Már hosszú hónapok teltek el, mióta felfedeztem a LINE6 weboldalán az új generációs POD HD termékeket. Kíváncsian böngésztem át a leírásokat, vajon mi újat tud még mutatni a LINE6. Előzetesen annyit, hogy tud! Mielőtt azonban belemélyülnénk a boncolgatásba, néhány mondat erejéig visszatekintünk a múltba. A "nagy előd", a POD X3 sorozat - azt hiszem, kijelenthetem - a legkifinomultabb és legnagyobb tudású eszköz az erősítőmodellezés területén. Ebben a sorozatban minden felhasználási területre megtalálhattuk a magunk verzióját: volt asztali, padló és rack-es kivitelezés, minden olyan apróságra odafigyelve, amit az adott körülmények között elvárhatunk egy ilyen felszereléstől. Amikor arról a sorozatról írtam, többször megfordult a fejemben a kérdés: mi jöhet még? Milyen újdonságokkal fogja ezentúl kényeztetni a gitárosokat ez a cég? Azóta eltelt talán két év és láss csodát: ismét itt van néhány újdonság a LINE6 műhelyéből. Mégpedig "forradalmi", ahogy a gyártó fogalmaz. Az újdonságot elsősorban az úgynevezett HD modellezés jelenti, ami megjelenik a sorozat nevében is. Az olvasóknak bizonyára nem teljesen tiszta, hogy mit jelenthet a HD modellezés. Nekem is többféle értelemben tűnt fel a HD rövidítés. Vannak utalások a High Density-re és vannak utalások a High Definition-re is. A High Density-vel (nagy adatsűrűséggel) High Definition (magasabb részletesség) valósítható meg. A tervezőnek a High Density egy eljárás, ezért számára az egy eszköz, míg a High Definition már maga a megvalósult cél. Tehát használhatjuk mindkét kifejezést, mert ugyanarról szól mindkettő. Marketing szempontból pedig szükség volt egy megkülönböztetésre. Arra tehát nem kell gondolni, hogy egy Hard Disc-et vagy valami ehhez hasonló finomságot építettek a cuccba (bár ezen sem lepődtem volna meg). Már csak azért is érdemes tisztázni ezeket a fogalmakat, mert a mai világban nem könnyű eligazodni köztük, pláne a rövidítéseken, ami igen könnyen félre vezetheti a vásárlót. A lényeg, hogy a HD egy napjainkban divatos jelző és általában a nagy felbontású, részlet gazdag tulajdonságokkal rendelkező dolgokra használják (... persze hamarosan retro kifejezés lesz, mert jön az újabb őrület...)

Az új sorozat egyelőre három termékből áll. Azért írom, hogy egyelőre, mert ismerve a gyártó politikáját, nem kizárt a sorozat további bővítése. A "szerényebb" csapattagok, a POD HD300 és a HD400 fizikai megjelenésében és persze szolgáltatásaiban is különbözik a nagytesó HD500-tól. Részletesebben ez utóbbival foglalkozom, de az alábbi táblázatban összefoglalom a három felszerelés közti fontosabb különbségeket.

Erősítőmodellek és effektek

Tizenhat erősítő és tizenhat előerősítő modellt tartalmaznak az új típusok. Ez önmagában nem egy nagy dolog, már ha a LINE6-ről van szó. Mondhatnánk: volt már ennél több is. A lényeg az új HD algoritmusban rejtőzik. Gyakorlatilag az eddigi modellezéstől eltérően teljesen más irányból közelítették meg a célt. Fogtak tizenhat legendás erősítőt, tökéletes fizikai állapotba hozták őket, majd elkezdték gyűjteni az adatokat az új algoritmus számára. Félreértés ne essék, nem az erősítőket modellezték, hanem a már jól bevált kapcsolástechnikai megoldások működését.

