R.I.P Dave Cousins

Virág és az Ifjú

Az évszakok csendben múlnak,
A tenger morajló hulláma még hív...
Oda, hol kietlen pusztaságok várnak a láthatáron túlra,
Ott már csak egyetlen virág él csak újra.

Bár hosszasan hullott ránk a fagyos hó,
Egy virág mégis csak kibújt végre...
És a fáradt vándor, ki elhalad mellette,
Egy pillanatra talán mosolyra is fakadt.

Napfény, nyíló virág,
A férfi szívét megnyitja majd.
˝Csak Várj!˝, ˝És a fájdalom máris múlik már˝.
˝Fogadd el, mit az ég neked ígér˝.

Az őszi fák, miket egykor arany borított,
Most csupaszon, némán állnak.
A virág már hűvös búcsút int,
És az ifjú szívében azonnal bánat ver tanyát.

Az évszakok mindig változnak,
A tenger örökké áramlik,
Hol nyílt puszták hevernek, hidegen és siváran,
Ott egyetlen virág nő már csak…

Az évszakok váltják egymást,
A tenger örökké áramlik.
Ahol a világ hidegen hever némán,
Ott egyetlen virág él már csak tovább...
Némán.