Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Gyönyörű, minőségi gitárok - nyálcsorgatós téma
Fotók és infók profi gitárokról, amelyeknél az esztétika is nagyon ott van.
@tóth csaba65 (#131): De én nem akarok belőle kivenni hasznot. Volt egy időszak az életemben, amikor éppen kevesebbet, meg olyan is, amikor többet kerestem a zenéből, mint költöttem rá, ez most nem így van, kb. nullán vagyok, de rohadtul nem érdekel ez a része.
Az arany bidének meg semmi értelme, az sem nem szép, sem nem hasznos, mint ahogy annak sem látom értelmét, ha valakinek van otthon 5000 Gucci táskája. De az, hogy az eszköz, amit a munkámhoz, művészetemhez, hobbimhoz használok, a legmagasabb minőség is lehet, nem pazarlás, csak ha nem engedhetem meg magamnak. Ha pedig azokat a hangszereket nézzük, amik inkább művészi alkotások, ott meg egyáltalán nem akar kivenni belőle semmit az ember. Festményt, szobrot sem azért veszek, mert később mennyit fog érni, hanem mert mondjuk tetszik. (Tudom, nem ez az általános gyakorlat, de engem meg az nem érdekel.)
@Kala (#130): A hobbi arról szól, hogy az ember erőfeszítéseket, pénzt, időt nem kímélve foglalkozik valamivel, ami mások számára tök fölöslegesnek tűnik. Az a speciális eset, amikor az embernek a munkája a hobbija, isteni adomány, és örülni kell neki. Én speciel örülök, mert mindegy, miből keresek jobban, zenélni is szeretek, meg tanítani is, azt hívom éppen hobbinak, amire többet áldozok, mint amennyi materiális hasznot hajt. Ez időszakonként változik, hol a tanítás, hol a zene kerül ebbe a státuszba. (És az, hogy mindebből annyit keresek, amennyit, leginkább a földrajzi és társadalmi helyzetemnek, meg a gazdasági és menedzseri képességeimnek és akaratomnak köszönhető.)
Amúgy Ken Parker mester egy komoly példa, volt egy egész gyára, és otthagyta a francba, azóta gyönyörű jazzgitárokat épít, aranyáron, és soha nem csinál két egyformát. kenparkerarchtops.com
@Flór Gábor (#129): Azért is írtam idézőjelben a hasznavehetetlent, mert pontosan ez a lélektani határ ágaskodik BENNEM, amit Te simán ˝lenyelsz˝ : ˝.... (És azt is tudom, hogy a 10 millás és a 300 ezres hangszer között hangra és kényelemre nem lesz 30-szoros különbség.)....˝ még hagyján, ha harmicszoros nem is, de legalább tízszeres ha lenne...de valamiért biztos vagyok benne, hogy még 1.2 szeres sincs! ! ! ! :-)))) de cáfolj meg! :-)))
Tehát, hogy a szó eredeti értelme szerint vehetetlen ki a dologból a haszna..... ha 30-szor annyiba kerül valami, mint amennyit KI TUDOK VENNI BELŐLE (akár csak azért is, mert nincs rá szükségem...pl egy vadászrepülővel járni a hobbitelekre kapálni :-))) , akár azért mert tényleg nincs is benne...pl egy matyóhímzéses trabantot se vennék milliókért, csak ezért mert mondjuk tetszik, meg csak ez az egy van belőle, stb...) az engem nem a birtoklás édes érzésével tölt el, hanem a pazarlók iránt érzett negativ érzéseimet kell magamra érvényesítenem :-)))) ez nyilván habitus, neveltetés, egyéni életút, mi`egyéb kérdése.... és emiatt a különbség miatt értetlenkedek itt össze vissza :-)))) kicsit olyan ˝mihasznaságosságos˝ érzésem van egyik másik luxus termék létezésének a puszta tudatától is...kb mint amikor trump vagy egy arab olajsejk arany bidécsapjáról olvasok.... a puritán lelkem ˝háborog˝... :-))))) de ez egyéni szociális problémám.....de már nem akarom kezeltetni arra a kis időre, amíg élek :-))))))
@tóth csaba65 (#128): Na egy ilyenben voltam Angliában. Megvettek egy kúriát, amit U alakban 3 istálló vett körül. Abból egyben kész, a másik kettőben felújításra váró brit veterán autók voltak.... Kő-gazdagok voltak, de így is erőfeszitéseket igényelt ez a hobbi....De ők jártak mindenfelé találkozókra....Bocs , hogy megint off....
