Asztali zenélés

Van a zenekedvelő társadalomban egy bizonyos réteg, akiket a brit nyelvközösségben úgy hívnak, „desktop musicians”. Nem tudom, született-e erre valaha megfelelő magyar szó. Valami olyasféle embert takar, aki leginkább önmaga szórakoztatására állít elő zeneműveket, kifejezetten erre a célra kifejlesztett, akár egy lakásban használható eszközökön, mint a PC, laptop, digitális, felvevő, szintetizátor, stb…. Ebbe a körbe tartozónak érzem önmagamat is. A 80-as években, kilépve az analóg világból, egyre több lehetőségünk lett saját otthonunkban, házilagos körülmények között is, szinte stúdió minőségű felvételeket készíteni. A számítástechnika exponenciális fejlődése pedig gyakorlatilag a kereskedelmi áruk árszintjére hozta, a legjobb, soksávos felvételetek elkészítésére is alkalmas úgynevezett duplex eszközöket. A mai hangkártyák igényesebb fajtái már akár 30-40 ezer forintos áron elérhetőek és egy időben képesek számtalan hangforrást, hangsávot megszólaltatni, illetve ezzel párhozamosan, a hallható sávokkal szinkronban, felvételt készíteni. Mindent segíti az úgynevezett zero latency technológia , ami azt jelenti, hogy a jelek feldolgozásához, a számítógépnek, gyakorlatilag füllel nem érzékelhető processzor időre van szüksége. Ezzel megszűnt az a 10-15 évvel ezelőtt még a gyakorlatban minket bosszantó jelenség, hogy a felvétel bizony, térben és időben, gyakran szétesett.

Tehát a mai világban egy 150-180 ezer forintos költséggel felépített PC már alkalmas a feladatra, nincs szükség egy vagyont érő Apple computerre, hogy belevágjunk a kísérletezésbe. További előnye ennek, hogy gépünket, megfelelő installálás és karbantartás mellett, a szokásos, számítógépes alkalmazásokhoz is használhatjuk. Persze a gépre erre a feladatra alkalmas szoftvert is szükséges telepíteni. A megfelelő hangzások elérése egy MIDI/ASIO vezérlésű billentyűzettel ( Figyelem! Nem amivel gépelünk, hanem zongora jellegű klaviatúra) és szoftverrel lehetséges, de az ének, fúvós, gitár és egyéb natúr sávokat a mai napig analóg módon szokás bevinni a rendszerbe. Egy jobb minőségű pld. Creative X-Fi hangkártya ezeknek a jeleknek a fogadására tökéletesen alkalmas. A sávokat ezek után szokás még effektezni, de a gitárosok segítségére lehet ilyenkor, még egy un. multi effekt pedál is. Ezek „háztartási” körülmények között kiválóan megállják a helyüket, színpadi és egyéb felhasználás szempontjából történő minősítésüket, meghagyom másoknak.

Én magam kb. 10-11 éve, hobbi szinten kísérletezem a számítógépes zenével. Ez alatt nem a „klasszikus”, szintetizátorokon alapuló elektronikus zenét kell érteni (pld. Techno, Hip-Hop, House stb.). Én a rendszert gyakorlatilag arra használom, hogy az élő, klasszikus színpadi hangszereket, illetve az őket megszólaltató zenészeket helyettesítsem. Így a virtuális zenekaromban megtalálhatóak a dobok és egyéb ütős hangszerek, a fúvósok, a vonósok, a billentyűsök (zongorák, orgonák, szintetizátorok), a basszusgitárok, és még sok más, elektronikusan megszólaló, virtuális hangszer. Hangjuk ma már rendkívül élethű, hiszen képzésük un. mintavételezés útján történik, tehát legtöbbször egy igazi hangszer hangját halljuk. A gitár és éneksávok, mint jeleztem, analóg módon, a hangszedőmön, illetve a mikrofonom keresztül kerülnek fel, ezeket vagy valós időben előre effektezem, vagy utólag, digitálisan, a már elkészült felvételről.

Miután ez egy elsősorban gitárosoknak fenntartott oldal, szeretnék egy kicsit a multi-effektekre kitérni. Igazán sajnálatos, hogy miközben a gitáros társadalom energiájának nagy részét emészti fel a gitárok tulajdonságainak elemezgetése, elhanyagoltnak tűnik gitározást kiszolgáló technikák ismertetése. Számtalan fiatal jön hozzám gitárt keresve, úgy hogy ezekről az eszközökről semmit nem tud, az erősítőktől tisztelettudóan visszahúzódik, az effekteket pedig nem ismeri, nem is tudja, hogy egyáltalán létezik ilyen, vagy ha igen, nem tudja, mire használható. Magam részéről pedig bizton állítom, hogy ezek megismerése a múlt évtized első felében gyökeresen megváltoztatta számomra a gitározás élményét. Már egyszerűbb, tíz-húszezer forintért megvásárolható készülékek is lehetőségek egész arzenálját biztosítják. Legtöbbjük gyakorlatilag egy fejhallgató segítségével képes koncertélményt biztosítani a használó számára.

Miben is állnak ezek a tulajdonságok?

