Fractal Axe FX II előerősítő és effektprocesszor

„Ez az elektromos gitárosok számára valaha volt legnagyobb találmány!” - áradozott Dweezil Zappa a Premier Guitar-nak a los angelesi erősítő kiállításon, ahogy bemutatta cége legújabb modelljét, amely a sikeres Ultra, és Standard modelleket követi. Ez némi homlokráncolást persze eredményez, hiszen folyamatosan etetnek a süket marketingszöveggel, azonban vitathatatlan, hogy az Axe FX II kimagasló képességű jelfeldolgozó rendszer. Olyannyira jól teljesít, hogy neves zenekarok, mint a Deftones, Megadeth, és az Animals as Leaders odahagyták tonnányi cuccukat egyetlen magányos Axe FX II kedvéért, és olyan gitáristenek, mint Steve Vai és John Petrucci pedig beépítették a meglévő felszerelésükbe. Abba is gondoljunk bele, hogy éppen ők azok, akik pedig megengedhetnének maguknak akárhány roadot, akik a nehéz darabokat cipelik, és mégis annyira beleszerettek az Axe FX II-be, hogy inkább otthon hagyják a csak tornyokban mérhető cuccukat.

Egyszerűen fogalmazva, az Axe FX II egy rackbe építhető előerősítő, és effektprocesszor. Ez a leírás persze éppen hogy csak a felszínt karcolja, ahhoz képest amit valóban tud. Ami igazán figyelemre méltóvá teszi az Axe FX II-t, hogy képes helyettesíteni sok hagyományos erősítő/effekt/hangfal kiépítést. Ezenkívül, több szempontból is, jelentős előrelépést jelent a korábbi Axe FX modellhez képest. A II-es sorozatban két darab TigerSHARC processzor dolgozik (a korábbi változatokban csak egy volt) ami az új, G2 nevű, modellező technológia számára kétszer akkor számítási teljesítményt biztosít, mint az elődök számára, így a hang minőségét is javítja. A tervezésnek köszönhetően az egyik processzor dedikált módon csak az erősítők hangjáért felel. További előrelépés a nagyobb LCD kijelző, és a quick-control szekció, ahol függőleges és vízszintes irányban lehet navigálni (pl. csatornaváltás) gombok segítségével, és négy további gombbal lehet egyszerre több paramétert is szerkeszteni a kijelzőn. Az effekt USB 2.0-ás felületen csatlakoztatható PC-hez, ami így Audio/MIDI interface-t varázsol az Axe FX II-ből, mi által lehetővé válik a felvételkészítés, és a felvételek re-ampolása is.

A Balta nyele - használat

Az Axe FX II a lehetőségek tárháza. Nem is próbálkozhatunk meg vele, hogy mindent bemutassunk belőle. Ha eddig azért kerülted el a multi-effekteket, mert bonyolult a kezelésük, programozásuk, nos nem fogok hazudni, az Axe FX II a legtöbbjüknél még bonyolultabb. De plug and play működést várni naivitás lenne, és világ legjobb effektprocesszorától nem is lehet elvárni, hogy olyan felhasználóbarát legyen, mint egy tube screamer. Ám ha rászánod az időt, és beletanulsz a rendszer működésébe, kiderül, hogy az Axe FX II tényleg minden követ megmozgat, ha hangzásokról van szó. Még az is megeshet, hogy a hosszadalmas beletanulás végül elvezet azokhoz a hangzásokhoz, amik eddig valahogy mindig elkerültek.

