nem hallod magadban akkor nem kell szólózni. szólózáshoz elsősorban technika kell. Ha igazán jól akarod csinálni, akkor sokat kell gyakorolni, skálázni. Vagy dallamokat, harmóniákat játszani. De ezek a dolgok benned kell, hogy legyenek. Mert egy akkordmenetre magadban hallasz egy dallamot, ívet. Próbálj rá fütyülni, kapd el a dallamot, ami először rádtalál, és azt építsd fel.
˝ egész jó kis dolgokat játszogatok és írok˝
Azért én itt érzek némi ellentmondást. Az improvizáció (szólózás) zeneszerzés. Ha valaki nem tud azonnal, helyben ˝írni˝, akkor megírja a szólóit, és azt fogja játszani. Sőt, ez még akkor is előfordulhat, ha tud `helyben˝ írni, pop és rockzenében a szóló nem mindig improvizáció. De akár helyben születik, akár nem, ugyanazok a törvényszerűségek vonatkoznak rá. Ha valaki ˝írni˝ tud, szólózni is tud, hiszen ahhoz, hogy ˝írni˝ tudjon, tudnia kell, hogy egy adott akkordban milyen hangok vannak, mikkel lehet kiegészíteni, mika váltóhangok, hogyan lehet összekötni az arpeggiokat, az akkordokra hogyan építhetjük föl a dallamot, a hangnemek hogyan épülnek föl, bizonyos akkordfűzésekre esetleg milyen skálák illenek stb. Ha ezek nincsenek meg, akkor is lehet játszani, mások által megírt dolgok prímán reprodukálhatók, sőt, vak tyúk is talál szemet alapon még pár szóló is összejöhet, de utóbbi esetben elég nagy a kockázati tényező, hogy rossz lesz.
Úgyhogy, ha valaki tudja az elméleti részt, akkor nincs más dolga, mint alkalmazni. Ha saját fantáziából nem megy, akkor neki kell látni leszedni, mit is csinálnak a profik. De a leszedés nem csak azt jelenti, hogy megtanulom valakinek a szólóját, aztán örülök, hanem azt, hogy megtanulom, és kielemzem: mit, hova, miért játszott, megértem, és alkalmazom a saját dolgaimban. Ez akkor is fontos, ha az ember más stílust akar elsajátítani, én pl. biztos furákat játszanék valami metálzenekarban, mert hogy oda nem illenek a jazzes dolgok, az elég valószínű. Viszont az is biztos, hogy csak stílusilag lenne fura, nem hang szempontjából, tehát, ha metált akarnék játszani, a metál szólistákat kellene tanulmányoznom, és elemezni, mit játszanak. De mivel a zeneelmélet univerzális, valószínűleg hamar meg tudnám tanulni, és akkor tudnék ott is stílusosan szólózni.
...skálázni, skálázni, skálázni...
@Atoka220 (#2): hát te itt?:D pedig te még tudsz is valamennyire solozni, nem csak ilyen sika-mika meg pötyögéses fickó vagy :D
Na ez engem is érdekelne
Am csá Alta :D
Szóval jómagam már gitározom néhány éve, igaz, netről tanultam, de azért a zeneelmélet is megy már alapszinten, egész jó kis dolgokat játszogatok és írok (akár drop c zúzás, akár akusztikus bontott dolgok), de solokat soha nem tudtam írni, improzni. Tudom, hogy ha pl egy Am megy a ritmuson, akkor solonak pl az a pentaton skálából bármi jöhet, de mégsem tudom kivitelezni. Rengeteg leckét néztem már netről, sok alternate pickinges stb gyakorlat megy különböző skálákkal, de magam nem tudok semmire se haladni, ha kitalálni kellene egyet. Ötletek?