Szívás idehaza zenésznek lenni

-

2015.08.16. 11:44:21

Kedves Richard_B
az, hogy nincs ízlés, az azért eléggé szubjektív, kinek mi az ízlés:) engem mint rockzenét szerető gitárost ugyanúgy taszít a morri2 világa, mint a torzítót tökig csavaró, tudálékos hülyegyerekek, akik rockernek mondják magukat. Akkor már inkább Animal Cannibals vagy ABBA.
Amúgy sztem nem visszafordítani kéne (ez olyan, mintha ma egy író idegeskedne azon, miért nem kellenek senkinek a Jókai-stílisban írt regényei), hanem a szépérzéket kéne fejleszteni, és az értékek felé fordítani az emberek figyelmét.

Richard_B

2015.08.01. 22:42:31

Egyetértek a cikk explicit és implicit állításaival. Azért a közönséggel is komoly gondok vannak, nem csak a zenészekkel. Magyarországon elég nagy részükre igaz, hogy:
1. Nincs pénzük szórakozni.
2. Nincs ízlésük. Nincs fülük a rockhoz sem. Nyálas, igénytelen pop/hip-hop produkciók tetszenek nekik.
3. Otthonülősek lettek (TV és számítógép előtt), nincs is igényük koncertre menni.
Persze hangsúlyozom, ez messze nem mindre igaz, ez csak egy erős tendencia. Visszafordítani évtizedekbe telhet, ha sikerül, mivel a világtendencia is a efelé halad.

-

2015.07.14. 22:38:53

Sziasztok!

Rákattintottam a cikkre, aztán vmennyire átnyálaztam a kommenteket.
Nagy részével nem értek egyet. A gond valós, de még mindig úgy tesznek/ünk (zenészek), hogy ˝ajj de szar világ, nem tudunk megélni˝, és ennyi.
Szerintem (10 éve foglalkozom zenével, hol aktívabban, hol meg nem, akkor viszont másoknál láttam a helyzetet) az az állás manapság, hogy nem merünk szembenézni a ténnyel: az élő zenének, rock zenének befellegzett. Egyszer mindennek vége van.

Ennek rengeteg oka van:
-gazdasági válság: egy zkr ˝ára˝, turnéztatása, hogy az a pl 4-5 ember megéljen. Ha fejenként havi 200000Ft-tal számolunk, az havi 1 misi. 12 misi évente. Adjon vki 100 koncertet/év... hívja fel egy közepes banda pl a badacsonyi önkót, lemegyünk bazseválni 120ezerért, nagyon jók vagyunk... hát körberöhögik.

-kulturális válság: manapság nem alkotnak maradandót más irányok sem, nézzük a film, vagy az irodalom részlegét. Vannak ezekben is alkotások, de hogy kiket futtatnak, kik kapnak támogatást... és ezek mennyi értéket képviselnek, és kiknek képviselnek értéket... érdekes.

-a rockzenében kevés a kreativitás. Milyen új dalok születnek?! Semmi új, semmi izgalmas, dallamos...

-rétegződés. Van a hörgős, van az alter. Melyiket választod? Mert kell. Ha nem, akkor nem kellesz, sem helynek, sem zenekarnak, nem kell mix, 1 stílus kell. Azért ennyire egysíkúak a mai bulik. A közönség pedig vevő rá, mert kellően elbutult a társadalom, nem csak itthon!

-profizmus, öncélúság. Nem a zene szeretete a cél, hanem az 1mp alatt lefogott hangok tömkelege. Fantasztikus. De a dalod barátom ha először hallom, ha kivesézem, mindenképpen szar. Ez igaz a ma írt számok 99%-ára. Bocsi, ha erős vagyok. Találkoztam vagy 100 bandával, köztük volt 1-2 érdekesebb... A többi minek hőbörög?

-könnyű megszólalási lehetőség: van 100 rongyod, és megszólalhatsz, erősítőt, és egy közepesen jó gitárt már lehet venni 50ért (jó, nem kell a ˝200 alatt nincs gitár˝ lemez, dehogynem). (zenészi) Közösségi oldalak, marha lazán találsz bárkit akivel zenélhetsz.

-barom rockkocsmák jóvoltából az ilyen igénytelen nyomorultak már fel is léphetnek akárhol. Levisz 100 embert az első koncertjére, aztán feloszlanak, sebaj, a következőre úgyis csak 10 lett volna rá kíváncsi. És évente ezt a kört lefutja. A helyek meg ahelyett, hogy válogatnának sokszor (tisztelet a kivételnek) direkt ezekre utaznak... mert aki havonta lép fel, csak 50 embert képes mozgósítani.

