Lukács Peta a nemzetközi Guitar Idol döntőjében!

Ami a versenyt illeti nem tudom, hogy mikor volt, van vagy lesz a döntő de pár percet szántam a fent megtekinthető 3 jelöltre. Petára a teljes időtartamot. A 3 jelölt produkciója messze nem éri el Peta remekét. Ő a dalra koncentrált mint egészre. Így lett belőle szerintem világszínvonalú előadás.
Csak a legnagyobbakhoz lehet őt mérni. Lukács Peta instrumentális szólóanyagot, John Petruccival közös előadást,(hozzá áll legközelebb a stílusa)koncertet és G.3 fellépési lehetőséget neki ha lehet mielőbb! Személyesen csak egyszer találkoztam vele. Szerény embernek tűnt. Sok sikert Peta!

Hmm... az előző kommentemben túl empatikus voltam az előttem szólókkal. Szóval Petának csak annyit akartam mondani, hogy abszolút bejön a nóta, én megtaláltam benne azt a Petás hangzást, amit hallani szeretek, VOTE.
Légyszi a döntő időpontját is tegyétek ki!

Lehet panaszkodni, hogy ˝hová tart a világ˝, de kérem, ha megversenyeztetik a zenészeket, akkor mit várunk?!?! Lehet, hogy valaki ír egy gyönyörű dalt, de ha a másik mellette legitározza az eget, akkor arra jönnek a voksok, mert jobbnak _tűnik_. Ezekben a versenyekben Eric Clapton a top100-tól is elég messze lett volna.

Szerintem ez van amögött, hogy miért is látunk füstölő kezes gitárszólókat. Mindamellett van szerencsém személyesen is ismerni Petát, és azt hiszem tudom, hogy ezzel a nótával mit akar közölni, és velem legalábbis úgy érzem, hogy ezt közölte. Én bírtam a nótát attól függetlenül, hogy ilyen tekintetben nem egy atomreaktor (a benne képviselt technikáról persze nem beszélek).

Itt jegyezném egyébként meg, hogy mint látható, hazánk gitárosai elég keményen jelen vannak ebben a ˝mezőnyben˝, úgyhogy minden tisztelet mindegyiküknek (és persze a többi versenyzőnek, csak nekik nem örülök ennyire :) ). Ha kíváncsiak a teljes véleményemre, és hogy mi jutott eszembe a nótájukról, egy sör mellett nagyon szívesen elmondom élőben, de azt hiszem erre tán nem ez a fórum a legjobb. Itt csak annyit szeretnék mondani, hogy HAJRÁ SRÁCOK!

(Sajnos nem tudok így gitározni (én is gitározom egy ideje), de ez szerencsére nem tölt el semmilyen olyan jellegű keserűséggel, ami sárdobálásba/fikázásba torkollna.)

Maximus!

Sajnos ez ma egy zenélési felfogássá vált. Nem feltétlenül az a cél, hogy szórakoztassuk, sőt esetleg elgyönyörködtessük a hallgatóságot, hanem egyfajta versenyszellem uralkodik, hogy ki tud olyat és olyan gyorsan, amit más senki. Az senkit nem érdekel, hogy legtöbb esetben a műkedvelő áldozatot ez egy éktelen hangorgia formájában éri el. Igaz én öreg vagyok, de a 60-as évek végét végén, 70-es évek elején zenélő autodidakták még a stúdióban is töménytelen hibát vétettek és technikai értelemben sehol nem voltak a maiakhoz képest, mégis nagyon tudtuk élvezni. Nyilván más okból kifolyólag.....

Elég vérszegény, iskolás produkciót láthattunk Pétertől, sőt még az ˝oldalba térdelem a gitárt ˝színpadi mozgáselem is megelevenedett, ami minden bizonnyal valami katartikus csúcspontot kívánt jelezni, bár megjegyezném, hogy a zeneiség nála, szinte minden esetben, öncélú magamutogatásba fullad!