Az alábbi tizenhat erősítőről és előerősítőről gyűjtötték az adatokat, melyek hangja megtalálható a HD sorozatban, természetesen a hozzájuk tartózó hangfal modellekkel együtt:

Az eredmény mindenképpen önmagáért beszél, de ki kell hegyezni a fülünket és elfelejteni, vagy legalábbis egy időre félretenni az eddig berögzült dolgokat. Egy biztos: olyan összehasonlítást végeztem, amivel fény derült néhány apróságra. Fogtam az évek óta nagy szeretettel használt POD X3 Live-ot és az új POD HD500-at, majd kiválasztottam egy konkrét erősítő modellt, nevezetesen a Marshall JCM-800 modelljét (Brit J-800) és mindkét felszerelésen beállítottam ugyanazokat a paraméter értékeket. Mivel igyekszem kikerülni a konvertereket és az azokból származó hangi különbségeket, így mindkét eszköz digitális kimenetét (S/PDIF) használtam. Bevallom férfiasan, hogy az első tíz perc hasonlítgatás meglepett, mivel szinte semmi különbséget nem hallottam. Már le is írtam a véleményem, amikor kezdtem tovább menni és belemélyülni a dolgokba olyannyira, hogy el is fáradt a fülem - na meg persze a kezem is, mivel nem tehetek róla, de szeretek ezeken a kütyükön játszani. Egyszer ez volt a befutó, egyszer meg amaz. Másnap újra boncolgatni kezdtem a témát - immáron tiszta füllel - és kezdtem ráérezni a dolgok lényegére, ami a legapróbb részletekben rejlik. A LINE6 oldalán híresztelt dolgok kezdtek bizonyítást nyerni, és lassan rájöttem, hogy az ott leírtak tényleg nagyszerű dolgok és persze igazak. Ebben a "forradalmian új" HD modellezésben tényleg van valami. Eredményeképpen egy részletesebb, dúsabb hanggal van dolgunk, amiből egyenesen következik, hogy jobb érzés rajtuk játszani, és ha valami fontos, akkor ez mindenképpen az! Azt már nem merem megsaccolni, hogy ez a modellezős világ mikor éri el a csúcsát, de ismét azt érzem, hogy közeledik. Persze van még min dolgozni, mert szeretném hallani a különbséget (természetesen modellezve), hogy miként szól egy Kínában és egy Angliában összerakott Marshall erősítő.

A viccet félretéve, egy dologban azonban nem értek egyet a fejlesztőkkel (bár biztosan megvan a magyarázata). Nyilván más a koncepció, de nekem nagyon hiányoznak a régebbi POD típusokban megtalálható LINE6 erősítő modellek. Hova tűnt a Big Bottom, a Chemical X, az Insane - és még sorolhatnám - modellek, amitől a LINE6 attól az, ami? Addig oké, hogy modellezünk más erősítőket HD technológiával, de a sajátunkat kihagyjuk? Ezek nagyon is jó és jól használható modellek, amik most egyszerűen nincsenek benne a HD sorozatban.

Az effektek óriási gyűjteménye található meg a HD sorozatban. Talán egyetlen hasonló gitáros eszköz sem kínál ekkora választékot: 47 pedálmodell, 18 modulációs effekt, 19 féle delay, 9 féle reverb, 8 wah modell. Az effektlánc teljesen szabadon variálható, a HD300 és HD400 típusoknál négyet, a HD500 esetében nyolcat köthetünk egymás mögé. Az utóbbinál ráadásul az erősítőmodellből egyszerre akár két különbözőt is használhatunk egymással párhuzamosan. A párhuzamosan kiépíthető hangláncok lehetővé teszik, hogy kétféle hangzást lehessen összekeverni a jobb és a bal csatornán kivezetve úgy, hogy két erősítőt hajt meg a kimenet és a hang a levegőben keveredik össze. Ez a legideálisabb eset, mert ebben a fajta keveredésben nincsenek a hangszórón megjelenő intermodulációs torzítások.

Az alábbi táblázatban összefoglaltam az összes effektet, ami a HD400 és HD500 típusokban megtalálható. (Amiket vastagon kiemeltem, azok a HD300 típusban nem találhatóak meg.)

Mivel a HD500-ban igen sokoldalúan építhetjük fel modulárisan a hangláncot, így itt most megragadnám az alkalmat, hogy tisztázzuk azt is hogy milyen effektek valók az előfok elé és milyenek az előfok után. Az vén gitáros rókák ezt tudják, mert valamikor csak olyan effektek voltak, amiket az erősítő elé kötöttek. Ilyenek a wah, a kompresszor, a torzító, a chorus, és a delay effektek. Ezeket ráadásul ebben a sorrendben kötötték össze. Később, amikor már megjelentek az effekt loopok az erősítőn (Send/Return feliratú aljzatok) onnantól már kissé zavarosabb lett a dolog. Az előfok után már csak a chorus vagy más modulációs effekt, a delay ,a zengető kerülhet és végül a zajzár. A konfigurálható, azaz szabadon programozható modulokból építhető hangláncban, mint amilyen a HD sorozat is. Ezt a sorrendet érdemes alkalmazni. Bármilyen sorrendet ki lehet próbálni, a végeredmény sokszor érdekes, de az ajánlott sorrendtől való eltéréssel legtöbbször teljesen használhatatlan hangzást kapunk, azonban sok időt csalódást, fáradtságot spórolhatunk meg, ha elfogadjuk az alábbi javasolt sorrendet a gitártól a végfokig vagy a keverőpultig:

Gitár - Wah-Kompresszor - Előerősítő(erősítő modell)-modulációs effektek(chorus, phaser, flanger)-delay effektek - zengető(reverb) - esetleg zajzár - végfok vagy keverőpult.