-könnyű tanulási lehetőség, net. Régen füllel a tehetségesebbje leszedte a dolgokat, ma már videóról bárki megtanulhat bármit.

-nyilvánosság. Hát én nem sírom vissza az MHV egyeduralmát, ugyanakkor ez a youtube botrány, ha belegondolunk. Tucat lett a zenéből. Ez a tipikus ˝bélyeget gyűjtöttem, egyszer apám hozott egy zsákkal, azóta nem gyűjtök˝-esete. Régen akinek lemeze volt, azokat máig ismerjük. És nem azért mert komcsi volt, hanem mert kreatív. Kéne egy kis szelekció.

Szabó K. Zoltán

2015.07.03. 11:35:36

dolgozom a következő cikken!

a címe: Szívás Indiában zenésznek lenni

www.photobotos.com/

zsugyu

2015.06.29. 20:21:43

a probléma saját meglátásom szerint egyrészt sokkal egyszerűbb más részről sokkal összetettebb:
- a jogdíjasdi egy belterjes maffia, artisju(den)s eleve a rádiók, tv szerkesztői, fesztivál szervezők ˝választásai˝ hátborzongatóak. Monopolhelyzetük miatt megtehetik, mert a fogyasztók nagy részének ˝megfelel˝ de ha minden nap ugyanazt a 30 számot hallgattatják velük még a szartól is függőek lesznek, illetve elhihetik hogy csak az a jó...
- az élőzenéhez nélkülözhetetlen 3 dolog infrasturktúra (pl. népszerű fellépőhelyek), befogadó fizetőképes közönség, no meg a bandák az elsőből nagyon kevés van, másodikból egyre kevesebb mert aki koncertre megy tapasztalatom szerint tribute zenekarra, befutott zenekarra kíváncsi előzenekart ismeretlent még ingyé se hallgatja meg, pedig tehetséges bandából sztem lenne elég, de az első és második miatt koncertezés nem kifizetődő még akkor sem ha nagy összeget fektetsz be előzenekarosdiba, önköltségesdibe...
MI A MEGOLDÁS? Valahogy vissza kell szoktatni az embereket fiatalokat az élőzene szeretetéhez. Újra éleszteni az egyetemi klubokat lehetőséget biztosítani a kisebb zenekaroknak is.
A fesztiválok is megérnének egy posztot, mindegyiken ugyanazok a fellépők szimultán 6 színpad, ami szerintem nonsense, pláne ha valami kiscsapat vagy és a tankcsapdával egyidőben jáccol másik színpadon
Egyébként a 80as 90es évek hajója elment ma már csak nagy megalkuvásokkal lehetsz főállású zenész mindenképpen megélhetési zenész leszel ami tuti az élvezet és a művészet rovására megy. Ha még össze is kalapálnál egy valag pénzt a slepp (management, hangosítók,roadok) és a konkurencia miatt nem engedheted meg hogy leállj.
Bár lehet hogy rosszul látom

-

2015.06.25. 09:14:44

%%%%%% és még néhány kérdés saját magam számára, ami új ötleteket adhat...

Tanultam üzletvitelt, gazdasági tárgyakat, management-et? Ha nem, akkor szükséges-e legalábbis alapszinten értenem ehhez, vagy ismerek valakit, akire rábízhatom?

Jól osztom be a pénzemet? Takarékos vagyok-e, miközben azért céltudatosan visszaforgatok-e a zenei produkciómba, együttesünk fejlődésébe? Ha a válasz ˝nem˝, akkor hol folyik el a pénz? Vannak-e káros szokásaim, szenvedélyeim? Kiszámoltam-e már, hogy ezekre mekkora összeget költöttem eddigi életemben?

El tudom-e fogadni, hogy 2015-ben már nem működik az, ami működött 1985-ben, 1995-ben, 2005-ben? Rugalmas vagyok-e, kihívásnak vagy gondnak látom-e a változásokat? A változásoknak látom-e a jó oldalát? Hajlandó vagyok én is változni? Ha igen, merrefelé?

Aktívan olvasom-e a neten fellelhető rengeteg angol nyelvű szakmai írást a zenészek új lehetőségeiről?

