Művészet vagy poén?
Ebben a cikkemben ismét egy olyan kísérletező kedvű művészről írok, aki a gitárt nem csak hangszerként tudja elképzelni, hanem egyfajta művészeti alkotásként is, ami a gitár különleges vizuális megjelenésében testesül meg - még akkor is, ha ez sokak számára már nem igazán gitár.
Phil Sylvester tízéves korától gitározik, sokféle együttesben játszott és a méltán híres bostoni Berklee növendéke volt két évig, jazzgitárosnak készülve. Életében több száz különleges és egyedi gitárja volt és sokat használt, mely nem volt a tulajdonában.
Fiatal felnőttként érdeklődés más felé fordult és matematikából diplomázott, de a művészi hajlama megmaradt, csak éppen a képzőművészet került a fókuszba. Harminc éven át rajzolt, festett, szobrászkodott, majd 1996-ban merült fel benne az ötlet, hogy mi lenne, ha művészetének kifejezésére a gitárokat használná? Így jött létre a Pheo Guitars. www.philandjoanworld.com
A festészet impresszionista mestereitől tanulva rájött, hogy a felhasznált technikának nem kell abszolút cizelláltnak és kifinomultnak lennie mindenben, a lényeg, hogy annyit és csak éppen annyit kell használni belőle, ami az adott gondolat, érzés kifejezéséhez kell, se többet, se kevesebbet.
A legtöbb gitárkészítő mindenáron való tökéletességre, precizitásra, a részletek finom kidolgozottságára a legkényesebb.
Phil gitárjai éppen ellenkezőleg, amolyan különc, szeszélyes, személyiséggel rendelkező hangszerek, melyek egyáltalán nem megismételhető gyártásúak, mind külön egyéniség, szétszedett és módosítva összerakott darabokból. A cél az, hogy kiváló hangzású, jól játszható és extrém, izgalmas külsejű legyen, minden hangszer önálló prototípus.
Phil szerint a tökéletesen kidolgozott gitárok nagyszerűek, de annyi sok van belőlük, ő inkább valami nyersebb, közvetlenebb kifejezésre törekszik. A csiszolatlan nyersesség előrébb való nála, mint a tökéletesre polírozott, hibátlan vonalvezetésű, precíz kidolgozás. 1980-ban találkozott Joan Frindlay-jel, aki szintén művészkén élt és dolgozott, koreográfus, táncos, jelmeztervező és stylist volt két évtizedig egy kísérleti táncszínházban, majd később a festészetben talált új kifejezési lehetőségre. Hamar egymásra találtak, nem csak a művészi összhang, hanem a személyes vonzódás is kialakult. Segítették egymás munkáját és új műveket hoztak létre, ahol Joan koreografált és szólótáncosként lépett fel, Phil pedig a zenét tette hozzá, élő gitározással és énekkel. Mostanra közös stúdiójuk van, ahol Phil tanít és galériát is létrehoztak kettejük alkotásaiból, valamint egy zenei projektjük is van, amiben Phil természetesen gitározik, Joan pedig dobol.
Lássuk, milyenek is a Pheo gitárok - az biztos, hogy érdekes és egyedi mind, bár személy szerint nem vagyok meggyőződve arról, mennyire jók ezek az átalakítások zeneileg és néha öncélúnak tűnik ez a művészet, de végül is miért ne lehetne? Az biztos, hogy ha kereslet van rá, jól jövedelmez, hiszen a hangszerek leginkább a millió forintos árkategóriába esnek, pedig ahogy elnézem, nem kellett komoly munka az elkészítésükhöz, igaz, valami bizarr ötlet annál inkább. Néha azonban inkább tűnik poénnak, mint művészetnek, még ha a kettő fedheti is egymást.
Artist's Model 12 Az alap egy alumínium zártszelvény, amit honduras-i mahagóni test egészít ki, Gibson P-90 szedők szólnak, a híd egy fix Callaham, átmenő húrozással. Kicsit fura lehet a szögletes fém nyak.
A 4-8-4 egy elfeledett pickup design Ted McCarty, a Gibson egykori konstruktőre és főnöke készítette még régen egy korabeli slide-gitárra, azzal a szándékkal, hogy egy hangszedőben egyesítse a single-coil és humbucker hangzásokat. Phil szerint ez egy kiváló hangú pickup. Az alap itt egy régi Gibson steel gitár, amire éger test került, az eredeti acél középstruktúra meghagyásával. Az elektronika is ebből a régi hangszerből került át.
A Reverse Carved Gibson egy „Mutáns Vintage” gitár, átalakítva egy 1959-es Juniorból, amire Phil egy vörös juhar felső részt ragasztott, ezt pedig inverzben, vagyis homorúan faragta ki, ellentétben a domború tetejű Les Paul gitárokkal. Ebben a nyak pickup Pheo saját konstrukció, mely a Gibson steel gitár hangszedőn alapul.
