Gitársávok és rétegek - 2. rész

A sorozat első részében egy darab egyedi gitársávot használtunk és megismerkedtünk a Haas-hatással, a fésüszűrővel és a monó kompatibilitás problematikájával. Ha eddig nem olvastad el a cikket, mindenképpen tedd meg, mielőtt továbblépünk a két egyedi sávos felvételekre!

Emlékeztetőül, és a második egyedi sáv bevezetéseként, nézzük az alábbi példát:

Először a Haas-hatással előállított sztereó sávot halljuk, majd a jobb oldali késleltetett sávot felváltja a második egyedi felvétel. A különbség már sztereóban is hallható. Egy sokkal izgalmasabb hangképet kapunk. Ezután nézzük, mi történik monóba kapcsolva! Most a Haas-effekt előzőleg megismert kellemetlen, phaser-szerű mellékhatását halljuk. Ezután az első és második egyedi felvétel egyvelege sokkal határozottabnak, kifejezőbbnek tűnik.

Ennek tudatában most már megállapíthatjuk, ha széles sztereó képet szeretnénk, bizony jobban járunk, ha ritmusgitár témáinkat legalább kétszer játsszuk fel.

Azért vizsgálódjunk tovább, mert az előbbi felvétel is bőven adhat elégedetlenkedésre okot.

Az rögtön szembetűnő, hogy monóba kapcsolva, hiába a két egyedi sáv, számottevő hangerő csökkenés történt. Ha egy egyedi sávot egyszerűen megduplázunk és a két szélre panorámáznunk, majd monóba kapcsolunk, az égvilágon semmi különbség nem tapasztalható. Ez érthető is, hiszen a két sáv teljesen megegyezik. Két egyedi felvétel viszont mindig különbözik egymástól; bármennyire is igyekszünk, soha nem lesz egymás tökéletes mása. De pont ez az, ami izgalmas, széles sztereó képet ad. Úgy látszik, ennek az az ára, hogy monóba összegezve bizony mindig fellép bizonyos mértékű kioltás, ami szerencsés esetben másban nem is olyan nyilvánvalóan, de hangerő különbségben tetten érhető. Ez a különbség fejhallgatón inkább drasztikus. Viszont ezt inkább monitorokon ítéljük meg! Ha a mixünk az összes többi hangszerrel így is érthető és működik, akkor nagy baj nem lehet.

Van azért más is, ami nem annyira tetszett a két sáv használatakor. Valahogy így is furán szólt. A két felvételt ugyanazzal a gitárral készítettem, azonos beállításokkal.

Hallgassuk csak a két felvételt egymás után:

Na igen. Az első felvétel frissen felrakott húrokkal készült. A második 10 nappal később, és bár vajmi keveset vettem kézbe a gitárt közben, most mégis mintha tompábban, kevésbé érthetően, erőltetettebben szólna. Fene tudja, talán az elem is merült valamit (aktív gitárról van szó). Meg a hangulatom is más :) Ezért érdemes ugyanazon részeket egyszerre, azonos körülmények között feljátszani...pff.

Ezen gyorsan túllendülve, a jelenlegi körülmények közt készítettem két újabb sávot. A két megegyező monó oldal analógiáján elindulva, mi lenne, ha ezt a kettőt pontosan egymáshoz igazítanám. Egy ilyen primitív példánál ez nem megterhelő. Vajon javul így a monó hangképem? Hasonlítsuk össze a korábbi fevétellel:

Sztereóban a korábban készült és a mostani sáv szélesebb, izgalmasabb, de pontatlanabb képet ad, az egymáshoz igazított két újonnan készült sáv viszont fókuszáltabb. Monóban viszont a két egymáshoz igazított sáv erőteljesebb.

Mi lenne, ha megpróbálnánk visszahozni a szélesebb, izgalmasabb teret az erőteljesebb monó hangkép megtartása mellett? Szerencsére rendelkezésemre áll másik gitár is, ami hasonló karaktersiztikájú, mint amivel eddig próbálkoztam. Feljátszom vele ugyanezt a példát az eddig használt beállításokkal és hozzáigazítom a meglévőhöz.

Monitorokon és fejhallgatóval hallgatva is érzékelhető, hogy jobban szeparálódik a két oldal, monóban viszont csak a tónus változott, az erőteljesség megmaradt.

Akinek nincs két gitárja, próbálkozhat másik hangszedő állással, vagy állíthat az erősítő hangszínén, használhat másik erősítőt is akár, vagy másik mikrofon állást. Túlságosan ne térjen el a két oldal közötti hangszín, mert az hosszú távon fárasztja a fülünket, és jusson eszünkbe, hogy a hangszín változtatása egyben a hangerő változásával is jár(hat), ezért ezt mindig igazítsuk a másik hangsávhoz!

Szoftveres erősítő használatakor arra érdemes figyelni, hogy ha másik erősítőt választunk, az lehetőleg ugyanazon programcsomagba tartozzon, mint amit eleve használtunk. Különböző forrásból származó erősítőmodellek használata a korábban már tárgyalt latency és aliasing problémákat generálhat. Ugyanez a helyzet a gitárláda válaszimpulzusokkal is. Ez különösen jellemző az ingyenesen letölthető plugin-okra.

Természetesen ha két gitárt használunk, akkor is érdemes lehet különböző, de egymással jól együttműködni képes erősítőbeállításokat használni, ezzel érzetre még tovább tágíthatjuk sztereó hangképünket.

A monó összegzés nagyon hasznos módszer arra, hogy ellenőrizzük, a feljátszott két oldal mennyire mászik el egymástól, akár tempóban, akár intonációban, akár hangolásban. Sztereóban ez annyira nem egyértelmű. Minél pontosabban játszunk, annál fókuszáltabb lesz végül a hangképünk. Az, hogy ki mennyi pontatlanságot enged meg magának, a fentiek ismeretében egyéni döntés kérdése. Most már tudjuk, hogy milyen mezsgyén kell egyensúlyoznunk. Ígyekezzünk minél pontosabbak lenni, hogy kevesebbet kelljen vágni és így meg lehessen tartani a játékunk természetességét! Általában sokat segít, ha az egyszer már jól feljátszott témát hallgatva vesszük fel a következőt. Két sáv használatakor a mértani pontosság, akár hamisítás árán is, nem annyira megkövetelt, mint a nemsokár sorrakerülő 3 és 4 egyedi sáv használatánál.

A következő részben még maradunk kicsit a két gitársávnál és megismerkedünk pár újabb hasznos eszközzel. Addig is mindenki játsszon fel magának valami gyakorlótémát legalább kétszer ;)

Szerző: Lukács Ágoston
- grafxsoundstudio.blogspot.hu
- Hangosítás, stúdió archívum >>
- Fórum: Szoftverek, zenei számtech.