Magazin címlap Cikkek címlap Hangosítás, stúdiótechnika

Reampoljunk! 1. rész

2013.11.05.

Egy kis történelem:

Bár a korábban rögzített hang más akusztikai környezetben való lejátszására és újra felvételére már az 1900-as évek első harmada óta van példa, az elv gitárra, basszusgitárra alkalmazása és egy olyan eszköz megépítése, ami ezt nagy hatásfokkal képes megvalósítani, saját bevallása és az Amerkai Szabadalmi Hivatal szerint is egy John Cuniberti nevű amerikai zenész/hangmérnökhöz köthető. Cuniberti a kezdetektől máig elválaszthatatlan társa Joe Satriani-nak anyagai elkészítésében. 1993-ban egy koncretfelvételen dolgoztak, amikor szembesültek vele, hogy a basszus mikrofonos rögzítéséhez végig rossz beállításokat alkalmaztak és a hanganyag keverésre alkalmatlan. Viszont szerencsére rendelkezésükre állt egy közvetlenül felvett DI (direct injection) sáv. Megpróbálták a basszusgitár ilyen formájú jelét egy hagyományos passzív DI box fordított használatával visszaküldeni az erősítőbe, de így nem kapták meg a kívánt eredményt. Cuniberti nem csüggedt, a doboz hiányosságait felismerve egy James Ganwer nevű technikussal fogott össze és épített egy külön erre a célra alkalmas eszközt. A módszer bevált, így Cuniberti tovább kísérletezett az eszközzel, tovább finomította azt. A kis dobozt Reamp-nek keresztelte és levédette. Pár lelkes kolléga reakcióján felbuzdulva elkezdte saját kezűleg gyártva sokszorosítani a Reamp-okat, de abban az időben a hangmérnökök többsége még nem tartott rá igényt, mivel szinte minden hanglemez nagy, neves stúdióban készült olyan szakemberek keze alatt, akik az elsőre jól beállított és felvett hangszínekben hittek.

A 2000-es évek óta azonban elszaporodtak a kis költségvetésű vagy éppen házi stúdiók, a kevesebb szakmai tapasztalattal rendelkező vagy teljesen amatőr de lelkes „hangmérnökök” és teret hódított magának a digitális technológia. A reampolás pedig mára egy mindenki által ismert fogalommá vált, a felvételi költségek csökkentésének és a hangszínek kikísérletezésének elfogadott, sőt igényelt eszköze. Ezért is érdemes kicsit jobban belelátni ennek az elvnek a működésébe.

Reampolás ma:

A házi stúdiózás világában az eredetileg bármilyen hangforrásra alkalmazható módszert a gitárokra és basszusgitárokra leszükítve értjük. Annyit jelent, hogy a hangszer által leadott direkt jelet rögzítjük, majd később céljainknak megfelelően erősítjük és újrarögzítjük.

Az erősítés és újrarögzítés történhet:

egészben digitális formában szoftveresen
egészben fizikailag megfogható eszközöket használva
részben digitálisan és valósan ezek kombinációjaként

A reamp előnye, hogy a gitáros vizsgadrukk nélkül akár otthon is feljátszhatja témáit, editálhatja őket és a megannyi hangszín kipróbálása serkentheti kreativítását, a stúdióidő később végig hasznosan kihasználható. A DI sávot felhasználva megannyi erősítő és láda hangja rétegelhető egymásra.

Hátránya, hogy a játékosnak nincs folyamatos interakciója az erősítővel, nem tudja, pontosan hogyan is fog az szólni, reagálni, hogyan kell jól gitároznia és a visszavezetett jel sem lesz pontosan ugyanaz a minőség, mintha egy gitárkábellel összekötné a hangszerét a fejjel.

Erre átmeneti megoldást nyújt, ha stúdióban rögzítjük az előre beállított gitárfelszerelés hangját mikrofonnal és egy direkt jelet is, így később szabadon szerkeszthető a torzított élő hang és további rétegekkel kiegészíthető.

A módszer egyszerűnek tűnik, de annyira azért mégsem az, hogy ne kellene pár dologra odafigyelni. Már az félreértésre szokott okot adni, hogy a gitár direkt jelét vonaljelnek szokás hívni, így sokan bedugják a gitárkábelt a hangkártya vagy digitális multieffekt olyan helyére, ahol azt látják, hogy „line” anélkül, hogy kicsit továbbgondolnák a dolgot.

