LOVRECK és a Fehér cápa

A 90-es évektől számítható az élő zene becsületének hanyatlása, talán sokan emlékeznek még a rengeteg igénytelen playback formációra, akik uralták a magyar zenei életet, és időszakosan "nyugdíjba" küldtek sok hangszeres zenészt, hogy a többnyire samplingekből összetákolt elektronikus műfajról már ne is beszéljünk. Jelen helyzetben hazánk ifjai helyzetét az is nehezíti, hogy a "nagy öregek" mellett nem igazán tudnak érvényesülni, ami nem egészséges.
Idén úgy látszik mégis elindult valami. Nyáron megrendezték az "Év Legjobb Új Gitárosa" elnevezésű tehetségkutatót az ujgitaros.hu oldalon, amelyre szép számban jelentkeztek gitárosok. Amolyan torz Hegylakó-elv szerint a döntőre csak 7 maradhatott a több, mint 120 indulóból.
Közülük is kitűnt Lovrek Krisztián, akit a gitárzene kedvelők már ismerhetnek bizonyos fórumokról, valamint videómegosztókon található profi videóiról. Az összesen több, mint 1,4 millió nézővel büszkélkedhető fiatal zenész az elmúlt időszakban először a neves amerikai hangszercég az Ernie Ball Music Man hivatalos YouTube Artistja lett, majd a high-end kategóriás erősítőket gyártó Diezel nemzetközi endorsere címet is bezsebelte, aminek köszönhetően Joe Satriani és James Hetfield nevével fémjelzett illusztris "társaságba" került a cég honlapján. Az idei évben először a Birta Miki féle gitárverseny helyezettjeként, majd az ujgitaros.hu döntőseként láthattuk, miközben elindította saját zenekarát is, a LOVRECK-et!

Többen láthattak Téged ugyebár a szolnoki döntőn, és az oktatóvideóidnak is igen magas a nézettsége, de nem hiszem, hogy sokan tudják, ki vagy Te, és honnan indultál?

Komlón születtem, de elég "kalandos" gyermekkorom miatt viszonylag sok helyen éltem hosszabb-rövidebb ideig. Budapestre kicsivel több, mint 4 éve költöztem, Daczi Zsolti (R.I.P.) bíztatására.

És mi vitt rá a gitározásra?

Gitárt egyértelműen a Metallica, azon belül is James Hetfield hatására fogtam. 1996 őszén nagyszüleimnél sikerült videóra rögzítenem egy Headbangers Ball adást az akkori MTV-ről, melynek műsorvezetője Jason Newsted volt. A klippforgatagot a "Fade to Black" c. daluk 89-es koncertverziója zárta, és azt meglátva/meghallva azonnal tudtam, hogy gitározni akarok!

Mindenkiben komoly érzelmeket ébreszt az Első Gitár. Milyen balta volt a tied?

Mivel nagyon szegény családból származom, így az első "gitárom" egy sima léc darab volt, amire ceruzával rajzoltam bundokat, valamint 6 kis szöget belevertem az elejébe és hátuljába, amelyekre cérnákat feszítettem. Így kezdtem gyakorolni az akkord fogásokat, melyeket valaki lefénymásolt nekem egy könyvből.
Valamivel később kölcsön kaptam keresztapám 20-30 éves 3/4-es Cremona akusztikus gitárját, azt nyúztam ballagásig, amikor is kaptam egy borzasztó "Monarch" névre hallgató elektromos gitár-szerűséget. Kemény 6 ezer Ft-ba került. 1997-ben ennyire futotta a családnak. A nyakát valaki kézzel csinálta, ami olyan görbe volt, mint egy íj, a 21. bund már hiányzott belőle, a fogólapból pedig szálkák álltak ki. A hangszer behangolhatatlan volt, és kb. 2 cm-es húrtávval rendelkezett, de én akkor nagyon örültem neki. Elrohantam nyári munkára, és a fizetésemből vettem egy 1 W-os kis övre akasztható Marshall izét, meg pár Metallica kottát, így kerültem katonai gimnazistaként Egerbe. Ott egy évvel később a tanulmányi illetményemből összekuporgattam egy 20 ezer Ft-os Jolana-ra! Az már nagy ugrás volt, mert be lehetett hangolni, és a húrtávot sem centikben kellett mérni.

