Hangszerteszt IBANEZ GRG270BK

Életem első gitárja

Miután sikeresen rommá törtem a csuklóm és feladtam a dobolást, vettem a bátorságot és elindultam gitárt vásárolni. Utam Debrecen legnagyobb hangszerboltjába vezetett, ahol tonnányi gitáráru közül választhattam ki a „megfelelőt”. Mondom ezt azért, mert akkor még semmi konkrét elképzelésem nem volt sem technikai téren, sem külcsínben. Akkor laikusként bármit belém lehetett magyarázni. Nagyon segítőkészek voltak az eladók. A hangsúly az eladáson van. Meg kell különböztetni az eladást és az értékesítést. E két fogalom között hatalmas lyuk tátong. Röviden annyit, hogy az eladásnál csak forintosítani kívánunk valamit, viszont az értékesítéskor, pedig aduk valami pluszt. Például információs-, technikai támogatást… Szóval eladtak egy olyan gitárt, aminek a jövőben több nyűgét láttam, mint hasznát. Ez egy IBANEZ GRG270 BK lett. Akkori áron 67.500,- Ft. JÓ TANÁCS! Mielőtt bárki elmegy gitárt venni kezdőként, tanácskozzon, sőt vigye el magával tapasztalt zenész ismerősét, barátját, nehogy olyan helyzetbe kerüljön, mint én.

Csiszolatlan gyémánt

A gitár az Ibanez RG szériájába tartozik. A gitár teste hársból készül, súlyát tekintve az elviselhető tartományba sorolnám. Kicsit vaskos, de ez a széria sohasem az ultravékonyságáról volt híres. Anyagából adódóan a közép és mély hangok dominálnak. A nyak jávorból van, a fogólap pedig rózsafa; mindez a megszokott csavaros megoldással van a testhez rögzítve. Típusát tekintve GRG nyakról van szó, ami 648mm/25.5” menzúrával rendelkezik és 24 medium bundot foglal magába. Locking nuttal szembesülünk a nyakon és gyári die-cast kulcsokkal van szerelve. Két humbucker és egy single coil van beépítve a hangszedés céljából, amik között ötállású kapcsolóval váltogathatunk. 1-1 tónus- és hangerő potméter jár hozzá, ami a legtöbb esetben kiszolgálja az Ibanez modellek túlnyomó százalékát. Végezetül maradt az Edge III elnevezéső Floyd Rose liszenszes híd. Alapértelmezett szín a fekete, de létezik kék és piros színben is.

Miből lesz a cserebogár

Joggal tehetném fel a kérdést, hiszen ezt a „gyémántot” akármeddig lehetne csiszolni, akkor sem ragyogna. Idővel szépen előjöttek azok a negatívumok, amik már egy idő után rettentően bosszantják az embert, és a gitározást, mint szenvedést éljük meg.

A nyak

Elsőként a nyakra térek ki. Formailag nem épp a legjobb kialakítás. A Wizard I-II típusú U alakú nyakaknál jóval rádiuszosabb, viszont messze nem olyan jó, mint egy Epiphone/Gibson/Washburn kerekített nyaka. A kettő közötti úton jár, de ami biztos, hogy egyáltalán nem kényelmes. A támasztó ujjunk nagyon hamar elfárad, és hiába keresgéljük a kényelmesebb fogást, sehogy nem fekszik.
Medium bundozású, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem. Ezt mindenki maga dönti el, de nekem a jumbo típusú sokkal jobban fekszik. A nyaknál található satu jól ellátja funkcióját (rögzíti a húrt), viszont az első bundon kicsit kényelmetlen a húrlefogás miatta.
Tovább görgetve a gondolatmenetet a kulcsok habár gyári termékek, a minősége itt igazából nem játszik, hiszen behangolás után a satu meghúzásával már biztosítottuk a húrokat.

A tremoló

A finomhangolást ezután a tremoló rendszeren végezhetjük el. El is érkeztünk a gitár legkritikusabb, legdrágább és egyben legrosszabb részéhez. Ez az Edge III névre keresztelt floating (lebegő) tremoló. Azért nevezik lebegő rendszerűnek, mert egyik irányból a húrok, a másikból pedig meghatározott számú rugó tartja. Ezek egymással ellentétes erőt fejtenek ki, miközben két tőcsavaron megtámaszkodva egy egyensúlyi állapotban van a rendszer, ezáltal lehetőség van a húrok nyújtására és ellazítására. Mazohista beállítottságú embereknek kimondottan javasolt - mindenki másnak erősen elkerülendő - a fent említett tremoló, mert kimeríti a szenvedés fogalmát.