A sorozat minden tagjában van egy beépített looper, amit eddig csak külön egységként gyártottak (JM4 Looper). Az előző generációs POD szériákba ez még nem volt megtalálható. A HD300 és HD400 típusokba egy 24 másodperces, a HD500-ba pedig egy 48 másodperces kört játszhatunk fel. Ebben az üzemmódban az (FS1-FS8) lábkapcsolók a looper vezérlését látják el.

Csatlakozások

Az első táblázatban részletesen láthattuk, hogy a három típust milyen csatlakozási lehetőségekkel látták el. Mindegyiken megtalálható az aszimmetrikus és szimmetrikus vonalkimenet, ez utóbbi XLR csatlakozással (L+R). A gitárosok igényeihez igazodva a CD/MP3 lejátszónkat is beköthetjük a rendszerbe, ami jó szolgálatot tesz gyakorláshoz vagy daltanuláshoz. Itt van szerepe a fejhallgató kimenetnek is, így mások nem hallják kínlódásunkat, legfeljebb nézhetik. Szintén megtalálható a sorozat összes tagján az USB csatlakozó, ami számítógépes kapcsolatot tesz lehetővé. Külső effektet is beiktathatunk a rendszerünkbe, de csak a HD400 és a HD500 esetében, erre az FX Send/Return csatlakozás kínál megoldást. Egy kis kapcsolóval állíthatjuk a jel szintjét, igazodva ahhoz, hogy egy pedált vagy valami vonal szintű jellel dolgozó effektprocesszort szeretnénk-e beilleszteni. Ahogy eljutunk a legjobban felszerelt HD500 típushoz, észrevehető, hogy igazából ezt a típust szánták a kompromisszumok nélküli, professzionális felhasználásra. Alapvető különbség, hogy csak ennél találhatjuk meg az S/PDIF digitális kimenetet, a Variax digitális bemenetet, egy mikrofon bemenetet, egy AUX bemenetet és a DIN szabványú MIDI In/Out csatlakozókat. Ezekből már láthatjuk, hogy a tervezésnél nem csak az élő alkalmazás volt fontos szempont, hanem hasonló figyelmet fordítottak a stúdió körülmények közötti felhasználásra is.

Fontos kiemelni egy új csatlakozási pontot, amit L6 Link felirattal találhatunk meg mindhárom típus hátoldalán. Ez egy szabványos XLR csatlakozó és egy hagyományos XLR-XLR mikrofon kábel segítségével csatlakozhatunk egy másik LINE6 eszközhöz. A HD sorozat tagjai képesek olyan információkat küldeni például a LINE6 DT-50 erősítőnek, hogy annak működése teljesen megváltozik, gyakorlatilag átkonfigurálja erősítőnket. A DT-50 végrehajtja azokat a változtatásokat, amit mondjuk a HD500-ban beállítunk. Az adatátvitelen kívül magát a hang információt is átküldi a kábelen, persze digitális jelként. Ennek eredményeképpen kevesebb az átalakító a rendszerünkben, ráadásul jó néhány kábeltől, mint potenciális hibaforrástól megszabadulunk.

