Kínai piac
Figyelmeztetés: A cikkben látható képek ízlésromboló mivoltuk miatt a nyugalom megzavarására alkalmasak, ezért csak erős idegzetűek nézzék meg, 12 éven aluli gyermekek csak felnőtt felügyelete mellett! Amennyiben bármilyen formában másolat/hamisítvány ismerhető fel a képen, azt elrettentő célzattal, kizárólag abban az értelemben mutatom, hogy ezt NEM SZABAD!
Az alábbi írás kicsit eltér majd a gitáros témától, bár később visszakanyarodunk oda, de talán nem baj, ha valamelyest megpróbáljuk a horizontot kiszélesíteni néha.
Kínai gitár. Szinonimái az uszadékfa, gagyi, vacak, hamisítvány, másolat, olcsó. De vajon tényleg így van-e? Biztos nem minden esetben, még ha gyakran jellemző is. És mi lehet a hátterében? Bár ez meglehetősen offtopik, jöjjön egy kis gyorstalpaló történelmi háttérvetítés.
„Civil” munkám miatt beutaztam Ázsiát és bár a „Nagy Kínában” nem jártam, de Tajvanon ötször, Hongkongban kétszer dolgoztam és otthon is legalább 3-4 alkalommal tanítottam kínai ügyfeleket. Akkoriban szoftveroktatással foglalkoztam, így aztán volt alkalmam személyes tapasztalatokat szerezni, szemben az átlag magyarral, aki legfeljebb a kínai piacon és étteremben találkozik velük.
Évezredeken át a kínai kultúra és technika a nyugati előtt járt, csak aztán a 18. században valahogy nem jött be nekik az elzárkózás, a birodalom egyfajta „magas szintű egyensúly csapdájába” került, ami előre vetítette a gazdaság bemerevedését ebbe a stagnáló állapotba. mikor mifelénk elkezdődött a gyarmatosítás majd az ipari forradalom, aztán a technológia fölény birtokában a nyugat eléggé lealázta őket, lásd ópiumháborúk, amit nyilván sose felejtenek és vissza akarják (vissza is fogják) szerezni a fölényüket.
A sinocentrikus kínaiak saját kultúrájukat, nyelvüket, népüket gondolják a legjobbnak, legértékesebbnek a világon (ez persze más nemzetekkel is előfordul, ugye?), de Kínában olyan szinten, hogy a hagyományos kínai gondolkodásmód szerint mi legalábbis barbárok vagyunk. Az átlag vidéki kínai nem azt mondja az európaira, aki beszéli a nyelvüket, hogy „nahát, beszél kínaiul”, hanem azt: „nahát, tud beszélni” :) Természetesen szemtől szembe ezt nem szokták kifejezni, udvariasak általában, túlzottan is, ami megnehezíti a tanításukat. Náluk szégyen azt mondani, hogy valamit nem értenek, ezért bőszen bólogatnak akkor is, mikor már rég elvesztették a fonalat.
(„Érted?”- „Igen, értem.” - „Akkor most próbáld te.” - „........öööööö......” - „Megmutassam még egyszer?” - „Igen!')
Nem csoda hát, ha nincsenek semmiféle gátlásaik, mikor arról van szó, hogy a felemelkedésükhöz a nyugati technológiai vívmányok - számunkra pofátlan és persze illegális - lemásolásán át vezet az út. Arról nem is szólva, hogy maga az ilyen másolás Ázsiának azon a táján gyökerező kulturális hagyományok értelmében egyáltalán nem elítélendő, épp ellenkezőleg, a leleményes és takarékos üzletelés egyik pozitív jellemzője. Ha megpróbáljuk az előbbiekbe belegondolva az ő szemükkel nézni a dolgot, talán jobban megérhetjük a jelenséget.
Érdekes gyakorlati megnyilvánulása ennek, mikor egy kínai mérnök nálunk járva a tanfolyam gépét arra használta fel, hogy pofátlanul torrentezni kezdjen rajta (mivel aránylag önállóan kell megoldani a feladatokat, nincsenek állandó ellenőrzés alatt se a tanulók, se a gépek, szépen fölinstallált egy klienst vagy netről vagy saját forrásból és folyamatosan futtatta).
Tisztában vagyok azzal is, hogy manapság már komoly innovációkat is csinálnak, a hálózati eszközök, mobiltelefonos berendezések jókora részét már kínai cégek fejlesztik és rengeteg szabadalmat jelentenek be minden évben, a legjobb egyetemeken sok a kínai diák... de azért nem szabad elfeledni, hogy az az ország alapvetően egy kommunista diktatúra és egy vadkapitalizmus sajátos elegye, ahol a hadsereg és a káderei jóval nagyobb szerephez jutnak, mint egy demokratikus országban és hogy pusztán a szabadalmak száma nem jelenti azt, hogy ezek mind valódi találmányok, manapság olyan triviális dolgokat is szabadalmaztatnak.
