Ezzel az írásommal szeretnék egy űrt kitölteni, mert mikor rátaláltam a Sigma Guitars DM-ST hangszerére, nem találtam egy normális összefoglalót sehol sem. Pedig bizony, nagyon kerestem. Videók vannak fent a világhálón, de alapvető információk hiányoznak belőlük, vagy csak a minimális gyári adatokat közlik, vagy nem közérthető nyelven (thai, kínai, vagy egyéb kideríthetetlen, egzotikus távol keleti nyelven) írnak, beszélnek róla. Továbbá szeretnék egy kis segítséget nyújtani azokak, akik most szeretnének akusztikus gitárt vásárolni és a Sigma Guitars ezen modellje után érdeklődnek.

Nem igérem, hogy nem leszek elfogult - hiszen szubjektíven szemlélem a saját gitárom -, de igyekszem hideg fejjel, tényszerűen leírni a tapasztalataimat.

Nos, nem régen - néhány napja - sikerült beszereznem egy Sigma Guitars DM-ST akusztikus gitárt. Már régen szerettem volna vásárolni magamnak egy komolyabb akusztikus hangszert. Elektromosom és elektro-klasszikusom már volt. Korábban már volt több elektroakusztikusom, de valahogy azok nem fogtak meg igazán. (Szándékosan nem írom le, hogy melyik gyár, milyen hangszerei voltak a birtokomban, mert nem szeretnék senkit megbántani vele.) Volt olyan, amelyiknek doboz hangja volt, másiknak meg gyenge, cincogós. Kipróbáltam a teknőshátú gitárokat, a kisebb testű akusztikusokat, de pont a testes mély hang, amely hiányzott. Szóval mostani választásom során a kritériumok a következőek voltak: dreadnought + cutaway forma és Fishman elektronika. Körülbelül 45000-t szerettem volna a projektre költeni, mert eredetileg használt gitárok között keresgéltem. Sajnos nem találtam igazán megfelelőt a zenész portálokon. Szóval megnéztem az új hangszereket is. Mivel igyekeztem tartani magam a kerethez, szomorúan könyveltem el, hogy vagy várok egy megfelelő hangszerre, vagy emelnem kell a kereten, vagy az igényeimből kell alább adnom. Addig nézelődtem, amíg valahol megláttam egy hangszerbolt hirdetését, melyben egy Sigma DM-ST gitár szerepelt, nagyon baráti áron. Gyorsan körbe is néztem, és egy prominens hangszerbolt weblapján meg is találtam az adott hangszert valamivel szolidabb összegért. Igaz, hogy búcsút kellett mondanom a cutaway formának és a Fishman elektronikának, és a tervezett összeghez hozzá kellett tenni még egy kevéskét, de mivel korábban olvastam arról, hogy a Sigma minőségi gitárokat készít, éreztem, hogy megtaláltam, amit kerestem.

Tudom, sokan bolondnak tartanak azért, hogy próba nélkül rendelek magamnak gitárt webshopból. Azonban ebből sohasem csináltam problémát, mert legrosszabb esetben gyorsan túladok rajta, és nézek magamnak egy másikat. (Ebben az esetben azonban erre nem lesz szükség.)

A hangszer akkorra érkezett meg, amikorra igérték. Precízen volt csomagolva, a mindenütt kibélelt dobozon belül volt a gyári doboz. A nyakon plusz védő-merevítő hullámpapír csomagolás. Tehát a csomagolással nagyon meg voltam elégedve.

Mikor kibontottam a gitárt, leesett az állam. Gyönyörű. Egyszerűen jó ránézni. A gitár teste selyemfényű lakkozást kapott, amely gyakorlatilag hibátlan. Pedig igazán kerestem rajta a hibákat. De ez egyébként jellemző az egész hangszerre, vagyis az igényes, precíz megmunkálás. A fedlap tömör sitka fenyőből készült. Világos sárgás színű, szép erezetű az anyag. A szélét, ahol a kávával találkozik, sötétbarna páccal vonták be, amely szerintem nem a legesztétikusabb. Jobban örültem volna, ha egyszerű barna vagy fekete festékkel oldották volna meg a dekorálást. Az egész gitáron ennél a résznél találtam gyakorlatilag pontatlanságot. Körülbelül négy helyen a pác kis mértékben felkenődött a fedlapra. A kismértékben azt jelenti, hogy körülbelül 0,5 mm vastagságban. Közelről nekem feltűnt, mert kerestem a hibát. Más lehet, hogy nem venné észre. A hanglyuk körül a rozetta műanyag köríves berakással készült. Egyszerű, sallangmentes, de nekem tetszik. Amivel viszont gondom van, az a koptatólap. Ennek a vastagsága néhány milliméter és a pereme derékszögű. Sokkal jobb lett volna, ha ez a perem lekerekített, vagy ívesebb, mert játék közben engem kifejezetten zavar ez a karakteres él.

