Magazin címlap Cikkek címlap Hangosítás, stúdiótechnika

Reampoljunk! 2. rész

2013.11.19.

Míg a cikk első része a DI sáv rögzítéséről szólt, a másodiban a számtalan reampolási mód néhány gyakran használt fajtájáról lesz szó. Lehetőségeink szinte korlátlanok, megannyi kreatív módszerrel hozhatunk létre számunkra megfelelő hangzásokat.

1. Szoftveres reampolás

Ez a reampolás legkényelmesebb, de a megkívánt eredmény elérésének közel sem legegyszerűbb módja. Rengeteg ismert gyártó modellező programjaiból válogathatunk, amik az újabb és újabb kiadásokkal egyre inkább közelítik a „hús-vér” eszközeinket. Ezekkel - VST-ként DAW-ba behívva - bizonyára mindenki kísérletezett már, így sem a szoftverek, sem azok kezelőfelülete nem ismeretlen senkinek és mindenkinek megvan a maga kedvence. Egy-két alap dologra azonban kitérnék, ami lehet, nem olyan egyértelmű és talán segít a jobb hangminőség elérésében.

A legfontosabb, hogy sokszor úgy gondoljuk, az erősítő szimulátorok pontosan úgy működnek, ahogyan azok analóg megfelelői a valóságban. Ez viszont a legkevésbé igaz. A kezelőfelületük ugyan az igazi másolata, ami „belül” zajlik, az egészen más.

Így például a lánc elején elhelyezkedő virtuális előfokba vagy pedálba nem ajánlott digitálisan torzult (lecsapott tetejű) jelet küldeni.

Általában minden modell rendelkezik egy input szintet jelölő skálával és level/input potméterrel, amivel állíthatjuk az effektbe jutó jel erőségét. „Túlvezérlés” esetén azonban nem mindegyik jelez, vagy nem jelez megfelelően, ezért ajánlott a jelet még az effekt előtt kondicionálni (hangerőszabályzóval, kompresszorral) és egy erre alkalmas plugin-nel vizuálisan is leellenőrizni.

Ugyanígy az effektet elhagyó jel se közelítse soha a 0dB szintet!

Egy másik dolog, ami fontos lehet, és amiről nem szokott szó esni az aliasing vagyis álnév komponens jelenség.

A tiszta gitárjelünk a hangszedőnk típusától függően egy körülbelül 10kHz-ig terjedő frekvenciával rendelkezik. Ha az erősítőmodell előfokával torzítjuk a gitárjelet, egyrészt a torzítás mértékével csökken annak dinamikája, másrészt az átvitt jelen túl további felharmónikusokat generálunk.

A probléma abból adódik, hogy (részletezés nélkül) az u.n. Shannon tétel szerint a mintavételi frekvenciának

kétszeresének kell lenni a kódolni ill. visszaalakítani kívánt átviteli tartomány sávszélességének. Mivel az emberi hallás tartománya általában 20Hz-20kHz érték közé esik, ezért ennek kódolására legalább 40kHz mintavételi frekvenciára van szükség. A CD szabvány azért is lett 44.1kHz, mert ez biztosítja a 20kHz-ig történő átvitelt, az efölötti részt pedig egy aluláteresztő szűrővel vágják le 4.1kHz "hosszon". Az erősítőszimulátor viszont a rendelkezésre álló sávszélességen túl is generál felharmónikusokat, amik mivel „nem férnek el, kvázi visszaverődve” jelennek meg a hallható spektrumban, amit zajként, tompulásként, kellemetlen torzításként, mosott visszhangként érzékelhetünk.

Ennek az aliasing jelenségnek a hatását túlmintavételezéssel és anti-aliasing szűrők (AAF) alkalmazásával csökkenthetjük, illetve küszöbölhetjük ki. Ha ugyanis megnöveljük a mintavételi frekvenciát, akkor több hely marad a magas tartományban képződő felharmonikusoknak és ha elég sűrű mintát választunk, az alias komponenseket kiszoríthatjuk a hallható tartományból és így kiszűrhetővé válnak.

