Csevegő

A hatósági ár egy hatóságilag szabályozott ár, amitől nem lehet eltérni. Amit én mondtam, nem az.

A termelő által termelt produktum nem hasonlítható össze egy nem termelő munkával készült produktummal, mert nem ugyanazon a síkon vannak, nem ugyanaz a felkészülés/befektetés/ megtérülés ideje, költsége stb. Nem ugyanaz a fogyasztói réteg sem, még ha vannak is átfedések.

Lehet, hogy személyeskedésnek tűnik, de nem tudom máshogy megfogalmazni, ha valaki teljes fogalomzavarban van, mint úgy, hogy teljes fogalomzavarban van. Semmi sértő szándék nincs ebben. Ha személyeskedésnek tűnt, elnézést, személyesen ˝beszélünk˝, veled nem értek egyet, nem írhatok általánosságokat.

Egyébként a te álláspontod az, ami tökéletesen tükrözi az országban uralkodó állapotokat és a hibás gondolkodásmódot a nem termelő munkát végzőkről.

@Flór Gábor (#3307):

Nem.. nem nyűg. Az a nyűg, amikor ˝túl van értékelve˝ a művészet a többi alkotáshoz képest.
Ez a baj az általad nagyra becsült nyugaton is.. csak ott a ló másik oldaláról nézik ezt a dolgot.

@Flór Gábor (#3306):

Egy vita ott veszti el értelmét, amikor valaki a szavakba köt bele...mint ahogy te teszed...meg ott, amikor személyeskedésbe megy át...mint ahogy szintén te fogalmazol. Minden tiszteletem mellett mondom, hogy bár minősíthetném ezt én is hasonlóképpen a te szavaidhoz, úgy érzem az pont az a fajta hozzáállás lenne, mint amit leginkább elítélek.

A francia példádnál maradva: Miért több egy ˝művész˝, mint egy vasöntő? Csak mert a művész, művész? A vasöntő is előállít valamit, amit megvesznek tőle...ha nem, akkor bukta a munkáját. Vagy a művészekhez hasonlóan legyenek támogatva.

De...a példád az én érveimet támasztja alá. :)
(Látod, ilyet én is tudok írni, mindenféle indoklás nélkül.)

Röviden: A produktumod egy termék. Kiemelheted a többi termék közül mindenféle indokkal, de akkor is csak egy termék. Nem ér sem többet, sem kevesebbet ˝kvázi˝ (és itt most ne a szavakba köss bele, hanem értsd jól), mint bármelyik iparosember műve, így nem is jár több támogatás neki, mint egy zenésznek. Nevezheted ezt a dolgot ORI gázsinak is, a lényege mégis csak egy hatósági ár. Ha tetszik a fogalom neked, ha nem.

Részben egyetértek. De nem kizáró ok, ha fizetsz valamiért, ami neked tetsző, vagy szükséges, vagy gyógyító. Az orvosnak is fizetsz, ha máshogy nem, TB formájában.

Amivel nem értek egyet, az viszont pontosan mindennek az alapja, ami nálunk el van szúrva, és külföldön nincs: ˝nem termelő munka˝ . Bizony, nem az. De a nem termelő munkák által ˝termelt˝ ˝termékek˝ nélkül csak zombink lennénk. (A tanár, az egészségügyi dolgozó, a tűzoltó stb., egyik sem végez termelő tevékenységet, meg is vannak becsülve jól kis hazánkban, mint tudjuk.)

És akik nem termelő tevékenységet végeznek, sokszor ugyanannyit dolgoznak, vagy többet, mint a ˝termelők˝, azért, hogy a ˝termelők˝ nyugodtan tudjanak kikapcsolódni, tanulhassanak, vagy gyógyuljanak.
De maradjunk a zenénél. Amikor nem dolgoztam ˝civil˝ munkában, napi 4-6-8 órát gyakoroltam, a többi próbára, szervezésre és a fellépésekre ment el. Ha meg tudnám mai is tenni, biztosan jobb minőségre lennék képes, ami jobb a közönségnek is. Ma csak akkor van így, amikor nem dolgozom (hétvége van, munkaszünet van stb.), csak ma nem tudom ugyanezt megtenni ugyanolyan elánnal, mert dolgoznom kell (nyilván, ha reggel elmegyek, és este jövök haza, nincs már erőm igazi gyakorlásra- ha fel is veszem a hangszert, az csak azért van, mert elvonási tünetem lesz, ha nem).