Történelemóra vége, kicsöngetés.
Folytassuk végre gitárral. Van az embernek egy meglepően jó kinézetű és árához képest (100 dollár tokkal) átlagos kidolgozásúnak látszó és meglepően elfogadható hangú gitárja. Kínai. Mint manapság a legtöbb dolog. Igazából csak a hangszerjavítás-átalakítás munkáihoz vett próbadarab.
Vannak rajta szép, modern forgatógombok, amik szerintem egyáltalán nem illenek a stílusához. Gondoltam, lecserélem.
Találtam az eBayen olyat, ami megtetszett, amolyan retro-stílusú. Jól nézett ki.
Az ára: 4 darab nincs 3 dollár se... hmmm. Hongkongból jön. Ingyen szállítással. Izé, mennyibe is kerül ez nekik? Darabja mondjuk 40 cent és ebből lejön még a profit, az ebay, a stb.
Ez már gyanús kellett volna legyen.
De gondoltam, ennyit még akkor is megreckírozok, ha nem jön be.
Megérkezte, jól is néznek ki. Aztán megpróbáltam rátenni a gitárra. Hű, jól néz ki ám rajta is. Igen ám, de olyan csálén forog, mint a kiesni készül szekérkerék...
De miért? Nem értem. Nézem, próbálgatom. Másik potira is, másik gitárból. Másik gombot. Ugyanolyan. Elkezdem méricskélni a tolómérővel.
Hát igen, ezért ilyen olcsó. A tengelye nem merőleges az aljára és excentrikus az egész, legalább kéttized mm-el. Vizuálisan az már durva, mikor forog. És mind a négy ilyen, következetesen.
Látjátok? Én is megvettem, igaz, többé nem fogom. De hányan beszopják még az ilyen és ehhez hasonló dolgokat...
Egyébként nem azért vettem ezt, mert annyira olcsó volt, hanem mert jól nézett ki. Le lehetne ezt gyártani pontosan is szerintem, mondjuk ha háromszor ennyiért adnák, akkor is megvettem volna és örülhetnék.
De nem, mert szerintük a selejt is eladható. És igazuk van, sokan megvesszük a kínai szemetet, vagy ha nem mi, akkor a saját belpiacuk.
Ez csak egy apró példa, de elég jellemző.
És akkor jöjjön most valami más, valami szintén nagyon kínai. Azt már tudjuk, mennyire előszeretettel másolnak ismert és népszerű gitárokat Kínában. Van egy népszerű oldal, amolyan ázsiai nagykereskedelmi ebay, az ottani gitárgyártókkal Dunát lehetne rekeszteni. Ezen a helyen teljesen nyíltan mutogatják a hamis gitárokat, sőt, a leírásban külön bekezdést szentelnek annak, hogy bármilyen ismert gyártó márkajelzését rá tudják tenni a termékeikre, csak mondd meg, melyik legyen.
Álljon itt két szép bemutatkozás, angolból fordítva, megpróbáltam visszaadni a nyelvtani mutatványokat és stílust, amit ezen a nyelven elkövettek.
Én vagyok gyártó Kínában, van nekünk szaját gitár üzem, te tudni, kínaiknak munkája nagyon híresz, olcóbb és az van nagyon aprólékosz. Így szok híresz cég válact Kína gyártóbázisznak, ezért van Kína nekünk szok zenei üzem, ezek a termékek a túltermelész, mi gitárjainknak van kiváló minőszég.
Az üzemünkben legtöbb gitárunk mahagóniból kécül. Alkatrészek nagy része külföldröl importált. A gitár hangja volt nagyon jó és finom munka, de cak a töredék kölcég, mint amit fizetni szokc. Talán codálkoszol, hogy egy ennyire elképectő termék hogy lehet ilyen olcó. Azért lehetszégesz, mert gyártották kínában, ahol munkaerő olcó. Olcó munka nem jelenti, hogy a minőszég romló: minden rész a legmagaszabb ész importálva lett tengerentúlról.
Mi gitárunk a cúcminőszég kinában, mi küldjük gitár amit a képem mutat és én szegíthetek neked hogy vegyél szuperértékű gitár kináról, nem cámít akarod-e eszt a gitár megvenni vagy nem. Kapcolatba léphecc velünk bármi kérdészed van, mi nyújtjuk a jó szolgáltatás. Hogyha vagy viconteladó mi cinálhatunk jó üszlet a jüvőben, Te bízhacc bennem. Cak keressz meg, aszt találod hogy belépc a varázsos világ a te üzletednek, kösz!
Ez most nekünk vicces. De valaha a Lenovo meg a Foxconn is így kezdhette...