Azóta gondolom váltottál...

Azóta persze sok idő telt el, és rengeteg gitár megfordult a kezemben. A puding próbája az evés, szokták mondani, így én mindent igyekeztem kipróbálni, amire csak módom nyílt az elmúlt mintegy 13 évben.
Több, mint 35 gitárom volt már, egy időben elég sűrűn jöttek-mentek nálam a minőségi hangszerek, mert úgy tartom, hogy akárcsak az ember, a gitár is lakva ismerszik meg igazán. 1-2 hét már elég lehet, hogy eldöntsd: tetszik-e az adott darab, avagy sem.
Nagyjából 3,5 éve találtam meg a számomra legideálisabb modellt, az Ernie Ball Music Man John Petrucci Signature-t.
Az utóbbi időkben új inspirációk után kutatva beszereztem egy Fender Telecastert, és egy Stratocastert is. Most barátkozom velük, a Telét valamiért nagyon megszerettem, a saját zenémtől eltérő stílusokban inspirál a gyakorlásra, és egy picit másfajta gitározásra, ami remek dolog, hiszen így fejlődik az ember, úgyhogy szerintem azt megtartom.

A megfelelő hangszerhez megfelelő zenésztársakra is szükség van. Belőlük is sokat kipróbáltál?

Persze, elég sok zenekarban játszottam. Neveket nem sorolnék, mert országos szinten ismert csapat szerintem nem nagyon van köztük, no meg persze ez ma már nem is fontos.

Az elmondottakból kiderült, hogy egyedül jöttél rá a gitározás fortélyaira. Mi a véleményed az oktatás fontosságáról?

A legtöbb srác ma is autodidakta, akárcsak én voltam, viszont a többségnek nincs meg a kitartása ahhoz, hogy végigszenvedje az ezzel járó buktatókat! Ma már persze ezerszer több a lehetőség, csak felmész a YouTube-ra és fent van az összes oktató videó, koncertfelvételek milliói, kották tonnaszám, talán picit túl nagy is így a választék, ami miatt az ember már nem is tudja, hogy mibe kapjon bele.
Én még mindezek hiányában csak a fülemre tudtam hagyatkozni, ez a mai gyerekeknél kimarad.
Egy jó tanár rengeteget segíthet, szó szerint éveket spórolhat az ember, viszont egy rossz "szakember" annál több kárt tud okozni! Sajnos rengeteg ilyen van! Azok is tanítanak, akik 3 akkordot tudnak, és még maguk is jócskán oktatásra szorulnának, és ezzel rengeteg esetleg tehetséges leendő zenész pályáját törik derékba már rögtön a legelején!
Én ezt eléggé a szívemen viselem, mert a zene művelése egy csodálatos dolog, és aki ettől megfosztja a másikat, azt mélységesen elítélem!
Emiatt épp most fogok bíróságra menni, ugyanis az egyik ilyen önjelölt "tanár" beperelt, amiért elmondtam róla az őszinte véleményem egy fórumon...
Mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy nagyon körültekintően válasszon tanárt magának, nézzen után alaposan a referenciáinak, ha az illető soha életében nem játszott valamire való zenekarban, nem játszott lemezeken, és a kutya sem ismeri szakmai berkekben, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy vajon ő-e a legmegfelelőbb választás?

Pár mondatban össze tudnád foglalni az oktatásodra jellemző filozófiát?

A filozófiám az, hogy bár mindenkinek figyelembe kell venni a szempontjait - mit vár a gitározástól, a zenéléstől - de emellett meg kell mutatni egy bővebb halmazt, egy szélesebb utat, hogy hadd lássák, hogy mennyire sokrétű is ez az egész muzsikának nevezett valami.
Az a jó, ha idővel a delikvens magától döbben rá erre, ilyenkor szoktak kinyílni a szemek, és az elmék. Ha ezt sikerül elérni, akkor az ember jó munkát végzett, hiszen megmutatta az utat, attól fogva már csak az egyénen múlik, hogy merre indul el rajta, és aztán meddig jut.

Ha jól tudom, sikerült elindítanod a saját zenekarod, a LOVRECK-et. Mikor alakultatok pontosan?