Ez a tücsökmese országa, ahol a nem termelő egy fölösleges nyűg a termelők nyakán. Ezt sulykolják óvodától egyetemig. Nincs min csodálkozni.

@Les Paul (#3303): Jól van, nem bennem van a hiba, azért ez részben megnyugtató.
Komoly fogalmi problémáid vannak, pl. a hatósági ár jelentése stb.
Úgyhogy ez a fajta vita nekem nem poén, mert ugyan komoly vesszőparipám a téma, de csak azon a szinten, ahol pl. Imrével vitáztunk, mert bár ott is elbeszélünk egymás mellett, de legalább a fogalmakkal nem volt gond.
A francia példa működik, nyilván a művészként működő embereknél, akik mint művészek dolgoznak. A vasöntő nem igényelheti, csak azért, mert gitározik, mert ő vasöntő, abból él. Ha leteszi a bőrmellényt, és fölmutat egy művészi pályát _főfoglalkozásként_, igényelheti. ha meg is tud rajta maradni, következő évben megint igényelheti, vagy befut annyira, hogy már nincs rá szüksége, és nem igényli. Megjegyzem, náluk a jogdíjat is másodpercre perkálják, nem két perc után.

A példám nem a te érveidet támasztja alá.

A zeném eladható termék, csak a balkáni gondolkodás miatt sokkal nehezebben, mint civilizált országokban. (És itt kérek elnézést a balkáni országoktól, mert ott sem ilyen rossz a zenészek helyzete, mint nálunk.) Évente kb. 80 fellépésem van, esetleg több. Csak ha a helyek nem az ingyen fellépőkre, vagy a levesért játszókra gyúrnának, akkor esetleg 160, vagy 300 lenne (volt így is), és meg tudnék belőle élni. Jelenleg 2005-ös gázsik szintjére estek vissza a gázsik, holott a sör ára pl. nem csökkent, de még csak nem is stagnál.

Ha ingyen akarok játszani, csinálok egy jazzklubot a suliban, ahova a szülők járnak, és piknik van (tavaly csináltam ilyet), ami tök jó, ráérek, szórakozunk, kötetlen, bárki beszállhat jammelni, én mondom meg meddig tart (meg a hangulat) stb., és nem játszom rosszabbul, mint egy fizetős fellépésen. De egy olyan helyen, amelyik a piacról él, és az én művészetem vonzza be a közönsége egy részét, nem vagyok hajlandó ingyen játszani. Valamint ha a másik 3 hasonló stílusban játszó zenekar ingyen kezdene játszani ezzel tönkretenné a többieket (és magát is).

A falunapot és hasonló rendezvényeket hagyjuk, ott a szervezők kulturális szintje dönt. Játszottam már falunapon, és szoktak is hívni, de nyilván nem annyit, mint a Bunyós Pityut. (Amúgy falunapból is külföldin játszottam többet, legutóbb pont Szlovákiában).

@smallslayer (#3304):

Én nem akadtam ki. :)
Régen a művészeket tiszteletdíjjal jutalmazták, vagy volt pártfogójuk, aki lehetővé tette, hogy a művész a maga (vagy a megrendelő) kedvére alkothasson.
Meg voltak a népművészek, akik meg örültek annak, hogy azok. :)
Manapság a ˝művészet˝ már iparág, bevételi forrás, vállalkozás amitől elvárjuk/ják, hogy megélhetést biztosítson...erre mondom én, hogy a műből mára termék lett. De azt már sokaknak nehéz elfogadni, hogy művészetet így már a piaci mechanizmusok irányítják. Ennyi.