A jelút és ami mögötte van:

Először is nézzük, milyen kimenetekkel és bemenetekkel kell megismerkednünk:

	Mic line		Instrument		Line
	Kimenet	Bemenet	Kimenet	Bemenet	Kimenet	Bemenet
Jelszint (V)	0,002 - 1,0	0,002 - 1,0	0,1 -1,75	0,1 - 2,0	1,23	1,23
Jelszint (dBu)	-52 - +2,2	-60,0 - +5,0	-17,7 - +7,0	-17,7 - +7,0	+4,0 átlag	-40,0 - +25,0
Ellenállás (Ω)	30 - 600	600 - 4.000	10.000 - 40.000	44.000 - 3.000.000	30 - 1.000	10.000 - 20.000

Mint azt tudjuk, a mikrofon a levegő rezgéseit, a gitár hangszedője a húrok rezgéseit alakítja át a hanghullámokat leképező elektromos váltóárammá, melyet kábelek segítségével A-ból B-be folyatunk , manipulálunk, végül újabb kábelek és hangszórók használatával visszaalakítunk levegőben terjedő és így számunkra hallható hanggá. Az eszközeinket alkotó áramkörök, attól függően, mire használjuk őket, különböző számú, anyagú, méretű elemekből épülnek fel, így azok összes belső ellenállása is változó és különböző mértékű jel generálására és leadására képesek. A jelerősséget, mely az amplitúdót jelzi Volt-ban, vagy a relative könnyebb összehasonlíthatóság és számolhatóság miatt egy 0dB-es referenciaértékhez képest dBu-ban adják meg. / dBu = 20 log (V/0.775)/, a decibel szint tulajdonképen egy teljesítményarány logaritmikusan kifejezve./ A küldő eszköz ellenállását kimeneti ellenállásnak, a fogadó eszközét bemeneti ellenállásnak hívják és Ohm-mal jelölik. A fenti táblázatban körülbelüli értékekkel összefoglaltam a szokványos jelszinteket és ellenállásokat. Az eszközöket általában alacsony ellenállású és magas ellenállású csoportokba szokták sorolni. Egy mikrofon például általában kis jelet ad le és kimenő ellenállása alacsony, míg egy passzív gitár hangszedő kimenő ellenállása a nagy mágnes és sűrű tekercselés miatt magas és a leadott jel szintje is nagyobb. Ezeket nevezzük Low-Z ill. Hi-Z eszközöknek. A bemeneteket úgy kalibrálják, hogy a megfelelő ellenállási értékkel veszteségmentesen (a feszültségérték maximális és nem változik) tudja fogadni a jelet. A megfelelő ellenállás legalább a kimeneti ellenállás tízszeresét jelenti, így az áramerősség is alacsony szinten tartható. Ezt hívják hídnak. Ha a jelet nem a neki szánt bemenetbe vezetjük, annak karakterisztikája módosul, torzulhat. Gitárjelnél ez általában dinamika, "sustain" és magasvesztésben, mosottságban nyilvánul meg. Ezért kell ismerünk hangszedőink, pedáljaink, multieffektjeink, erősítőink, hagkártyáink, stb. specifikációit a helyes használathoz.

A felvételi lánc:

Gitárunk elektronikája lehet aktív vagy passzív. Az aktív hangszedő rendelkezik egy beépített előerősítővel, így a jelerősség általában nagyobb, mint a passzív hangszedőjé, viszont mindkét típus Hi-Z eszköznek minősül.

A gitár kimenete kétpólusú TS jack. A hangszerkábel, amit használunk aszimmetrikus, ami annyit tesz, hogy a kábelben két vezető van: egyik a föld, a másikon maga a jel fut, ezek a jack dugó két pólusához vannak illesztve. Fontos, hogy masszív, jól árnyékolt kábelt használjunk. Viszont ennek az aszimmetrikus jeltovábbításnak megvan az a sajátossága, hogy az árnyékolás ellenére is könnyen összeszed az éterből zavaró elektromágneses jeleket, akár egy antenna, ami zajként jelenik meg a felvételünkön. Ezért úgy tartják aszimmetrikus kábelből maximum 6 m-t szabad használni, de ez erősen függ a minőségétől és a minket körülvevő környezettől is.

