Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
3 
@Toni L. (#259): Legyen igazad. A Gibsonok hangját azér` szeressük.
Nem olyan gáz az a Gibson üzem, skacok :-))
A faiparban szerkezeti kötésre szinte kizárólag diszperziós (vízbázisú) ragasztókat használnak. Ennek van egy jellegzetes szaga, de belélegzéssel teljesen ártalmatlan. Ezt hordták fel hengerrel, ecsettel.
Amit a binding-hez használtak, az az úgynevezett “ömledékragasztó˝ ez nem vízbázisú, hanem hőre lágyuló poliuretán. Tartályban tartják olvadt üzemi hőmérsékleten, azon húzták át a műanyag bindinget. Ennek is van egy kis szaga, de mivel nincs oldószerpárolgás, ez sem veszélyesebb egy olvadt gyertyaviasznál. Ezeket használják pl. konyhai munkapult-lapok élzárásához, vagy nyomdákban, könyvek ragasztott gerinckötéséhez. Sehol nem használnak maszkot.
A festőműhely is megfelel az ipari szabványoknak. A festőkamra egész fala perforált, a teljes felületén keresztül szív egy nagy központi elszívón keresztül, az elszívott szennyezett levegő, nagy szűrőkön keresztül jut a szabadba. Lehet látni a videón, hogy a néni felé egyáltalán nem megy a lakkgőz. A szórás pedig elektrosztatikus. Látható, hogy a tömlőn kívül egy elektromos kábel is megy a pisztolyhoz. A festékszóróra és a festendő munkadarabra ellentétes polaritást kapcsolnak, így a festék, - vagy lakkpermet és a gitártest vonzzák egymást sokkal kevesebb a veszteség, kevesebb megy veszendőbe és nagyon alacsony nyomással dolgozik, kisebb a “ködfelhő˝. Továbbá léteznek már vízbázisú ipari lakkok, festékek is, bár szerintem itt oldószerest (nitrolakkot) használnak.
Szóval itt egy korszerű üzemet láttunk, de azt nem vitatom, hogy sok gyárban, ahol komolyabban veszik a munkavédelmet, előírhatják a maszkot és a védőszemüveget, mégha nem is igazán indokolná a technológia. Amerikában minden hülyeségért milliókra perelnek be gyártókat, munkahelyeket, szerintem nem kockáztatnának a Gibsonnál sem, ha lenne valami alapja az egészségkárosodásnak.
@Molo (#257): Az egész műhely problémás. Kb. annyi ragasztót is beszívnak, ami már túl lehet az egészséges határértéken. De a lakkozó nénit is, ha egy ásatáson 1000 év múlva kihantolják, egyben lesz a tüdeje és a légcsöve, az biztos. Aztán gondolkozhatnak a régészek, hogy vajon miért tartósították csak ezt a részét.
Viszont a legutolsó csávó munkája az nem rossz. Jönnek a kész gitárok, kipróbálod, és megmondod, frankó-e. Nem egy stresszes meló.
Te jó ég! Az a festőműhely biztosan nem felel meg az EU szabályainak. A festőnek előbb-utóbb légzési problémái lesznek. Mi lehet a mexikói gyárban, ahol az én gitárom készült? Indonéz csodaüzemről már láttam videót.
Azért azt az ES-335-öst elfogadnám. :D
@Toni L. (#255): LOL!
Esetleg lehet Fender függő is, el tudok képzelni ilyet is (ha tükörbe nézek, képzelni sem kell).
Mindjár megkérdem a fiamat, hogy hátrányos helyzetű-e? Mert nincs Play Stationja, csak X-Boxa, lehet, ez már hátrány?
---
Nem mondott semmit. Épp a laptop előtt ül, fején a headset és Minecraftozik.
Most ki a függő?
Előttem van, ahogy két hátrányos helyzetű utcagyerek beszélget: “... a te apád is alkoholista?˝ “Bárcsak az lenne. Nálunk súlyosabb a helyzet, Gibsonfüggő. Nem bír lejönni róla...˝
@Lorand Komaromi (#253): No, de ha a gyerek elől veszi el? S annak nem jut play stationra?
Felnott koru ferfikent nem kell mentegetoznod, amiert elkoltod a kereseted. :D (Kiveve ha megnosultel, es egy papucs vagy. )
Egyetértek.