Hát az én véleményemen most biztosan ki fogtok akadni, de azért leírom. Úgy gondolom, hogy a számomra fontos(értsd lelkileg gyógyító erejű)lemezeket majdnem mind megvettem eredeti példányban megtisztelve ezzel a művészeket. Ugyanakkor főleg manapság nagy a különbség művészet és művészkedés között. Én például ha lenne (már végre saját zenekarom, projectem) akkor biztosan csak az üzemanyagköltséget fogadnám el mivel szerintem a zene mindenkié kell, hogy legyen. Enni, inni, szeretkezni a koncert napján is érdemes de szerintem csakis saját forrásból
mivel amúgy is szükséges.( Igazi gruppie-k itthon sohasem voltak csak az U.S.A-ban a hőskorban anno.)Számomra nem termelő és nem társadalmi munka így csakis szociológiailag szolgálhatja a társadalom azon tagjainak lelki kiegyensúlyozottságát akik befogadják az adott zenei stílust és lélekben eggyé válnak az adott dalokkal. Mivel rájuk gyógyító erővel hatna így az ilyen , , gyógyításért˝ nem lenne helyes külön honoráriumot szedni. Akkor valószínűleg talán kevesebb lenne a bűncselekmények elkövetésének száma. A lelkileg labilis ember könnyebben befolyásolható, rászedhető más rosszak által. Számomra hobbystaként a zenélés csupán önkifejezés és nem kereskedelmi szempontok alapján várok sokszor az ún. ihletre. Az én egyik elvem szerint: Inkább kevesebb majdnem tökéletes mint sok tökéletlen vagy semmitmondó. Nekem szükségem van rá, hogy a zene bár legyen szomorú vagy vidám , a lelkemre hasson és valami pluszt kapjak tőle mert felőlem különben csupán háttérzaj lehet. Manapság az emberek inkább szórakoztatást várnak a zenészektől mint elgondolkodtatást. Itthon amúgy sem lehet már megélni belőle mivel manapság a média vagy a régi ismert , , motorosokat˝ vagy az új helyes tehetségkutatókban megismertetett vagy befuttatott kis fiatalokat támogatja teljesítménytől függetlenül. Ezért jó ha az ember máshoz is ért, nemcsak a zenéléshez.

@Flór Gábor (#3301):

Pedagógusként most szavakat magyarázol aminek nincs értelme. Az lehetséges, hogy bizonyos szavak alatt mást értünk, de pl. ami nálam hatósági ár, az neked ORI gázsi. Ennyi.
Az én véleményem szerint a Francia példa botorság. Vagy ha nem az, akkor alanyi jogon minden embernek jár az állami támogatás csecsemőtől a nyugdíjasig. Hiszen pl. miét ne lehetne a gyermek prodoktumát összevetni bármilyen művészeti alkotással? Na nehogy már egy bizottság mondja meg, hogy melyik a művészet. Majd a piac eldönti, hogy a tele pelus mennyit ér! :)

A gitáros példád:
A vevőm (mint ahogy egy szórakozóhely tulaja) bizony keresgél olcsóbb ugyanolyan gitárt és meg is fogja venni tőled, ha odaállsz elé egy olcsóbb ugyanolyannal, vagy hasonlóval. Igen. Erről beszélek. Vagyis a példád igazából az én érveimet támasztja alá. Amiről te beszélsz az az, hogy csak egy minimum áron, vagy afölött adhatom el a gitáromat. Ami jó is lenne, de igen fura. :) Azonnal akarok ilyen szabályt mindenre...és el is kezdem ezeket gyártani. :) A fene se megy el dolgozni rendes munkahelyre, ha rézbagolyf..ból bármennyit legyártok, azt ki fogja fizetni nekem valaki. :)

A szavaidból egyszerűen azt látom, hogy bármennyire is minőségi a zenéd, ez a piacon ma eladhatatlan termék. Van olcsóbb, amire nagyobb a kereslet. Te ezt nehezményezed és abban látod a megoldást, hogy kvázi elvárod, hogy a piac mégis felvegye ˝hatósági áron˝ a termékedet.
Én még azt is kétségbe vonom, hogy ez az ötleted valós megoldást jelentene, ugyanis pl. a falunapokat végighaknizó sztárok biztosan relative drágán mennek el. Vagyis ha az ár dönt, logikusan téged kellene hívni... De ezt mégsem teszik. Ergo, nem is az ár dönt.