A DI Box arra való, hogy ezt a magas impedanciájú aszimmetrikus jelet alacsony impedanciájú szimmetrikus (mikrofon) jellé alakítsa, ami már tetszőleges hosszban továbbítható. Ugyanis a szimmetrikus kábelben már három vezető van, egy meleg ér és egy hideg ér, ami a ugyanazt a jelet továbbítja, csak éppen ellenfázisban, ill. egy föld. Ez a fajta sem védett jobban a zajoktól, mint a szimmetrikus, csak éppen az ellenfázisú két érre a zaj ugyanabban a fázisban kerül rá, így a végén kiszűrhető a jelútból. Ennek a csatlakozója általában három pólusú XLR és három pólusú Jack, ami ugyanaz, mint a sztereó TRS Jack, csak éppen ezesetben nem sztereó jelet vezetünk rá. Aktív pickuphoz passzív, passzív pickuphoz pedig aktív DI Box-ot ajánlanak, hogy a bejutó jel ne torzuljon.

Ha hangkártyánk rendelkezik megfelelő impedanciájú Instrument bemenettel és nem használunk túl hosszú kábeleket és nem észlelünk kellemetlen zajokat, esetleg földhurkokból keletkező búgásokat, DI boxra nincs is feltétlenül szükségünk, más eszközzel is szétválaszhatjuk gitárunk jelét, például két kimenettel rendelkező NS-2-vel. A pedálok bemenete általában 1MegaOhm, kimenete 1kiloOhm és bypass funkcióban remélhetőleg tényleg nem színezik a jelet.

Ha DI boxot használunk, annak Instrument out/Thru kimenetéről hangszerkábellel a jel az erősítő Hi-Z előfokába jut, XLR kimenetéről viszont az immár mikrofon szintű jel általában erősítésre szorul. Ezt a jelerősítést hivatottak ellátni a mikrofon előfokok. A házi stúdióban használt audió interfészek rendelkeznek beépített mikrofon előfokkal, ami vonal szintűre erősíti a mikrofon szintű jelet és így alkalmassá válik rögzítésre. Elméletileg akkor nevezhetnénk jó minőségűnek egy előfokot, ha teljesen transzparensen, zaj hozzáadása nélkül képes felerősíteni a jelet. Ezzel szemben az igazán drága előfokok pont hogy saját, egyedi karakterisztikával rendelkeznek, mellyel hallhatóan "feljavítják" a beérkező jelet. Az igazán rossz előfokok zaja viszont elsőre felismerhető, ahogy feljebb tekerjük a gain potmétert. A DI Box-ból vezető XLR kábelt tehát Mic line bemenetbe, ha a reampolást csak szoftveresen tervezzük, vagy pedállal osztottuk el a jelet, a Jack hangszerkábelt Instrument bemenetbe illesszük!

A hangszer szintű jel általában nem szorul erősítésre, de elképzelhető, hogy hangkártyánk ezt is először egy előfokba küldi, vagy hogy a karakterisztika "feljavítása" érdekében külön előfokot használunk. A nagy jelű passzív és aktív pickupoknál viszont problémát okozhat, ha az előfok nincs felkészülve ilyen szintű jel fogadására. Vannak olyan előfokok, amik rendelkeznek u.n. padolás funkcióval, ami képes a túl erős jelet 10 v. 20 dB-el csökkenteni. Én ezt egy GE-7 equalizer pedállal szoktam megoldani, aminek segítségével magam válaszhatom meg, mennyire szeretném csökkenteni a jelszintet, hogy még éppen ne vezérelje túl az előfokot, illetve az Analóg/Digitális átalakítót (AD coverter) Ennek a szem előtt tartása amiatt fontos, mert a következő fázis a jel digitalizálása és a számítógépen való eltárolása. A gitár hangerő potméterének lejjebb tekerése azért nem feltétlenül jó megoldás, mert passzív elektronikánál egyértelműen változtat a hangszínen, általában a magas frekvenciák kezdenek tompulni. Aktív gitárnál talán nem ilyen egyértelű a változás és nem is vagyok benne biztos, hogy valóban fellép ez a jelenség a beépített erősítő miatt, de talán csak placebó hatásként én itt is hallani vélek ilyesmit. A digitális kódoláskor fellépő "túlvezérlés" nem összekeverendő a gitárerősítő előfokának túlvezérlésével. A nagy jelű hangszedőket eleve arra tervezték, hogy túlvezérelje az erősítő előfokát, kis gain mellett is számunkra hasznos torzítást képes létrehozni, nagyobb dinamika, "headroom" mellett, amire harapnak a metálzenészek. Ez különösen csöves erősítő használatakor észrevehető. Ezt hívják lágy vagyis soft clipping -nek.

