@Molo (#971): Öreg vigyázzá légyszíves jó! Én nem küldtem a stratot a sűlyesztőbe! Nekem csak a vintage tremolójával van bajom! Arra írtam, hogy fos. Érted? Ez nem azt jelenti, hogy a hangszer egyben szar lenne! Nézzé má szét a Gs-en és olvasd el a mások negatív véleményét is erről a tremolóról. Ha kész vagy, szójjá és olvsad fel!
@Molo (#971): Ez egyébként nagyon érdekes dolog a Strato-val. Én mindig kedveltem, de sosem volt nekem. Aztán, amikor a fiammal Birta Mikihez jártunk gitározni, a fiam miatta rákattant a stratra (ezért kapott egy Squiert, ami miatt itt vagyok a GS-en, mert itt találtam :)), és Miki hangszere miatt jött rá a viszketés, hogy akar egy HSS elrendezésűt, de menőt, és így lett az, hogy csinálni kezdett egyet a Waldorf iskolában a 8-os ˝diplomamunkájának˝. Én meg segítettem neki dokumentációt találni a történetéről, műszaki leírások, tervrajzok stb., könyveket vettünk, interneteztünk, és végül annyit foglalkoztunk vele, hogy rájöttem, milyen iszonyatosan zseniális konstrukció minden egyes elemében (kivéve a hangerő poti, de nekem az is jó helyen van, csak az volt az egyetlen elem, amit valódi kritika ért több helyről).
@Mácsodi Ferenc (#969): Ne nekem mond, ADAK küldte a süllyesztőbe. Nekem Fender stratom van, és sose éreztem, hogy elavult fos lenne. A gitártudásom az fos. A telével meg úgy vagyok, mint Flór Gabi, szeretem, ha hozzáértő kezek pengetik, de sose vennék. Valahogy mindig úgy éreztem, mintha ezt a hangszert sosem fejezték volna be. És így is van, egyszer befejezték, s lőn a stratocaster. :D
És 35 már régen elmúltam. Azóta felnőtt egy generáció. :(
@Flór Gábor (#965): Igen, intellektuális körökben, polgári családokban, ahol van felelősségérzet a gyermekek nevelését illetően ez így van. A szüleim sem vettek televíziót, amig én és az öcsém le nem érettségiztünk. És amikor hat éves lettem, Apám vett egy rossz fenyőfa asztalt , egy kiló szöget és egy kalapácsot karácsonyra, hogy tanuljak meg kalapálni, A kor kezdetleges kéziszerszámaival én is készítettem gitárt, de miután a Dunára néztek az ablakaink, a barkácsszenvedélyemet hajómodellek készítésével éltem ki inkább.
( De nem folytatom! Most kaptam a hírt, hogy menyem, aki kórházi nővér covid osztályon, elkapta...)
@ADAK (#962): Alapból 10-11 éves kor előtt nem kell okoseszköz a gyereknek. De ha meg kapott, utána kétesélyes: zombi lesz, vagy megcsömörlik/egyszerű használó lesz. Ettől függetlenül a trend nem azt mutatja, hogy kihal az élő iránti vágy, sőt, ellenkezőleg, pont a nagy dózisú digitális tartalom növeli meg az értékét.
Gyerekem 11 évesen kapott számítógépet és mobilt, ma úgy használja a digitális világot, ahogy a korosztálya, de nem virtuális zombi, akusztikus és elektromos hangszereken zenél, énekel. (És sztratót épített nyolcadikso korában.:))
@Mácsodi Ferenc (#961): ˝Z generáció: ezek a mai kiskamaszok és kisgyerekek, az igazi digitális bennszülöttek, akik már akkor is tudják használni a technológiai eszközöket, amikor még beszélni is alig tudnak. A Z generáció tagjai idejük jelentős részét online töltik, a közösségi oldalakon chatelnek és barátkoznak. A gazdasági és társadalmi változásokra már gyerekkoruktól kezdve minden eddigi generációnál nagyobb befolyást gyakorolnak, a marketing-szakemberek az ő ˝lájkjaikra˝ vadásznak.˝
(Forrás:nevelemakamaszom.wordpress.com/)
Sajnos az unokáimon is ezt látom. Rengeteg vitám van a szülőkkel a nevelési kérdésekről. Mindhiába! A kölykök kezéből nem lehet kivenni az okostelefont. Már egy éves korban függővé válnak, ami kihat majd egész életükre. Ezek felnőtt korukban már nem fognak hegedülni hagyományos hegedűn!
Érdeklődéssel olvasom, amit írtok. Y és Z generációval dolgozom, én az X-hez tartozom. Egyre több fiatal keresi a ˝valódit˝ az élet minden területén. A zenében is. Betelnek a művel, a marketinggel, a ˝megcsinálttal˝. Én derűlátó vagyok. Az élő dolog soha nem múlik el, mert az ember csak abban frissül fel.
@ADAK (#958): Nem minket követnek, hanem emberek, annak megfelelő vágyakkal, igényekkel, érzelmekkel.
A konziban mindenki hangszeres, természetesen. Nem kütyüző órára járnak, hanem hegedűre stb.. A waldorfban dettó. Ismeretségi körömben ugyanez van a tizen-huszon évesek között.
A kütyü nem váltja ki a hangszert, csak ha az ember is megszűnik és kütyüvé válik. A fiatalság minimális százaléka játszik programozott zenét, de sokan még ők is használnak hangszereket. Persze, van egy szűk réteg, aki nem. Nagyon szűk réteg. Akkor fogja a rendes hangszert fölváltani a technika, amikor az emberiség beköltözik a virtuális a térbe, és lassan kipusztul, de akkor már mindegy lesz.
Úgyhogy egyáltalán nem látom, hogy a hangszerek kihalása a trend, hanem éppen ellenkezőleg: a zene az egyik fontos kilépési pont az egyre jobban digitalizálódó világban. A digitalizáció bejön a zenébe a megfelelő helyen (effektek, rögzítés, lejátszás), de a digitális zene konkrétan egy nagyon szűk szegmensnek szól, rétegzene. A koncerttermekben nagyobb szerepe volt a digitális zenének akkor, amikor először föltűnt (pedig az még nem is volt igazi digitális, Vangelis, Kraftwerk), mostanra lecsengett szinte teljesen, a koncertközönség élő emberek élő produkciójára kíváncsi, amit hangszereken, saját énekhanggal művelnek.
˝ Egy új korszak hajnalán vagyunk. Ne tiltakozzatok! Nincs értelme...˝
Mondták a fehér gyarmatosítók a feketéknek Afrikában.
Mondták a fehér gyarmatosítók az indiánoknak Amerikában.
Mondták a nácik a németeknek Németországban.
Mondták a kommunisták a népnek Kelet-Európában.
De azok mind tiltakoztak.
Vagy nem.
Terminátor nem fog venni stratocastert?
Nem. Mert LP-t vesz: images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com