A húrláb paliszanderből (mások indiai rózsafaként ismerik) készült. Ebben található a kompenzált csont nyereg és a hat, sajnos műanyag húrláb tüske. A tüskéket az első újrahúrozás alkalmával kicserélem ébenfa alkatrészekre. A káva és a hátlap laminált mahagóni. Nyilván nem várhatunk ebben az árszegmensben tömör fát. De szerintem ezzel nincs gond.

A nyak szintén mahagóni, azonban nem egy anyagból faragott, hanem két részből ragasztott. Vékony, és nagyon kényelmes rajta a játék. Külön öröm a számomra, hogy nem fúrtak hátul a nyakba hevederakasztó gombot. Egyszerűen sok gyártó azzal rontja el, hogy akasztót raknak a nyak azon részére, ahol még a zenész tenyere vígan hozzáérhet ehhez a kiálló gombhoz. Ezt a megoldást jónéhány Corton láttam. Számomra ez nagyon idegesítő és rögtön kizáró tényező egy gitárnál.

A fogólap szép, homogén anyagú paliszanderből készült. A ragasztásra itt sem lehet panasz, hiszen csak a faanyagok eltérő színei árulják el, hogy nem egy matériából van. A 20 érintő alacsony és keskeny profilú, amely nekem elég szokatlan, hiszen jumbo vagy a keskeny és magas bundokhoz vagyok hozzászokva. Nem mondom, hogy rossz, csak furcsa. Egy biztos: hosszabb körmökkel, nem ajánlatos rajta játszani.

 A jelölőpontok műanyagok, a hetedik és a tizenkettedik érintőnél duplát kapunk ezekből. A fogólap oldalsó részén is találunk jelölőpontokat hasonló elrendezéssel. A felső nyereg csontból készült, melynek a szélessége 42,9mm. A hangolófej formája követi a Martin örökséget. A precíz, masszív, zárt házas olajmechanikás, krómozott hangolókulcsok üzembiztosan működnek. Nagyon jól tartják a hangolást. Sehol egy lötyögés vagy koppanás.

A hangolókulcsokra akasztott cimkéből kiderül, hogy gyárilag Martin húrkészletet kapott a gitár. A boltban az eladó szerint 11-es készletről van szó. Ettől többet nem sikerült kideríteni. A vastagsága megfelelő. Finom korrodálódás jelei megjelentek a vékonyabb húrokon, de még hagyom rajta a gyári húrokat. Tudom, egy új szett még több életet adna a hangoknak, de egyelőre megfelel ez is.

És a hangja... Nos, ez az, amit korábban kerestem. A vastag, erőteljes mély hangok csak úgy törnek elő a hangszerből. Szépen csilingelnek a magasak, kiegyenlített a közép tartomány is. A megpengetett hangoknak nagyon jó a hangereje.  Gyönyörűen rezonál a tömör fedlap. A játék élmény pazar. És a legfantasztikusabb a sustain. Olyan hangkitartása van, hogy egy akkord megpengetése után nyugodtan kimehetek egy pohár vizet inni, és visszatértemkor is hallottam még a foszlányait. Természetesen túloztam, de tényleg figyelemre méltó.

Terveim szerint elektroakusztikust szeretnék varázsolni belőle. Úgy gondoltam, hogy egy Fishman Presys Blend 301 típusú elektronikát szerelek bele. Egy darabig elgodolkoztam az L.R. Baggs iBeam elektronikáján is, de nem vagyok én azon a szinten, hogy beruházzak egy ilyen komoly kütyübe. Majdnem annyi lenne, mint maga a gitár, így maradok a jóval olcsóbb, de attól minőségi Fishmannél.

A gyártól kapunk a hangszerhez egyébként egy imbuszkulcsot, egy használati utasítást a pálca megfelelő beállításához és egy tartalék húrláb tüskét.

A gitárt egyébként Kínában gyártották, de mint azt ma már tudjuk, ez nem jelent semmit. Összességébe véve nagyon jó alapanyagokból, kiváló minőségű gitár a Sigma DM-ST, amely szerintem ár-érték arányban is kiváló. 

 

http://www.sigma-guitars.com/index.php?id=407

Sigma Guitars DM-ST

Dreadnought D-14 Fret forma,

Fedlap: tömör sitka fenyő

Hát- és oldallap: laminált mahagóni

Nyak: mahagóni

Fogólap: paliszander

Húrláb: paliszander

20 érintő

menzúra: 645 mm

Hangolókulcsok: króm Die-Cast

 matt felület, natúr kivitel

Szerző: Kis Zoltán