@Zsoldos Imre (#3299): Te nem fogsz, meg még ketten. Ezért írtam, hogy vegetálni tud a bolt.
A többiek azt fogják mondani, hogy bár a Flór kenyere jobb volt, de ez meg ingyen van.

Az alapdíjhoz a francia rendszerben nincs köze a helyeknek, egy éves támogatást, kvázi fizetést kapsz. Hogy azon kívül hogy és mennyiért adod el a művészetedet, az a te dolgod.

És azzal meg nincs baj, ha egyik pék jobbat süt, vagy népszerűbbet, ez a verseny.

@Les Paul (#3297): Most vagy visszaélsz azzal, hogy pedagógus vagyok (és emiatt úgyis megpróbálom elmagyarázni huszadszor is), vagy szövegértési nehézségeid vannak, vagy én magyarázok bonyolultan. :)
Megpróbálom azért, sorban.
A következő utca jelen esetben külföld. Igen, azt csinálom. Igen értékelik, de nehogy már ne létezhessek művészként a saját hazámban.

Négyen viszünk egy stílust, ami egy nagy ágazat része (jazz, azon belül swing, azon belül manouche), tehát egyedi, és bázisa is van, de belefér a mainstreambe is.

Nehogy már te (önkormányzat, állam, bárki) mondd meg, hogy az a hányás művészet, vagy hcsak sima gyomorrontás. Azt majd a közönség eldönti, de létezhessen a művész akkor is, ha csak egy kis réteg értékeli, vagy érti. Az artisjus válogatva támogat, pályázni kell, stb. A francia példában meg alkotni, rendszeresen, és művészként létezni. Nem akarja eldönteni, hogy Kocsis Zoltán-e a művész, vagy Sub Bass Monster, sőt, még azt sem, melyik művészebb.

Azért nem tudom eladni (de el tudom, csak nehezebben), mert ingyen is van. Rosszabb, kevesebb, bizonytalanabb, de ingyen. Nem a minőséggel van baj. Azzal van baj, hogy mondjuk meghirdetsz egy gitárt, van is rá vevőd, és amikor összejönne a bolt, én odamegyek, és adok a vevőnek egy ugyanolyan gitárt (vagy nagyon hasonlót), a te árad tizedéért, vagy ingyen. Biztosan ugyanezeket a botorságokat írnád le, vagy ki lennél akadva?

Nem beszéltem hatósági árról. Hatósági minimum feltételről, esetleg minimum gázsiról beszéltem.
(Amikor volt ORI gázsi, abban biztosak lehettünk, hogy az megvan. Nem volt nagy összeg, de volt. Aztán volt, hogy többszörösét kaptuk. Meg volt olyan is, hogy ORI gázsi, plusz a bevétek x százaléka. Ebben is volt egy nagyon erős védelem, a zenészt nem lehetett ingyen kizsákmányolni. Sőt, még munkafeltételek is voltak benne, tehát nem érhetett az a meglepetés, hogy mínusz 20 fokban kell játszani, stb. Korántsem volt tökéletes a rendszer, de legalább rendszer volt, és maximálisan a művészeket védte. )
Ami amúgy csak egy lehetőség, nekem a francia példa jobban tetszik.

Ha jön a teherautó, és jobb kiflit árul, de ugyanannyiért, vagy drágábban, hajrá, ez a verseny, amivel semmi bajom sőt, támogatom, hogy hulljon a férgese. De ha tökmindegy milyen kiflit árul, de ingyen, vagy bekerülési ár alatt, na, az nem verseny.