Meg tudom-e fogalmazni egyetlen tömör mondatban, hogy zenészként v. együttesként ki vagyok? Ha nem tudom, akkor a közönség sem fogja ezt tudni, és a figyelemért küzdő, rövid ideig odafigyelő világban egyértelmű üzenet, image nélkül nem lépem át az ingerküszöböt? Tudom-e ezt? Ha igen, tettem-e már valamit, hogy zenei utam, zenei üzenetem, zenei személyiségem mindenki számára megfogható és megfogalmazható legyen?

Elgondolkoztam-e már azon, hogy a probléma nem biztos, hogy a helyzetben van, hanem inkább a látásmódomban? Ha máshogy tekintenék a helyzetre, talán meglátnék-e új megoldásokat? El tudom-e vonni a tekintetem a nem előremutató múltidézéstől?

Sikerorientált, optimista, derűs személyiségem van? Vonzom-e a sikerorientált, optimista, derűs emberek közelségét? Keresem-e a saját területemben, zenei stílusomban már jelenleg is sikeres emberek tanácsát, társaságát? Felvettem-e velük a kapcsolatot? A saját területemben, zenei stílusomban nemzetközileg legsikeresebb szereplők (zenészek, stúdiók, zenei újságok) hallottak-e már rólam? Írtam-e már nekik tanácskérő emailt? Találtam-e már ki olyan közös produkciót, ahol ők is szerepet kaphatnak, és motiválva érzik magukat, hogy segítsenek?


Ha ezeket a kérdéseket mind megválaszoltam magamnak, (de őszintén ám), akkor szerintem meglesz a megoldás a saját egyéni helyzetemre zenészként. Ez csak néhány kérdés. A média gazdasági vonalán dolgozom a hobbi-zenélésem mellett, és ott a sikeres emberek ilyen kérdéseket tesznek fel maguknak. Vajon a zenészek is?

-

2015.06.25. 08:58:52

%%%%% a saját magamnak feltehető kérdések folytatása...

(Néhány kommentben említették az Artisjust): ˝Az Artisjusra panaszkodom. Felvettem velük a kapcsolatot, vázoltam nekik a problémát?˝

(Ha válasz erre ˝nem˝): ˝Helyesen használom fel az energiáimat, ha világosan látok egy visszás helyzetet, de az illetékesnek nem szólok róla, hanem a neten pöfögök róla inkább?˝

(Ha válasz erre ˝igen˝): ˝Ha úgy látom, hogy nem tudok velük érdemben kommunikálni és/vagy nem konstruktívak, akkor kikhez fordulhatok? Tudom, mi az Artisjus felügyeleti szerve? Felvettem velük a kapcsolatot, vázoltam nekik a problémát?˝
(Bár a ˝szemét Artisjus˝ mentalitás is olyan, hogy kívül keresem a hibást, a bűnbakot.)

Felmértem, hogy a globális XXI. századi összefonódó világban az országhatárok már nem jelentenek korlátokat? Készítettem angol nyelvű verziókat a legjobb zenéimből, videóimból?

Megtanultam jól a modern, otthon is elérhető stúdiótechnikákat, szoftvereket, a keverés és maszter alapjait? El tudom ezt végezni házilag, mint oly sok neves együttes manapság? Tudok arról, milyen hatékony költséglefaragás ez?

Saját zenéimet értékesítem-e az Audiojungle oldalon keresztül? Ha nem, miért nem?
Ha főleg (v. kizárólag) feldolgozásokat játszunk, akkor miben lehetek egyéni? Ismerem pl. a Dirty Loops és a 2Cellos sikertörténetét? Mik a tanulságok ezekből? Izgalmasak a feldolgozásaim? Hiszek-e abban, hogy eredeti és friss koncepcióval sikert érhetek el, vagy továbbra is az ország helyzetére, a béka fenekére, a ˝bűnösökre˝ koncentrálok?

Megjelenésemmel, kommunikációmmal, viselkedésemmel olyan integritást mutatok-e, amely tiszteletet, méltóságot, együttműködési készséget tükröz a koncertszervezők, média képviselői, helyi hangosítók és a közönségem felé?

Elgondolkoztam-e már azon, hogy esetleg nemhogy káros, hanem inkább hasznos is lehet-e, ha nem a zene a bevételi forrásom? Ha a zenémet szabadon írhatom, nem köt semmi e téren, míg a bevételeim más képességeimből, tudásomból, adottságomból származnak?

Felmértem-e már, hogy milyen zenei vagy nem zenei képességeimből, tudásomból, adottságomból származhat bevételem? Mi az a plusz, amit én tudok, és van/lehet rá kereslet?