Ezért ma már a legtöbb szimulátor rendelkezik belső túlmintavételezési képességgel és anti-aliasing szűrővel. Ezek általában 2 - 8-szoros túlmintavételezést tesznek lehetővé, amit a High-Medium-Low (pl. Amplitube) minőség kapcsolókkal, vagy 2x, 4x, stb. gombokkal (pl TSE plugins) kapcsolhatunk be. Van olyan szoftver, ami alapból túlmintavételez (pl. Revalver), és olyan is, ami egyáltalán nem használ ilyet (pl. Pod Farm).

A jelenség akkor is csökkenne, ha alapból mondjuk 88.2 vagy 96kHz-en dolgoznánk, ami a gitárjel szempontjából már eleve kb. 4-szeres túlmintavételezés, viszont aliasing csak bizonyos effektek alkalmazásakor jön létre, és nem is mindig feltűnő mértékben, így részben fölöslegesen tárolnánk gépünkön jóval nagyobb méretű felvételeket, amiknek feldolgozása is több erőforrást igényel, ezen kívül találkozhatunk olyan pluginnel, ami nem támogatja a pl. 96kHz-es formátumot. Ezért érdemes inkább belső túlmintavételezést használni többek közt overdrive és torzítópedál szimulációknál, ill. erősítőmodelleknél, utánuk pedig egy alulátersztő szűrőt elhelyezni 10-16kHz körüli tartományban, amivel szabályozhatjuk a megmaradt és esetenként bántó magas tartományt.

A harmadik, amivel legszembetűnőbben javíthatjuk szoftveres reampolásunk minőségét, az a modellcsomagok hangfalszimulációi helyett u.n. láda impulzusválaszok (Cabinet Impulse Response) használata.
Ezek az impulzusok tulajdonképpen nemcsak a hangszórók, de a mintavételhez használt teljes rendszer (AD/DA átalakító, kábel, előfok, végfok, láda, hangszóró, mikrofon, akusztika, stb.) lineáris karakterisztikájának digitális lenyomatai.

Előnyük, hogy olyan akusztikai környezetbe helyezett ládákat, mikrofonokat használhatunk, amihez a valóságban esetleg nem férhetünk hozzá és kedvünk szerint variálhatjuk őket csendben, egy igazi, bődületesen hangos erősítő és láda használata nélkül.

Hátrányuk, hogy mivel lineáris lenyomatok, az igazi bemikrofonozott láda dinamikaváltozásra adott reakcióját képtelenek visszaadni.

Mégis, sokkal élethűbbek, mint az egyszerű szimulációk. Létjogosultságukat a legtöbb modellgyártó már felismerte és sok programban az erősítő utáni ládaszimuláció kikapcsolható és helyette betölthetünk legalább egyet az általunk preferált impulzusok közül.

Impulzusok használatakor három dologra figyeljünk:

Az egyik, hogy a választott impulzus mintavételezési frekvenciája lehetőleg egyezzen meg a projektünkével, vagy legyen annak egész számú többszöröse!
A második, hogy ha párhuzamosan több impulzust is használunk, azok egymáshoz képest legyenek fázishelyesek. Ez egyazon gyártó termékeinél jóesetben teljesül, ezért lehetőleg egyszerre csak azonos forrásból származó impulzusokat használjunk. (A fázishelyességre pár bekezdéssel lejjebb visszatérek ;)
A harmadik, hogy ne használjunk egyszerre túl sok impulzust. Mivel ezekből rengeteg féle létezik, könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy a tökéletes hangzást várva egy arra képes u.n. Loader (betöltő) programban akár több tucatot is egymásra hányunk. Tapasztalatom szerint ez zsákutcához vezet, inkább maradjunk max. 2-3 darabnál, ami még tényleg képes egymást kiegészíteni és izgalmasabbá tenni a hangképet.