@tóth csaba65 (#128): A hasznavehetetlenek szerintem azok az intarziás hangszerek, ahol a fogólapon van berakás, mert ott sokkolna, ha kikapirgálnám, de nem a pénzveszteségmiatt, hanem amiatt, hogy sérül az alkotás. De pl. a Tao gitárok esetében semmiféle frusztrációt nem okozna, ha lenne egy ilyenem, simán használnám. Azt fizetem meg az árával, hogy a csávók ilyen hihetetlen jól kitalálták, és kézzel farigcsálják olyanra, amilyenre én szeretném, és nagyon csodálkoznék, ha használati értékük nem lenne, ezeken konkrétan látszik, hogy jók.
Nem azért vettem Guild Savoyt, mert ez volt álmaim gitárja, hanem azért, mert erre volt pénzem. miután eladtam egy sokkal értékesebb mesterhangszert, annyiért, amennyiért a Guildet vettem. Mert ebben az esetben a használati érték dominált, mint ahogy minden más dolog esetében, amit birtokolok, legyen az autó, vagy bármi.
Ezzel szemben, ha annyi pénzem lenne, hogy tényleg nem tudnám mire költeni, egy pár szép hangszert szívesen birtokolnék, akár a vitrin számára is. Mert valóban nem vagyok gyűjtő, de ha semmi problémát nem okozna, biztosan lenne pár különleges gitár itthon, csak úgy, mert néha jó megfogni, nézegetni. De speciel pl. ezek a Tao, vagy Casimi gitárok, kifejezetten használati tárgyak. Attól, hogy a magunkfajta ezt nem tudja elképzelni, hogy 10 milla lóg a nyakában, van, akinek ez nem gond. Mint ahogy vesznek az emberek Rolls Royce-t, és azzal járnak. Én meg Dacia-val. És igen, mindkettő elvisz A-ból B-be, csak valószínűleg van különbség érzetben, kényelemben stb. Az más kérdés, hogy a Rollsnak a tankolása is anyagi csőd egy magamfajtának, de nem is vettem.
Tudom, mire van lehetőségem, és azt is tudom, ha lenne 30000 eurom (és csak annyi), nem erre költeném. És nem siránkozom ezen, a zenémet el tudom játszani a párszázezer forintos hangszereimen is, tisztában vagyok a helyzetemmel. De ebből a helyzetből nem fogok kamu nagy arcot növeszetni, hogy ˝minek az ilyen, nem kell az embernek, ugyanúgy szól, mint a Squier˝, mert azt savanyú szőlő effektusnak hívják. Mindig az adott helyzethez képest élek, nem gondolom, hogy több, akinek többje van, és azt sem, hogy kevesebb, akinek kevesebbje. De ha az adott helyzetem olyan lenne, igen, vennék egy pár hangszert, ami ebben az árfekvésben van, nem többet, mint amennyi reális, de minden típusból lenne, amit szeretek, az biztos. Most is pontosan így van, nem azért van itthon több gitár, mert gyűjtöm, hanem mert van, amikor kell egy ilyen, vagy egy olyan (Nejlonhúros, fémhúros, gypsy, jazz, elektromos a készlet. Gypsyből van kettő, de az kétfajta). A különbséget csak 0-ákban mérhetem jelenleg. (És azt is tudom, hogy a 10 millás és a 300 ezres hangszer között hangra és kényelemre nem lesz 30-szoros különbség.)
@Flór Gábor (#127): Hát...ez már tényleg tök ugyanaz, mint a melós öltözőben az elérhetetlenül szépre retusált pucér csajok fényképeire ˝nyálat csorgatni˝ :-))))))))
te mernél ilyen cuccokon (pl egy 30-40 000 EU-ós) pöngetni......Vagy vitrinbe zárnád? esetleg egy tokban pihenne (mindentől megóvandó) , és néha elővennéd nézegetni?