-

2015.06.25. 08:56:51

Köszönöm a konstruktív és részletes válaszodat, valóban igazak ezek a tényezők, amelyeket írtál, pl. a jazz-zenészek speciális helyzetéről, akik tényleg sok nem saját szerzeményt játszanak, stb. Jó volt az idézeted is a FB-oldalon írt kommentedből.

Sokat gondolkoztam a témán, és mindig oda jutok, hogy az előrelépéshez a mentalitáson múlik minden. Én karatézom, és a mesteremtől két dolgot megtanultam nagyon keményen: a megoldás a megfelelő kérdések feltevése magunknak, továbbá azt, hogy mind az okokat, mind a fejlesztenivalót magunkban keressük, ne a külső tényezőkben, mert a külső tényezőkre legtöbbször nincs befolyásunk.

A cd-ket nem veszik, a közönség nem jár elég nagy számban koncertekre, az Artisjus ˝lenyúl˝, a koncertszervezők, helyszínek nem fizetnek eleget, régen meg lehetett élni a régi módon zenészként, ma jóval nehezebb.... ezek mind tények (lehetnek), és tiszteletben kell tartanunk a véleményeket, amelyeket itt-ott olvasunk erről. A helyzet megoldásához valóban szükséges a helyzet pontos ismerete. Deviszont! Ha már ismerjük a helyzetet, akkor tovább kell lépni, a megoldás-mentalitás felé. És ha külső tényezők adottak, akkor magunkat tudjuk csakis fejleszteni, egyedül azzal kell foglalkoznunk, amelyre befolyásunk van. És ez nem más, mint saját képességeink, hozzáállásunk fejlesztése. (Ha tudjuk befolyásolni a külső tényezők némelyikét, akkor persze tegyük meg, írjunk az illetékeseknek, tárgyaljunk, satöbbi.)

Kigondoltam sok kérdést, amelyet bárki feltehet magának. A kérdések helyenként provokatívak. Ez nem baj, mert mentalitás-váltást idézhetnek elő.


Milyen kapcsolatot ápolok a követőimmel, a zeném kedvelőivel? Felismertem, hogy új irányok vannak, használom a web2.0-t? Jól használom? Használom a crowdfunding módszert bevételszerzésre, zenei terveim finanszírozására?

Az emberek egyre hangsúlyozottabban élményt keresnek. Koncerteken is. A zenében is. Hogyan tudok Én hozzájárulni ahhoz, hogy ez a keresleti igényük kielégüljön. A zenénk, megjelenésünk, színpadi produkciónk élmény-e? Hogy tehetem az emberek számára még nagyobb élménnyé a műsorunkat?

Zeném ill. együttesem zenéje egyéni, egyedi, izgalmas? Hogy tehetem még inkább azzá? Hogyan fejleszthetem a hangszeres tudásomat, a szolfézs- és egyéb elméleti tudásomat, a produkcióm nívóját? Járok-e zeneszakmai továbbképzésekre, akár hangszeres, akár zenei management témakörben? (Utóbbit pont az Artisjus is szervezi, teljesen ingyen. Tudok-e erről? Voltam-e már ingyenes Artisjus workshop-on a zenei szponzoráció, jogdíjak, zenepiac témakörökben?)

Tudok-e alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez? El tudom-e fogadni az új időket, vagy panaszkodom és ágálok csak? Milyen új kihívásoknak tudok megfelelni? Kell-e ehhez új képességeket kifejlesztenem magamban? Ha igen, akkor felmértem-e már ezeket? Elkezdtem?

Beszélek nyelveket? Beszélek jól angolul? Ha nem, akkor fektetek ebbe energiát? A hazai piacnál ezerszer nagyobb nemzetközi piacra is tudok színvonalas produktumokat készíteni?