Az L6Link-nek van egy nagyon nagy előnye, ha a DT50-el használjuk. Sok igényes gitáros panaszolta, hogy nagyon nehezen, sok-sok próbálgatás és kísérletezés után találtak olyan erősítőt, ami végül jól szólt együtt a korábbi POD-okkal. Nos a DT50 éppen ennek szellemében készült, és ennek hozadéka az L6Link a HD500-on. Most már nem kell keresni az ideális erősítőt, megvan: a Line6 DT50!
Tudni kell azt is, hogy nem csak egy DT-50 erősítőt vezérelhetünk a HD500-al, hanem egyszerre többet is. Az erősítőből az L6 Link Thru csatlakozáson keresztül továbbvihetjük a jelet egy másik DT-50-ben. Így már két erősítőt vezérlünk egyszerre. Ha még bonyolultabb rendszert szeretnénk összeállítani, jóformán csak a pénztárcánk szab határt, mivel három-négy erősítő megvásárlása nem keveset kóstál. Az alábbiakban áttanulmányozhatunk két lehetséges összeállítást. Az első konfiguráció egy sztereó rendszer, ahol az egyik erősítőnk a jobb oldal, a másik a bal oldal hangeseményeit szólaltatja meg. A másik konfiguráció már kissé bonyolultabb, de rendkívül áttekinthető, tiszta hangképet ad a végeredmény. Az a lehetőség is benne van a rendszerben, hogy például egy nagy koncert hangosításánál mindhárom erősítőt külön mikrofonozzák, így a hangmérnök szabadon állíthatja a tisztajel (középső erősítő) és a sztereó effektezett jel (két szélső erősítő) arányát a keverőpult mögül. Nekünk a színpadon a megszokott, általunk beállított arány szól, de kifelé a hangmérnök mindig a megfelelő arányba hozhatja aszerint, amit az aktuális zenei háttér megkíván. Ilyen konfigurációt használ(t) többek között Steve Lukather is.

Ezzel a L6 Link kommunikációval a DT-50 erősítő bemutatásában részletesebben foglalkoztunk.

A LINE6 történetében ezek az új csatlakozások nem ismeretlenek, hiszen a Variax csatlakozási pont is hasonló elven működik, csak ott a LINE6 gitár kommunikál egy másik LINE6 berendezéssel, ezen keresztül pedig akár a számítógéppel. Erre egy Ethernet csatlakozót használtak fel, ami természetesen a HD500 hátlapján megtalálható. Mindhárom típust egy külső AC adapter látja el tápfeszültséggel, amit már csak azért is kiemelek, mivel a világon használatos összes hálózati szabványra csatlakoztatható a mellékelt opciókkal.

Mielőtt tovább mennénk fontos tisztázni a vonal kimenet jele ( Ballanced Output) és a L6Link teljesen azonos XLR aljzataiban megjelenő jel közötti különbséget. A vonal kimenet analóg 0 dB szintű hangfrekvenciás jelet ad ki. Az L6Link pedig egy több éren futó digitális kommunikációs digitális jelet, plusz a hang digitalizált formátumú bináris jelfolyamát. Figyelni kell, hogy a kétféle jelet tévedésből se küldjük a nem megfelelő helyre, mivel teljesen azonos típusú kábeleket használunk mindkét funkcióra. Az L6Link csak egy kommunikációs csatorna a DT50 éd a HD500 között a Ballanced kimenet pedig a keverő pult vonal bemenetébe csatlakozik.

Vonal jel és a hangfal szimulátoros vonalkimenet használata

Tekintve, hogy a mai gitáros világba folyamatosan kapcsolódik be a fiatalabb generáció is, ráadásul sokan teljesen humán műveltséggel kezdik az ismerkedést az egyre szélesebb technikai ismereteket kívánó elektromos gitározással, így szükséges hogy elmagyarázzuk nekik is, hogy miért nem jó a sima vonaljelet közvetlenül a keverőpultba csatlakoztatni.

A vonal jel kétféle lehet: van a sima vonal jel, ami közvetíti a modellezett előerősítő hangzását. Ezt a jelet küldhetjük végerősítőbe, ami egy szokványos gitárhangfalat hajt meg. A másik fajta vonaljel a hangfal szimulációt is magában foglaló vonalszintű jel, ezt pedig kizárólag csak a keverőpultba szabad kötni, ami egy szélessávú több utas hangsugárzó rendszert hajt meg. A hangfal szimulátor minimum két dolgot tesz a jellel: egyrészt ad hozzá egy az adott hangfalra jellemző üreg rezonanciát, magyarul dobozhangot, és egy sávszűrővel utánozza a benne lévő hangszórók átviteli sávszélességét, azaz levágja a felesleges magasakat.

