Nameless

O mne

Szeretem a zenét, nagyon. Már kiskoromban is rajongtam érte, de a művelni csak olyan 10 éves koromban kezdtem el, klarinéton. Kb 2 évig jártam el zenetanárhoz, amikor rájöttem, ez nem az én hangszerem. Kb egy év elteltével a zongorázás lett a favorit hangszer, de költözés miatt arról le kellet mondani, mert hát a válás már csak ilyen ( kb 1 évig zongoráztam, tanár nélkül ). Aztán 2008, Decemberében apámnál voltam, amikor is megint rám jött az 5 perc, hogy nekem hangszer kell. Vettem is egy elektromos gitárt, egy Johnson stratoastert, egyik jó barátomtól. Szóval belevetettem magam a zene tanulásba, haverokkal, zenészekkel, de tanár nélkül. Végül is szépen lassan rájöttem, mi mire való, mi mit csinál, ezt miért kell, stb. Kb ha minden nap gyakorlok 4-6 órát. Nem húzom le az olcsó hangszereket, mert mindenki azon kezdi el a zenei pályafutását.

Nem bírom az olyan zenészeket, akik a másikat lehurrogják valamiért. De az olyanokat se, akinek van egy X száz ezres gitárja, de csak két, jobb esetben három akkordot tud lefogni rajta és azt hiszi ő az isten...császár.

Hangolásokból imádom az A, B és C droppot. E hangoláson sosem voltam, max D#-ben.