A szóban forgó hangszer - mint az a címből is kiderül - egy tuningolt, "made in USA" - Carvin Bolt gitár, melyhez 2011 őszén jutottam hozzá meglehetősen jó áron, és amire nem mellesleg épp ezen az oldalon akadtam rá.:)

A mondás, mely szerint a Carvin gitárok olyan hangszerek, amelyekben sokkal több van, mint ami elsőre látszik, kitűnően jellemzi ezt a hangszert is. Pontosan nem tudom, mikor gyártották, a gyártási szám alapján, amit egy, az ezen az oldalon árult másik, 2000 körüli Carvin Bolt gyári számához hasonlítottam néhány hónapja, körülbelül ez a gyönyörűség is akkortájt készülhetett. Stratocaster stílusú éger test, juhar nyakkal, ében fogólappal. Érdekessége a nyakba épített grafitszál, amely nagyon jótékony hatással van a hangzásra, és ami - tudomásom szerint - a Carvin cég összes gitárjába be van építve. A hangszer Wilkinson tremoloval, valamint Sperzel zárható hangolókulcsokkal van szerelve, melyek kitűnően tartják a hangolást. Ezt a gitárt eredetileg 3 single coil hangszedővel gyártották (értelemszerűen 5 állású pickupváltóval), ami a keményebb hangzáshoz nemigen szerencsés, így a híd hangszedő helyére (némi alakítás után a koptatólapon, ami egyébként egészen korrektül sikerült) az előző tulajdonosok egyike egy Doug Aldrich Suhr hangszedőt szerelt be, majd mielőtt hozzám került, ez egy Carvin humbuckerre lett cserélve. Ehhez tartozik tartozik egy kis felező-kapcsoló is, ami az alsó Tone potméter helyére lett beépítve. Az eredeti babák le lettek cserélve Graphtech húrkímélő babákra. 2011 októbere óta nyűvöm a hangszert, 10-es méretű Elixir húrokkal, Esz hangolásban, de még (eddig) nem szakítottam rajta húrt - annak ellenére sem, hogy rengeteg nyújtást használok a szólóimban.

A nyak kényelmes, kifejezetten illik a kezembe, és bár az előző tulajdonos stratosnak mondta, valójában annál keskenyebb valamivel. Igazából számomra picit olyan, mintha egy Stratocaster nyakát méretarányosan lekicsinyítették volna egy hajszálnyival.


Számos zenész kollégához hasonlóan én is fontosnak tartom azt, hogy egy hangszert erősítő nélkül is megvizsgáljunk, hiszen már az is nagyon sokat elárul a hangjáról. A hangszer első megpengetésekor ami először feltűnt, hogy meglepően hangos erősítő nélkül is. Kifejezetten csilingelő, nem annyira tompa, mint a kőris, vagy mahagóni testű gitárok, a húr pedig pengetés után igen sokáig zeng.

Erősítőn a jellegzetes Fender- (vagy legalábbis nagyon hasonló) hangzás azonnal érezhető, gyakorlatilag a híd hangszedő kivételével mindenhol. A Humbucker pickup ellenben jóval vaskosabban szólal meg, már tiszta csatornán is érezni, hogy van benne erő, a felezőkapcsoló elfordításakor viszont kellően elvékonyodik ahhoz, hogy alkalmas legyen blues, sőt akár funky, vagy jazz zenére is (bár én ezekre sosem használtam, esetleg nagy ritkán blues-ra). Ami számomra fontos említeni való, az a torzítás után következik be. Ha egy Fender Stratocaster gitárral játszunk torzított hangszínen, annak van egy jellegzetes hangkaraktere, amit én idézőjelesen "dobozhang"-nak csúfolok. Ez gyakorlatilag a klasszikus Fender-hangkarakter, amit egyesek kedvelnek, mások nem. Most biztosan sokan megköveznek, meg leszólnak, de ha harapósabb rock-torzításról van szó, utóbbi csoporthoz tartozom, kifejezetten irritál ez a hangzás. A Carvin esetében viszont gyakorlatilag megkaptam a Fenderre jellemző csilingelést, a "dobozhang" nélkül. A híd hangszedőnek köszönhetően (híd állásban) pedig rendesen harap. Viszont a tisztával ellentétben torzított csatornán, ha a felezőkapcsolót átkapcsoljuk, megjelenik ugyan a jellegzetes alapzaj, és valamelyest vékonyabb is lesz a hang, de közel sem olyan mértékben, mint a tiszta hangszínen tesztelve. A többi hangszedő-állásra gyakorlatilag a klasszikus Fender- (vagy legalábbis ahhoz nagyon hasonló) hangzás jellemző. A nyaki pickupállásba érkezvén viszont torzított csatornán hiányérzetem van. Egy kissé vékonyka nekem, személy szerint én jobban kedvelem a teltebb, vastagabb hangzást, elsősorban a szólóknál, így valószínűleg ennek helyére egy single bucker fog kerülni (amint rám szakad a bank). Ennek ellenére - amennyiben ez lehetséges - a felezőkapcsolóra ezt a hangszedőt is rákötöm (akusztikus hangszínnél még hasznos lehet).