Mi történik, ha a hangfal szimulátoros kimenet jelét bedugjuk a gitárhangfalunkat meghajtó végfokba? Nos egy igen kellemetlen bödönből szóló hangot hallhatunk. Ennek oka az, hogy a kétszeres hangfal rezonanciát és kétszeres magas szűrést tartalmaz a hang. Mi történik, ha a sima, hangfal szimuláció nélküli vonal jelet dugjuk be a keverő pultba? Ekkor pedig egy szőrös, recsegő, harsány hangot hallunk. Ennek oka az, hogy a szélessávú több utas hangrendszer azokat a frekvenciákat is kisugározza, amit a hagyományos egy utas gitárhangfal hangszórója éppen kiszűr a hangból. A két utas rendszer tartalmaz mély és közép/magas sugárzót, az egy utas, mint amilyen a gitár hangfal csak egyfajta mély/közép sugárzót. Nem összetévesztendő a 4 hangszórós láda a több utas hangfalakkal. A legjobb ha azt jegyzitek meg, hogy ha egy hangfalban egyfajta méretű hangszóró van, lehet akár négy is, az csak egy utas. Ha van benne nagy átmérőjű és van kicsi átmérőjű is, akkor ahány fajta annyi utas a rendszer.

A HD 500 és a Variax kapcsolata

A HD500 hátulján megtalálható a Variax gitárok csatlakozó aljzata. Ezen keresztül bármely Variax gitár integrálható a HD500/DT50 adaptív rendszerbe. Gondoljatok csak bele: ez a három eszköz együtt a világ ma legmodernebb és legelőremutatóbb gitár hangrendszerét alkotja. Ha már megemlítettük a Variaxot, akkor megragadnám az alkalmat, hogy megemlítsem a nemrégiben bemutatott James Tayler Variax gitárokat. Hasonlóan, mint Bogner az erősítőivel, James Tayler is, az USA egyik legjobb gitárkészítője kezdett kooperációt a Line6-el. Ennek keretében még egy magasabb minőségi fokozatra emelkedtek a gitárok, hiszen a legjobb anyagokból a legszakszerűbben készülnek a James Tayler Variax gitárok. 25 gitár modellt és 11 hangolást kínál az új modellezős technológia. A gitárokat a legnépszerűbb analóg pickup összeállításokkal szerelik össze. (SSS, SSH, HH) (Nagyon remélem, hogy hamarosan tesztelhetjük a fenti modellek valamelyikét.

 

A kezelőfelület

A HD300 és HD400 kezelőfelülete igen hasonló, ezeknél a típusoknál egységes kijelzőt használtak és nagyjából azonos paraméterekhez tudunk azonnal hozzáférni a nagyméretű tekerőkkel és kapcsolókkal. A HD500-as egy nagyobb kijelzőt kapott, melyen sokkal több információt láthatunk egy időben. A kijelző négy alapvető megjelenítési formát képes ellátni. Az egyik, amikor az éppen használt programunk nevét és számát láthatjuk. A második, amikor az adott bank programjai láthatóak és az aktuálisan működő effekt összetevők. A harmadik, amikor a szerkesztő ablakba lépünk, itt először a teljes effekt láncot látjuk, majd kiválaszthatjuk az állítani kívánt effektet és annak paraméterét. A negyedik funkció, amikor a teljes kijelzőn a hangoló gépet láthatjuk. A kijelzőn látható paraméter információk úgy vannak rendezve, hogy az alatta található négy tekerő azonnali beavatkozást tesz lehetővé.

Természetesen megtalálhatjuk a már jól bevált kurzort és tőle jobbra az erősítő legfontosabb paramétereinek állítására szolgáló tekerőket (drive, bass, mid, treble, presence, volume, master). A master szabályzó és az expression pedál közötti területen három kis kapcsoló található egymás alatt. A legfelső a gitárbemenet érzékenységét állítja (Pad/Normal), így a nagyobb jelet leadó - aktív elektronikájú - hangszerekkel is használható a felszerelésünk. A középső kapcsoló a szimmetrikus XLR kimenet föld-leválasztó kapcsolója. A harmadik kapcsoló pedig az aszimmetrikus kimenetet (6,3 mm TS) illeszti aszerint, hogy hová csatlakozunk a processzorunk után (például a gitárerősítőnkbe vagy egy keverőpultba). A HD500-ba tizenkét lábkapcsolót és egy expression pedált építettek be, melyek többsége szabadon programozható, így rengeteg beavatkozást kínál az élő, valósidejű használathoz. A kapcsolókat két sorban helyezték el. A készülék bal oldalán egymás felett található két kapcsoló a preset bankok léptetésére szolgál, ezeknek másodlagos funkciójuk nincs. Alapbeállításban a felső sorban található FS1-FS4 kapcsolók az effektlánc egyes elemeit kapcsolják ki és be. Az FS5-FS8 feliratú kapcsolók a programváltást teszik lehetővé a bankokon belül. A kapcsolósor jobb oldalán felül a Loopert tudjuk ki és bekapcsolni. Ebben az üzemmódban az (FS1-FS8) lábkapcsolók a Looper vezérlését látják el. (FS1-Undo, FS2-Play 1X, FS3-Pre, FS5- Rec/Overdub, FS6-Play/Stop, FS7-1/2 Speed, FS8- Reverse) Az alsó sorban jobbra a TAP feliratú kapcsolóval a Delay Time paraméterét állíthatjuk be játék közben. Például ha szóló hangszínünkre Delay effektet használunk, az ismétlések a dal tempójában fognak megszólalni. Ha ugyanezt a TAP feliratú kapcsolót egy ideig lenyomva tartjuk, akkor a kijelzőn a hangoló gép jelenik meg.