Vagy úgy lennél vele, mint egy csomó autóbuzi, aki tucatszám restauráltat magának szebbnél jobb, drágábbnál gyönyörűbb autócsodát, aztán építtet hozzájuk egy múzeumszerűséget ?
egy egy ennyire drága gitár mi célt szolgál tul.képp? műalkotás? használati eszköz? státusz szimbólum? vagy addig jó csupán, amíg vágyakozhatunk utána?
ha tényleg lenne 30-40 000 EU-d , hogyan választanád ki, hogy melyik cuccot akarnád birtokolni? illetve, mennyit volnál hajlandó ilyen ˝hasznavehetetlen˝ dolgokra költeni... hány darab után mondanád, hogy ˝na! most már elég...˝ ? :-)))))
@Lorand Komaromi (#124): Ezek teljesen saját utakat járnak, anyagok, formák, megoldások tekintetében. Pickup sincs bolti egyikben se. Nagyon szívesen kipróbálnék egy archtopot, megyek is lottózni (kezdőár: 18000 euro, és nekem nyilván az órás belsejű kéne, az meg valószínűleg kb. 30000. :)).
@Lorand Komaromi (#124): Esztétikus megoldás.....
Scott Henderson kedvenc márkája.....
@Flór Gábor (#121): a palcat az utolso ket bund kozotti resen at lehet allitani, ilyent se lattam meg.
Az ilyesmit szeretem nagyon pl, hogy betesznek egy ilyen óraszerkezet jellegű elektronikus rész, majd letakarják, tehát soha nem fog látszani.
And now for something completely different, ahogy a Monty Pythonban szokták mondani. Tao guitars, ahol teljesen újragondolják a gitárokat. Nekem nagyon tetszik. A képen az archtop részlete természetesen, de nézzétek meg a többit is. www.taoguitars.com
@Lorand Komaromi (#119): Igen ő az, van úgy, hogy jobban megcsinálja a számokat, mint az eredeti. Le is szokták tiltani a videóit, mert a Sony szerzői jogokra hivatkozva törölteti.
@domesz77 (#118): jujj, en is csiptem nagyon a videoit! :D :D :D Ha jol emlekszem, egy webkamerat ragasztott a fejre. Meg egy Vox Tonelab SE-bol hozott ki iszonyatos hangzasokat. Amugy pilota a csavo. :)
@Lorand Komaromi (#117): Én Kent Carlevinél kedveltem meg az Axist igazán, szépen használja, ráadásul marha jó szögből veszi fel.
@domesz77 (#116): nalam ez nem jott elo, amennyire tudom, ez az Axis elodjen, az EVH-n volt nagy gond, annak keskenyebb volt a nyaka, az alabbi videon a mester egy ilyent nyuz. A pickup valtot is athelyeztek az Axis-en, mert panaszkodtak a nepek, hogy a pengeto kezzel folyton akaratlanul atvaltottak.
@Lorand Komaromi (#114): A bundok végei tényleg nagyon le vannak rajta domborítva? Olvastam pár helyen, hogy vibratonal le szokott fordulni az E1 meg az E6, mert túl lapos szögben csiszolják. Vagy ez is csak urbánus legenda?
Egyebkent amikor az ember eloszor vesz kezbe egy ilyent, talan az atlagosnal rovidebb fej miatt, nagyonnagyon kompaktnak tunik a gitar, erdekes erzes. :D
Van egy Axis-em (csak egy, volume poti, meg Floyd Rose), de a test formajaval a mai napig nem tudtam megbaratkozni, lassan 6+ ev alatt. A tetejen nincs meg a megszokott lesimitas, ahol az alkarod talalkozik a testtel, valahogy nem tudom megtamasztani az alkaromat es mindig elfarad a vallam a pengeto kezemen. De lehet, hogy meg nem talaltam meg a tokeletes poziciot. Meg probalkozok vele, de ha nem sikerul megszoknom, akkor megvalok tole, pedig nagy EVH rajongo vagyok. :