Gitársávok és rétegek - 3. rész

Üdvözlök mindenkit, aki nyomon követi az amatőr házistúdiózással kapcsolatos bejegyzéseimet az Új Évben is!
Remélem mindenki jól kipihente magát és nem bánja, ha további két cikk erejéig még ugyanazt a monoton riffet kell hallgatnia! Igyekszem ezúttal rövidre fogni ;)

A sorozat első részében egy darab gitársávnak adtunk teret először a Haas-effekt, majd egy térmikrofon sáv használatával. A második részben rájöttünk, hogy két különböző sáv használatával hozhatunk létre kellemes sztereó hangképet. Most induljunk el a három és több sáv használata felé, amit a metálgitárosok körében sok szóbeszéd övez!

Első lépésként próbáljuk ki az alábbit: vegyük az egyik sávunkat és panorámázzuk teljesen jobbra! Majd vegyünk egy másik egyedi felvételt és panorámázzuk az ellentétes oldalra! Itt tartottunk legutóbb.

Ezúttal viszont fejhallgató használatával halkítsuk addig az egyik oldalt, míg csak éppen annyi hatása nem lesz, hogy a hangosabbik oldal nem szól direkt az egyik fülünkbe, hanem van egy kis tere.

DAW szoftverünk master csatornáján figyeljük meg a bal és jobb oldal kimenő jelének erősségét!
Ha megvan, némítsuk el a halkabb, teret adó oldalt. A megmaradt sávot panorámázzuk befelé addig, amíg a master kimenő jelén nem látjuk ugyanazokat az értékeket, mint az előbb!

A DAW szoftverek különböző panorámázási módot használhatnak, de az esetek többségében ez azt jelenti, hogy a monó sávunk teljes hangerőn szól az egyik csatornán és a befelé panorámázás mértékével növekvő hangerőn jelenik meg a másik csatornán is. (Ha teljesen középre panorámázunk, a monó sávunk mindkét csatornán egyforma hangerőn szól és monó összegzésbe kapcsolva ekkor a leghangosabb.)

Hasonlítsuk össze az így kapottakat:

Észrevehetjük, hogy az önmagában szóló, beljebb panorámázott gitár kellemesebb a fülnek, mint a teljesen szélre panorámázott. Két gitár használatával viszont a széles képet is megtarthatjuk, mégsem esik rosszul a fülünknek. Monóba összegezve ráadásul, mivel a második gitár elég halk, szinte semmi különbség sem adódik ahhoz képest, ha csak egy gitárt használunk, ahhoz hasonlatosan, ahogy a cikksorozat első részében a fésűszűrőt jellemző  görbén láthattuk.

Ennek analógiájára elkezdhetünk négy gitársávval foglalkozni. A számsort követve most ugyan a három sávnak kéne következni, de nem véletlen, hogy nem azzal folytatom ;)

Tegyük fel, hogy az előző cikk nyomán van már 4 gitársávunk. 2 hasonló és 2 kicsit eltérő, akár másik gitárral, akár más beállításokkal felvett. Mindezek pedig elég pontosan igazodnak egymásoz. Vegyük az egyik gitárral felvett két sávot és panorámázzuk őket kétoldalra! Használjunk monó összegzést és az egyik sávot halkítsuk addig, amíg nem zavaró mosódást hallunk, hanem inkább egy teltebb, vastagabbnak nevezhető hangot! Most némítsuk el ezeket és tegyük meg az előbbieket a másik két sávval is, csak éppen az első két sáv inverz kiosztásával. Vagyis ha az előbb a jobb oldalt hagytuk meg hangosabbra, akkor ezúttal a bal oldal legyen! Lehetőleg semelyik sáv se gyengítse számottevően a másikat!

Észrevehetjük, hogy a hangkép sűrűbb, teltebb lett, főleg a mélyebb frekvenciák lettek erőteljesebbek.

A 4 sáv kiosztását szabadon variálhatjuk és panorámázhatjuk, de figyeljünk a szimmetriára! A 4 sávos felvételeket érdemes összehasonlítani a 2 sávos felvételekkel azonos hangerőn. Soha ne hagyjuk, hogy a hangerő növekedés becsapjon minket!

A rétegeket jobban szétpanorámázhatjuk egymáshoz képest, pl. 100 - 80 - 80 - 100, vagy 90 - 100 - 100 - 90, 100 - 50 - 50 - 100, és a többi. Ez fejhallgatón hallgatva beterítheti szinte az egész teret. Ha beljebb panorámázunk, javul a monó hangképünk, kisebb lesz a hangerőveszteség, ami monó vagy monó hatású eszközökön lejátszva zenénket, kedvezően hat. Fejhallgatón viszont beszűkíti a teret.
Azt is vegyük figyelembe, hogy ha pl. a 100 - 90 - 90 - 100 kiosztást használjuk, a sztereó hangszórókon egyszerre 3-3 gitársáv fog szólni, és mindháromnak jól együtt kell tudni működni, hogy ne gyengítsük vagy mossuk ezzel a hangzásunkat.  Ezért kulcsfontosságú a pontos feljátszás és ennél a technikánál általában az utólagos vágás, szerkesztés sem kerülhető el. Mindenképpen gondoljuk végig, megéri-e a macerát! Ráadásul sokszor kiderülhet, hogy a többi hangszerrel jobban együtt tud működni pusztán 2 sáv. A középre kerülő basszus még nagyon sokat nyom a latba ;)
Keveréskor minden fázisban ellenőrizzük hanganyagunkat monitorokon is. Vagy inkább úgy fogalmazok, az elsődleges lehallgató eszközünk a hangfal legyen! Pusztán fejhallgató használatával nagyon mellé lehet nyúlni.