Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Solozás, mit s hogyan?
A solok, leadek, lickek játszása valószínűleg több embernek is nehéz, főleg azoknak, akik nem tanárnál tanultak. Tippeket, ötleteket, gondokat szeretnék itt megbeszélni.
Az alap dallam lehet felívelő (kérdés, felvetés) vagy elejétől ereszkedő megnyugvásos, illetve az elején szárnyabontogató aztán visszatérő, mint a népdalok szerkezetei.
A legelső belinkelt videóban basszusozik egy csaj. Ha elemezzük (ennek szükségességéről már volt szó) lehet hallani pár trükköt:
1. Van egy rész, ahol oktávokat ugrálgat. Nem csinálja sokáig/végig, csak néhányszor, érdekessé teszi a játékát, és mielőtt unalmas lenne másik ötletet vet be. (én ezt akartam mondani, amikor a basszusjátékból átvehető elemekre gondoltam, teljesen mindegy hogy gitár, bassz, hegedű vagy mi, ez alkalmazható dolog szólózásban)
2. Játszik néhány (3-4) hangos díszítő apróságot, normál takt negyedek helyett tizenhatodok. // pl: cé-cisz-dé-cisz // ez alkalmazható egyszer egy ütemben. Vagy transzponálva 1-2-5-7-12 bunddal arrébb. Ez mindenképp feszíti a hangnem vagy akkord kereteit a két szomszédos félhanglépés miatt, de ha gyors, nem bántó, ellenben azért kicsit feszült, vagy, behelyettesíthető a hangnem szomszédos fokaival: c-dúrban C-D-E-D ....
Másik trükk, nem a videóból:
3. Pre-bend: nyújtott húrt pengetsz a negyedre, tehát fél vagy egész hanggal feljebb szólalsz meg, de gyorsan a következő hangra már visszaengeded a húrt, és máris a hangzatban vagy.
4. Szoktak a dallamból ismételni díszítve, illetve a téma fejlesztését (eredeti jelentésben improvizációját) vagy variációját is játszhatod.
stb...
Pre-bend helyett lehet slide is a megfelelő hangra. Bármely négy tizenhatodból kettő helyett játszhatsz nyolcadot, egyenesen vagy hajlítva slide/hammer/tap ami jólesik. Szinkopésön vagyis nyújtott/éles ritmusok alkalmazása ˝unalmas˝ negyedek helyett.(persze ez menetzenekarnál nem biztos hogy műxik ;-D) Szünetekkel, tompított hangokkal (slap) is ugyanígy díszíthetsz. Lehet transzponálni is kvintváltás, tercelés...
sok-sok ilyen trükköt kell kielemezned/ellesned mások játékából, és akkor neked is sok választásod lesz hogy mit játszol, és neked mi a perfekt abban a szólóban, dalban. Mindenesetre ha ezt realtime akarod akkor tényleg nagyon sok trükköt kell folyékonyan alkalmaznod, a füled által felismert harmóniába(hangnembe) illesztve.
Én is követtem el hibát, sok Segovia skála valamit megtanított, de mivel mind hétfokú, bele is ragadtam, az ujjam nem talált el nem hétfokúba illő skálahangokat. Ezért is javasol különféle skálák és arpeggiók gyakorlása is. pl természetes moll, harmonikus moll, melodikus moll, illetve szokatlan skálák félhangos, egészhangos, egész+félhangos, hétfokú skálákkal felváltva.
Tehát a fenti trükköket kell a dal témájához/hangulatához megválasztani és alkalmazni.
pl:
1492 / Vangelis : hosszú szintiszőnyeg (a világjelentősségű felfedezés, Indiába vezető út, gyarmatbirodalmak gazdagodtak meg, grandiózus hangzás) nagyon méltóságteljes, a ritmusban ott van a szabályos hullámzás partra törése, ütemes lüktetése... téma/mondanivaló és a zenei eszközök.