A fenti két cég és még néhány másik is nyilván azért néha-néha már unja, hogy csak másol. Biztos ott is akad mérnök, designer, akinek az önálló alkotás hiányzik és néha engedélyt kapnak, hogy előrukkoljanak valamivel. Az eredmény általában - finoman szólva - sajátos. Persze az, hogy valamit, - esetünkben egy másik földrész népeinek kultúráját, szokásait és felfogását - nem értjük, nem jelenti azt, hogy alacsonyabb rendűek lennének. Az viszont nehezen fogadható el, hogy a nagy másolás közepette nem sikerült annyi arányérzéket és nyugati értelemben vett vizuális értékrendet elsajátítaniuk, ami megakadályozta volna az alábbi - szerintem általános emberi mércével mérve - ízlésficamos borzadályok létrejöttét.
Csodás kétnyakú (illegális) másolat. Valóban létezett egy hasonló Yngwie Malmsteennek, de annak nem volt ilyen durung a fej a 12 húros részen.
A kínai designer megpróbálta. Kár volt. Flying V "light" változat.
Gibsonba oltott rezonátorgitár?
Nem egészen értem, mi akart ez lenni. Egy Telecaster, amire ráaggattak felül egy mandolinszerű kisebb Telecastert? Külön kiemelném az alul rendkívül dekoratívan tobzódó rózsaszín szívecskéket... nagyon meggyőző üzletileg.
Még egy elektromos hollow-body hibrid rezonátor. Szintén azok közül, amire bármilyen logót rátesznek.
A könnyítési kényszer a basszusgitárt se kímélte. Vajon mennyire lett így fejnehéz?
Ööööö... ezmiez?
Lebutított ál-Steinberger, Ibanezes monkey-grippel, útigitár stílusú hangolókulcsokkal. Nice try...
Az előbbi hangszer hátulról. Felhívom a figyelmet a szofisztikált hátsó fedőlemezekre. Le a kalappal...
Terepminta és Zakk Wylde kombinációja, éktelenül gusztustalan. Amúgy nem is festés, csak fólia. És micsoda finom dekoráció a művirágszirom...
Bátor elképzelés. Az ergonómia mondjuk nem az erőssége.
Az előbbi kétnyakú hátulról. Külön kiemelném a hátul elhelyezett jack aljzatokat és a potit meg a kapcsolót - ez az elrendezés nem csak újszerű, hanem funkcióban is példásan gazdag, ugyanis direktben rá lehet kötni fejhallgatót a hangszerre!
A fejlődés megállíthatatlan, fémgitárt is gyártanak!
Igazán kézenfekvő ötlet az akusztikus és a superstrat egyesítése.
Ettől a mintától és színkombinációtól alapjaiban rengett meg a vízuális értékrendem.
Ez legalább igazi kézi alkotás, a kínai faragott bútorokat idézi. A kézműves munka mindenképpen tiszteletet érdemel, de sajnos az eredmény nem lett teljesen meggyőző....
Ha már a hangja gagyi, legalább ússzon neonfényben...
Mi a jobb egy világítós, átlátszó gitárnál? Sok kétnyakú, világítós, átlátszó gitár!
Nyilván sok olyan basszeros akad, akinek egyszerre van szüksége egy amúgy egyforma négyhúros meg egy öthúros basszusra is. Nekik se kell már szűkölködniük...
Azért a hangolás némi kihívást jelent...
A végére hagytam a design szempontból abszolút nyertest:
Ennek a gitárnak a brutálisan dekadens totális célszerűtlenségét és értelmetlenségét nehéz überelni, szerintem mindent visz.
Végül ismerjük meg azokat, akiknek a fenti élményt köszönhetjük!
Íme, ezek a szexi lányok gyártják a cikkben szereplő.... khmm... érdekességeket. Biztos épp vállalati testedzés volt.
A sárkánygitár vagy mi, mint a cég szobra, szintén elképesztő.
Sok csillogó réztábla, látványos bemutatóterem és a munka frontja....
Készülnek a gitárok... ki tudja, megint milyen új csodával rukkolnak elő?
Remélem, túléltétek. :)
Szerző: Imhof Iván
Aktív Gitár aktivgitar.hu
A legszebb szakma
Kommentek 91
◼ Népszerű
Cikk a magazinban 2026.06.16. 16:24
Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Van olyan:
Semmit nem csinálnak meg rendesen, max. 3/4-ig.
Kínából sohasem lesz Japán, hiányoznak az erkölcsi alapok. Semmi nem számít, csak a pénz: mindenki csak egyet vegyen a szarából, a gyártó már hatalmasat kaszált.
És persze, hogy minden olcsó, hiszen vacak, normális anyag nincs benne, össze sincs rakva rendesen, és az erre irányuló törekvés is teljességgel hiányzik.
Mindent koppintanak, lopnak. És természetesen mindent szarul. Én szigorúan megtiltanám a kínai portékák európai importját.
Kína konkrétan egy szemétgyár. A világ pedig megveszi tőlük a selejtet, mert a kereskedők -mivel a cucc olcsó, így sokat el tudnak adni belőle- jól járnak. De hát szemét...!!!