A rengeteg opció közötti navigálás rengeteg almenün, és scrollozható képernyőn keresztül történik. Ez kétségkívül időigényes, sok gyakorlást, és megszokást igényel. Ennek ellenére nagyon kíváncsi voltam, hogy tudok-e valamilyen hangot kicsiholni anélkül, hogy megnézném, vagy kinyomtatnám a 178 oldalas PDF formátumú kézikönyvet. Útmutatás nélkül még néhány alapfunkció, mint például a hangolás, elérése is trükkös lehet. A hangolás gombot megnyomva eljutottam egy elég ismerős képernyőhöz, de már meg kellet nézni a segédletet, hogy kiderüljön, a recall gombbal tudok visszajutni normál módba. A kézikönyvből rendelkezésre áll egy 60 oldalas változat is, ami megkönnyíti az első lépések megtételét. Ezen kívül kapunk egy ingyenesen használható programot, ami áttekinthetővé teszi a navigációt, egy PC-n keresztül, amennyiben a software-es hangszerekhez, vagy plug-inekhez lennénk hozzászokva.

Miután sikerült átlapozni a kézikönyvet a dolgok gördülékenyebbé válnak. A beállítások között a képernyő mellett elhelyezett value gomb tekerésével tudunk scrollozni. A négy nav gomb közül a fel/le egyesével a jobbra/balra tízesével lépteti a preseteket, így egyszerűbbé válik néhány pillanat alatt mondjuk a négyesről az ötvennégyes beállításra lapozni. Valószínűbb, hogy ahol ennyi variáció közül lehet választani, érdemes beszerezni a Fractal opcionálisan választható MFC-101 típusú kontrollerét, pedálboard formájában.

Mind a 384 szerkeszthető beállítás egy-egy jelutat jelent, ami erősítőből, effektből, és ládából áll. A layout gomb megnyomására ezek vizuálisan is megjelennek, mint rácson elhelyezett blokkok, ahol egy blokk jelenti a jelút egy állomását. Az összetevőket tetszőlegesen össze lehet keverni, meg lehet változtatni a sorrendjüket, és így összekötni őket. A variációknak csak a képzelet szab határt. A blokk menü megnyitásával tudjuk az összetevőket paraméterezni. Ha ezzel megvagyunk, az Axe FX II használata gördülékenyebbé válik.

Szuper modellek vagy Szupermodellek?

Az Axe FX II-t különféle gitárokkal (Gibson Les Paul Standard, Fender Strat, Ernie Ball Music Man Axis Sport, és Parker Fly Deluxe) valamint erősítőkkel (Mesa/Boogie 2:90, QSC K8 aktív hangfal) teszteltem.

Az effekt jónéhány népszerű erősítőt modellez. Pl. Fender Deluxe Reverb, Marshall plexi, Mesa/Boogie Dual Rectifier, Dumble Overdrive Special, Peavey 5150. De jelen vannak kevésbé mainstream erősítők is. Pl. Cameron CCV 100, Carol-Ann OD2, valamint a Fractal által tervezett darabok is. Rengeteg beállítás ismert dalokon alapul, a teljesség igénye nélkül:
People Get Ready, Still Got the Blues, Cliffs of Dover, Sultans of Swing, és vannak hihetetlenül idióta hangzások is, amikről el sem hinnénk, hogy létrehozhatóak, ha nem hallanánk őket, mint például az „Óramű banán”, „Intrika - c mollban” vagy „Horror film”.

Először a Deluxe Reverb modellt állítottam be az Axe FX II-n, és összehasonlítottam a valódi blackface Fender Deluxe Reverbemmel. Az igazat megvallva másodszor is meg kellett hallgatnom mindkettőt, mert a hang teljesen megegyező volt. A Fender védjegyének számító csilingelés, csöves melegség, és kellemes torzítás is mind hallható volt a modellezett hangon. Ráadásul az érzet és a dinamika is az igazi erősítőt idézte. Az Axe FX II hatalmas előnye a valódival szemben, hogy nagyon egyszerűen lehet az erősítőt más és más virtuális hangfalon keresztül megszólaltatni, legyen az egy 2x12-es Celestion Gold, vagy 1x18-as Tweed. A hang ezáltal nagyon szépen színezhető, anélkül hogy az impedanciával kínlódnánk, vagy mindenféle méretű hangfaltornyokkal zsúfolnánk tele a garázsunkat.