2. Hagyományos reampolás

Ehhez más dolgunk nincs, mint a számítógépünkre rögzített és szerkesztett jelet visszajuttatni gitárerősítőnkbe, amihez szükségünk lesz az előző részben említett reamp box-ra.

Ennek az a feladata, hogy a hangkártyánkból érkező vonalszintű (+4dBu) szimmetrikus jelet gitárjelnek megfelelő erősségű aszimmetrikus jellé alakítsa, ami a megfelelő impedanciával bír, illetve hogy izolálja a megelőző áramköröktől, így megszüntetve az esetleges (pl. földhurokból eredő) ártó zajokat.

Alapvetően kétféle reamp box-szal találkozhatunk. Passzív és aktív kialakításúval. Az eredeti Reamp passzív kialakítású, az átalakítást itt egy transzformátor végzi, ami nagy jelerősséget is képes torzításmentesen kezelni. Az aktív változat egy puffer erősítővel rendelkezik, ami ha elég jó minőségű, transzparensen tudja kezelni a jel erősségének változtatását, viszont bemenete túlvezérelhető, ezért itt is, mint minden kapcsolatnál, figyelni kell a megfelelő jelszint beállítására.

Egy bizonyos minőségi szint fölött már szinte mindegy, hogy aktív vagy passzív eszközt használunk és bizony ennek a láncszemnek a kvalitása jóval fontosabb, mint a DI box-é, hiszen itt már nem tudunk belenyúlni a jelfolyamba és szükség esetén kedvezően manipulálni azt, főleg nem egy erősen leromlott dinamikát.

A reamp box kimenete már egy gitárkábellel összeköthető az erősítővel. Ez a kábel az előző részben ismertetett okokból legyen jó minőségű és minél rövidebb. A dobozon kell lennie egy kimeneti jelszintet szabályozó potméternek. Ennek használatával állítsuk be a gitárunknak megfelelő szintet. (Tipp: egy line-selector közbeiktatásával kapcsolgathatunk gitárunk és a reampolt jel között, hogy könnyebben azonos szintre hozzuk őket.)

Ha elégedettek vagyunk, a reamp box után ugyanúgy beköthetünk overdrive, torzító, kompresszor, hangerő, wah, stb. pedálokat, ahogyan azt gitár használatánál megszoktuk, az effekt loopba is bekerülhetnek a modulációs effektek (delay, chorus, phaser, stb.).

Ezután már csak a ládát kell megfelelően mikrofonoznunk és az ismert módon rögzíteni számítógépünkre.

Ezen a ponton célszerű a fentebb említett fázis/fáziseltérés fogalmával alapszinten megismerkednünk.

A lényeget az alábbi ábra szemlélteti:

Ezt könnyen kipróbálhatjuk DAW szoftverünkben. Vegyünk bármilyen mono hangfelvételt és töltsük be két mono sávra! Ha mindkét sávot bekapcsoljuk, pontosan kétszer hangosabban halljuk a felvételt. Ha az egyiknek a fázisát a fáziskapcsoló gombbal 180°-kal elfordítjuk (invertáljuk), a két sáv teljesen kioltja egymást és nem hallunk semmit. Most toljuk el az egyiket pár millisecundummal. Monoban egy mosott hangképet kapunk (részleges kioltás), míg ha az egyiket bal, a másikat jobb oldalra panorámázzuk, álsztereo hatást hallunk. Ha az egyik sávot fokozatosan halkítjuk és mozgatjuk, úgy érzékeljük, mintha hangosabban szóló sáv más térbe helyeződne. Monoba visszkapcsolva visszhang effektet kapunk.

Gitárfelvételeinknél a fáziseltérés több okból is kialakulhat:

Az egyik ok a latency (késés). A mikrofonos jel konverterig jutásához, digitalizálásához és tárolásához eszközeinknek időre van szüksége. Ez nem probléma, ha minden réteg felvételnél ugyanazt a rögzítési láncot használjuk és ezeket a felvételeket összegezzük. Ha azonban a korábban rögzített DI sávot is felhasználjuk és szoftveres reampot is használunk, a két módszerrel készített hangsáv egymáshoz képest csúszásban lesz.