Dongó:(flight of the bumblebee) A valóság leképezése: a virág körül köröző dongó rovar mintájára a zene is miközben tekerősen gyors, hangok körül ír le apró köröket, és ezen apró körök adnak valamiféle hullámzó és ívet leíró dallamot.
Kolibri / Sagreras: A villámgyorsan a virágkehelyhez repülő kolibri lebeg a kehely előtt. Ezt a valóságot képezi le szintén ez az etűd tizenhatodokban: `H ˝E ˝E ˝E ˝E ˝E ˝E ˝E
De lehetne az Írish folk tune: Butterfly -t is példának hozni.
A lényeg hogy ha sok trükköt ismersz lesz ötleted, hogy azt a témát hogyan ültesd át zenébe, és hogyan legyen ebből dal/szóló, nem unalmas tekerés vagy próbálkozásnak tűnő dallamka.
@Kala (#116): A Margitszigetet nem tudom. Az arpeggio maga válhat szóló elemévé, de önmagában egy akkord kibontása még nem szóló, csak akkordbontás. Amikor arpeggiot használunk szólóban, akkor használhatjuk a törzshangokat (ezek az akkord hangjai), meg az akkordhoz tartozó színező hangokat. Pl. egy dúr 7 esetén van ugye az 1-3-5-7 törzshang, valamint a 9-11-13b színező. Meg alsó-fölső váltóhangokat. :) Persze nem mindig jó minden hang, vannak úgynevezett érzékeny hangok, amik rosszul szólhatnak adott környezetben, de ez már egy következő történet része. Ha valaki csak az adott akkordhangokból építkezik, és azt használva játszik dallamot, már jó úton jár. Bizonyos stílusokban bőven elég is ennyi.
@Sailor (#115): És akkor még a vezérhangról és a Margitszigetről nem is szóltunk....:-) Ha jól értettem, akkor a szólónál az akkord úgy került a képbe, az akkordok felbontva, hangonként lejátszva kiadnak egy-egy az adott hangnemre harmonizáló ˝dallamot˝ - Tkp. az arpeggio is, mint időben széthúzott akkord, ami egyébként lehet aláfestő kíséret is, így válik egy szóló rövid töredékelemévé...Jól mondom Gábor ?
Húúúúúúúúú!
Hosszú volt végig olvasni.
Akinek inge az vegye magára, nem fikázni szeretnék bárkit is, de jó lenne ha a kifejezéseket szakszavakat helyén használnánk, az amúgy is vitás helyzetek alakulnak ki, lásd alább...
A harmónia, az a hangnem, de inkább akkord(kb 3 vagy több hang), semmiképp sem a szóló, se gitárnál, se basszusnál nem az. (melódia a dallam, dallamvezetés, téma, ötlet stb.)
Alaphang csak egy van egy hangnemben vagy akkordban.
Hasonló ˝hangfekvésű˝ dal: Teljesen felesleges hasonló hangmagasságú(hangnemű) dalokat keresni, hiszen ahogy Gábor is írta gitáron a legkönnyebb a transzponálás, csak +/-x bundal arrébb kell matatni.
Csak azért mert a félreértések egymás mellett elbeszélést okozhatnak.
@saszi (#113): Így van. Én ugyan amatőr vagyok , autodidakta. Kifejezett életfilozófiám, hogy igyekszem másokat nem utánozni, életemben talán egy tucatnyi számot tanultam meg másoktól ( katonaság alatt jó altenatíva volt efféle kultúrkörökben mozogni). Viszont számos műfajt kipróbálok, sőt sokszor fuzionálok. Ezt kifejezetten élvezem....
@Kala (#111): Viszont ha valaki zeneszerző, annak nem árt több stílus elsajátítása. Elemeinek használata. Időnként ki kell tekinteni. De az sem rossz, ha vált az ember, amikor úgy érzi elérte a határait. Egy új irány, teljesen más energiákat szabadít fel.