Flór Gábor

2015.06.24. 21:52:20

Ez nagyon szép, amit írsz, de sajnos az említett oldalak egyrészt azoknak valók inkább, akik saját szerzeményeket adnak elő. De azoknak is igen szűk a felvevőpiaca, nézd meg, mekkora nézettség kell ahhoz, hogy pl. a Youtube fizessen észrevehető összeget, namármost, ez a nézőszám hazai előadó esetében igen ritkán adódik, ha meg rétegműfajról van szó, lehet a legkiválóbb produkció, akkor sem, több okból, az egyik pl. az oldal működési rendszere, azaz, hogy kihez jut el a felvétel (merthogy az területfüggő is, sajnos).
Aztán ugyebár, nagyon frankó dolog a saját mű, nekem is vannak saját dalaim, de pl. a műfaj (jazz), amiben főként működöm, elég jellegzetes eleme, hogy nem csak saját számokat játszik a zenész. Tehát a szerzői jogdíj semmi bevételi forrást nem biztosít, azt viszont azért mégsem mondhatjuk, hogy a jazz zenészek nem hoznak létre semmit.
A probléma kulcsa sajnos (vagyis egy normális helyzetben ez nem lenne sajnos) ott van, hogy a profi zenészek bevételi forrásai a lemezeladásból áttevődtek (vagyis visszarendeződtek, hiszen ez anno, a nagy lemezvásárlási dömping előtt, sőt a lemezek föltalálása előtt is így volt) az élő fellépésekre. Ami meg nálunk, ahogy a cikk is írja: ˝727 ezer látogatót kellene visszacsábítani az élő zenei helyszínekre ahhoz, hogy utolérjük az európai átlagot, de ha a kontinens szerte pozitív példaként említett Szlovénia vagy Ausztria szintjére lépnénk, a komplett iparág 20-30 százalékkal bővülne˝.
És ami bizony elég érdekes, mert a 90-es években kizárólag a zenélésből éltem (nem a jogdíjakból, hanem a fellépésekből), ezt ma már nem mondhatom el, és nagyon sok kollégám így van ezzel. És most nem a hobbystákról beszélek, hanem a professzionális zenészekről, akik ezt választották hivatásul, és mondjuk nem azért lettek pályaelhagyók, mert rosszak, hanem mert kihúzták alóluk a szőnyeget.
Beidézem egy részét a facebook kommentemnek, mi a GS oldalán van:
˝A cikk nem a hobbistákról szól, hanem azokról, akik hivatásos zenészek. Tehát nem azokról, akik le tudnak fogni két akkordot, néhány kvintet, és ismerik a pentaton skálát, és ettől azt hiszik, rocksztárok, hanem azokról, akik zenésznek készülnek, tanulnak évekig stb., azzal az elgondolással, hogy ez lesz a munkájuk, ebből fognak élni. És nem megy. Részben azért, mert nincs érdekvédelem, nincs kötelező alapgázsi és egyéb olyan dolgok, amik a hivatásosokat védik. Az amatőrök azokon a helyeken játszanak ingyen, ahol a profiknak kéne pénzért, viszont az amatőrök fellépési helyei (pl. művházak) ilyen funkcióban lényegében megszűntek stb., nem beszélve az amatőrök támogatásáról (pl. rádióműsorok stb.). A kamu ˝tehetségkutatókat˝ hagyjuk, a még kamubb pályázatokat pláne.˝
Úgyhogy szerintem itt van az eb eltemetve, és attól félek, jó mélyre.

-

2015.06.24. 21:01:35

Én megkülönböztetném a már jól ismert, senkit nem meglepő negatív tény sokadszori közzétételét egy új felismerés közzétételétől. Ha van egy új információ, új felismerés, amely értékes információ az olvasóknak, akkor nyilvánvaló, hogy érdemes közzétenni, még akkor is, ha nem jó a hír. Tehát egy szóval se mondom, hogy ne tudjunk a tényekről.
Ebben a cikkben ilyenről nem volt szó, a cikk jól összefoglalható a címben szereplő mondattal. Nincs benne új gondolat, új javaslat, újságírói gondolat. A GS-ben cikket közzétevőknek az a felelőssége, hogy cikkeik sok emberhez eljutnak, ezért nem elegendő az a színvonal, amely magánszemélyként sör mellett beszélgetve elegendő lenne.

A CTRL+C és CTRL+V gombok feltalálása óta nem nagy művészet bemásolni egy máshol közzétett cikket. Továbbra is érdekelne, hogy mi volt a célja a cikk leközlésének? A leközlés végző még annyit sem írt, amennyit most a kommentjében Gábor, hogy ˝ez egy vitaindító, várjuk a javaslatokat a jobbításra˝. Már ez az egy mondat is sokat számított volna a cikk végén.

Ilyen kicsiben érdemes megváltoztatni a mentalitást, és akkor a külső eredmények is változni fognak, ha lassan is. Ilyen kis dolgokon, egyes cikkeken dől el az, hogy merre változnak a dolgok a szóban forgó területen. Minden nagy eredmény kis lépések halmaza. Ha a kis lépés is rosszfelé megy, akkor csak magunkat okolhatjuk.

