ll: Fíling :ll

- A világ egyik roadjának tollából

„Bemegy Malmsteen a hangszerboltba, leakaszt egy fehér sztratót, fényt kapva skálaorkánt zúdít az üzletre. Egy cigánygyerek nézi, majd megkéri az öreget, hadd próbálja mán ki ő is a hangszert. Átveszi, megfogja, megrázza az egyik hangot. Sír a gitár. Ránéz Malmsteenra és megkérdezi: Ezt a hangot kerested?”

Sok csillag együttállása szükséges a fílinges produktumhoz. És még több szükséges a fílinges produktumok sikeressé válásához. Ez igaz akkor is, ha feldolgozásról beszélünk, de igaz akkor is ha az eredeti előadó prezentálja a saját műveit. Elég ha megváltozik, vagy megszűnik benne az a hit, amiben az adott szerzemények gyökere kapaszkodik. Ez már magában elegendő ahhoz, hogy a dal csak külsőleg maradjon ugyanaz.

Előfordulhat egy másik opció is, ami itthon szemmel követhető a mai napig. Amikor nem a hit múlik el, hanem a korszellem. Nem az emóra vagy a numetálra gondolok, és nem is stílusirányzatokra. Sokkal inkább olyan előadókra, akiknek az előző rendszer elleni lázadásba vetett hite írta a dalait és gyűjtött rajongótábort. A fene se gondolta volna akkor, hogy pont az a korszellem tartja őket szándékosan életben -feszültségszelepnek-, amit a legjobban gyűlölnek. Ezek a produkciók a rendszerváltással létalapjukat veszítették. Az új világ pedig annyira bonyolult lett a korábbihoz képest, hogy nem találtak már olyan hitalapot az új korban, ami mentén hasonlóképp folytatható az addigi munka. Természetesen ezek azért a mai napig működnek. Általában vegetálnak, illetve a régi egyébként jó dolgokból élnek. Közülük nagyon kevesen tudtak csak sikeresen nekivágni az új világnak. Holott az adott korban „a dal” eredeti értékeinek közvetítéséhez nem az eredeti, hanem az aktuális kor eszközeit kellene kapaszkodónak felhasználni. (Nem példálózom, mert nem célom felmagasztalni, vagy leírni előadókat.)

Van egy másik világ is. A youtube. Elképesztő videók, tudás, butaság. A "mindenkinek jár 15 perc hírnév" gyűjtőhelye. A probléma itt a korszellem mostani állása: nincs egységes korszellem, korszemléletek vannak. Körülbelül annyi, ahány videómegosztó. De hiába a korszellem, mert általában nem a fílingről szól a fáma, hanem az elképesztő mennyiségű tanulással és gyakorlással birtokolt tudásról és sebességről. Pedig egyik nem zárja ki a másikat. Csak az aktust kapja meg tőle a befogadó, romantika nélkül. Örömlánykodás ez. Pillanatnyi öröm.
Ugyanolyan fílingtelenségről tett bizonyság, mint az egyik közismert hazai gitárosé a napokban. Aki az első Metallica lemezt kritizálta a fészbukon. Azon értetlenkedve, hogy egy olyan rossz garázszenekar hogyan válhatott világsztárrá. A válasz egyszerű. Valamit nagyon érzett, elkapott akkor az a zenekar, ami rengeteg embert megszólított és ösztönzött zenetanulásra. Ugyanakkor ez nem mondható el a kritizálóról, aki egyébként egy zseni és a kisujjában sokkal nagyobb tudás van, mint a teljes tárgyalt zenekarban.

És ami még fontos lehet a teljesebb képhez: a fíling hiánya nem egyenlő a fílingtelenséggel. A korábbi lehet zenei kifejezőeszköz és ezért ez is nevezhető fílingnek. Az utóbbi a filing befogadásának, kifejezésének képtelensége.

Boti