@Kala (#111): Igen, az rémes tud lenni, amikor valaki úgy ficcen át más stílusba, hogy fogalma sincs annak szabályairól. Én stilisztikai tanácsokat nem is szívesen adnék, azt tegye az, aki adott stílusban otthon van. Azért is ajánlkozom csak az elméleti megoldás szintjén.
@Flór Gábor (#110): Igen, nem is tudom, említésre került-e már, hogy mindenkinek igyekeznie kellene a képességeihez legjobban illeszkedő műfajban próbálkoznia.... Ritka az olyan zenész, énekes, de azért akad aki több műfajban is képes jót alkotni. De elég gyakori még profi körökben is a rossz példa, mondjuk a rockénekesként próbálkozó operaénekes, blues-zal próbálkozó metálgitáros, stb...
Én későn kezdtem gitározni, és mikor elkezdtem, már több lemezen túl voltam, szaxofonon és kromatikus szájharmonikán évtizedek óta játszottam. Mind a két hangszeren improvizálok, leginkább jazzt játszom, ott ez alapkövetelmény. Gitáron az első probléma, amivel szembesültem, a másfajta gondolkodásmód. Az előző hangszereim lineárisak, és minden, mindig ugyanott van rajtuk: skálák, bontások csak egyféle verzióban léteznek. Ezzel szemben a gitár horizontálisan és vertikálisan is működik, a skálák, arpeggiok igen sok helyről kezdhetők, és sokféle formában játszhatók. Ez meg is akasztott rendesen, mert hiába volt a fejemben, mit akarok játszani, nem tudtam átvinni a hangszerre, és lényegében újra kellett kezdenem zenét tanulni.
@Flór Gábor (#108): Erről ez jut eszembe (Figyelem ! Megkülönböztetésre érzékenyek ne olvassák , tőlük külön elnézést kérek! ) Mit csinál a sz... n.... a cellába, mellé bezárt vasgolyóval ? ..............Elrontja ! ! ! !
@Talpi (#107): Kreativitás mindenkiben van, csak a mértéke változó. És ennek a gátja lehet a kibontakoztatásához szükséges eszközök hiánya. Ha az eszközöket megszerezzük, akkor derül ki igazán, mi a helyzet. Amikor mindent tudok, de még mindig szarokat játszom, akkor jó eséllyel annyi. :) Vagyis nem, mert akkor még mindig nekiláthatok leszedegetni mások dolgait, és mivel tudom az alapokat, nem csak szolgai másolással, hanem értő elemzéssel, és ugyan teljesen eredetit, újat nem fogok létrehozni, de olyat, ami a közönséget és engem szórakoztat, esetleg igen. Sok ilyen klón zenész van, kiválóan elvannak.
A kreativitás az emberrel - így a zenésszel is - vele született adottság. Fejleszthető de ha nincs az gond. Meg lehet tanulni a szabályokat hogy hogyan kell valamit összerakni, megjavítani de új dolgot kitalálni más tészta.
De nagyjából Ti is ezeket írtátok le.
@saszi (#104): A szomorú helyzet az, hogy a gyakorlást sehogy sem lehet megkerülni. :) Ahhoz, hogy improvizálni tudjon az ember, ismerni kell a hangszert készségszinten, nincs idő közben gondolkodni, mit is foghat adott helyre. Ha valaki úgy szólózik, hogy keresgéli a hangokat, vagy számolgat a fejében, az régen rossz (valamint csak balladákat fog tudni játszani).