Egy Sokol rádión finomabban lehet állítani a frekvenciát, mint itt a húrokat. Egy teljesen gusztustalanul megtervezett kis csavart tekergetve kell belőni a hangokat. Hol érzékenyebb, hol nem történik semmi, még két teljes fordulat után sem. Palm muting esetén simán belekaphatunk a finomhangolókba, és máris hangoláson kívül kerülünk, minek köszönhetően a sok kis félrecsilingelő hang teljesen tönkreteheti a melódiát. Huzamosabb használat után a festék lepereg róla és megjelenik a korrózió. Sikeresen kicseréltem a csavarokat anno rozsdamentesekre, de oda is kellett egy kis esztergálási ügyesség, mire leszedtünk annyit a belőlük, hogy beépíthetővé váljanak. A gyári rugók elég gyengék, így javasolt a csere erősebbekre. A tőcsavarok elég masszívak, de magának a pengének az anyaga elég silány, így hamar elnyíródik. Sok sustain odavész, de legalább nem kapunk semmit.

Sokan azzal kezdik, hogy blokkolják a tremolót. Ez teljesen egy blank dolog, mert akkor már miért nem vesznek egy fix hidas gitárt? Ennek a blokkolásával világmegváltást nem viszünk végbe, tremolós gitárnak meg amúgy is elég gyenge.

A hangszedők

Vizsgáljuk meg a hangszedőket, amiket talán az egyetlen pozitívumként tudok megemlíteni. Ezek a Powersound (PSND) nevet viselik, és közepes jelkimenettel bírnak. Főleg rock és metal stílusban teljesítenek a legjobban. Felharmonikusokban gazdag, telt hangzás jellemzi. Elrendezésüket tekintve dupla-szimpla-dupla (H-S-H). Az ötállású kapcsolóval navigálhatunk köztük az alábbi módon:

Első állás: A nyaki hangszedő szól, amivel egész egyedi szóló hangzást és kíséretet is tudunk produkálni. Nem sziruposodik el gyorsabb játék esetén sem. Egész kiegyensúlyozottan szólaltatja meg a különböző tartományokat.

Második állás: A nyaki hangszedő felezve és a single coil egyszerre szól. Lényegesen gyengébb mutatvány sokkal gyengébb jelet ad le az első álláshoz képest. Üres hangzás világ, semmi erő.

Harmadik állás: Csak a single coil szól. Egy jól irányzott másnaposságban is több lelkesedés és lendület van, mint amit ettől a hangszedőtől kapunk. Tompa is, halk is. Ha nem tették volna bele, az nem számított volna emberiség ellen elkövetett bűnnek. Ezt még egy Squier is akármikor odaveri.

Negyedik állás: Hasonló mint a másodiknál csak ez esetben a híd van felezve, és azt erősíti a single coil. Tisztán erőtlen.

Ötödik állás: Csak a híd szól. Na itt már megszólal ismét a gitár. Hamar kirántja az embert az előbbi három állás generálta letargiából. Nyugodtan odatekerhetjük a volumét, mert itt végre kapunk is valamit a metálból.
Idővel egy Ibanez RG1570-ből kiszerelt V7 ésV8 hangszedőt is beültettem, hátha sikerül menteni a süllyedő hajót. Klasszisokkal jobban szólt, de megint csak a hangzáson sikerült javítani, ami gyárilag sem volt olyan rossz. A tények azt mutatják, hogy az első és az utolsó állás itt a lényeg. A többi csak réskitöltés az amúgy is erősen lékekkel tűzdelt gitáron.

A bogár szakértő

Alaposan megvizsgálva az előbb leírtakat, ebből nem lesz cserebogát. Viszont jó gitár sem. Az Ibanez egyik legnagyobb melléfogásának tartom. Közepes és gyenge minőségű anyag, amit csak a legjobb szándékkal nevezhetek megvásárolhatónak. Sok örömömet nem találtam benne. 75-90 ezer forint között vesztegetik. Ár/érték arányban nagyon rossz vételnek minősül. Jobb választás egy komolyabb szériás eredeti floyd tremolós. További kérdésekre szívesen válaszolok.

Bereczki Adrián

Egy zsír új GRG270 kicsomagolása

(A videó csak illusztráció, de egyszerűen nem lehetett kihagyni - GitárShop.HU szerkesztőség ;-)