Digitalizáláskor egészen más a helyzet. Az AD converter az elektromos jellé alakított hanghullámot a beállított bitmélység és mintavételezési frekvencia szerint kódolja binárisan.16 bitben 2^16=65536 változó áll rendelkezésünkre, 32768 szintet határozhatunk meg a hullám pozitív és ugyanennyit a negatív részének leírására. 24 bitben ez 8388608, ami nagyobb dinamika tartományt és jobb jel/zaj arányt jelent. A különbség füllel könnyen érzékelhető. A frekvencia ezeknek az értékeknek a számát határozza meg 1 másodpercre vetítve. Minél nagyobb a frekvencia, annál sűrűbbé válik a hálózatunk, ahova a hullámot leíró változókat pakolhatjuk és annál pontosabban tudjuk lekövetni az eredetileg folyamatos hanghullámot, ami a digitális kódolás után már lépcsőzetesként látunk. Mindig minimum 24 bit 48kHz sűrűséget válasszunk! Ebből következik, hogy olyan hangkártyát ne válasszunk, ami legalább erre nem képes! A kódolási algoritmus hibája szintén zajt eredményez, ezért beszélhetünk jó és rosszabb AD/DA koverterekről is. A profi stúdiók ennél nagyobb sűrűséget használnak, ez viszont nagyon megnöveli a tárolt adatok méretét és a minőségbeli különbség már nem is annyira szembetűnő. Amire figyelnünk kell, hogy soha ne lépjen fel az u.n. hard clipping, amikor egy nagyobb amplitúdójú hullámot a konverter nem képes lekódolni, helyette az általa kezelni képes maximális értéket alkalmazza. Ilyenkor a hanghullám teteje jól láthatóan egy egyenes vonallal le van csapva, hiszen itt nem található információ a hullám további jellegéről. Ez viszont információ híján általában magas frekvenciás, fülsértő torzításban ill a mély hangok gyengülésében nyilvánul meg, nem is beszélve a csökkent dinamikáról, ami használhatatlanná teszi a felvett DI sávunkat. Ezért a felvett hanghullámot mindig ellenőrizzük le, keressük a torzulásra utaló jól látható lecsapást és figyeljünk a clippinget jelző indikátor fényekre hangkártyánkon ill. a használt DAW szoftver keverőjén! Viszont törekedjünk arra, hogy a jelszintet a lehető legerősebbre lőjük be, ami még nem clippel, hiszen így érhetjük el a legkedvezőbb jel/zaj arányt, később pedig gond nélkül csökkenthetjük a hangerőt.

Eddig tehát eljutottuk oda, hogy a megfelelő eszközöket használva egy tipikus házi stúdió lehetőségeihez mérten a legoptimálisabban rögzítettünk egy DI sávot és jó esetben a bemikrofonozott erősítőnk hangját is. A DI sáv és azt referenciának használva a torzított felvétel is a megkívánt mértékben editálható.

Mivel ez a bejegyzés ilyen felületesen is elég hosszúra nyúlt és a továbbiakat se szeretném ennél is szűkszavúbban leírni, a szoftveres és fizikai reampolás folyamatát a cikk 2. részében írom le ;)

Szerző: Lukács Ágoston
- grafxsoundstudio.blogspot.hu
- Hangosítás, stúdió archívum >>
- Fórum: Szoftverek, zenei számtech.
képanyag forrás: radialeng.com; reamp.com; focusrite.com

Kommentek száma - 18

18.
Zivatar
2015.03.02. 13:23:54

Eredeti bejegyzés megtekintése
Eredeti bejegyzés: hali mindenkinek!
elöljáróban, EMU 0404pci hangkártyám van. ezen 1pár line bemenet van. ha csak simán bedugom a gitárom és elindítokmondjuk egy GitRig5-öt, a nem megfelelő illesztés miatt gyakorlatilag meg se hajtja rendesen. van egy kicsi 2 csatornás keverőm, de ha azon keresztül használom a line bemenetet akkor is ilyen ˝vonal papír˝ hangja van a hangszeremnek (gitár, vagy bass). tűrhető hangot akkor tudok létrehozni, ha a ˝line in˝ és a hangszer közé beteszek agy pedáleffektet (stompbox). pl. van egy fetes booster-em, de hallható javulás van akkor is ha boss DS1-et használok úgy, hogy nincs bekapcsolva, csak simán átmegy rajta a jel( boss-oknál tudom nem így van nem ˝trubájpasszos˝). próbáltam DIbox-ot is azzal sem volt jobb mintha simán bedugtam vonalba.
a kérdésem az, hogy mi az az eszköz amit tudnék ilyen célra használni, gitár és ˝line in˝közé?
nem piacképes végtermék a cél, de azért legyen viszonylag normális, dinamikus az a hang:)
üdv Zivatar mindenkinek sok sikert, buli!
17.
Lukács Ágoston
2013.11.14. 16:00:39