@Kala (#103): Az improvizáció lényegében zeneszerzés. Egy bizonyos szintig tanulható. Nem függ össze a kottaolvasással, klasszikus zenészek általában kiválóan blattolnak, de nagyrészt nem tudnak improvizálni. Ha valaki hadilábon áll a szólózással, az általában attól van, hogy nem tudja, mit, hova lehet játszani, nem ismeri a dolog szabályait. Ha ezeket megismeri, onnan lehet továbblépni. Nem feltétlenül biztos, hogy utána kiváló szólista lesz valaki, de a rögtönző képesség is fejleszthető, és legalább van honnan kiindulni. És persze, akiben alapból megvan ez, vagy eszébe sem jutott, hogy ez gond lehet, annak könnyebb. De az nem nyit ilyen topikot. :)
Szerintem ha metal szólót akarsz írni, akkor nem tudod megkerülni a napi 4-5 óra gyakorlást. Oda ugyanis olyan technikai tudás kell, amit gyakorlás nélkül nem megy. végig kell csinálni pár gitársulit. Skálázni orrvérzésig. Ha már lazán nyomod ezeket a figurákat, akkor talán. Azért mondom, hogy talán , mert ez nem olyan, hogy akarom, az már elég is. Kell hozzá tehetség. Ott van legjobb példának Dave Mustaine, aki egy zseniális zeneszerző, ritmusgitáros. De szólózni soha nem tudott, pedig próbálkozott becsülettel. Ehhez érzék is kell. És ezt nem rosszból írom. Hanem azért, hogy az ember azt csinálja, amihez érzéke van. Amihez nincs, ahhoz meg szerezzen társat.
@Flór Gábor (#102): Igen, ezt eddig értettem, de hogyan tudom a puszta elméletem kívül egy olyan ügyben segíteni, ahol nem ismerjük a kiindulási alapot. Simán el tudom képzelni, hogy emberünk hadilábon áll a szólózással. Pld. több olyan zenésszel is találkoztam, hogy gyönyörűen blattolt, de ha elvették előle kottát, meghalt....Hiába a zene nyelvének ismerete, ha hiányzik a belső hallás, fantázia, rögtönző képesség.
@Kala (#101): Vannak bizonyos törvényszerűségek, amik alapján ki lehet indulni egy adott hangkészletből. Sokkal könnyebb egy ilyenből variálni, mint mondjuk a semmiből. Ha van egy akkordmenetem, abból meg tudom mondani, milyen hangok passzolnak, milyen skálát használhatunk, vagy akármi. Ez mindig, minden improvizációnál ugyanúgy van, függetlenül az adott zenétől. Aztán a stíluselemeket, ritmizálást, dallamvezetést, meg a misztikus dolgokat már a játékosnak kell hozzátennie, de sokkal könnyebb ezt úgy megtenni, hogy tudja, miből és hogyan gazdálodhat.
@Flór Gábor (#100): Nem akarnék belekotyogni, de hogy a túróban lehet olyan dologban tanácsot, ötletet adni, amiből egy hangot nem ismerünk. Nekem ehhez kevés a fantáziám....
@Alta Zobrist (#99): Mik a ritmus akkordjai?
Pár napra eltűntem, közben kitört itt a 3. világháború? Az is nagy bajom ám, hogy nem ugrik be nagyon ötlet se, hogy mit játszanék oda. Persze ha a refrén dallamát akarom odadobni, meg valami más dolgot mellé, azt nagy nehezen kisakkozom a hangok között, de az, hogy valami egyedi jöjjön oda, ami egy külön új fejezete a számnak, na ahhoz ritkán van ötlet. De ez még oké, ez a kreativitáson múlik itt, meg az indie meg alter számaimba pont jó az a pár hangos lassú kis lépegetős dolog solonak, amit össze tudok sakkozni, vagy néha-néha jön rendes ötlet, de egy metálszámba ha szeretnék ilyen a gitárból szart is kijátsszós shreddelős dolgot, az abszolút nem fekszik. Nézzünk egy sablont: Fogom a refrén dallamát, kis változtatással letolom, aztán jönne ide egy totál dallam nélküli darálás, amiből valahogy visszajutok egy szépen lenyugodó, érzelmes dallamba. Na a refrén dallamáig dolog megvan, de onnan fogalmam sincs, hogy mit kellene. A ritmus akkordjaira megfelelő arpeggiokat darálni? Nem szól jól.