Első körben kifejezetten pozitív dolog, hogy a Carvin gitárokhoz jár egy gyári keménytok is. Hamar csalódtam azonban, mikor benne volt néhány óráig a gitár, és olyan átható (vaníliára hasonlító), erős szaga lett, hogy megfájdult tőle a fejem. Később kiderült, hogy az előző tulajdonosok egyike jó pár évvel ezelőtt bekente valamivel a fogólapot - eredetileg azért, mert ez az anyag valami módon kihozza a résekből a koszt. Viszont lévén a fogólap ében, ami nagyon kemény és tömör fa, ez a megoldás nem alkalmazható úgy, mint pl. egy rózsafa fogólap esetén, így mikor beletette a tokba, ez az anyag gyakorlatilag beletörlődött a plüss kárpitba, ott szépen bepállott, és azóta is "illatozik". Ha már itt tartunk: javaslatokat szívesen fogadok erre vonatkozólag, mert sajnos a szag eltávolítására tett minden kísérletem eddig kudarcba fulladt, és már a kárpitcserén agyalok (ha egyáltalán megéri).

Maga a gitár kifejezetten szép állapotban van, még a használatból adódó hajszálkarcok száma is minimális. Legnagyobb szépséghibája a gyártási számnál található két, néhány mm-es nikkelleverődés, de az is hátul van.

Mikor megvettem, H hangolásból lett nagy hirtelen felhangolva E-be, így a nyak olyan görbe volt, mint egy hajtű-kanyar. Beállításra szorult, és végül Esz hangoláshoz lett belőve. Sajnos a bundokat (legalábbis egyet biztosan) be kell síkoltatni, ugyanis a 17. fekvésben, az E1 húr nyújtásakor a hang teljesen elhal.

Mindezen apróságok a használatból adódó dolgok, többnyire esztétikai jellegűek, a többi pedig velejáróra az aktív használatnak, és rendszerint könnyen, vagy olcsón kijavítható. Magán a hangszeren viszont érezhető a Carvin gitárokra jellemző igényesség és minőség; gyönyörű krémszínben pompázik most is a hátam mögött.:) Jelen állás szerint nincs az a pénz, amiért megválnék tőle.


Mivel egy első osztályú hangszerről van szó, bátran, sőt büszkén viszem színpadra. Nem szobába való darab. Bírja a strapát, még a húrszakadás veszélye miatt sem mindig viszek magammal cserehangszert, tekintve, hogy a Graphtech húrkímélő babák az elmúlt 15 hónapban gyakorlatilag 100 %-on teljesítettek. Az összes hardver masszívan rögzítve van, és - bár én használtan vettem, de - nem hiszem, hogy egy ilyen volumenű hangszernél ismert dolog lenne a "kivitelezési hiba". Én legalábbis biztosan nem tapasztaltam ilyet. Egyetlen negatívum - ami hangszerész szerint a rugók fáradása miatt lehet -, hogy erősebb tremolo-használat esetén nem tartja úgy a hangolást, ahogy kéne.

Ezt leszámítva megbízható, tartós, nem véletlenül ez az első számú gitárom.

Összegzés

9 éve gitározom, elsősorban hard rock stílusban játszok, a híd hangszedő miatt pedig a gitár erre tökéletesen alkalmas is. A Cort HBS II gitáromhoz képest sokkal ércesebb a hangja. Ezelőtt modellező effektet használtam, vonalba kötve (line6 POD XT Live), amitől nemrég váltam meg. Ennél a cuccnál ez miatt a különbség miatt egyszerűbb volt a két gitárnak külön hangszíneket írni. Kíváncsian várom, mi lesz, ha végre meglesz a csöves erősítő.

Összességében azt kell mondjam, imádom ezt a hangszert. Gyors nyaka van, de úgy, hogy azért meg lehet normálisan fogni, nem leheletnyi vékony. A híd hangszedő harap, pont ahogy szeretem. A nyaki hangszedőt - mint már említettem is - mindenképpen cserélem, ha lesz egy kis pénzem. És hogy azután mi jön? Nos... Úgy érzem ennyi év után, ráadásul egy ilyen hangszer birtokában illendő dolog lenne végre megtanulnom normálisan gitározni.:)


Szerző: Csesznegi Péter

Kapcsolódó írások

- További hangszertesztek
- Felhasználóink által beküldött Gyorstesztek