Egy másik, ami szintén a latencyhez kapcsolódik, hogy ha később szoftveresen, de különböző mértékben effektezünk rétegeket, ugyanúgy kialakulhat csúszás. A DAW-ok ma már általában haszálnak ennek kiküszöbölésére latency-kompenzációt, de ezek nem mindig pontosak, ezért ezt is ellenőriznünk kell.

Láda mikrofonozásnál, ha egynél több mikrofont használunk, a mikrofonok hangszóróhoz képesti távolságkülönbsége miatt
is kialakul a fáziskésés. A különböző távolságokban elhelyezett mikrofonokba a távolsággal és a hang terjedési sebességével arányosan más időpillanatban ér ugyanaz a hanghullám. Ennek kiküszöbölésére/csökkentésére alakultak ki különféle mikrofonozási technikák (amik egy későbbi bejegyzés témáját képezhetik majd). Ezt vegyük figyelembe akkor is, ha két réteg felvételénél különböző mikrofon pozíciót használtunk!

Ami nem annyira egyértelmű, hogy ez a jelenség 1 db mikrofon használatakor is fent áll. A hanghullámok ugyanis a helyiség határoló elemeiről visszaverődve módosultan ugyan, de szintén visszajutnak a mikrofonba, ami kisebb mértékű zavart okozhat. Ezért is nagyon fontos a felvevő helyiség célnak megfelelő akusztikai kialakítása. Általában célszerű a hangszóró ládát minél messzebb elhelyezni a falaktól, felemelni a padlóról, a felületeket akusztikailag méretezett csillapító és szóró elemekkel ellátni. Természetesen a visszaverődő hullámok nem mindig károsak, ahogy a fenti kísérletnél is tapasztalhattuk, sokszor pont ez az, ami megfelelően szabályozva térérzetet ad a mono felvételen is.

1 darab hangforrás felvételénél még viszonylag könnyű dolgunk van, dobok felvételénél pl. már sokkal inkább oda kell figyelnünk a mikrofonok elhelyezésére, hiszen ott minden mikrofon több hangforrást is rögzít.

Felvételeinket tehát mindig ellenőrizzük mono-ban és ha szükséges, a hanghullámokra ránagyítva kézzel igazítsuk őket egymáshoz!

3. Szoftveres és hagyományos reampolás vegyes használata

A fenti két módszert megismerve, azokat számtalan módon variálhatjuk össze, ez már a fantáziánkra van bízva.

Ez a bejegyzés is elég hosszúra nyúlt, így végezetül ezekből csak felsorolásszerűen emelnék ki párat:

Szoftveres erősítőszimulátor használata előfokként, csöves erősítő használata végfokként, gitárláda rögzítése mikrofonnal.
Csöves előfok rögzítése erősítő vonal kimenetének használatával és láda impulzus betöltése.
Csöves előfok és végfok rögzítése a végfok és a láda közé illesztett Red Box használatával és impulzus betöltése.
Digitális modellezőprocesszor és csöves végfok használata és impulzus betöltése.

Szerző: Lukács Ágoston
- grafxsoundstudio.blogspot.hu
- Hangosítás, stúdió archívum >>
- Fórum: Szoftverek, zenei számtech.
képanyag forrás: sevenstring.org; soundonsound.com, redwirez.com, radialeng.com

Kommentek száma - 13

13.
Csaba78
2013.11.27. 19:44:05

Közben utánanéztem ennek az anti aliasing szűrőnek, mert nem voltam benne biztos, hogy jót írtam-e.
Kétféle anti-aliasing szűrő van, mindegyik 4kHz hosszon csillapít 100dB-t, viszont az egyik 20khz-en indul, a másik 18 kHz-en. A 18kHz-es lényege, hogy teljes csillapítást ad 22 kHz-en és nincsenek alias komponensek. A 20kHz-esnél alias komponensek vannak 20k-22kHz között, ami elvileg nem hallható, viszont a hangszóróban meg az erősítőben torzulva hallhatóvá válhat.
12.
Lukács Ágoston
2013.11.26. 15:47:22