Holott magam is azon “sznobok˝ közé tartozom, akik folyton folyvást feszegetvén az anyagi határaikat mindig igyekeznek a legkomolyabb cuccot összehordani. Teszem ezt annak ellenére, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ettől nem fogok jobban játszani. Mindig csodálom a profi zenész haverjaimat, akiknek bármi van a kezükben, úgy játszanak rajta, ahogy én valószínüleg soha sem fogok.
De szeretem magát a hangszert, vonzódom a nemes anyagokhoz, a kifinomult megoldásokhoz, tisztelem, értékelem a tradíciókat.
Ez az összes mentségem.
Ne legy mar ilyen pesszimista! :D
@Molo (#249):
Nagyon szépen olvasod a jövőt...sajnos(bár nem biztos).
A vaktesztet nagyon sokan végigcsinálták(Anderton`s is), és volt meglepetés szépen.Vagy Lukács Peta karantén Lájvjai..., amikor feltette a kérdést, hogy most min játszik(csöves motyó, tranyós kis kombó, vagy THU)eljátszotta a számot, várta a megfejtéseket...aztán bemondta, hogy ez bizony playback volt! Röhögtem.
Mondjuk én nem vagyok sznob, és meg sem tehetem, hogy az legyek. :)
Csak keresek egy Gibson LP-hez tartozó hangzást, ami valóban az...próbálom kihozni a keretemből.Nem is játszom közönségnek, csak magamat szórakoztatom(meg szerencsétlen családom).Így nekem fontos, hogy halljam amit szeretnék, ellentétben azzal mit írsz....és az szomorú is nagyon, bár érthető..., hogy a közönséget nagyjából a gitáros sem érdekli, pláne az, hogy min játszik.
A közeljövőben szeretném kihozni a kereteimből a legtöbbet, igen nagy Fának tűnik az, amit a fejszémmel megkezdtem.Az etalon LP hangzás megvan a fejemben, azt is tudom, hogy miből áll...jaaa a kéz, és a szív ami többségében hozzájárul...az ugye, más kérdés.
Lehet kár bármit is hajszolni, játszani kell és kész!
Szerintem mindig lesznek gyűjtők, zenészek ˝vájt˝fülüek, különcök, akiknek csakis a zigaizi, eredeti Gibson (Fender, PRS, stb.) hang lesz a jó. Amíg egy vakteszten ki nem derül, hogy a látvány nélkül már nem úgy hallják. Vagy azután is ragaszkodnak a szubjektív ízlésükhöz. Mivel zenéről van szó, ez persze nem feltétlenül baj. Viszont (szerintem) a közeljövőt már a megfelelő minőségű elektronika fogja uralni. Hisz eleve így működik az elektromos gitár. Beleszámít az egész jelút a hangba, mindegy milyen a fa, a gitár test. Még pár év, kikopnak az idősebb zenészek, max a nosztalgia tartja életben a régebbi fagitárokat (meg a gyűjtői szenvedély, sznobság, divat...). És előbb-utóbb ez lesz a hegedűknél, más hangszereknél is. Talán a rezeseknél, ütősöknél kevésbé.
Ahogy már elkezdtek elfogyni a drágább mahagónik, kőrisek, a tech fejlődik, és ha nem tudod miből van, nem látod a test anyagát, nem fogod észrevenni, hogy kompozit vagy fa. Nem is beszélve a keverésről, meg már sokan klasszikus erősítőket, gitárládákat sem tornyoznak maguk mögé, és milyen szépen szólnak. A zenehallgatók jelentős többsége - főleg koncerten - nem tudja fülre megkülönböztetni, hogy mahagóni, tömörtesű LP, vagy hársfatestű metál formájú akármi. A dög ott van, a riffek szólnak, egy felvételen akár szintik is lehetnek a háttérben, nehéz egy laikus zenehallgatónak megmondani, hogy favonósok vagy szintetizált hangok szólalnak meg.
Én s még egyelőre sokan, maradok, maradunk a fánál, még jó pár évig kitart. De egy oridzsi LP (nem lesz ilyenem) biztos, hogy nem úgy szólalna meg az én cuccomon, mint Slash vagy Zakk motyóján. De én szeretem az enyémet is.
Sziasztok!
Látom elindult 1 kis beszélgetés...faanyagról, évjáratról.