@Kala (#3298):

Én is ott leszek a mikrofonba hányós számommal. :)
(Most plagizáltam valahonnan.)

@Flór Gábor (#3295): Írtam már egy párszor, hogy tökéletesen egyet értek veled a szemszögedből nézve. De a kenyeres példáddal nem értek egyet. Ha én az általad sütött kenyér ízét szeretem, akkor azt fogom továbbra is venni, nem a hasonló ízűt csak azért mert az olcsóbb. Nekem az kell amit szeretek, nem a hasonló. Én konkrétan átszoktam egy távolabbi boltba amikor a közelebbi leállt a kedvenc croissantom árusításával, mert nekem az az íz kell reggelente. Nem nagy veszteség nekik, de ha emiatt mindenki átszokna a távolabbiba, akkor a közelebbi kénytelen lenne újra kínálni.
Az tiszta sor, hogy a klub az olcsóbbat fogja választani akár még a minőség rovására is, de ha ugyan azt a minőséget kapja akkor nem is kérdés. Bár két teljesen ugyan olyan kenyér biztosan nincs, akkor az egyik cover-kenyér, de az meg ugye mégsem az igazi. Vagy nincs semmi egyedi az ízükben, de akkor meg minek sütni? Így továbbra is a közönség lesz a tényező. Ha nem fogyasztják az új pékség termékét, akkor elmennek oda ahol kapható. A fogyasztót nem érdekli mi van a háttérben, milyen egyezkedés megy a pék meg a hely között, ő a kedvenc kenyerét akarja. Ha van kereslet a kenyérre, akkor ki lesz fizetve. Tovább megyek, tételezzük fel, hogy létre jön a kötelező minimumos rendszer, de akkor is az lesz, hogy hiába sütnek világszínvonalú pékek egyfajta kenyeret, ha csak alkalmanként 20-30 ember fogyasztja, akkor a hely elgondolkodik, hogy miért is nekik fizessen, amikor ott egy másik pékség, akiknek meg 80 fogyasztójuk van, ízlésekbe ne menjünk bele. Ha már úgyis mindkettőnek ki kell fizetnie az alapdíjat nyilván a több fogyasztót vonzó zsebébe teszi majd a pénzt, a másikat meg nem fogja hívni. Szerintem mint mindenhol, ezen a téren is a kereslet-kínálat határozza meg, hogy mire van szükség.
Én nem fogok szar kenyeret enni, csak azért mert az olcsóbb vagy ingyen van.

Csak úgy eljátszadoztam a gondolattal:
Árlista: 1000 Ft-os művészek: Zorán, Szentpéteri Csilla, Bunyós Pityu, LGT, 100 Tagú Cigányzenekar, MÁV szimfonikusok, Lagzi Lajcsi...........

@Flór Gábor (#3295):

Vegyél te is egy furgon és árusíthatod a kenyered a következő utcában. :) Hmmm? Szerintem. :)

Az előző hozzászólásodban ezt írtad: ˝Játszom egy stílust, amit az én bandámon kívül még vagy 3-4 zenekar az országban.˝ Pár mondattal később pedig ezt: ˝Azt azért te is láthatod, hogy a te példád egy elszigetelt, zárt közösség példája...˝

Kicsit furán hangzik ez a mondat, ha csak 4-en visztek egy stílust, míg a HC-nak elég nagy a tömegbázisa. :)

Szerintem a francia hányós példa is sántít. Így is elég sok szemetet támogat az Állam (Artisjus), pedig nagy része azoknak is hányás. :)

Nem tudom igazából melyikőtöknek van igaza, mert ennyire nem látok bele a szakmába, de az Imre látásmódja szimpibb. Szerintem ha olyan kiflit sütsz, amit minden más pék és az emberek attól vásárolnak, aki olcsóbb, arról sem a többi pék, sem te nem tehetsz...az önkormányzat meg szintén nem, hiába övé az utca. Ha olyan kiflit sütsz, ami ritka, egyedi...de nem tudod eladni, mert a tömeg a sima kiflit veszi, arról sem te, vagy a többi pék tehet...és nem is az önkormányzat. Ha meg a ugyanazt árulod, de a konkurencia mondjuk jobb marketingből, vagy működőképesebb az üzleti modellje, arról meg nem a vásárló tömeg tehet..sőt még mindig nem az önkormányzat. :)

A zenét ilyen értelemben csak egy termék. Vagy el tudod adni, vagy nem.