DI boxnak szerintem a Hughes & Kettner Red Box 5 (vagy bármelyik régebbi verziója) elég jó. Sima DI box-ként is funkcionál, de végfok után is lehet kötni és hangfal szimuláció is van rajta. A H&K minőség mindig. Ezen kívül nagy nyugalommal csak valamelyik Radial-t venném, de az már elég drága. Az gond lehet, hogy a mayán 1 db kapcsolható mono mic/stereo line in van és plusz egy 1 db stereo line in. A beépített előfoka +24dB-t tud, az elég lehet a line in bemeneten is. Olcsó és jó mic előfokot nem tudok ajánlani sajnos. Alesis, Behringer, Art, mind egy kutya, de a célnak megfelelhet, ha nincsenek nagy igényeid. De ezt egy minimál keverő is megoldja.
16.
-
2013.11.13. 13:41:16

Érdekes cikk, örültem neki, mivel éppen ezen az ügyön töröm a fejem egy ideje, szóval ha megengeditek, kérdeznék: gitár/basszusgitár (passzív pickupok) otthoni felvételéhez milyen di boxot és - amennyiben szükséges - előfokot ajánlanátok? Momentán az erősített bemikrofonozott jelet rögzítem, de szeretnék egy DI sávot is. A hangkártya egy ESI MAYA 44 pci. Mivel otthoni projektről van szó, ezért nem szeretnék százezres nagyságrendben költeni, de szuper gagyi cuccra sem vágyom, szóval mi lenne az ésszerű kompromisszum, mit tanácsoltok? Előre is köszönöm!
15.
Lukács Ágoston
2013.11.13. 12:06:48

Az hiszem, Csaba78 rátapintott lényegre.
Hétvégén újra végeztem pár kísérletet Line6, Focusrite és E-MU kártyákkal, amik elég elterjedt alap interfészek otthonra.
16bit, 44.1kHz ampsim + 44.1kHz impulse 16bit, 44.1kHz
24bit, 44,1kHz ampsim + 44.1kHz impulse 16bit, 44.1kHz
24bit, 48kHz ampsim + 48kHz impulse 16bit, 44.1kHz
Ugyanezt megtettem belső oversamplinget is használva (min. 2x-es)
A különféle gyártók különféle algoritmusokat használnak A/D átalakításra, szűrésre. A jelet effekt nélkül is lehallgattam ill. konvertáltam.
Szubjektív sorrend:
Line6 - 1: 24bit, 48kHz; 2. 24bit, 44.1kHz; 3. 16bit, 44.1kHz
Focusrite - 1: 24bit, 48kHz; 2. 16bit, 44.1kHz; 3. 24bit, 44.1kHz
E-MU - 1: 24bit, 48kHz; 2. 16bit, 44.1kHz; 3. 24bit, 44.1kHz
Ez száraz és effektezett jelre is vonatkozik.
Nálam mindig a 48kHz nyert, de megmagyarázni azért nem tudom, mert elvileg valóban elég lenne már 20khz körüli érték is rögzítéskor, a 10-12 kHz részt maga az erősítő(szimulátor) generálja. Talán a szűrők minőségének lehet ehhez köze, miver a belső oversampling használata alising ide vagy oda, nálam nem hozott hallható változást, 48khz-es projektnél mintha több hely maradna, hogy jól tudjon működni. Ami főleg a Focusrite-nál volt feltűnő, hogy 24bit 44.1-ből 16bit 44.1-re alakítva sokat tompult a hang, pedig a frekvencia nem változott. Ez is elég fura. Próbálkoztam 96kHz felvétel + 96kHz impulse-al is, de egyértelmű változást itt sem tapasztaltam így gondolom a 88.2 se jelentene sokat.
Mivel a hi-end átalakítók teljesen más minőségű alkatrészeket és algoritmusokat használnak, ezek használatával valószínűleg tényleg elég a 24bit 44.1kHz, viszont nekem úgy tűnik, hogy a tömegfelhasználásra szánt kártyáknál valami miatt mégis érdemes 48kHz-t használni, különösen, ha utána szoftveresen effektezünk és nem UAD kártyák használatával mondjuk, hanem sima mezei eszközökkel. Így úgy tűnt, többet nyerek, mint amit a végén a 16bit44.1 konvertálásnál vesztek. Ha csak az analóg erősítőnket használjuk, valószínűleg nincs akkora jelentősége, de ezt most nem tudtam kipróbálni.
Én a legegyszerűbb elérhető eszközökből indulok ki házistúdió címszó alatt :)
14.
Csaba78
2013.11.13. 10:27:06

