Hangszerteszt - Epiphone Les Paul Special II GT

Vödröt mindenki fejére

Gyerekkorában az ember felnőtt szeretne lenni, felnőttkorban meg gyerek. Ezek a vágyakozások sokszor azzal járnak, hogy ilyen-olyan - kornak meg nem felelő - dolgokat elkövetünk, amiket vagy a felnőtté válás folyamatával, vagy a nosztalgiázással palástolunk. Így jártam én is amikor belefutottam egy igen érdekes figurába a neten. Egy hórihorgas figura kezeslábasban, fehér maszkban és vödörrel a fején. Már gyermeteg megjelenése is eléggé kontrasztossá teszi a képet fizikális mivoltával szemben. Neve is nagyon találó, hiszen mi más is lehetne, mint BUCKETHEAD (Vödörfej). Puritánsága ne is tévesszen meg senkit, mert amint gitárt fog a kezébe, teljesen új értelmet nyer az instrumentális zene fogalma. A performansz teljesen magával ragadott, mi több arra sarkallott, hogy megpróbálkozzak én is ezzel. Nem volt mit tenni, előkerült a régi kezeslábas, került egy vödör a közeli óvodából. Lapát is járt hozzá, de én a kínai műanyagnál kicsit komolyabbra vágytam. Így esett pénztárcám tartalma az Epiphone Les Paul Special II GT áldozatául.

Ha Les Paul, legyen kövér

Esetünkben ez a népi kifejezés nem érvényesül, hiszem nem egy klasszikus LP gitárt kapunk. A vonalvezetése vitathatatlanul a polcon régóta porosodó "befőttes üvegből" származik, de méreteit tekintve kisebb módosításokon esett át ez a széria. A megszokottnál kisebb a test, de igazából ez nem zavaró tényező. Nem suhanhatunk el amellett sem, hogy lesimították az elő- és hátlapot, így sokkal inkább egy strat testre hajaszt. Az e=m*c^2 óta tudjuk, hogy kevesebb fa=kevesebb rezgés. Ide tehát változóként hozzátesszük a mahagónitestet és a humbucker hangszedő szettet, akkor végeredményül egy LP stratocastert kapunk, aminek a hangzása nagyban eltér rokonaiétól. Eléggé meglepett ez a formabontó megjelenés amikor kicsomagoltam, de úgy voltam vele, hogy üsse kavics. Súlyát tekintve a lúdtollal kibélelt párnáéhoz tudnám hasonlítani. Akár hegyi túrák közben is gyakorolhatunk, mert órák után sem válik kényelmetlenné a társasága. A 24,75" menzúrájú nyak csavaros rögzítéssel kapcsolódik a testhez, amin paralelogramma berakások segítik a 22 medium bund közötti navigációt. Anyagát tekintve juhar és ezt rózsafa fogólappal egészítették ki. 3+3 elosztású Grover kulcsok segítik a hangolásunk helyben tartását az egyik oldalról, a másik végen pedig egy vintage stílusú TOM (Tune-o-matic) tremolós híd. Ha már a húrok rezegnek, akkor fogjuk be a hullámokat, ne vesszenek kárba. Ekkor lép képbe az USA Designed 650R(nyak) / 700T(híd) humbucker páros. Nagy jelkimenettel bíró keramikus maggal rendelkező hangszedőkről van szó. Köztük a megszokott 3 állású kapcsolóval váltogathatunk. Egy hangerő- és egy hangszín szabályzó teszi teljessé a képet. Worn black szíre van fújva, ami teljesen mellőzi a lakkozás nyújtotta örömöket.

Killswitch Engage

Na nem az együttesről fogok írni, sokkal inkább a hangszín szabályzóval egybeépített szerkezetről, ami a gitárjáték gombnyomásra történő némítását hivatott elvégezni. Egy nagyon egyszerű kapcsolót jelent, ami megfelelően beépítve nyitni és zárni tudja a kapcsolási kört. Tom Morello és a már korábban említett Buckethead több számában is alkalmazza ezt a kis trükköt. Egyes gitárokat már gyárilag így szerelnek, de gyakorlatilag bármelyikbe telepíthető. Fontosnak tartottam ennek a kiemelését, mert egyetlen gitárnál sem találtam a gyári felszereltségben, ami ilyen árkategóriában mozog.