Igen...lehetne minden hatósági áras. Az is lehet, hogy megélnél a pékségedből. Gyártanád ugyanazt a kiflit minden nap és jó eséllyel a vevőidnek is elég lenne mindig ugyanazt a kiflit enni. De az is lehet, hogy elkezdődne egy olyan tendencia, ahol egyre rosszabb minőségű kiflit sütnél.. a vevőid meg egyre fanyalgósabban (de még mindig biztosan) a te kiflidet ennék...

Aztán jönne egy teherautó és ugyan nem menne az árad alá, de finomabb kiflit árulna...

@Flór Gábor (#3295): Ebben a kérdésben teljesen egyetértek veled. Nevezhetik sznobságnak , de számomra az ingyenes , vagy túl olcsó valahogy színvonaltalanságot éreztet.
A probléma főként azokkal van , akiknek valaki megcsinált valamit ingyen. (Ez nem csak a zenére jellemző ! ) Ezután már majdhogynem elvárás lesz részükről , hogy az összes többi is ugyanezt csinálja.
Sokan bele sem gondolnak abba , hogy mit okoznak ezzel. Ha pénzt kérnének egy fellépésért , azt akár a csapat cuccainak fejlesztésére is lehetne fordítani. Helyette inkább sopánkodnak , hogy milyen jó lenne mondjuk egy keverő , vagy jobb mikrofonok , vagy az isten tudja micsoda.

Csak a többiek kedvért, meg , ert ez vesszőparipám, és hagyjuk ki az extrém példákat, illusztrálnám, mi van ma itthon.

Olyan a zenei helyzet, mintha nyitnék egy pékséget, éjjel-nappal szívvel-lélekkel melóznék benne, hogy minél tökéletesebb kenyereket süssek, aztán egy darabig nagy sikerrel megy is a bolt, és én örülök, mindenkinek jó, embererk eszik a kenyeremet, én azt csinálom, amit szeretek, és meg is élek belőle. Van még az utcában 4 pék, de verseny van, mindenki ahhoz jár, akit kedvel.
Aztán egyik reggel megjelenik az utcán egy furgon, és majdnem ugyanolyan kenyereket kezd osztogatni ingyen, amilyet én sütök. Mert ő szeret sütni. Ezzel persze eléri azt, hogy elmaradnak a vevőim, meg a másik négy pék vevői is. Aztán olcsóbban kell adnom a kenyeremet akkor is, ha nincs ott a kocsi, mert a vevők azt mondják, inkább megvárják, ez túl drága. Végül nem lesz rentábilis a pékségem, bezárok, és otthon sütöm a kenyeret magamnak, vagy vegetálok tovább aboltomban, mélyen áron alul adva a terméket. Az ingyenárus hobbista, akkor jön, amikor akar, más forrásból biztosítja a hobbiját, és ezzel tönkrevágja a nem hobbistákat.
Ennek két vége lehet hosszabb távon: a hobbista is abbahagyja, mert megunja.
De inkább az történik, hogy a hobbista is kifogy a forrásból, és pénzt akar kérni. Viszont olyan szinten lenyomta az árakat, hogy már neki sem éri meg. Mivel ő is profivá válik, megpróbálják legalább rentábilissá föltornászni az árat. Amikor éppen sikerül, megjelenik egy teherautó, és elkezdenek ingyen árulni...És hiába magyarázzák az új hobbistának, hogy nem csak a profikkal szúr ki.

