Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Hard Rock , Rock ,Blues, Jazz !
Élmények, Videók , Érdekességek a nagyvilágból .. Ez+Az.
@Molo (#22798): Tudod, hogy én is csak egy saját ízléssel rendelkező, lelkes amatőr vagyok, nem is szoktam nagyon nevekkel , stílusokkal dobálodzni, talán, mert ahhoz már túl sokfélét hallottam és túl sok tetszik, vagy éppen nem....Talán, ahogy írtad is, 60-70 éve elindult a felgyorsuláés, talán elfogytaka hangjegyek is, nem vagyok már képes többet befogadni, mert a kb. 5000 lemezből álló gyűjteményem megemésutése is emberi képtelenség. Sajnos kénytelen vagyok szelektálni, így nálam, mások számára esetleg fontos előadó, vagy mű kimarad(t).....
@Kala (#22802): De jó.....
@Fuzzer (#22797): Nem....
@Fuzzer (#22785): Nyáron volt Magyarországon. Sajnos lemaradtam róla. Zseniális figura, tényleg kiváló gitáros, zenész. Mintha egy élő Hendrix lenne.
Gondolom ezzel sem leszek népszerű. Nekem tetszik.
@Fuzzer (#22797): Én nem ismertem, de köszi! Jó kis nóta.
@Kala (#22786): Tiszta barokk hegedűsök. Ha meghallgattad a Vivaldi 4 évszakot, nagyjából képben vagy az összes barokk hegedű szólóval. De ha innen nézzük, akkor a blues gitárosok 90%-ának a 90% szólója tkp. ugyanaz. Flamenco dett. Apró eltérések, amit csak fanatikus rajongók vesznek észre meg profi zenészek.
És az sem mindegy, hogy milyen zenéken szocializálódtál, mik vésődtek be gyermek és ifjú korodban, mert azok az élmények határozzák meg a későbbi zenei élményeidet is. Nyilván, aki a 60-as, 70-es években lett zenerajongó, annak jóval idegenebb, kevésbé érthető Gilbert, vagy Goven, Bettencourt, Timmons, stb. Akik meg 90-es évek elején voltak tinik, fiatalok és rockgitár rajongók, azoknak meg inkább az említett urak akadtak be, meg Darell persze. A maiaknak meg talán Tim Henson, Scott LaPage, stb.
De abban van igazságod, hogy a világ lüktetésével együtt felgyorsult a zene is, benne a gitárversenyek. És néha öncélú sportversenyekké válnak, egészen nagy nevűektől is.
Ugyanakkor tudom, hogy nyitott vagy mindenféle zenei dologra és nem ragadtál le Alvin Lee vagy Gilmournál. És én is érzem ezt a sok hangkavalkádot, amit nehezebb befogadni, mint Clapton régi, sokkal egyszerűbb futamait. De az emberekkel változik a zene is. A shreddelés is egy önkifejező mód és nem is könnyű. Főleg igazán jót alkotni benne. Na, de ez igaz a bluesra vagy a jazzre, és a többire is. És mivel egyre többen férnek hozzá, mondjuk a gitárhoz és egyre gyorsabban, könnyebben jut el az infó bárkihez is, mindenki ki akar tűnni valamivel (YT sztárok sora vagy ott a nekem tök idegen TikTok, Instagram stb. világ) és ez versenyre ösztökéli az embereket. De ahogy Hendrix, meg Jeff Beck sem volt sok annak idején, úgy ma is kevés aki igazán kitűnik. Nekem Henson/LaPage duó pont ilyen. Nehezen befogadható a játékuk, sajátságos stílus, ha egy órát hallgatom, bele is fáradok (de ez sok mindenre igaz), de legalább megvan a saját stílusok, technikásak, jellegzetesek, megjegyezhetőek (ha sokat hallgattad persze) nem utánozzák a régebbi híreseket és igyekeznek komplex számokat alkotni. De ez persze szigorúan az én véleményen dilettánsként, tévedés joga fenntartva! ☺
Itt egy könnyed lecke:
@Kala (#22796): őt ismered? 2:10 körül van sztem ami Neked tetszene
A teljes változat :
@sabesz (#22794): Jé 75-ben már ők voltak ? 1970-ben még ez volt, nagyo szerettem !
@Fuzzer (#22788): Igen, így van... Semmiképp nem arra gondolok, amit az A38-on Paul Gilbert-től hallottam egyszer. A pali feljött a színpadra , fejhallgatóvan, előre felvett alappal, szinte mozdulatlanul állt és másfél órán át begyakorolt sémákat játszott. Mintha nem is koncert lett volna, hanem valami hétvégi tréning. Akkor nagyon kiakadtam az efféle léelketlen ˝zenélésre˝. Igen, én azokat a gitárosokat szeretem , akik alkotnak, zenélnek és 3 hangból felismerhetőek.......
@sabesz (#22766): Most értem 1:12:54-hez jó kis harmonika szólóba kezdett a basszeros - meglepetésemre!
Valamikor valamelyik bandával mi is játszottuk harmonika betéttel ezt a nótát.
Fájdalom díj
@Talpi (#22789): Hát nem jött össze ☺
Hogy megtörjem a beszédet
meg kipróbálom a szerkesztést ☺
@Kala (#22786): érdekes Kala, nekem shred az mondjuk inkább Nuno Bettencourt, mondjuk Ő azt is egyéniségként csinálja, ritka perkusszív a játéka, a palm mute-jai őrületesek - én Gales-t épp azért kezdtem el csípni, mert blues maradt nem agyatlanul teker, de ha jól értem, Te inkább a Gilmour (az egy isten), Kossof-féle dallamjátokt szereted - a fiatalok közül Chris Buckot hallottad már, esetleg Gary Clark Jr-t? Ők lehet tetszenének Neked
@Molo (#22779): Megbeszéltük Főnivel, hogy legyárt egy kisebb , ˝Limited by HS˝ gitárt , vesz nekem ajándékba egy filcetollat, én pedig mindegyikre ráfirkantom a nagydoktorit. Ez a széria ˝Limited Kala signature by HS˝ néven futni. Lesz a Dowtown Szolnok, a Paks upon Danube és a Molo Rockn`Rolo modell.....Százhalombattai verzió legfeljebb 12-húrosban lehetne, mert csak annak a fejére fér fel......:-) Nagy lesz utána a kapkodás, mert Los Angeles 10.000 km-es körzetében csak itt lesz elérhető......
@Fuzzer (#22769): Egyre inkább úgy érzem, eza sreddelés nem zenélés, hanem valami extrém sportág, gitárverseny. Ámulok és bámulok, de szinte egy hang nem marad meg a millióból, amit hallok egy perc alatt. Rerndkívül sok a tehetség, de arányaiban kevés az egyéniség.....