Az Airline egy üreges testű, kissé meghökkentő külsejű hangszer, a fa egy tengerben talált uszadék tömbből készült, amire egy ében tető került. A hangszedő Rio Grande Asat, a híd egyedi kialakítású.
Még sokkolóbb a Baby Head nevű. Ez részben mocsári kőrisből és hársból készült, juhar nyakkal és rózsafa fogólappal. Ha jól látom, egy irodai szék alkatrészei is kiegészítik ezeket... A hangszedők Chandler lipstick és régi Schaller single a hídnál. A design a külső ellenére - a készítő szerint - teljesen ergonomikus. A következő állításáról nem tudtam eldönteni, csak afféle művészi polgárpukkasztó poén, vagy tényleg komolyan gondolja: azt írja az ismertető, hogy a hangzás titka az integrált gumibaba fej és kar, mely teljesen elnyeli a nemkívánatos frekvenciákat. Azt hiszem, ez mégis csak vicc lehetett... :)
A Bamboo egy üreges testű rezonátor gitár. A nyak valóban bambuszból készült és elég bizarr nyakprofilja van, ugyanis középen sokkal vaskosabb, mint a két végén. A test középső, tömör része egy régi tölgy darabból van, míg a többi sapele és honduras-i mahagóni, a nyak juhar. A rezonátor egy nagy méretű zabkása fémdoboz teteje. A művész humora itt se hagyott alább, azt állítja, a nyak zsanéros rögzítése lehetővé teszi a húrmagasság és a nyakszög könnyű állítását, míg az egyedi kialakítású fejrész fegyverként is szabadalmazásra kerülhet.
Tomcat. Ez egy rétegelt lemez Ludwig dobkávából készült, meg pár egyéb részből, amiből egy SG-szerű gitár ismerhető fel testileg, de a nyak valami más. A kávának egy X-bordázattal ellátott fenyő fedlapja van.
A hátulja egy hangolható dobrész, ez a hangszer teljesen akusztikus.
Az UN egy '55-ös Strat-ot volt hivatott felidézni. A test mocsári kőris, a nyak juhar, a fogólap is. A hangszedők egy '66-os Mustang és egy Lindy Fralin. A pickupok egy írógépmechanikára vannak rögzítve, így tetszőlegesen tologathatók egymáshoz képest.
A többit megnézhetitek a honlapjukon www.philandjoanworld.com - bár gyanítom, nem ez lesz a magyar gitárosok álma... :)
Szerző: Imhof Iván
Aktív Gitár aktivgitar.hu
A legszebb szakma
Kommentek 17
◼ Népszerű
Cikk a magazinban 2026.06.16. 16:24
Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Már korábban leírtam szerintem mi a művészet de a kedvedért kiegészítem még egy gondolattal miszerint semmiféleképpen nem tudod felfogni ˝logikus˝ hétköznapi gondolkodással ! Az hogy téged az megakaszt hogy az integrált gumibaba fej meg mittom én még mi javít a hangzáson az ˝logikus˝ hétköznapi gondolkozás nem ez a lényeg de úgy láttszik az előző hozzászólásomból ez nem jött le . Elnézést a fogalmazásért, leírom máshogy. Nem hiszem egyébként azt se hogy poén lenne de azt se hogy komoly konkurencia lenne bármelyik gitárgyárnak . Ahogy mondtam már korábban falra kitenném (egyébként pont a gumi babásat) játtszani nem játtszanék rajta . Így már remélem érthetőbb az álláspontom . A festménynél (meg egyébként mindennél ami művészet) meg pont az a sznobság ha azt nézed ki csinálta nem pedig hogy mit csinált mert ebből az jön le hogy nem érted a képet de tudod hogy sokat érhet mert mondjuk a Picasso festette ! NE AKARD DEFINIÁLNI A MŰVÉSZETET MERT NEM LEHET !
Bizonyos esetben valóban nehéz elválasztani a művészetet a művészinek látszani akaró poénkodástól, de ki az, aki teljes biztonsággal objektívan meg tudja ítélni, mi művészet és mi nem? Sokszor eléggé bizonytalan a határvonal, a polgárpukkasztó performance-ok, a pop-art és az általad említett sznoboknak való blöff közt.
Azt írja az ismertető, hogy a hangzás titka az integrált gumibaba fej és kar, mely teljesen elnyeli a nemkívánatos frekvenciákat.Nyílván ezt Charger elhitte,mivel a művész úr mondta.
Ez a művészet,meg a protkó a gitárban.?Majmok,elefántok mázolnak össze papírt és a sznob milliárdosok sok millióért megveszik.Ez a művészet?
Művészi értéke van annak a 48millás festménynek amit említettél?.Az ilyen esetekben az se mindegy kicsinálta.Nekem más az értékrenden e területen.
Egyébként nem azt írtam,hogy tudnék ilyet csinálni,csak gitárt vasból.Ez számomra egy rakás.............