Pontosítanám azt amit írtam: igazából az a kérdés hogy torzítjuk e a gitár jelet? A torzítás ugyanis 4-6 bittel csökkenti a jel bitmélységét és ezen semmilyen interpoláció sem segít. Ekkor érdemes 24bitet választani.
13.
Csaba78
2013.11.13. 09:24:49

Ha valaki csak rögzíteni szeretné a gitár jelét és semmilyen digitális effektet nem alkalmaz akkor elég a 16 bit/44 kHz. A 44,1 kHz gitárjel szempontjából már így is túlmintavételezést jelent, lévén 10kHz felett már nincsenek felharmonikusok a hangszedő átvitele miatt.

Digitális effekteknél már meggondolandó a magasabb bitráta, viszont sokkal fontosabb az effektek belső működése (overslamping, 24 bites mód).

Legegyszerűbb progi szerintem az Audacity.
12.
Hexakos
2013.11.11. 20:56:27

egy külső hangkártyával szeretnénk a felvételt megcsinálni ha ez számít
11.
Hexakos
2013.11.11. 20:51:09

esetleg pár könnyebben kezelhető szoftver nevét valaki lefirkantaná nekem?
10.
rodnas
2013.11.07. 20:36:14

nem a sample freki a szűk keresztmetszet, hanem a felbontás. 44.1 vagy 48 nem annyira számít (azért inkább az utóbbi), DE 24 bites legyen, mert az keverésnél sokkal fontosabb.... UFF :-D
9.
-
2013.11.06. 21:27:06

Szívesen beszélgetek bárkivel erről... akár privátban is.

Arra kíváncsi lennék, ki az a producer, akinek a munkája hallgathatatlan.
8.
Lukács Ágoston
2013.11.06. 20:04:30

Abszolút értem, amit írsz. De vedd figyelembe, hogy, elég nehéz úgy konkrétumokat írni, hogy tisztában vagyok vele, hogy nemcsak hobbipróbálkozók, de megannyi foglalkoztatott hangmérnök, sőt oktató is képes vérremenő vitákat folytatni műszaki paraméterekről, azok helyes értelmezéséről és technikák alkalmazásáról, vagy éppen elbagatelizálni azokat. Ha a fizikából indulunk ki, 20kHz körüli érték is elég lenne gitárjel felvételénél. A 48kHz DVD szabvány, arra is kerülhet hangsáv. A -3 dB-nél pontosan tudom, mire gondolsz, a max peak az én értelmezésemben nem 0-át jelent, hanem egy adott terjedelmű hangfevétel maximális amplitúdóját. Én se 0-ra lövöm be a jelszintet, hanem keresem az optimálisat, ami az adott eszközön nekem megfelelőnek tűnik. De nem ˝váratlan˝ tüskékre készülök fel, hiszen ismerem a dalt, tudom, milyen hangokat milyen technikával játszok, milyen hangszerrel. Ütős hangszereknél más a helyzet, az o.k. A cikkben próbáltam egy középutat megcélozni, ha ez szerinted nem sikerült, azt tényleg sajnálom, szívesen beszélgetek Veled még erről. Ha ennek a vége az lesz, hogy lefektethetünk egy aranyszabályt, hogy DI sávot igenis 44.1 kHz-en rögzíts, annak külön örülök és már nem volt hiábavaló az írás :)

