Markbass Little Mark 250 Black Line - Basszuserősítő-fej

Technikai jellemzők (alap információk és kivitel)

Az utóbbi évek egyik leghíresebb gyártójának távol-keleti szériája a Black Line, amelynek egyik legnépszerűbb tagja ez a kis 250 wattos fej. A kiszervezett gyártás előnye, hogy a fej által nyújtott szolgáltatásokhoz képest potom áron szerezhető be az eszköz.
Felépítésében és funkcióit tekintve teljesen megegyezik az olasz Little Markokkal, az olcsóbb munkaerő miatt viszont pénztárcabarát az ár, valamint a egy-két kozmetikai szempontból tér el talján társaitól.

Az erősítő elég komoly fém házban érkezik, az indonéz gyártás ellenére nagyon strapabíró érzetet kelt. A potik kellő ellenállással bírnak, nem lötyögnek, sercegnek. Egyedül a hálózati kábel csatlakozóját érzem kissé gyengébbnek, ott mintha nem illeszkedne pontosan a helyére, de eddig nem volt gond belőle.

Az összteljesítmény 250w, ezt 4 Ohmon tudja leadni, viszont működik 8 Ohmon is, akkor 150 wattot tudunk kihúzni belőle.

Az előlapon balról jobbra haladva a következő csatlakozókat/potmétereket találjuk:
- Bemeneti jack: nincs PAD-kapcsoló aktív gitárokhoz, viszont széles tartományban dolgozik, az én gitárommal kb. 12 óra állásba fel tudom tekerni, mielőtt a mellette lévő CLIP led bevillanna. Fokozatos, egyenletes hangosodási görbéje van, nagyon jól be lehet lőni a számunkra optimális gain szintet.

- EQ: Low (40 Hz), Low Mid (360 Hz), High Mid (800 Hz), High (10 kHz). Ez a szekció a fej lelke, hiszen mindegyik szabályzót nagyon jó helyre lőtték be, és igencsak gyorsan reagálnak. A legkisebb változtatást is meghalljuk, ám ebben az esetben aranyszabály, hogy mindent középre állítva szól a legjobban a cucc.

-VLE filter: Vintage Loudspeaker Emulation, azaz a régebbi típusú ládák hangzását emulálni hivatott áramkör. Tulajdonképpen a potméter tekerésével a magas tartományt csillapítjuk.

-VPF: Variable Preshape Filter, azaz a Márkuszmillerizátor :) Fokozatosan emeli a mélyet és a magasat, valamint vágja a közepet, slap játékhoz használható.

-Line Out: A hátsó DI-kimenet hangereje szabályozható ezzel a potival.

-Master: of Puppets, főhangerő

A hátlapon az árkategóriához képest rengeteg lehetőségünk van:

- Tápcsatlakozó ( mindig ahhoz az országhoz hangolják, amelyikben felhasználásra kerül, így külföldi koncertek esetén érdemes erre figyelni)

- Ventilátor: Csendes, diszkrét hangú, nem zavaró sem élőben, sem stúdióban. Mivel kapcsolóüzemű tápról beszélünk, szinte alig melegszik a fej, többórás igénybevétel után is alig langyos.

- Hangszórókimenetek: 2 db, az egyik Neutrik jack kombi, a másik sima jack. A maximum terhelhetőség 4 Ohm, tehát vagy egy darab 4 Ohmos ládát kötünk be, vagy 2 db 8 Ohmost.

- Tuner out: kimenet hangológéphez, a hangoló bekapcsolásával nem némítjuk le a főkimenetet.

- Effekt hurok: párhuzamos kötésű, tehát a tiszta jel mindig 50% arányban megszólal, így nem némul el a cucc, ha a pedálsor elromlik.

- DI-kimenet: XLR apa csatlakozó, kapcsolható földelésleválasztással és PRE-POST kapcsolóval.
9

Hangzás, hangtulajdonságok

Aki játszott már Markbass erősítőn, tudhatja, hogy egy nagyon artikulált és tiszta hangról beszélünk. Nincs meg benne a Gallien Kruegerre jellemző finom kis torzítás és kontúrozás, ennek ellenére nem steril hangzású a fej, inkább egy tiszta hangú Ampegre emlékeztet. A gyártó összes termékére vonatkozik, hogy nincs színezés, az erősítők nem vesznek el és nem adnak hozzá a gitár hangjához, amit bedugsz, az szól. Ehhez még hozzájön a nagyfokú precizitás, amivel követi a játékot, minden egyes hangnak jelentősége van, minden mozdulat számít. Így a hibák is sokkal jobban előjönnek, de ez is igazából fejlődésünket szolgálja.

A mélyek terén brutálisan teljesít a Little Mark 250, emelni sohasem kell rajta, alapjáraton telt hangokat produkál, a közepei is szépen szólnak, a teteje pedig nem bántóan metsző, pont kellemes, csilingelő (új húrokkal persze).

