Bizonyára többek számára ismerősen cseng a Richie Kotzen, Billy Sheehan és Mike Portnoy alkotta szupertrio neve, mely a zseniális 2013-as bemutatkozó lemeze után néhány hónapja jött ki a hírrel, hogy készül az új lemez.

Hamarosan az első dalt is közzétették, ami az Oblivion címet kapta. Hamisítatlan The Winery Dogs dal ez, amely után kíváncsian vártam az új lemezt, mely e hónap 2-án jelent meg, és amelyet már pár nappal előbb interneten meghallgathatóvá tett a csapat. Végighallgatva az albumot azonban vegyes érzésekkel fogadtam azt.

A lemez a már fentebb is említett, Oblivion című dallal indul, ami nagyon nagy lendülettel indítja el a tizenhárom tagból álló dalcsokrot. Mint már említettem, hamisítatlan, ízig-vérig The Winery Dogs, amelyben a három zseniális zenész egyénisége gyönyörűen áll össze egy nagyobb egésszé, Richie rendkívül egyedi hangkaraktere pedig csak tovább dob ezen az összképen. Ez az érzés végigkíséri a hallgatót az egész lemezen, így nem csoda, hogy a Captain Love középtempós dallamait hallgatva is ugyanezt éreztem - amely dallal egyébként első hallgatásra megleltem az egyik személyes kedvencemet az albumról.

A címadó Hot Streak-ben már erősebb Kotzen-hatást érzékeltem, mint az első két dalnál. A dal viszont a nyitótételhez hasonlóan pörgős, talán hajszálnyival kevesebb rock-hatással, de mindenképpen nagyon jól összegyúrva. A soron következő How Long-gal egy fokkal talán visszafogottabb, de nagyon kellemes dalhoz érkezünk, amely egyben a másik kedvencem a lemezről - különösen a refrén, és az abban található háttérvokálok miatt, ami nálam nagyon betalált. A lemez az Empire-nél kezd számomra egy kicsit kimozdulni az első lemeznél megszokott dallamok közül. Ugyan még mindig erősen The Winery Dogs, de összehatásában már éreztem némi újdonságot is.

Az Empire után viszont elérkezünk a lemez egyik meglepetéséhez, a Fire-höz. Várható volt ugyan egy lassú, lírai szerzemény, de arra nem számítottam, hogy egy teljes egészében akusztikusan meghangszerelt dal is helyet kap majd az albumon, így az újabb, nem megszokott dallamok sorában mindenképpen kellemes meglepetésként ért ez a lírai szerzemény, mely dinamikailag is kiválóan el van helyezve a lemez közepén. Mielőtt azonban túlságosan belassulnánk, elérkezünk a lemez következő tételéhez, a Ghost Town-hoz, mellyel kezdetét veszi egy "váratlan utazás". A dal felráz ugyan minket, de semmiképpen nem nevezném hamisítatlan The Winery Dogs dalnak - épp ellenkezőleg.


Az egész szám összhatása valami új, és egyben - kiválóan illeszkedve a címhez - valami megfoghatatlan, átlátszó, lebegő. Nem igazán tudtam, hogy fogadjam ezt, hiszen zseniális szerzemény, ami nagyon tetszik, de erősen eltér attól, amit a csapattól eddig megszokhattunk, ez pedig a soron következő The Bridge-nél, majd az azt követő War Machine-nál is elkísért engem. Különbözőségük ellenére viszont észrevettem, hogy a lemez kétharmadának meghallgatása után sem találkoztam még egy olyan dallal sem, amelyre azt mondtam volna, hogy rossz. A The Bridge egy jól meghangszerelt, valahol a lassabb és középtempós dalokat elválasztó határon mozgó szerzemény, amelynek úgy éreztem - leginkább Billy Sheehan basszusjátékának köszönhetően - igen erős húzása van.