A LOVRECK zenekar az idén nyáron született ( tagok: Lovrek Krisztián - ének/gitár, Kárpáti Zoltán Zalán - gitár/vokál, Horváth Gábor - basszusgitár, Veress Márton - dob ),
de elég régóta készülődtem már erre. A helyzet az, hogy anno még Komlón, 19 évesen az akkori Illusion névre hallgató csapatom élén tevékenykedve rengeteg dalt, szöveget és riffet írtam. Sajnos a megfelelő zenésztársak megtalálása egy nagyon bonyolult folyamat, ami nálam gyakorlatilag 7 éven keresztül tartott. Tavaly tavasszal kezdtem dolgozni újra a dalokon komolyabban, amikor megelégeltem azt, hogy mindig várnom kell valakire vagy valamire, így beszereztem egy elektromos dobot, picit megtanultam rajta játszani, és elkezdtem magam rögzíteni a dolgokat. A felvételek elkészítésében már akkor nagy segítségemre volt Kárpáti Zoli ("ZZ") barátom, aki szintén komlói, remek gitáros és kiváló dalszerző, úgyhogy nagyon örülök, hogy végül csatlakozott hozzám!
Idén már együtt dolgoztunk a dalaim felvételén, amikor elérkezett a pillanat, hogy elkezdjük keresni a többi embert, így először megkérdeztem Horváth Gábor, ("Sexy") barátomat, hogy volna-e kedve csatlakozni hozzánk basszusgitárosként, és szerencsére igent mondott. Sexy-t a My Small Community gitárosaként és a Nikson bőgőseként is lehet ismerni, remek dalszerző, és ami nagyon lényeges, lehet rá számítani! Ez baromi fontos egy zenekarnál! Az emberi oldal számomra ennyi év veszteglés után jóval fontosabbá vált, mint az, hogy ki milyen zenész. Szerencsére nálunk azzal sincs baj, sőt, de ez nagyon sok évet vett el az életemből, viszont most minden a lehető legjobb!
Legvégül pedig Jankai Valentin (Blind Myself) cimborám ajánlotta be Veress Marcit a dobos posztra, ez körülbelül július eleje körül lehetett, úgyhogy a csapat születése gyakorlatilag akkorra datálható.
Aki kíváncsi ránk, annak ajánljuk a Myspace oldalunkat ( www.myspace.com), onnan elérhető a Facebook, Twitter oldalunk is, továbbá még néhány egyéb site, ahol fent vagyunk.

Hosszú vajúdás lehetett És milyen stílusban fogtok mozogni?

Nem igazán szeretem a skatulyákat, de a kategorizálást úgyis megteszik mások, ha a zenekar nem, úgyhogy ezt elkerülendő mi kitaláltuk, hogy intellektuális metált játszunk. Intellektuális, mert kell "némi" intelligencia a befogadásához, megértéséhez, átérzéséhez, ugyanakkor szerintem bárki találhat benne neki tetsző dolgokat, hiszen fogós témákra épülő riffcentrikus zene a miénk, a Metallica, Pantera, és Dream Theater nyomán, Ákos jellegű, komoly, személyes szövegekkel, és teátrális, virtuóz gitárszólókkal.

Aki eddig azért nem hallgatott magyar metált, mert cikinek tartotta a szövegeket, az velünk nyugodtan próbálkozhat, hiszen nálunk különös hangsúlyt kapnak, gyakorlatilag abszolút a zenével egyenértékűek és minőségűek!

Említetted, hogy rengeteg dalt írtál az évek során, és felvételeket is készítetek már. Milyen terjedelmű lesz az EP, és mikor várható a megjelenése?

Most készül egy 7 dalt tartalmazó EP-nek is minősíthető, de inkább csak házi demó, amit pénz hiányában mi magunk készítünk, ezzel fogjuk megkeresni a kiadókat, szponzorokat, szervezőket. Hogy lemez ebből mikor lesz, az nem rajtunk múlik, ugyanis a dalok készen vannak, és önmagukért beszélnek.
Én azt gondolom, hogy az utóbbi évek legnagyobb dobása lesz a mi anyagunk, csak ehhez kellene egy komoly kiadó, megfelelő terjesztési és promóciós háttérrel, hogy eljusson az emberekhez a zenekar és az általunk játszott muzsika.