Csokorba szedtem néhány fontos tudnivalót. Előtte azonban szeretném megjegyezni, hogy itt most kizárólag saját tapasztalataimat és véleményeimet osztom meg Veletek. Eddig Behringer, Line6, Korg és több fajta Digitech készüléket birtokoltam, ezeket veszem alapul. Nem titkolom, hogy ezek közül számomra a Digitech vált be igazán. Bár hangra a Behringer is igen jónak tűnt, mechanikailag nagyon gyenge felépítésű, az enyémről néhány alkatrész szó szerint elszállt, az expression pedál is gyorsan tönkrement. A nyújtott szolgáltatásokat, illetve hangzásvilágát tekintve a Line 6/ Pocket Pod kifejezetten nem tetszett. A Korg (ToneWorks) szintén szépen , gazdagon szól, de mechanikailag nem túl erős készülék.

Így a szívemhez közelebb álló, jelenleg használt Digitech RP355-ös készülék által nyújtott szolgáltatásokon szaladok gyorsan végig.

Mit is ígér egy ilyen, középkategóriásnak mondható készülék?

Miért is jó ez?

Nos, egy átlagos gitáros rengeteg időt, pénzt, energiát fordít arra, hogy akár otthon, akár a színpadon, vagy munkahelyén, mondjuk egy étterem, vagy lagzi színpadán a lehető legjobban szólaljon meg.

Ez azonban sok mindenen múlik. Múlik a hangszeren, a használt hangrendszeren, a terem akusztikáján és millió más dolgon. Ilyenkor jöhet segítségül a multieffekt, melynek egy fő funkciója a különféle márkás ( Fender, Marshall, stb...) erősítők hangjának szimulálása, méghozzá a legkülönbözőbb környezeti változó mellett. Ezt tetézi, hogy azt is megválaszthatjuk, hogy erősítőnk milyen virtuális hangfalon keresztül szólaljon meg. Ezen belül a hanglánc szerkezetét szabadon kombinálhatjuk. Az RP355 esetében még azt is szabályozhatjuk, hogy hangszerünk az erősítőbe küldött jel szempontjából Humbuckeres, vagy Single Coil gitárként viselkedjen. A Digitech egyik számomra kedvenc csemegéje, az akusztikus szimuláció, melynek segítségével, anélkül , hogy gitárt kellene váltani, meglepően élethű Dreadnaught és Jumbo hangot kapunk, mely megfelelő ügyeskedéssel akár a 12 húros gitár hangzásáig elvihető.

Fontos része pedálunknak az un. FX rész, mely chorus, flanger, phaser, vibrato, tremolo, detuner, octaver, hangmagasság módosító, harmónia képző és még ki tudja hány különféle effekttel képes az előbbiek szerint már beállított hangzásunkat módosítani. Mindezt tudja a hanglánc elé, és után is helyezni.
Külön-külön szekció áll rendelkezésre a delay és a visszhang beállítására, utóbbi a referenciaként ismert Lexikon rendszert tartalmazza. A delay is igen tágas határok között paraméterezhető.

További hasznos része a pedálnak, az un. Expression Pedal, mely a hápogtatáson kívül számtalan egyéb funkcióval paraméterezhető, kezdve a hangerőtől, az effektek között váltásokig.

A Phrase Looper rész egy maximálisan 20 másodperces riffet képes rögzíteni, melyre azonnal, helyben rá is tudunk játszani, akár egy más hangbeállítással is.

A pedál lehetővé tesz két (A és B) erősítő beállítás közötti gyors váltást is.
Hogy a kezdeteknél ne kelljen sokat vacakolni, a készülék első 70 programhelye gyárilag beállított hangzásokat tárol, míg további 70 helyre előbbiek módosításait, magunk által kitalált, vagy a netről letöltött hangzásokat tárolhatunk. A készülék teljes tartalma számítógépen tárolható, később visszatölthető. A 70 hely tartalma és sorrendje szabadon változtatható, így , ha élőben zenélünk, a repertoárhoz szükséges beállításokat előre rendezhetjük.

A készülék nagyméretű, betű és számjelek megjelenítésére alkalmas, jól értelmezhető információkat megjelenítő kijelzővel rendelkezik. Fontos része a készüléknek a beépített hangoló, bár ennek használatával a Digitech esetében óvatosnak kell lenni, a pedálnyomogatás könnyen elhibázható.


Programozása egyébként az általam ismert típusok közül messze a legegyszerűbb.
A készülék fejlesztői olyan extrákra is gondoltak, mint a gyakorláshoz kiváló, igen jó hangzású dobgép, és a „Learn a Lick” felvevőrendszer, mely un. overdub (többszörös rájátszás) lehetőséggel is bír.
Jelen írás egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy egy ilyen eszköz számtalan szolgáltatását, előnyét és hátrányát ismertesse, de remélem, hogy a kezdőknek ad némi támpontot. Ha valami nem érthető, természetesen szívesen próbálok válaszolni Nektek.

Fótok:
Saját, Digitech, Creative Labs, Line/, KORG, Behringer, Steinberg
Szerző: Kalanovics János