Okoskeverő

- a világ egyik roadjának tollából

A színpad felszerelve, a cuccok bemikrofonozva, ledugva. Kezdődhet a beállás. A helyi hangmérnök a mixernél, egységnyi idő alatt, valamiért indokolatlanul sokat dolgozik. Pedig a deszkákról nézve alig van előtte technika. Igen, a virtuális szörnyekkel küzd. A digitális keverőpult a keze alatt a saját maga elleni merénylete. Keresi a dobokra gyárilag kidolgozott hangzások közül a megfelelőt, de nem csak a dobokra. A basszusra, a gitárra, az énekre is vannak lementett presetek. Belenyúlni a hangképbe nem mer, túl bonyolult és melyen szerkeszthető a rendszer, sok időt venne igénybe.
Még a monitorozásra is kész megoldások vannak a gépben. „Visszhang? Melyiket szeretnéd? Van legalább száz, csak be kell hívni. Ó. A time-ot nem tudom hogy kell...azt hiszem, ez az.. Á, nem jó ez a visszhang, másikat használunk... De van minden, ami egy stúdióban gate-ek, limiterek, kompresszorok, kilencven csatorna. Sávonként felveszem nektek.” És ez mind csak huszad annyi helyet vesz igénybe, mint a „régi” rackes-vasas setup.
                                 
Komolyabbra fordítva.
Az egyik facebookos szakmai csoportban hosszú idő óta tart a vita arról, hogy melyik a jobb megoldás: az analóg vagy a digitális keverőpult? Ennek megítélését a szakértőkre bíznám, nem foglalnék állást. Mindkettő mellett-ellen szól számtalan tényező. Néhány szerepel is alább.
Idén lehetőségem volt meghallgatni rengeteg komoly analóg és komoly digit pultot fesztivál, klub körülmények között. A tapasztalat az, hogy amikor a hangmérnök az adott apparát mögé, annak kezelési ismeretével és jó füllel állt, a produktum kifogástalan lett.
Javarészt, bár 2013 van, mégis analóg pultokkal szólaltak meg jobban a produkciók. Ennek legfőbb oka valószínűleg az a sok évtized, amit a zene a hangmérnökökkel együtt az analóg pultok mellett töltött el, továbbá, hogy a mai napig a digitális cuccokat leginkább az analógok lemodellezésére készítik és használják. Persze, hogy nem szól úgy egy nullákra és egyekre bontott akármilyen márkájú pult, mint az eredeti. Ugyanez áll a modellező hangszerekre, effektekre is.
Ugyanakkor a hozzáértő, ha digitális felszereléssel dolgozik, tisztában van a technika esetleges hiányosságaival és tudja mit kell tennie a lehető legjobb megszólalásért. Problémák voltak akkor is, amikor analógot használt, csak más jellegűek. A megoldáshoz akkor le kellett guggolnia, el kellett fordulnia az adott rack szekrényhez, most meg ott van minden előtte. Ha kell akár a színpadon állva, egy tabletről képes változtatni a keverő beállításain.

Az ismert előadók közül sokan nem preferálják a digit pultokat. Szerepel is a technikai riderükben, néhány egyéb analóg márkával egyetemben, az „amit nem kérünk” rovatban. Néhányan meg kifejezetten szeretik, és vásárolnak is.
A nagy előny, hogy a beállítások elmenthetők, a beállást meg tudják spórolni. A main keverőbe csak egy left-rájtot küldenek. Nem bízzák a véletlenre. Most lehetne azt mondani, hogy oké, de akkor is modellezett és olyan érzése támad az embernek, mint a naranccsal, ami bár kicsit ilyen meg olyan, de legalább a mienk. Mégis egy, a PeCsában legutóbb hallott magyar előadó buliján olyan minőséget hallottam digit pultból, amire csak annyit lehetne mondani: ha nem tetszik, lehet jobbat csinálni. Semmilyen szempontból nem volt kikezdhető.
Pro-kontra. Az igazi végkövetkeztetés csak annyi, hogy még mindig az ember az, akin a legtöbb múlik.

Full kontakt

Köszönöm a hozzászólásokat! Felhívták a figyelmem néhány dologra, amit érdemes elmondanom.
Megleptek a kommentek, mert nem troll hangnemben íródtak, hanem egytől-egyig, még ha épp rosszat közöltek is, azt olyan módon tették, ami inkább terelgető, de semmiképp sem bántó. Ezért továbbra is örülök és köszönöm, ha valaki energiát fektet véleményének kifejtésébe. Szükség is van rá, hiszen bár másképp, de mégis zenéről van szó, jelen fórum pedig csak egy árnyalata a teljes színskálának.
Ez a blog nem technikai újdonságokkal foglalkozik. Leginkább koncertkörülmények között tapasztaltak gyűjtőhelye, néha anekdotázgatás. És ami nagyon fontos, mindez egy road szemszögéből.
Egészen másképp nézne ki, más szempontokat venne szemügyre, alaposabban elemezne, ha mondjuk a zenész aspektusát választottam volna. De a koncepció szerint most, mint road figyelek a világra. Ezért a sorok csak nyomokban tartalmaznak technikai adatokat, nagy felfedezéseket. De néha ellentmondások rejtőzhetnek itt-ott. Az ellentmondások, gyakran csak megszokásból fakadnak, talán csak délibábok.
Az olvasók között nem csak nálam magasabban, és magasan kvalifikált, tapasztalt zenészek, roadok vannak akiknek nincs új a nap alatt, hanem olyanok is, akik még talán színpadra sem álltak. És az ilyeneknek, mint az újszülöttnek, minden új. Ezért lehet az, hogy az aktuális téma sem algoritmusokkal, számokkal teletűzdelt, hanem beszámoló jellegű.