Más is segít a dalszerzésben, vagy teljesen egyeduralkodó vagy ezen a téren a zenekarban?

Bár az elején csak az én dalaimban gondolkodtunk, a most készülő 7 dalt tartalmazó anyagon 3 olyan tétel is helyet kap, amit ZZ korábbi Hearty Laugh-os munkásságából emeltünk át, mert egyrészt óriási nótákról van szó, másrészt pedig nekem ezek személyes kedvenceim tini korom óta. A jövőben pedig szeretném, ha csapatmunka lenne, számítok mindenki ötleteire, egyedül a szövegek terén leszek despota, a volt Hearty nótákat kivéve csak azt vagyok hajlandó elénekelni, amit én írtam, hiszen ez egyrészt így hiteles, másrészt pedig a szövegírói vénám legalább akkora fegyverténynek tartom, mint a gitárjátékom.
Azért a biztonság kedvéért a mindenre kiterjedő "ámen" jogát is fenntartom magamnak a zenekaron belül. :-)

Volt-e már bemutatkozó koncertetek, illetve lesz-e még élő színpadralépésetek a közeljövőben?

Október 7-én volt a bemutatkozó bulink, nagyjából 1 órás műsort raktunk össze, hiszen új bandaként ennél több játékidőt aligha fogunk kapni.
Mostantól folyamatosan támadunk, terveink szerint többnyire ismertebb zenekarok előtt.
Október 31-én játszunk Békéscsabán, Nov. 2-án Győrött, a többit pedig folyamatosan szervezzük.

Dobjunk pár csontot a gitár-nördöknek is! Mesélnél a zenekari setupodról?

A Lovreck-ben Ernie Ball Music Man John Petrucci modelleket használok, felvételekre és koncerteken egyaránt, bulikon továbbá egy felturbózott Epiphone Explorer-t is. A setup-om meghatározó része a "Fehér Cápa", egy Diezel VH-4, 4 csatornás full csöves fej, és a hozzá tartozó V30-as Celestion hangszórókkal töltött 4x12-es láda két órási rack szekrényben. Már kinézetre is elég tekintélyt parancsoló ez a hegy, hát még súlyra, úgyhogy amíg nem tudunk megfizetni állandó pakoló személyzetet, valamit ki kell találnom, hogy logisztikázni lehessen, mert most az van, hogy ha mi megemeljük, ott aznap már biztosan nem kell gitároznunk.

Egyetlen soundot használsz csak, vagy tekertél ki még párat?

Néhány beállítást használok csak, mert egyrészt nem szeretem az agyoneffektezett zenét, másrészt pedig éneklés mellett elég nehéz precízen kapcsolgatni a preseteket. Tiszta hangszínre egy chorus-os és egy másik phaser-es, riffelésre száraz, minimál gain-es beállítást használok, szólóra pedig delay-t, és vmivel nagyobb hangerőt, tehát gyakorlatilag 4 féle sound-ot váltogatok a koncertek során.

Csak a gitár és a fej-láda szól bele a hangzásvilágodba, vagy használsz multieffektet, kisebb pedálokat?

Pedálok tekintetében a már említett éneklés miatt elég minimalista lettem, bár gitárosként mindenféle utat kipróbáltam már. Mivel a Diezel fej full MIDI-s, így gyakorlatilag egyetlen MIDI controller pedállal vezérlem mind a fejet, mind pedig az effekteket. Ebben az a nagyszerű, hogy egyetlen lépéssel tudok csatornát és effektet is váltani, nem kell Michael Flatley-t megszégyenítő módon steppelnem. Természetesen ehhez előre kell programozni azokat a patch-eket, amiket használni akarok, de ezt csak egyszer kell megcsinálni.Hátránya, hogy real time-ban az ember kevésbé tud belenyúlni a hangba, de mivel nálunk a dalokon van a hangsúly, így ez nem is szempont a számomra.
Az effektem pedig egy T.C. Electronic G-Major. Ez mindent tud, amit egy effektnek tudnia kell, minőségi, és mégis megfizethető, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek.

Kanyarodjunk el a jövő felé! Mit gondolsz, merre tart most maga a zeneipar?