Köszönöm, hogy leírtad a méréssel kapcsoltos tapasztalataidat, én eddig pont fordítva gondoltam a hangerő és impulzusválasz viszonyát.
Érdekes, amit írsz a dinamikus eq-ról. Nem tudtam, hogy a Recabinet használ ilyesmit. Amikor először adtak ki ingyenes IR-eket, kipróbáltam, de nem tetszett. Mondjuk akkor még nem volt saját fejlesztésű betöltő plugin-ja. Hasonló dolgokkal én is kísérletezek pár éve és kellemesen sikerül visszacsempésznem a dinamikát és lüktetést az impulzussal modellezett gitársávokba, mégha ez a valóság ferdítése is.
Igazad van, hogy több magyarázó ábra kéne, úgy látszik, hajlamos vagyok felületességre. Mivel csak kéthetente jut időm 1-1 cikket összehozni, úgy gondoltam, hogy kb. ennyi is elég, mert akiknek ez a rovat kifejezetten szól, inkább kézzelfogható dolgokat szeretnének olvasni. A visszejelzések alapján azért van mit átgondolnom :)
A CD szabványos résznél tényleg van elírás. Én úgy tanultam, hogy 20kHz felett vágnak, így 2050Hz áll rendelkezésre a szűrőnek, ezért 4,1kHz/2-t akartam írni visszautalva a kétszeres mintavételi frekvenciára, csak a /2-t kihagytam.
11.
Csaba78
2013.11.25. 10:06:12

Szia Ágoston!
Csak azért tudom, mert éveken keresztül ilyen jellegű mérésekkel foglalkoztam (nem hivatás szerűen). Pl. impulzusválaszt mérni impulzussal egyszerűen szívás, mert sohasem lehet tudni, hogy a jel torzított-e vagy sem, mivel az összes frekvencia egyszerre megy ki a hangszóróra. (Legalább is egy mérésből nem lehet tudni.)
A szinuszos módszernél nincs ilyen probléma, mivel a frekvenciák külön torzulnak (mivel egymás után jönnek), de a program által generált impulzusban már ott sincs benne a harmonikus torzítás.
A hangszóró pedig a mély frekvenciákat előbb kezdi el torzítani, mint a magasakat. Ha növelem a hangerőt, a kapott impulzusválaszból (a szinuszos jelfolyamból generált válaszból) egyre inkább eltűnnek a mélyek. Ha pedig túl kicsi a jelszint akkor túl sok lesz a mély (150Hz alatti rész.).
(A recabinet legújabb változata elvileg tudja ezt a dinamikát, bár szerintem csak egy dinamikus Eq van benne. Annyira nem ismerem az újat, csak a régebbi változatokat, ráadásul az is kérdéses, hogy van e értelme dinamikusan kezelni ezt a jelenséget. Hiszen nincs olyan gitáros, aki 30W-ról lemegy 1W-ra.:))

Egyébként élvezettel olvastam a cikket, továbbgondolásra késztet és sok hasznos infó van benne.
Viszont úgy látom, hogy az alapok nincsenek jól kifejtve, több magyarázó ábra kellene.;)

U.i: találtam egy apró elírást a cikkben: A CD szabványban 18kHz felett vágják le jelet 4kHz hosszon: végül is az a lényeg, hogy ne kerüljön 22,5kHz-nél magasabb frekvenciájú jel a végső 44,1kHz-es jelbe.
10.
Lukács Ágoston
2013.11.24. 17:25:33

chriscolours, örülök, hogy kérdések merülnek fel, hasznos hozzászólások születnek és beszélgetések alakulnak ki.
Csaba78, te olyan jól meg tudod fogalmazni a lényeget, hogy inkább neked kéne írni ;)
9.
chriscolours
2013.11.24. 15:42:22

Csaba78 tok jol oszzefoglaltad koszonjuk!
(Y)
8.
Csaba78
2013.11.22. 22:04:01

7String! Olvasd el a cikk elejét még egyszer...

