Gibbonek felvasaroltak Mesa Boogie-t: www.gearnews.com/
@Flór Gábor (#262): Ez nekem is eszembe jutott :-) Valahol mintha el is hangzott volna, hogy négy réteg lakk megy rá és több nap a száradás.
De én ezt simán kivártam volna, akár a parkolóban, egy hálózsákban is. Azt nem állítom, hogy ölnék is érte, de minimum megfontolnám. A többi már csak egy kis videovágás... és kész a promo, amit a Gibson egy ES-el jutalmaz. Vagy legalább kedvezménnyel, gyári áron :-)
@Toni L. (#261): Hát, azért nem egészen, mert nem hiszem, hogy megvárta, amíg a lakk megszárad. Ez az a hangszer, amit a beállítóember beállított. De azért az nem rossz, hogy megnézel egy gyárat, levideózod, majd a végén kapsz egy terméket. Lehet, hogy ki kéne próbálni autógyárral, esetleg gyémántcsiszoló műhellyel...
Nem olyan gáz az a Gibson üzem, skacok :-))
A faiparban szerkezeti kötésre szinte kizárólag diszperziós (vízbázisú) ragasztókat használnak. Ennek van egy jellegzetes szaga, de belélegzéssel teljesen ártalmatlan. Ezt hordták fel hengerrel, ecsettel.
Amit a binding-hez használtak, az az úgynevezett “ömledékragasztó˝ ez nem vízbázisú, hanem hőre lágyuló poliuretán. Tartályban tartják olvadt üzemi hőmérsékleten, azon húzták át a műanyag bindinget. Ennek is van egy kis szaga, de mivel nincs oldószerpárolgás, ez sem veszélyesebb egy olvadt gyertyaviasznál. Ezeket használják pl. konyhai munkapult-lapok élzárásához, vagy nyomdákban, könyvek ragasztott gerinckötéséhez. Sehol nem használnak maszkot.
A festőműhely is megfelel az ipari szabványoknak. A festőkamra egész fala perforált, a teljes felületén keresztül szív egy nagy központi elszívón keresztül, az elszívott szennyezett levegő, nagy szűrőkön keresztül jut a szabadba. Lehet látni a videón, hogy a néni felé egyáltalán nem megy a lakkgőz. A szórás pedig elektrosztatikus. Látható, hogy a tömlőn kívül egy elektromos kábel is megy a pisztolyhoz. A festékszóróra és a festendő munkadarabra ellentétes polaritást kapcsolnak, így a festék, - vagy lakkpermet és a gitártest vonzzák egymást sokkal kevesebb a veszteség, kevesebb megy veszendőbe és nagyon alacsony nyomással dolgozik, kisebb a “ködfelhő˝. Továbbá léteznek már vízbázisú ipari lakkok, festékek is, bár szerintem itt oldószerest (nitrolakkot) használnak.
Szóval itt egy korszerű üzemet láttunk, de azt nem vitatom, hogy sok gyárban, ahol komolyabban veszik a munkavédelmet, előírhatják a maszkot és a védőszemüveget, mégha nem is igazán indokolná a technológia. Amerikában minden hülyeségért milliókra perelnek be gyártókat, munkahelyeket, szerintem nem kockáztatnának a Gibsonnál sem, ha lenne valami alapja az egészségkárosodásnak.
@Molo (#257): Az egész műhely problémás. Kb. annyi ragasztót is beszívnak, ami már túl lehet az egészséges határértéken. De a lakkozó nénit is, ha egy ásatáson 1000 év múlva kihantolják, egyben lesz a tüdeje és a légcsöve, az biztos. Aztán gondolkozhatnak a régészek, hogy vajon miért tartósították csak ezt a részét.
Viszont a legutolsó csávó munkája az nem rossz. Jönnek a kész gitárok, kipróbálod, és megmondod, frankó-e. Nem egy stresszes meló.
@Toni L. (#255): LOL!
Esetleg lehet Fender függő is, el tudok képzelni ilyet is (ha tükörbe nézek, képzelni sem kell).
Mindjár megkérdem a fiamat, hogy hátrányos helyzetű-e? Mert nincs Play Stationja, csak X-Boxa, lehet, ez már hátrány?
---
Nem mondott semmit. Épp a laptop előtt ül, fején a headset és Minecraftozik.
Most ki a függő?
Egyetértek.
Holott magam is azon “sznobok˝ közé tartozom, akik folyton folyvást feszegetvén az anyagi határaikat mindig igyekeznek a legkomolyabb cuccot összehordani. Teszem ezt annak ellenére, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ettől nem fogok jobban játszani. Mindig csodálom a profi zenész haverjaimat, akiknek bármi van a kezükben, úgy játszanak rajta, ahogy én valószínüleg soha sem fogok.
De szeretem magát a hangszert, vonzódom a nemes anyagokhoz, a kifinomult megoldásokhoz, tisztelem, értékelem a tradíciókat.
Ez az összes mentségem.