Ez elég nehéz dió. Azt látom, hogy sem a kiadók, sem pedig a szerzői jogi egyesületek nem kapcsoltak időben a 90-es évek végén, amikor felütötte a fejét az illegális "ingyen" letöltés. Anno a Metallica nagyon helyesen neki is ment az akkori legnagyobb ilyen oldalnak, a Napster-nek, csak a baj az, hogy akkor nem zártak össze egyként mögöttük a többiek, sőt voltak olyanok, mint pl. az Offspring, akik 1 millió dollárt sorsoltak ki saját zsebből azok között, akik ingyen letöltik az új lemezüket..
Akkor kellett volna kitalálni valami új rendszert, mint pl. az iTunes, ahol legálisan, akár dalonként vásárolhatsz az internetről zenéket, nem kell egész CD-ket megvenned, ha nem akarod. De sajnos a kiadók gőgje oda vezetett, hogy mára már felnőtt egy komplett generáció, aki nem tudja mit jelent fizetni egy lemezért, és azt kézbe venni, aki természetesnek veszi, hogy ingyen tölt le jogvédett tartalmakat, vagyis büntetlenül lop.
Ezeket az embereket pedig már arra sem lehet rászoktatni, hogy fizetős oldalakról vásároljon. Sejthető, hogy ők milyen szellemben nevelik majd fel a gyerekeiket, szóval sok jóra nem számíthat ma, aki hangszert fog..

Lehet-e egyáltalán lemezt eladni, hogy lehet megélni a zenélésből?

Mára gyakorlatilag megszűnt a lemezeladás - ma itthon 5000 db után jár az aranylemez, szemben a 90-es évek eleji 250.000 db-os számmal.
Így hát a lemezben nincs pénz, ezért a kiadók nem is tudják kifizetni sem a stúdió költségeket, sem a kiadásét olyan bandák esetében, akik még nem elég ismertek ahhoz, hogy kitermeljék a befektetett pénzt, és akkor még a marketingről nem is beszéltünk!
Ezért van az, hogy ma egy kezdő csapatnak alkalmasint milliókat kell beletennie a saját lemezébe, ami nonszensz!
A zenésznek az a dolga, hogy zenéljen, nem az, hogy azon gürizzen, hogy ennyi pénzt előteremtsen. Így ugyanis nem lehet komolyan muzsikálni, legfeljebb hobbyból.
Ugyanakkor a lemez kell, mert egy csapatnak az a névjegye. Anélkül nem veszik komolyan, nívósabb helyekre be sem juthat játszani, miközben a valós értéke olcsó szuvenírrá degradálódott.
És látható, hogy ez a 22-es csapdája. Ha nincs lemezed, nem játszhatsz, ha nem játszol, nem lesz pénzed kifizetni a lemezed. Úgyhogy nagyon nehéz helyzetben vagyunk..
Az internet reklámértékét pedig kicsit túlmisztifikálják. Nekem több, mint 1,3 millió ember látta eddig a videóimat a YouTube-on, de ebből még konkrét (anyagi) hasznom nem származott.
De ez is érhető, hiszen akkora a kínálat, hogy a kereslet teljesen szétforgácsolódik. Már most több tíz millió videó kering a neten, és ebben a bődületes dömpingben nagyon nehéz "kitűnni".
Csak abban tudok bízni, hogy az igazán jó dolgok előbb-utóbb utat törnek maguknak valahogy..

Végezetül, mit tanácsolsz mindazon "Új gitárosoknak", akik a nyomdokaidba szeretnének lépni?

Soha ne adják fel az álmaikat, bármilyen nehéz is a helyzet. A tehetség mellett szorgalom és kitartás kell ahhoz, hogy valakiből legyen valaki, úgyhogy dolgozni kell keményen! Persze minden ember útja más és más, de a befektetett munkának egyszer meg kell térülnie! És ami még nagyon fontos, az összefogás! Mi zenészek segítsük egymást, ahelyett, hogy ellenségeskednénk! Az Újgitáros verseny legszebb hozománya, hogy mind a heten, akik a döntőbe kerültünk, mai napig jóban vagyunk, összejárunk, elmegyünk egymás bulijára, segítjük a másikat! Mert senki nem egy versenytől lesz valaki, azt csak évek kitartó munkája hozhatja meg, az viszont sokkal kellemesebben telik barátságban, szövetségben, mint folytonos háborúban!

Kérdező: deadhand