Az Expression pedálhoz két paramétert rendelhetünk hozzá. A pedál mellett található két LED (EXP 1 - EXP 2) jelzi, hogy éppen melyik paraméter aktív, szabályozható. A kettő között a WAH pedáloknál megszokott "erősebben rálépünk" módszerrel válthatunk. Az, hogy melyik paramétert szeretnénk állítani a pedállal, teljesen szabadon konfigurálható. Néhány példa:

1. Az EXP 1 kontrollerhez beállítjuk a WAH "POS" paraméterét, így ebben az állásban hápogtathatunk, az EXP 2 kontrollerhez pedig a "Volume" paramétert rendeljük, így a gyakorlatban ez egy hangerő pedálként funkcionál.

2. Az EXP 1 kontrollerhez beállítjuk az erősítőmodellünk "Drive" paraméterét, így a torzítás mennyiségét szabályozhatjuk, az EXP 2 kontrollerhez pedig rendeljük a Tremolo "Speed" paraméterét, így ebben az állásban az effekt sebességét szabályozhatjuk a pedállal.

Az eszköz programozása rendkívül egyszerű, logikus és áttekinthető. Alapvetően teljesen felhasználóbarát eszköz.

A HD500 és a számítógép

Manapság már megszokott, hogy valamilyen formában összekapcsolhatjuk eszközeinket a számítógéppel. Gyakran találkozunk a DAW rövidítéssel amikor a HD500 számítógéppel való kapcsolatáról olvashatunk a leírásokban. A DAW (Digital Audio Workstation) magyarul digitális hangfelvevő/lejátszó munkaállomás. Ha valakinek van egy laptopja, amiben van hangkártya és telepítve van egy hangszerkesztő szoftver, akkor az már DAW-nak tekinthető.

Kezdetben egy MIDI Interface segítségével küldhettünk beállításokat a számítógépre, vagy fordítva. Később különböző csatlakozási formákat próbáltak szabványosítani a számítógépes kapcsolatra, de végül az USB lett a megfejtés. A LINE6 is ezt a kapcsolatot választotta, ma már szinte minden termékükbe beépítik az USB csatlakozót. A POD sorozat már a kezdetektől rendelkezik ezzel a csatlakozással. Az első típusoknál csak a programozással és a beállítások mentésével kapcsolatos feladatokra használhattuk, de a későbbi szériáknál már sokkal szélesebb feladatkört látott el. A POD X és HD sorozat tagjainál már nem csak a programbeállítások átvitelét oldotta meg az USB segítségével, hanem a teljes körű online frissítést (Firmware, Driver, Flash Memory, Application).

Azt is tudni kell, hogy ezek az eszközök Audio/MIDI Interface-ként is tudnak működni (hétköznapi nyelven: egy külső "hangkártya" feladatait is képesek ellátni), ebben az esetben is USB kapcsolatot használunk.

Javaslom, miután kibontottuk a csomagolásból új felszerelésünket, az első teendők között szerepeljen, hogy létrehozzuk a kapcsolatot számítógépünkkel. Készítsünk elő minden ehhez szükséges eszközt, mielőtt azonban csatlakoztatnánk a POD HD-t, töltsük le és telepítsük a LINE6 Monkey szoftver legfrissebb verzióját. (A gyári csomagolásban már semmiféle telepítő lemezt nem találunk, mindent a gyártó szerveréről tölthetünk le, ezért Internet kapcsolat nélkül nehezen fogunk boldogulni.)