A tranzienseket brutális módon adja vissza, mivel nincs benne limiter, ami megfogná azokat. Nagyobb hangerőn a pengetést már fizikailag is lehet érezni, annyi levegőt megmozgat, ˝ütnek˝ a ládák, ha pedig valaki a Geezer Butler/Geddy Lee vonalon mozog, pusztító kalapálást tud kiváltani. Emiatt érdemes olyan ládával/ládákkal használni, ami legalább másfélszeresét tudja a fej teljesítményének, hogy még a hirtelen kiugró hangokat is bírja. Nekem ez az első ilyen cájgom, nagyon nagy élmény így játszani, végre tényleg úgy érzem, hogy ér valamit a színpadi teljesítményem.

A két filterről: Mindkettőt módjával érdemes használni ( a kettőt egyszerre pedig nem igazán), a VLE régi tánczenék, finomabb blues, vagy jazz kísérésére alkalmas, míg a VPF diszkó, illetve funky zenéhez, vagy pengetős játékhoz (itt ha friss húrjaink vannak fent, és egy hajszálnyit teszünk a VPF-re, megkapjuk a jellegzetes Republic-soundot). Na de azért ezzel tényleg csínján kell bánni, mert a mélyek emelésével már nagyon döngős hangszínt kapunk, ami a ládáknak sem tesz jót. Ha mégis nagyon slap arcok vagyunk, érdemesebb az EQ-n játszani a közepekkel, nagyjából ugyanazt a hatást érjük el.

A hangerejét tekintve kisebb termekbe, vendéglátózni, stúdióba bőven elég, ám nagyobb helyeken eléggé meg kell tekerni, ezért ha valaki kifejezetten rock/metálkoncertre vinné, érdemes a direkt kimenetet használnia, vagy az eggyel nagyobb 500 wattos modellt megvennie. Mivel nem nagyon lehet torzításba hajtani, mindenképpen érdemes egy előfokot, vagy torzítót elé kötni, ha olyan hangot igényelünk. Egyébként rengeteg rockzenész Markbasst használ, pont a tisztasága miatt.

Eddig a következő hangokat tudtam kihozni belőle (D`Addario Pro Steels húrokkal):
Geezer Butler/Greg Lake/Gary Thain/Jack Cassady: Mélyek enyhén visszavéve, közepek kicsit megtolva, VLE kb. 8 óránál, a gitáromon a nyaki hangszedővel.

Jaco Pastorius: Egy kis VLE, a két közép egy kicsit kiemelve, a bridge pickup hangsúlyozva, a húrlábhoz közel játszva.

Modern funk: VPF kb. 8-9 óránál, de a mélyek enyhén visszavéve.
10

Minőség, mívesség

Sajnos első nekifutásra nem jó tapasztalatokat szereztem az erősítőről, mert amikor először ládára kötöttem, kiderült, hogy valami hiba folytán egy belső védelem bekapcsol, és onnantól kezdve nem volt hajlandó megszólalni. Garanciában cseréltettem a belsejét, azóta megbízhatóan működik. Főleg vendéglátózni viszem, ott 6-7 órákat megy egyfolytában, de soha semmi gond nincs vele, mind hangerőben, mind hangzásban egyenletesen teljesít.
8

Megbízhatóság és tartósság

Remélem, hogy még sok buliba elkísér, bár csak két hónapja használom, így nem tudok a hosszú távú tartósságáról nyilatkozni. Csere fejre mindig szükség lehetne, de ennyi erővel a csere fej cseréjére is. A fém ház erős, de azért vigyázni kell rá, szerintem nem lehet úgy dobálni, mint egy Peavey-t :)
8

Általános benyomások

Szerintem árkategóriájában kimagasló a Little Mark Black Line 250, található rajta effekthurok, kiterjedt EQ szekció, kettő hangfalkimenet, és egy jó sound :)

Előtte kombókon játszottam, az egyik egy Peavey Tour TNT 115 volt, az egy teljesen oké kombó, a másik pedig egy TC Electronic BG250 115, amit valahol a dán partoknál kellett volna a tengerbe dobni, nem piacra. Ez a fej egyáltalán nem említhető egy lapon a két kombóval, teljesen más minőség és kategória. Két Gallien Krueger CX210 ládával használom, a hozzá tervezett Markbass Travellerrelmég nem volt alkalmam hallani.

Ha valakinek egy jó alap ˝tabula rasa˝ hangzás kell, amihez később tud pedálokat rakni, és nem kell neki falbontó hangerő, annak egy igazán jó választás, nem is beszélve arról, hogy kb. 3 kiló súlyról beszélünk, és egy nagyjából fél laptopnyi méretről.

Hasonló termékek ebben az árban: Hartke HA-2500, Ibanez P300H, Behringer BX4500, Fender Rumble 200
9