@Zsoldos Imre (#3291): Ja, és nem a hardcore zenekarok ígérnek alánk, nyilván. :)

@Zsoldos Imre (#3292): Nos, lehet, hogy te egy mozgalom része vagy, én viszont csak zenész.
És nyilván, ha a hardcore így működik, az így tudna működni egy szabályozott rendszerben is. De ez egy extrém eset, 1 %.
Nekem nem kell önszerveződni (van olyan, hogy egy fesztiválra, vagy ilyesmire összeugrunk, de amúgy nincs rá szükség). Játszom egy stílust, amit az én bandámon kívül még vagy 3-4 zenekar az országban. Világméretű hálózata van, stb., mindenki tudja, mi ez, közönsége van, meg minden, ami kell. Gázsiért játszunk. És én nem a hardcore-ról beszéltem, mert bevallom, kb. annyira érdekel a műfaj, mint a foci (na jó, azért a focinál kicsit jobban:)), hanem a fellépésekről, zenészekről általában. Azt azért te is láthatod, hogy a te példád egy elszigetelt, zárt közösség példája, nem húzható rá másra, míg a többi műfaj (egy két hasonló extrém kivételtől eltekintve) bizony átfedésben van. Ami nem azt jelenti, hogy én elmegyek egy bluesklubba, vagy metálklubba játszani, hanem azt, hogy a klubok zöme vegyes felhasználású, és az úgynevezett mainstreamből merít (pop, jazz, blues, rock területén egyaránt).

Csak hogy értsd valóban, miről beszélek, ismét francia példa. Ha létrehozol valamit, tehát zenész vagy, egy bizonyos rendszeren belül, évenkénti megújításban állami támogatást kapsz. ebben csak produktumokat kell felmutatni (lemez, fellépések stb.) meghatározott formában. Nincs szabályozva semmi, létező művésznek kell lenned, létező alkotásokkal. Ez lehet az is, hogy a mikrofonba hánysz, nem érdekli őket a stílus, a műfaj, ha alkotó vagy, alkoss. ezzel a támogatási rendszerrel eldöntheted, hogy gázsiért, ingyen vagy akárhogy lépsz föl, akárhol. És ez nem kötelező, ebből ki lehet maradni, csak az a barom, aki kimarad (vagy lázad, de az meg az ő dolga). (Ezt a rendszert Sárközy úr megpróbálta eltörölni, volt is nagy tüntetés, aztán inkább meggondolta magát. :))

@Flór Gábor (#3290): Nektek is megvan a lehetőségetek az önszerveződésre, javaslom, hogy hozzatok létre egy klubhálózatot a hasonló nézeteket valló zenekarokkal, és az idő meg majd igazolja, hogy kinek van igaza ebben az ügyben. Mert meg lehet csinálni, a mi példánk is ezt bizonyítja. vannak bejáratott helyeink, szervezőink szerte európában, és kiválóan működik mindenféle külső behatás, szabályozás nélkül is.

@Flór Gábor (#3289): Én tökéletesen értem és megértem a te álláspontod, te nem érted az enyém. Támogatom azt, hogy minden zkr aki igényli, kapja meg azt az összeget amit szeretne. De ez ne legyen kötelező jellegű, ne legyen beszabályozva, legyen ez a zenészek és a klubok ügye.
És akkor leírom még egyszer; egy hardcore zenekar sem fogja azt mondani, hogy min. 10000 ft-ért lép fel, mert az onnantól nem hardcore szemlélet. Ez a kezdetektől egy d.i.y. mozgalom, saját berkeken belüli nonprofit kiadókkal, koncertszervezőkkel, pólókészítőkkel, stb. Így volt, így van, így lesz. És igen, amint pénzért kezdenek játszani ezek a zenekarok, kihal a műfaj. Nemcsak attól hc valami, hogy gyors és kiabálós, ez elvekről, hozzáállásról is szól. Értsd meg, nem érdekel az anyagi része, nem tényező, nem akarok ezzel pénzt keresni.
Kívánom, hogy neked meg a zenéből megélni akaróknak sikerüljön, de ne bürökratikus úton érjétek ezt el.