Ha ez megtörtént, csatlakoztassuk eszközünket és lássuk a majmot! Kérni fogja, hogy regisztráljuk be készülékünket a gyártó oldalán, amit érdemes azonnal elvégezni. (Amennyiben már van regisztrációnk a LINE6 oldalán, ez három másodpercet vesz igénybe. Ha nincs, akkor hozzunk létre először egy saját számlát (Account), mert erre a későbbiekben nagy szükségünk lesz a letöltéseknél.) Ha elindult a maki, a felső sávban jelentkezzünk be felhasználónevünkkel és jelszavunkkal. Az Update fülecskénél láthatjuk, hogy rendszerünkre milyen verziójú szoftverek vannak telepítve és melyek az újabbak. A Reinstall Latest kapcsolóval indítsuk el a frissítéseket. Kövessük figyelemmel a történéseket és tartsuk be az utasításokat, különösen amikor arra kér a telepítő, hogy NE csatlakoztassuk az eszközünket a számítógéphez! Ez bizonyos frissítéseknél komoly károkat okozhat a felszerelésünkben! Arra is külön szeretném felhívni a figyelmet, hogy mindig készítsünk biztonsági másolatot a beállításainkról (lehetőleg a számítógépünkre és több példányban), mivel nincs annál rosszabb, amikor az összes saját beállításunk helyett megjelennek a gyári programok! (Erre a későbbiekben visszatérek és mutatok egy alternatívát) A frissítések után bezárhatjuk a makit, vele egyelőre nem lesz több dolgunk.

A következőkben érdemes visszalátogatni a www.line6.com/software oldalra, ahol az első oszlopban válasszuk ki a mi termékünket, esetünkben a POD HD500-at. A következő oszlopban láthatjuk, hogy bőségesen akad szoftver a cuccunkhoz. Akadnak köztük olyanok, amiket külön kell megvásárolnunk, de vannak ingyenesek is. Ez utóbbiak közé tartozik a LINE6 POD HD500 Edit, ami egy nagyon hasznos program és erősen ajánlott a használata! Válasszuk ki a számítógépünkön használt operációs rendszert, töltsük le a megfelelő verziót, majd telepítsük a programot!

Ez a program nem más, mint egy szerkesztő, rendszerező alkalmazás. Segítségével egy kényelmesebb, látványosabb programozási felületet kapunk, mint a HD500 kijelzője. Ha elindítottuk az alkalmazást, láthatjuk, hogy azonnal beolvassa a HD500-ban tárolt beállításainkat. Amellett, hogy kísérletezhetünk új hangszínekkel és rendezhetjük őket, az alkalmazás segítségével a számítógépünkre menthetjük a HD500-ban található beállításainkat. Ne is nyúljunk semmihez, azonnal mentsünk egyet! A File menüben válasszuk a Save Bundle As... parancsot és biztos helyre mentsük el a felszerelésünk összes beállítását. (a Save As... parancs csak egy hangszín elmentésére alkalmas, a Save Setlist... a teljes bankot, a Save Bundle As... az összes hangszínt, bankot, és minden beállítást ment)

Amint látjuk, egy igen tágas, áttekinthető grafikus felület van előttünk, ami nagyban megkönnyíti az effekt paraméterek állítását. Már csak azért is nagyszerű ez a kapcsolat a két gép között, mert minden állítás valósidőben, a két gépen egyszerre történik. Ha valamit állítunk a szerkesztőprogramban, az a HD500-ban azonnal változik és így igaz fordítva is. Egy dolgot soha ne felejtsünk el: a szerkesztő alkalmazással csak vezéreljük a HD500-at! Ha kilépünk az alkalmazásból, menteni nem fog helyettünk, ezt nekünk kell megtenni a HD500-ban!

Mint már említettem, egy másik nagyszerű szolgáltatása ezeknek az eszközöknek, hogy Audio/MIDI Interface-ként is működnek. Ez annyit jelent, hogy a számítógéppel összekötve azonnal rögzíthetjük felvételinket. Nincs más dolgunk, mint telepíteni a HD500 driver-ét és csatlakoztatni az USB kábelt. Ha elindítjuk a kezelőpanelt, az alábbi ablakot láthatjuk:

A beállítások egyértelműek, mindenki a saját számítógépes alkalmazásában állítsa be a LINE6 POD HD500 driverét és kezdődhet a felvétel!

Az általam használt alkalmazás (a LINE6 gyári beállításaival) 14 ms késést (Latency) mutatott, ami azért annyira nem rossz. Ebből egy picit még lehet lejjebb faragni, de igazából felesleges, mivel gyakorlatilag ezt a kését nem hallani!