Hogy látjátok manapság nem vagyonokból, és csak a hangszerre a koncentrálva, persze próbálgatva...mekkora összeget érdemes beleszánni 1 LP-be..., hogy megkapjuk a klasszikus...és most sorolhatnám...zsíros;vastag;krémes rock soundot?!
Ami már minőség, és nem vékony hang...ami a szubjektív fültől, többen rámondanánk, hogy ez ˝dögös˝, ez az?!
Mekkora az összeg, amiért ezt megkapod?Érdemes továbbra is kutatni a régi japán LP-ék között?Vagy meghúzni 1 értékhatárt(mondjuk fél milliót)és választani 1 Gibsont az elmúlt 20 évből?Vagy keresni egy Esp Eclipset?(az általános vélemények szerint ár-érték arányban a legjobb)
...és persze a cucc, amint alattam is írtátok...és persze a kéz...mondjuk ezektől most elvonatkoztatnék.
Van erre recept?
Akárhogy is kapálózunk ellene, lassan eljön a kompozit anyagok világa a gitároknál is. Előbb-utóbb elfogy a minőségi faanyag. Már most is van, hogy környezetvédelmi okokból nem engedik kitermelni, csak a természetes úton kidőlt fákat lehet elvinni a területről. A mocsári kőrist pl. ezért lassan aranyáron mérik. Ez persze inkább a Fender problémája, de a tendencia efelé mutat.
Hat ja, de van osszefugges, csak nem jo/rossz iranyban. Allitolag a Custom-okra direkt a nehezebb anyagot (4.5kg+) valasztottak, mert akik azon nevelkedtek, azt a szandot szoktak meg.
˝Ugyanaz a fafaj, de ha más területen nevelkedett, ha kicsit más a rostszerkezete, az már a hangján is érződhet. Nyilván, a drágább modelleknél alaposabban válogatják a faanyagot, ott kisebb a szórás e téren.˝
Bezony, olyansmit olvastam valahol, hogy honduraszi mahoganybol az lesz a konnyebb, rezonansabb, ami egy dombon minel feljebb nott, ugyanis az eso a talajbol kimossa es lejjebb szallitja az asvanyi anyagokat, azt meg felszivjak a lentebbi fak. De minel magasabban van a fa, annal dragabb kitermelni, joideje meg amugy is ritka a honduraszi mahogany...
@Lorand Komaromi (#244): Ez is azt bizonyítja, hogy a nagyobb súly és a jó hangzás nem mindig járnak párban :-)
És mivel fából készül, még azt is előfordulhat, hogy ugyanazon évben gyártott, azonos modellek esetében is van eltérés. Ugyanaz a fafaj, de ha más területen nevelkedett, ha kicsit más a rostszerkezete, az már a hangján is érződhet. Nyilván, a drágább modelleknél alaposabban válogatják a faanyagot, ott kisebb a szórás e téren.
Csak annyival egeszitenem ki, hogy letezik a ˝Traditional˝ LP modell, amiben a ˝Traditional Weight Relief˝-et alkalmaztak, illetve a CS R8-R9 modelleken talantalan egyaltalan nincs konnyites, hanem nagyon konnyu hondurasi mahoganybol keszitik, igy lesz a suly 4 kilo alatti.
@REBellys (#242): Hosszú leszek, előre is bocsi :-)
Azért arra figyelj, hogy milyen erősítővel próbálod. Nagyon-nagyon félre tud vinni. Az lenne az igazi, ha saját cuccot vinnél a próbára.
Én csak a saját tapasztalatomat tudom megosztani. Először egy VOX Lil’ Night Train csöves fejjel és a hozzávaló 10-es Vox ládával élt együtt a Gibson. Nem volt rossz, de kicsit testetlen volt.
Aztán a 10-es láda ment a háztól és egy másik Vox láda lépett a helyébe, egy 12-es Celestion Greenback hangszóróval. No itt már ugrott egy nagyot a hangzás. Lett teste, dinamikája, a rotyogós, szétfolyós mély torzított hangok helyett igazi krémes torzítás, csilingelő magasak, dús középtartomány. Egy totál más világ.
Aztán jött a legendás Vox AC 15 kombó, ugyanolyan Greenback-kel szerelve. Itt megint olyan minőségbeli javulás történt, hogy két napig le sem bírtam tenni a gitárt, nem tudtam betelni vele. A gitáron közben semmit sem változtattam, de ember meg nem mondta volna, hogy ugyanaz a Gibson szólt.