Felharmonikusok a torzítóban is keletkezhetnek és keletkezni is fognak. Ha pedig a mintavételezési frekvencia nem elegendő, akkor gond van, és akkor túlmintavételezni kell a jelet, majd a végén újra jöhet az anti aliasing szűrő majd végül a konverzió 44,1kHz-re (vagy 48kHz-re).
Egyébként az ailias keletkezése szimpla intermodulációs torzítás. Pl. 44,1 kHz-en nem lehet 1kHz-es négyszögjelet generálni, 192kHz-en viszont lehet.
7.
7string
2013.11.22. 15:50:03

Sziasztok!
Az Alias-ok témaköréhez annyit tennék hozzá, hogy a legegyszerűbben úgy kerülhető el a dolog, ha nem akarunk antialiasing eszközöket használni, hogy sávkorlátozni kell a jelet. Pl: 20kHZ-es alul áteresztő szűrőt kell alkalmazni, így nem lesznek aliasok. A modern hangkártyákban már felvételkor alkalmazásra kerül a beállított mintavételi frekvenciának megfelelő szűrő, ezért nem lesznek az alapfelvételen aliasok. Remélem, segítettem :)
6.
Csaba78
2013.11.21. 11:52:04

Szerintem egyszerűbben is el lehetne magyarázni, túl sok a tudományosnak tűnő összevisszaság. (Bocsi:))

Van ˝nemlineáris˝ és van ˝nem lineáris˝, a kettő nem ugyanaz! Különbséget kell tenni frekvenciatartománybeli és statikus vizsgálatok között. A lineáris arra vonatkozik, amikor egy rendszer kimenete a bementet konstans szorosa, azaz nincs harmonikus torzítás. A nemlineáris pedig, amikor a kimenet és a bementek között egy nemlineáris (pl. gyökös, exponenciális) függvénykapcsolat van. Pl. egy dióda ˝statikus˝ átvitele.
Mondhatjuk azt is hogy egy rendszer frekvenciaátvitele lineáris vagy nem lineáris, de ez esetben nyilván nem a harmonikus torzításra gondolunk.

Ergo: van olyan rendszer aminek a frekvenciaátvitele nem lineáris (!), viszont a statikus-harmonikus torzítás szempontjából lineáris (pl. a legtöbb equalizer, Fender Twin Reverb elég sokáig:)), van olyan, aminek a frekvenciaátvitele lineáris, viszont a statikus jelleggörbéje nemlineáris (így egybeírva), pl. dióda . (Mhz-es tartományig)

Másik téma:
Ha az impulzus harmonikusan is torzul, akkor az impulzusból már nem olvasható ki külön a harmonikus torzítás és a frekvenciaátvitel, hanem a kettő ˝összegabalyodik˝. Minél nagyobb a harm. torzítás, annál ˝falsabb˝ lesz az impulzusválasz. Magában a mért sinus sweepben még benne van az információ külön külön, de az impulzusban már nincs.

Még egy megjegyzés: hangszórók, mikrofonok torzítása elhanyagolható szerintem, ezért is működik olyan jól (és ilyen egyszerűen) ez a digitális ládaszimuláció. Gitárhangszórók csak 150Hz alatt torzítanak, némelyik dinamikus mikrofon szintén 200Hz alatt. Ezért is kell a Mastervolume erősítőket egy kicsit feltekerni.
5.
chriscolours
2013.11.21. 10:55:52

Kedves Ágoston,
köszönöm az értelmes reakciót :)
Értem, tehát a linerárist te a hangi minőségre (is) értetted, azaz ˝kétdimenziós˝ gitárhang jön ki belőle, amivel egyet is értek, valóban sok részlte elvész ilyenkor.
Továbbá azt is értem hogy mire gondolsz lineáris alatt, ebben az értelemben viszont (bár a linearitásnak egy helyes értelmezését írtad) _szerintem_ nem lineáris az impulzusforrás, mindjárt leírom miért.