A HD500-al egy időben maximum két csatornát tudunk felvenni 48 kHz, 24 bit mintavételezéssel. Figyelemre méltó, hogy a HD500-as készüléket ellátták egy mikrofon bemenettel is, így akár az éneksávok felvételét is meg tudjuk oldani ezen keresztül.

Felépítés

Amit általánosan fontos megemlíteni mindhárom felszerelésről, hogy az elődökkel ellentétben egy rendkívül masszív fémházba került beépítésre minden. A kapcsoló gombok és az expression pedál szintén fém, gyakorlatilag elnyűhetetlenek. A csatlakozók és a kapcsolók nincsenek külön márkajelzéssel ellátva, de tapasztalatból mondom, hogy időtállóak és kontakthiba mentesek. A POD X3 sorozat néhány műanyag elemét, például a kijelző környékét egy kevésbé kényes műanyagra cserélték, a kezelő potméterek táján pedig teljesen eltűnt a műanyag. Az elődöknél ez nagyon dekoratív volt, de néhány év használat után az egykor csillogó fekete műanyag mára igencsak karcos lett. A sok fémnek köszönhetően a készülék súlya (4,8 kg) is jelentős vetélytársaihoz képes, így a színpadon biztosan nem fog elvándorolni. Összefoglalva: a fizikai hatásoknak ellenálló, kevésbé kényes, elődjeihez képest külsőleg is egy továbbfejlesztett felszerelésről van szó.

Epilógus - ár / érték arány

Amikor egy új termékről hallok vagy olvasok egy beharangozót az interneten, mindig felmerül bennem a kérdés: vajon mennyibe fog kerülni? Ez ugyanis (főleg hazánkban) egy rendkívül meghatározó szempont egy eszköz sikerét tekintve. A LINE6 szinte mindig meglep a POD sorozat fogyasztói áraival, mivel hihetetlen kedvező áron adja ezeket az eszközeit, annak ellenére, hogy mára a POD egy legendás felszereléssé nőtte ki magát a gitárosok körében. Első látásra a POD HD500 a maga 148.700.- Ft-os árával a közép ár/érték arányt képviseli, de kipróbálás után most összefoglalom, miért sorolom a kiválóba: a pénzünkért kapunk egy komplett multieffekt rendszert, egy loopert, egy MIDI vezérlőt expression pedállal, és egy Audio/Midi Interface-t, amivel gyakorlatilag házi stúdiónk legfontosabb láncszemét képezheti. Minden felhasználási területen (legyen az színpad vagy stúdió) kompromisszumok nélküli csatlakoztathatóságot kínál. Tökéletesen együttműködik a számítógéppel, az erre kifejlesztett szoftverek ingyen hozzáférhetőek és rendkívül sokoldalúak. A nagy igénybevételnek kitett alkatrészek mind fémből készültek, az egész elektronikát és mechanikát egy robosztus fém házba építették. A LINE6 termékekről el lehet mondani, hogy folyamatosan fejlődnek úgy, hogy figyelembe veszik a korábbi tapasztalatokat, ráadásul szemmel tartják az új igényeket. A gyártó mindezt kiváló minőségben teszi, hiszen nem csak a modellezés HD, hanem a megszólalás és a kivitelezés is! Bár a tesztünk a HD500-ról szólt, azonban a HD300-ast azért tudom ajánlani, mert bár kissé kevesebb a tudása, hangminősége, kivitele ugyanaz, azonban ára a konkurens termékekhez képest verhetetlen: 93.800,- Ft.

A HD400 ára 123.800,- Ft. Aki sok effektet használ és változatosabb összeállításban szeretné őket konfigurálni, annak megéri a HD400-as megvenni, mert 20-al többféle effektmodellt kap mindössze 30.000,- Ft-al többért. Ha jól meggondoljuk 30.000,- Ft-ért mindössze egy darab analóg effekt pedált lehet kapni. Érdemes újra áttekinteni az írás elején lévő összehasonlító táblázatot, azonnal ki fog derülni hogy a HD300, 400 és 500 mind másért tartozik a kiváló ár/érték kategóriába.

A HD500-at a Line6 hazai forgalmazójától, a Medgyesi Hangszercentertől kaptuk meg a bemutatásra, melyért ezúton mondunk köszönetet.

Szerző: Szabó Sándor
Forrás: gitarhangtechnika.hu
www.hangszercenter.hu
www.line6.com