Azt, hogy ki ért hozzá, megintcsak nehéz megítélni, van olyan nagyon híres producer/hangmérnök, akinek a munkáját az első hangból megismerem és számomra hallgathatatlan, mégis százezrek vannak oda érte. Ebből is látszik, milyen ingoványos ez a talaj. Valószínűleg, akinek az ízlése egyezik egy bizonyos szakemberével, az szerint ő ért hozzá igazán, akinek nem egyezik, az szerint pedig kókler :) Tényleg nem vitákat szeretnék generálni, hanem ösztönözni az embereket a próbálkozásra.
7.
-
2013.11.06. 18:53:07

Az a baj, hogy itthon mindenről megoszlanak a vélemények... ˝48 olyan értéknek tűnt, amit a legtöbben elfogadnak˝ Mégis mint fontos tényt, vastagon ki is emelted :D Ez egy hülye becsípődés. A 48 khz és a 96 khz-es felvételek videó hanghoz kellenek.

A -3 dB alatt dBfs-re gondoltam, ami azt jelenti, hogy az adott kártya skálája alapján! De mint mondtam simán van kártya ami már itt is torzít, úgyhogy nagyon nem a maximális szintet (peak) kell belőni, mert az ugye a 0 dBfs. Tehát a maximális jelszint ne haladja meg a -3 dBfs-t, de átlagban -6 dBfs elég és akkor biztosan marad hely a nem várt tüskéknek is.

Nem az új hiányzik belőle, hanem a konkrétumok, olyan nesze itt egy cikk, nekem ez a bajom vele.
Viszont azzal egyetértek, hogy aki reampoltatni akar, mindenképpen konzultáljon egy szakemberrel. De szakemberrel, mert attól mert valakinek ˝stúdiója van˝ és ˝gyakorló hangmérnök˝ és még oktatja is netán, rohadtul nem biztos, hogy ért is hozzá.
6.
Lukács Ágoston
2013.11.06. 15:56:48

Köszi az észrevételt. Beszélgettem erről több gyakorló hangmérnökkel is és megoszlanak a vélemények. Van, aki 96kHz-et használ mindenhez, van aki szerint 44.1 is elég, a 48 olyan értéknek tűnt, amit a legtöbben elfogadnak. A -3 dB max. peak javaslattal is sok helyen lehet találkozni, de szerintem ez, ahogy írod is, hangkártya függő. Ezért írtam, hogy a maximális értéket célszerű belőni, ami még nem torzít. Aki stúdióban akar reampoltatni, az szerintem úgyis jól teszi, ha előtte értekezik az ottani hangmérnökkel és átbeszélik, az ő munkamódszeréhez és eszközparkjához képest hogyan érdemes a gitárjelet rögzíteni. A legjobb, ha mindezt nem otthon, hanem az ottani felszereléssel, egy kis felügyelettel teszi. A cikk az elvet és az alapvető eszközöket hivatott ismertetni. Eddig ilyen közhelyes összefoglalóval sem találkoztam. Aki napi szinten foglalkozik ezzel, nyilván nem talál benne semmi újat, aki pedig ennél kézzelfoghatóbbat szeretne, az vegye a fáradtságot és menjen el egy stúdióba, ahol akár egy tanfolyam keretében is kitapasztalhatja mindezt. A puding próbája az evés :)
5.
-
2013.11.06. 15:29:30

48 khz miért is?
Nagy stúdiók is simán 44.1 khz-en rögzítenek, így ha reampoltatni akarunk egy olyan helyen ahol értenek is hozzá, célszerű a 44,1 khz-et választani, mert a 48 khz-ről visszakonvertált jel sokkal rosszabb, mint a 44,1-en felvett. Ha jobbat akar valaki, akkor a 44,1 egész számú többszörösét kell használni.

A maximális jelszint minimum -3 dB kell legyen, de inkább -6, ugyanis az otthoni hangkártyák már -3 nál simán torzítanak, úgy hogy nem látod.

Nem egy túl jó cikk sajnos. Túl sok a közhely, nincs kézzelfogható hasznos infó.
4.
Lukács Ágoston
2013.11.06. 14:37:51

:D jogos, mea culpa. Javítom ;)
3.
-
2013.11.06. 14:28:20

Tényleg jó cikk, de kétszer is leírni az aszimmetrikust asszimetrikusnak... :)
2.
Lukács Ágoston
2013.11.06. 11:51:44

Köszönöm, igazán megtisztelő :)
1.
Jónás Tamás
2013.11.05. 16:45:26

Nagyon jó cikk, gratulálok! :)