Ami meg súly vs. hangzást illeti, ebben régóta megy a világméretű vita :-) A Gibson újabban a “Modern weight relief˝ üregelést használja és nem csak az olcsóbb modelleknél. Az enyém is ilyen. Ezek könnyebbek, nyilván a hangzásra is hatással van a belső kialakítás. De azt nem hinném, hogy a Gibson úgy módosítja technológiai folyamatot, hogy több anyagot szedjen ki a mahagóniból aminek az az eredménye, hogy elrontja a sound-ot. Inkább arról lehet szó, hogy ettől módosult némileg a hangzás, amit az ortodox Gibson hívők szentségtörésként élnek meg :-)
És a végén ott van még az emberi lélek. Tapasztaltból tudom, hogy ugyanazt a hangzást, ugyanazt a rendszert, másnak hallhatja az ember más-más időpontban, fizikai állapotban, lelki hangulatban. Nyilván ezek a vélt / valós hangzásbeli különbségek nem olyan markáns dolgok, de egy döntést befolyásolhat. A másik mániám a hifi. Ott komolyabb helyeken, drága cuccoknál már régóta bevett gyakorlat, hogy a vételár kaucióként történő letétbe helyezése után saját, leendő akusztikus környezetében lehet napokig próbálgatni.
De a fenti kockázatok ellenére ez a legjobb amit teszel, elmész, próbálgatsz, hallgatsz. Sok sikert a kutatáshoz, vásárláshoz, ez egy igen élvezetes dolog :-)))
Sziasztok!
Haladok a nézelődéssel, próbálgatással, és gondoltam, hogy megosztom az eddigi tapasztalatokat, hátha valaki a későbbiekben hasonló helyzetben tudja hasznosítani. Szóval, Gibson Les Paul vásárlási projekt kipróbált hangszerei:
- Studio, 2017 és 1995: tényleg hallani kell a különbséget. Először a ˝vintage˝ darabot kaptam kézbe, nagyon szép rezonáns hangok jöttek ki belőle még erősítő nélkül is. Masszív darab, meglehetősen dög hangzással. Talán erre mondják, hogy ˝beérett˝. Hangra OK, de a standard fekete kinézete miatt csak 99%-ban dobogtatta meg szívemet. Az újabb kivitelt majdnem elhajítottam lendületemben a tokból kivéve, annyival ˝kevesebb anyag˝ van benne, ami a hangján is érződik. Gibson ide, Gibson oda, a tuningolt Vintage LP-mre nem cseréltem volna el, annyira nem volt karaktere még erősítővel sem.
- Tribute és Studio Tribute 1999. Hangban nincs nagy különbség e két instrumentum között. Nyilván a trapéz berakás miatt a Tribute tetszetősebb. Könnyű hangszerek, de valahogy karakteresebb volt a hangjuk, mint a 2017-es studio-nak. Furcsán könnyű, vékony a test, de a tisztái korrektek, torzítva viszont kevésbé jellegzetes.
- Classic, 2019-es modell újonnan: itt már érezhetően nagyot ugrunk minőségben, esztétikában, kidolgozásban és súlyban egyaránt. Meg persze árban is. :D Nagyon tetszetős, pattogós tiszták és krémes-dögös torzítás. Kb. ilyennek képzeltem el A GITÁRT. El is döntetett volna a a dolog, ha nem próbáltam volna ki egy goldtop Standard-et is (szintén még 0 km-es). Én már nem vagyok eléggé vájtfülű ahhoz, hogy a Classichoz képest nagy sound-béli különbséget kihalljak, a kicsit vaskosabb 50-es típusú nyak sem feltűnő számomra (elég drabális baltákon kezdtem pengetni anno), de ez a gyönyörűség esztétikailag non plus ultra. Még hezitálok, hogy megéri-e számomra az a plusz száz-egynehányezer forint...
A lényeg, hogy tényleg nem szabad sajnálni az időt, menni kell, pengetni, hallgatózni, megéri!
Értelek, köszönöm!
Akkor ugyan itt Studio, vagy Tribute Gold Top kerestetik... :D Indul a vadászat és hirdetés lesés. :D