˝Ez akkor lenne meg, ha az input forrás vertikálisan is diszkretizálva lenne és a különböző értékeket különböző erősségű tesztjellel generált válasspektrumhoz rendelnénk.˝ itt arra gondolsz hogy pl. egy gitárládának van egy kis kompressziója (nagyobb jeleket jobban ˝összenyom˝) és ez nincs meg az impulzusválasz függvényben? mert szerintem megvan, az impulzuválasz függvény az a dirac deltával való gerjesztésre adott válasz, a matematikai elmélet szerint ez egy olyan disztribúció amely mindenhol nulla, kivéve az origóban ahol végtelen (pongyolán fogalmazok!!) ezért csak határértékben lehet közelíteni. na és tudomásom szerint ezt a határértékben közelítést különféle iterációs módszerekkel oldják meg a gyakorlatban (valak itud erről többet? én elég rég túrom a netet ez ügyben...), de a dirac deltára adott válaszban szerintem benne van a rendszer fel-és lefutó dinamikája is, éppen ez a lényege, és az erre adott válasz a h(t) (vagy diszkérten h(n)) impulzusválasz fv, ennek laplace transzformáltja pedig (azaz frekvencia tartomány beli reprezentációja) a H(s) (H(z)...) azaz az átviteli karakterisztika. én legalábbis így tudom, és én úgy tudom hogy ez a megközelítés (legalábbis elméletben) leírja a rendszer idő-és frekvenciatartománybeli dinamikáját akármilyen gerjesztésre. tehát elvileg a kompresszió is meg kell jelenlen egy ilyen modellben. ha bárki aki ebben kompetensebb kiigazít, annak csak örülni fogok! :)

ugyanakkor ezek nyilván modellek, nem tökéletesek, és mindezen szőrszálhasogatás után: abban messzemenően egyetértek veled, hogy ez az elmélet, és a gyakorlatban ezek a szimulációk messze vannak a valóságtól, egy felmikrofonozott gitárláda a legtöbb esetben jobban szól, de házi stúdiózás vagy specifikusan ˝digitálisoss˝ hangzású műfajok (pl. periphery, full digitális a soundjuk tudtommal, mégis nekem nagyon tetszik) esetén egy nagyon jó megközelítés akár a láda modellezés is. hasznos, ha a helyén kezeled :) a lényegben tehát egyezik az álláspontunk.

köszi hogy nem vetted kötekedésnek, én sem értek jobban ezekhez csak szeretek beszélgetni ilyen témákról, mert hiszek abban hogy ebből én is tanulok. meg most már a te álláspontodat is jobban értem!
4.
Lukács Ágoston
2013.11.20. 23:19:06

Köszönöm a megjegyzéseket. Bocsánat a pongyola módért, próbáltam minél egyszerűbben és megfoghatóan, szemléletesen a saját szavaimmal allegórikusan fogalmazni, ezért is van idézőjelben. Igyekszem megfogadni a jótanácsokat.
Előre is elnézést, de régen volt a matek szigorlat, nem biztos, hogy korrektül sikerül kifejezni magam. Sőt, az se biztos, hogy jól gondolom a dolgokat, ezesetben javítsatok ki!
Úgy tudom, a gitárláda impulzus egy adott erősségű pásztázó tesztjelre adott válaszspektrum. Az időben diszkretizált input forrás minden egyes diszkrét eleme konvolúciós művelettel szorzódik a válaszspektrum összes diszkretizált elemével, létrehozva egy módosult kimenő jelet.
Azt gondolom, hogy gitárládáknál a válaszspektum görbéje függ a jel erősségétől, mivel a láncban végfokcsövek, hangszórók vannak, amik nagyobb jelnél jó értelemben torzíthatnak, de legalábbis bizonyos frekvenciákat jobban kihangsúlyoznak. A dinamikus SM57 amit előszeretettel használnak ládamikrofonozásra a forrás távolságától függően is változtatja a válaszgörbéjét. A mikrofon elég közel szokott kerülni a mozgó hangszóróhoz, szóval el tudom képzelni, hogy reagál erre.
Ha mikrofonozás helyett impulzust használok, nekem úgy tűnik, hogy hiányzik valami mélység, térérzet, erő, organikusság, nem tudom, hogy mondjam, amit én erre vezetek vissza. Ez akkor lenne meg, ha az input forrás vertikálisan is diszkretizálva lenne és a különböző értékeket különböző erősségű tesztjellel generált válasspektrumhoz rendelnénk.
Erre értettem hogy lineáris lenyomat, nem magára a görbe alakjára. Ha átküldöm a gitárerősítőből érkező A erősségű jelet az impulzuson, pontosan ugyanazt a hullámformát kapom, mintha A-x jelerősségűt küldöm át rajta, majd a kapott jelet x-szel felerősítem, legalábbis kísérleteim szerint.
3.
chriscolours
2013.11.20. 09:49:40