Világos, hogy a Fractal-os srácok nagyon komolyan vették a feladatukat, mikor arra vállalkoztak, hogy realisztikus modellezést hozzanak létre. Még azok a tulajdonságok is ott vannak, amelyek nem tekinthetők optimálisnak. A Recto Orange-nak, például ugyanakkora zaja van, mint a Mesa/Boogie Tremoverbem „orange” csatornájának. Más high-gain modellek, mint a Soldano SLO 100-at modellező Solo 100 Lead síri csendesnek mutatkozott. Ez megerősítette bennem, hogy az Orange Recto zúgása szándékos, és ez hitelt ad a Fractal állításának, hogy az új G2 Virtuális Cső Technológia „modellezi az egész erősítőt, a csöveket, a transzformátort, a kondenzátorokat, és minden mást.”

Az Axe FX II többi beállítása is nagyszerű kiindulópont volt. Kipróbáltam az Eruption beállítást, a Music Man gitárommal, összehasonlítva Eddie eredeti hangzásával, bár bejött néhány más változó - kezdve azzal, hogy nem vagyok E.V.H. - az Axe FX II kitűnő. Kissé sötétebben, és kevesebb presence-szel szólt, mint a felvételen, de kitűnő ugródeszka, mert hozza azt az érzetet, reaktivitást, ami lehetővé teszi, hogy felfedezzük Eddie játékának nüanszait.

A hangklónozó

Ha létezik az a hang, amit már régóta szerettél volna részletekbe menően leutánozni, miközben a saját kedvenc gitárodon játszol, vagy egy új erősítő hangzását szeretnéd hozzáadni az Axe FX II könyvtárához, erre is lehetőséged van az ultra menő „tone matching”-gal. Ezen keresztül egy különálló jelet tudsz becsatlakoztatni az effektbe, legyen az egy hangállomány, vagy egy igazi erősítő, és mintát vehetsz a hangzásból.
Ha egy felvételen hallható hangzás keresel, lehet hogy érdemes először a rendelkezésre álló beállítások között válogatni, ami közel állhat az általad küldött jelhez. Az Axe FX II „tone matching”-ja összeveti a referencia (beépített) beállításokat az általad küldöttel, így lehetőség van azok összehasonlítására. Ezután el lehet végezni a finomhangolást a kívánt hangzás eléréséhez.

Összegzés

Az Axe FX II-nek jó esélye van arra, hogy ismét divatba hozza a rackek használatát, hiszen ez a kompakt effekt képes arra amire egy erősítő/effekt/láda setup tud, kiegészítve azzal, hogy önmagában azonban nem képes megszólalni. Elkerüli az ilyen típusú termékek Achilles sarkát, nevezetesen hozza azt az a organikusságot amit a játék/érintés dinamikájával tudunk elérni. Az Axe Fx II nagyon komoly számítási teljesítménnyel bír, és ezt az armadányi hangzás megalkotására fordítja, amihez egyébként egy egész studióra, vagy annyi pénzre lenne szükség, ami a legtöbbünknek egyszerűen nem áll a rendelkezésére. Az effekt 2200 USD ba kerül, ami még így is nagyszabású befektetés, ám valószínű, hogy a modellezett jelutak közül csak egy is többet kóstálna, ha fizikailag meg akarnánk venni. Ha csak az effekteket használjuk, akkor is majdnem végtelen variációban állnak rendelkezésünkre a fenomenális hangzások. Ha az Axe Fx II rendelkezik valami negatívummal, nos az inkább esztétikai, mint gyakorlati jellegű - a gitárosokra jó hatással van ha színpadon velük van egy toronymagas erősítő. Az effektnek nyilván nincs ilyenfajta tulajdonsága, és nem néz ki olyan jól, mint egy viseltes Fender Tweed, vagy vintage Marshall, de mind a gyakorlati oldalról, mind a kaland oldaláról közelítő gitárosoknak olyan eszközt ad a kezükbe, amire nehéz pontos árat mondani.

Szerző: Joe Charupakorn
Fordította: Molnár István Tamás

Kapcsolódó írások

- További hangszertesztek
- Felhasználóink által beküldött Gyorstesztek gsfanatic.com