A War Machine-hoz elérkezve viszont nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy a versszak alatti dallam nagyon emlékeztet engem valamire. Rájönnöm ugyan nem sikerült, hogy mire, de ez nem is lényeges; az összehatás magáért beszél. Kissé elvont, ám a refrénre felerősödő szerzemény, amelynek a közepén egy kicsit még a latinos hatást is beleszőtték a srácok . A War Machine-t követő Spiral-lal azonban egyfajta zuhanás veszi kezdetét. Újabb olyan dal a sorban, amely távolabb áll az első lemez megszokott világától, címe, szövege ellenben fantasztikus összhangban van a dallammal - a basszusgitár-téma, a gitárdallamra tett tremolo effekt, a kissé elektronikus hatású színezőhangok rendkívül egyedi szájízt adnak ennek a dalnak. A lemez középső, nem megszokott megoldásokkal teletűzdelt, itt-ott kísérletező taktusa azonban ezzel lezárul.

A Devil You Know viszakalauzol minket a húzósabb, rockosabb dallamokhoz, az erős Mr. Big hatásból pedig arra következtetek, Billy Sheehan keze igen nagy arányban benne lehet a tétel megkomponálásában. A Think It Over-t hallgatva ellenben erős Kotzen-hatást véltem felfedezni a dallamvezetésben. Jól meghangszerelt dal, amelyet gyönyörű háttérvokál-szólamok tesznek még színesebbé. A szerzemény kiválóan illeszkedik a dalcsokorba, és a lemez végére dinamikailag nagyon jól passzol.

A Think It Over után viszont elérkezünk a lemez zárótételéhez, a The Lamb-hoz. A több dalban is fel-fellelhető billentyűsávok itt kissé nagyobb teret kapnak, amit én személy szerint annyira nem tartanék szerencsésnek egy trio felállású csapatban, de ez esetben úgy érzem, szükség is volt erre. Az album zárótételével annak tempója ellenére is úgy érzem, egyfajta repülés közepén vagyok. A refrén nagyon fülbemászó, az egyedi, "kettőnégyből" kimozduló ritmikai megoldások mögött pedig Mike Portnoy hatását érezhetjük. Dinamikáját tekintve is betetőzik ezzel a lemez. Egy váratlan utazás, melynek dallamai magukkal ragadnak, és aminek a végén egyszerűen elrepülünk mi is.

Összegzés

Őszintén szólva nem erre számítottam. Az első lemez nyers, rockos dallamai, virtuozitása után, bár a dalcsokor első harmadában még éreztem ezt, utána valamerre máshová kerültünk. Első meghallgatás után ugyan még inkább ide-oda ugrálást tapasztaltam, de többedszerre végigvizslatva a lemez tartalmát rájöttem, hogy egyáltalán nem erről van szó. Dinamikáját, dallamait, hatását tekintve egyaránt jól összerakott lemez ez, amely egy részben ízig-vérig The Winery Dogs, egy részben viszont valami más, valami új.

De nem vagyok benne biztos, hogy ez feltétlenül rossz. Ugyan még emésztenem kell a dolgot, de nem érzem azt, hogy a lemez kikerült volna a trio dallamvilágából. Inkább azt mondanám, hozzákerült ahhoz egy kis plusz, szélesítve azt a bizonyos The Winery Dogs-képet. Hogy ezt végül teljesen be tudom-e fogadni, azt majd az idő eldönti. Vitathatatlan, hogy a Hot Streak kissé megosztó lemez lett, de a személyes véleményem ennek ellenére is az, hogy mindenképpen ajánlott anyag. És hogy milyen fogadtatása lesz ezen újításoknak?
A turnén kiderül.

Tracklist

01 Oblivion
02 Captain Love
03 Hot Streak
04 How Long
05 Empire
06 Fire
07 Ghost Town
08 The Bridge
09 War Machine
10 Spiral
11 Devil You Know
12 Think it Over
13 The Lamb

Elkövetők

Richie Kotzen - ének, gitár
Billy Sheehan - basszusgitár, vokál
Mike Portnoy - dob, vokál

Szerző: Csesznegi Péter