Az aliasing jelenseg magyarazata ebben a formaban nagyon pongyola. Nezz utana - a jelenseg irodalma magyar es angol nyelven is eleg boseges - mielott cikket irsz belole. Ha nem ertesz valamihez nem kell reszletekbe menni eleg megemliteni... Tovabba te mit ertesz linearis alatt? Mert a lada impulzus valasz fuggveny szerintem semmilyen ertelemben sem linearis matematikailag... :) egyebkent erdekes cikk, koszonjuk, a technikai reszleteknek vagy jobban nezz utana vagy hagyd ki oket.
2.
-
2013.11.19. 11:43:54

Igazán jó cikk! A vegyes reampoláshoz hozzáfűznék annyit, hogy a felsorolt opciók közül az első a legütősebb szerintem. Egyszer még régebben csináltam egy érdekes kísérletet, érdemes elolvasni: Adott volt egy marshall super lead klón, és egy öreg greenback láda.
Első körben teljesen a valós erősítőt és hangfalat használtam referenciaként - mondanom sem kell hogy őrülten szólt.
Aztán második körben a gitárt ugyanúgy az erősítőbe dugtam, de a greenback hangfalat felcseréltem ugyanannak a hangfalnak a virtuális másával (az erősítő után egy műterhelés volt, annak a vonalkimenete ment a hangkártyámba, és szoftveresen pedig arra tettem egy greenback láda szimulációt, így ugyanúgy élőben játszottam rajta). Az eredmény nem volt valami meggyőző, ugyanaz a tipikus, kicsit döglött szoftveres gitárhang volt mint ha csak simán guitar rig-ben csináltam volna az egészet.
Utána fordítottam a dolgot: Gitár hangkártya virtuális marshall guitar rig-ben (láda nélkül) tranzisztoros végfok valódi greenback láda. Röviden tehát szoftveres marshall plusz eredeti gitárláda. Egyszerűen brutális hangja volt, csukott szemmel nem hinném hogy meg tudtam volna különböztetni az igazi marshalltól! Ha kellett tiszta, ha kellett rúgott. Embertelen hang volt, szinte megegyezett a referenciával (amikor mintkét komponens valódi volt).
A szoftveres szimulációknak tehát a hangfal szimulálása a gyengéje, ettől lesz olyan amilyen. De a szoftveres erősítő modellek embertelen jók, egyszerűen csak egy valódi ládára kell kötni, és megspórolt az ember egy marshallt :) Persze azért szívesebben birtokolnék egyet én is, de sajnos nincs már meg az a fej. A hangja viszont megmaradt úgymond, a mai napig szoktam ebben a felállásban gyakorolni (szoftveres fej + valódi láda), és nagyon meg vagyok vele elégedve :)
1.
Varga Dávid
2013.11.19. 10:18:19

nagyon jó ismertető, megtudtam 1-2 új, hasznos dolgot! várom a folytatást!