Gitársávok és rétegek - 1. rész

Sokszor találkozni azzal a kérdéssel, hogy hány gitársávot kell, illetve érdemes rögzíteni.

A kérdezők ilyenkor általában egy konkrét számot szeretnének hallani: 1, 2, 3, 4, 5, stb. amit általános szabályként szeretnének eltárolni. Ilyen mágikus szám természetesen nem létezik, a szükséges és elégséges rétegeket saját célunknak megfelelően magunknak kell meghatározni. Ugyanígy nekünk kell döntést hozni arról, hogy a rendelkezésünkre álló sávokat hogyan panorámázzuk a stereo térben, hogy azok megfelelően ellássák a nekik szánt feladatot.

A most kezdődő cikksorozattal egy kis kísérletezésbe szeretnélek bevonni titeket, ami során megvizsgáljuk a lehetőségeinket. Ezek tanulmányozásához készítettem pár nagyon egyszerű példát. Ugyanezt tegyétek meg ti is otthon és kísérletezzetek kedvetek szerint!

Először nézzük, mihez kezhetünk 1 db egyedi felvétellel!

Vannak, akik azt javasolják, vegyünk fel egy sávot és egyszerűen duplázzuk azt meg. Az egyik sávot panorámázzuk teljesen jobbra, a másikat pedig teljesen balra, ezen kívül valamelyiket válasszuk ki és toljuk el a másikhoz képest pár ms-al! Ekkor a mono hangképünk stereo-vá válik. A módszert egy - az anno publikáló - kutatóról elnevezve Haas effekt-nek hívják és arra az elvre épül, hogy a való világban is az egy forrásból induló hangok helyzetünktől függően a két fülünkbe különböző időpillanatban érkeznek, így térbeliséget adva a forrásnak. A forrás irányát az első beérkező hanghulám adja meg, ezért általában automatikusan arra az oldalra koncentrálunk, ahova az esik és azt hangosabbnak halljuk. Ezért ha ezt a módszert alkalmazzuk stereo gitársáv létrehozására, az ember hajlamos a késleltetett oldalt erősíteni, hogy kompenzáljon.

Próbáljuk is ezt ki! Az alábbi felvételen a két oldali sáv között kezdetben nincs különbség, majd a jobb oldal fokozatosan kezd eltolódni egészen 150 ms-ig, amikor már annyira elmászik a bal oldali gitártól, hogy a hangkép szétesik. Majd egy 20ms-os késésre áll be, ami nagyjából kielégítő teret ad. Végül a késleltetett oldal kissé erősödik.

Fejhallgatóval hallgatva úgy érezzük, így ki is alakult egy elég erőteljes gitárhang. Akkor itt már meg is állhatunk, ilyen egyszerű lenne? Sajnos nem. Folytassuk tovább a kutakodást!

Most kezdjük el a két oldalt fokozatosan középre panorámázni, amíg újra mono hangképet kapunk!

Rögtön elkezdjük érezni, hogy a tónus veszít erejéből és gitárjaink mintha valamiféle „robotnyelvet kezdenének beszélni”. Mire mindkét oldal középre ér, olyan, mintha riffünk valami fura földöntúli dimenzióból szólna.

Az előző írásomban már volt szó a fáziseltrés okozta negatív hatásról. Nos, ez pontosan ugyanaz a probléma. Az eredeti sáv duplikált és késleltetett változata tulajdonképpen fáziseltolt jel, ami az eredetivel összegződve ciklikus részleges kioltást okoz. Ezt szokás fésűs szűrésnek is nevezni, mivel valahogy így ábrázolható szemléletesen:

Mint azt észrevettük, addig ezzel nincs is gond, amíg csak fejhallgatón hallgatunk zenét, ahol a 100%-osan a bal illetve jobb csatornára tolt felvételek közt nincs áthallás. Illetve még ezt sem mondanám, mivel ha az egyik csatorna erősebben szól, az azért egy idő után elég fárasztó tud lenni, még ha azt először nem is érzékeljük.

De mi a helyzet, ha nem akarunk teljesen szélre panorámázni? Vagy ha nem csak fejhallgatón hallgatunk zenét. Ez a jelenség már akkor is zavaró lehet, ha olyan hangszórókat használunk, amik elég közel esnek egymáshoz. Például tv, mini hi-fi, laptop. Ha pedig teljesen mono lejátszórendszert alkalmazunk, mint a legtöbb mobiltelefon, kis rádiósmagnó, intézményekben, bevásárló központokban található hangosítórendszer, akkor különösen visszaüt. Ez az elmélkedés tehát egészen az u.n. mono kompatibilitás problémaköréig vezet, ami bizony a mai napig fontos és jó ha odafigyelünk rá.

Ahogy a fenti ábra mutatja, a fésűs kiszűrődés kevésbé markáns, ha az eltolt jel halkabb az eredetihez képest. Mi lenne, ha nem akarnánk így helyettesíteni a 2. gitárt, csak teret szeretnénk adni annak az egynek, ami van?

Nézzük ezt: halkítsuk le a késleltetett sávot mondjuk 10 dB-el! Ismét duplikáljuk az eredeti sávot, adjunk hozzá valami teremreflexiókat generáló zengetőt és hozzuk azonos hangerőre a lehalkított késleltetett sávval! Ha valódi mikrofonozással készített felvételt használunk és esetleg rendelkezünk egy fázishelyes térmikrofonozott sávval, töltsük be azt is és hozzuk az eltolt sávval megegyező hangerőre! Ha szoftveresen modellezzük gitárhangunkat és van valami térmikrofon impulzusunk, használjuk azt is. Így van 1 db forrás sávunk és 3x1 db zengető sávunk. Az eredeti sáv legyen az egyik, a zengető sáv a másik oldalra panorámázva. Nézzük, melyik hatékonyabb!