Hogy példával járjak elöl, és ne csak vizet prédikáljak, íme az én két javaslatom:

egy - a GS cikkei hordozzanak cikkírói erőfeszítést, befektetett munkát, függetlenül a témától

kettő - a cikk témájában: kezdjük közösen felsorolni és összegyűjteni azokat az alternatív zenész bevételi forrásokat, amelyek 2015-ben rendelkezésre állnak. Lássuk be, hogy új idők jöttek. Hány magyar zenész tud például az Audiojungle oldalról, ahol zenészek tízezrei keresnek említésre méltó összeget szellemi termékeikkel? Zenészek tízezrei keresnek pénzt YouTube partnerként. És így tovább. Ha összegyűjtjük ezeket a lehetőségeket, és ezek mindegyikéről ír a GS szerkesztősége egy-egy informatív cikket - na ezt nevezném újságírói hozzáadott értéknek. A ˝b@# meg, sz@r ez itt˝ mentalitás nem vezet semmire.

Flór Gábor

2015.06.24. 20:19:41

Szerintem ez egy tény közlése (nem én tettem föl, még mielőtt...). Amit, ha eltitkolunk, nem lesz jobb. Meg attól sem, hogy vigyorgunk nagy pozitív mentalitással, hogy milyen jó nekünk. Mert nem jó. Ez a cikk figyelemfölkeltő, esetleg vitaindító. Tehát, ha pl. fgab11, neked van építő jellegű, előremutató saját gondolatod, hogy mitől lesz jobb, ide lehet írni.

-

2015.06.24. 20:00:24

Kedves cikkíró (cikk-átvevő, szerkesztő), személy szerint Neked milyen ötleteid, javaslataid lennének a vázolt helyzet jobbítására? Bármilyen apró építő javaslat is számít. Azt gondolom, hogy rossz híreket leközölni netes újságírói szempontból semmiképpen sem építő jellegű, ha nincs valamilyen előremutató saját gondolat mögötte. Mi volt a célja a cikk leközlésének? Önmagában egy nem kellemes helyzet vázolása nem hordoz értéket.

A rossz híreken való borongás, és a rossz hírek megosztása véleményem szerint nem hasznos. Tehetséges emberek laknak ebben az országban is (mint minden országban), és ideje lenne átvenni a pozitív mentalitást, ahelyett, hogy ˝elkeserítő a helyzet, és ezt most megosztom mindenkivel˝.

Peter Szilagyi

2015.06.23. 13:11:28

˝nem tökéletes az Aritisjus.˝ HA. HA. HA. Mondjuk csak ki, korrupt vízfej. Ez nem afféle szerény vélemény, hanem tény.

Peter Szilagyi

2015.06.23. 13:08:54

Csak amikor kiderül, hogy az Artisjus évekig nem fizet ki pénzeket, akkor ezt mégiscsak hívjuk hazai találmánynak. Abszurdisztán rulez.

Flór Gábor

2015.06.20. 10:42:31

Pedig ez nem magyar találmány, es nem akkora összeg, hogy emiatt ne fizessen a hely. Ha meg a jogdíjat es a zenészt nem bírja kifizetni, ne csináljon zenés helyet.

-

2015.06.20. 10:25:01

Tudom, hogy így van, bocsánat nem voltam egyértelmű. De én nem akarom, hogy a hely fizessen ha a saját szerzeményem játszom. Mi az e mögött lévő megfontolás? Felesleges kiadás, ami miatt nem hívnak zenekart...

Flór Gábor

2015.06.20. 00:49:39

Ha a saját számodat játszod koncerten, akkor nem kell fizetned. Mint ahogy akkor sem, ha szerzői kiadásban megjelenteted a saját lemezedet. A helynek kell fizetnie, ahol játszol. Valamint a felvételeid játszójának azért, ha a te számaidat játsszák. Amiből te pénzt kapsz a jogvédőtől.

És akkor sem neked kell fizetned, ha más számát játszod koncerten. Hanem annak a helynek, amelyik fölkért téged a koncertre. Leadod a számlistát szerzőkkel és nincs vele több dolgod, a hely befizeti a jogdíjat, és kész.

Úgyhogy lehet, hogy nem tökéletes az Artisjus, de azért, amit fölróttál nekik, nem hunyók.

-

2015.06.19. 13:52:51

Amíg noname zenészként jogdíjat kell fizetni, ha koncerten a saját számomat játszom, jobb ha az Artisjus mélyen hallgat... ...és akkor még finom voltam.