Néma gyereknek....

Szerencsére nem kell így kezdenem a mondatot, mert sok mindent elmondhatunk erről a hangszerről, csak azt nem, hogy csendestárs. Az USA Designed 650R/700T hangszedők remekül teljesítenek. A háromállású kapcsolóval választhatunk RHYTEM/középállás/TREBLE között. A Rythem állás funkciójának megfejtéséhez nem kell angol felsőfokú „C” nyelvvizsga. Ezt inkább a kíséretekhez és a jól bevált alapritmusok megszólaltatásához érdemes használni. Letisztult hangzást kapunk, ami mentes a sziruposságtól. Telt közép- és mély tartomány jellemzi. Középállásban mindkét hangszedő kihozza magából a legjobbat. Itt érezhető, hogy a két különböző karakter nagyon jól kiegészíti egymást. Ezt tartom a legtöbb esetben alkalmazandó állásnak, hiszen itt kompromisszumok nélkül téphetjük a húrokat. Persze nem összehasonlítandó a specifikus helyzetekkel, amikor csak híd, vagy csak nyaki hangszedő kell. Végezetül a Treble állás, az ahol a nagyobb jelkimenetelű hangszedőt foghatjuk munkára. Lehangolva, húzósabb riffek esetén sem hagy minket cserben. Szépen elkülönülnek a hangok, így a közönség is hálás lesz egy két metálmángorlás után. A két hangszedő közötti jelszint különbség orvosolja a szám közben történő pozícióváltás szülte hangerő változást. A gitár nem élte meg nálam azt a kort, hogy belefektessek egy Dimarzio vagy Seymour szettbe, de megítélésem szerint rejlenek benne olyan további tartalékok, amit ki lehet csalogatni ilyen irányú módosítássokkal.

Szeress úgy is ha rossz vagyok

Annak ellenére, hogy egy elég jól összeszerelt konstrukcióról van szó, itt sem hagyhatom ki a negatívumokat, amik rendszeresen felbosszantottak. A gitár gyári festésével kezdeném, ami nagyon esztétikus hatással bír, de LAKKOZÁS MENTES. Aki ezt kitalálta, azt bezárnám egy cellába és élete végéig arra kényszeríteném, hogy az összes ilyen eladott gitárt nap mint nap megtisztítsa. Szép és jó dolog, hogy leírják mivel ne tisztítsuk, de legalább javasolna valamit, amivel lehet. Sok mindent kipróbáltam, de igazából semmi sem vált be 100%-osan. Egy megoldás maradt, legalább annyira be kell fürödni egy laza gyakorláshoz, mintha agyműtétnek ugranánk neki. Maszk és nitril kesztyű elengedhetetlen. Akkor talán nem fog úgy kinézni mint az Interpol ujjlenyomat adatbázisa. A hangolókulcsokról is ejtenék pár szót, amik a Grover márkanév ellenére nem ütik meg a mércét. Nyilván kicsit kommerszebb alkatrészekből vannak összepakolva, amit egy kritikus ponton építettek be. Ebből pedig hosszútávon nem sül ki semmi jó. Javaslom mihamarabbi cseréjét, mert nemhogy lehangolva a vastagabb húrok, de egy 9-es szett esetén is akadtak finomhangolási problémák. Ha ezt sikerül orvosolni, már sokkal nyugodtabb szívvel használhatjuk a tremolot és nem kell attól félni, hogy egy szám közepén a standard E-ből dropped D lesz.

Összegezve ez egy nagyon jó és szerethető gitár. Ár/érték arányban jónak tartom, és pozitívumként emelném ki azt, hogy az alacsonyabb költségvetésű zenészek is hozzájuthatnak egy ilyen felszereltségű hangszerhez anélkül, hogy vagyonok kidobására lennének rákényszerítve.

Szerző: Bereczki Adrián