Fíling 1

- A világ egyik roadjának tollából

Elmegy a mágus a koncertre, hogy belenézzen a zenészek fejébe, ki mire gondol, ki mit érez játék közben a színpadon.
A gitárossal kezdi: „aztamindenit, ez a szóló a zenetörténelem egyik legnagyobb pillanata, és az a három csaj előttem ezt pontosan tudja, meg is beszélem velük fellépés után a dolgokat.”
Az énekes fejében: „már nem kérdés, elképesztően jó vagyok, csak ez a kis dagi itt mellettem északi istenségnek képzeli magát. Mindenhova odaszólózik. Nem hagy érvényesülni. Pedig bennem van minden ami a sikerhez kell.”
A dobos: „Ú apám! Ez az egész pont olyan, mint a sakk. Elől vannak a parasztok, hátul meg a király!”
Billentyűs: „előttem ez a két mongol idióta produkálja magát, az egyik alul intonál, a másik a bartóki tengelyrendszert elég szabad felfogásban alkalmazza, eltévedt a gitár nyelén. És még szabad szemmel látható összeget sem kapok ezért a áá, hagyjuk is. Inkább vállalok valami jó kis haknit, abban van a lé”
Basszgitáros: „ef-ef-é-é-ef-ef-é-é”

Sokszor sokféleképpen próbálták megfoghatóvá, felfoghatóvá tenni a fíling fogalmát, hogy ezzel tanítható, reprodukálható legyen. De hiába került például Slash a Berklee tananyagába - a sokak szerint hamis intonációival, nyújtásaival. Mások azt mondják erre: azért valamiért mégis tanagyag lett-, legfeljebb annyit értek el a dologgal, hogy azt az eszköztárat alaposan kielemezve, képesek azt érzés nélkül, szárazon átadni a tanulóiknak.
Matematikai megközelítéses bizonyítása, mivel nem tudjuk elmondani, hogy mi az, legfeljebb úgy lehetséges, ha megpróbáljuk elmondani az ellenkezőjét: mi nem az. De pontos definícióhoz ez sem vezet, így marad a körülírás. Ezzel sem leszünk azonban sokkal közelebb a célhoz, de legalább a fíling előállítására és/vagy megértésére törekvő közelebb kerül a megfejtéshez.

És a fíling?! Továbbra is belülről jön. Ez az az érzés, ami az előadó valamibe vetett hitéről az egyéniségén keresztül, összekeveredve az adott kor szellemével szűrődik a hallgatósághoz.
Az adott fíling az előadó kisugárzásától függ, abból táplálkozik. Az adottságaitól, másodperc/hang előállítási sebességétől nem. A fíl az, amikor a befogadó, legyen az zenész vagy egyszerű hallgató, már nem a zenei hangokat, ritmusokat, hanem érzéseket „hall”.

Szerencsére nagyon sok fílinges nóta van a világon. Ezek között rengeteg világsláger. A világslágerré válás, nem csak a zenekar mögött működő gépezeten múlik. Kell hozzá a korábban tárgyalt szand és imidzs, valamint a közvetített érzések aktualitása is, melyet elsősorban a zene közvetít. Szívesen nyúlnak ezekhez a slágerekhez különböző státuszú előadók. Gondolva, ha már egyszer bejött, akkor működnie kell ismét.

Az eredmény mindenféle technikai háttértől függetlenül mégis gyakran elkeserítő. Vagy mert egyazegyben eljátszás történik, és szimplán a hangok ugyanolyan sorrendben való megtörténése a szellem hiányában nem vált ki katarzist, vagy az egyazegyben eljátszás társul még a dal születésekor tomboló korszellemmel, ami az aktuális világra nézve avitt. Ezzel a befogadók egy része nem tud azonosulni. Egy másik része pedig élvezi, mert valami tinikorban tapasztalthoz hasonlót érez újra.

Vagy néha szenzációs. Ez akkor fordul elő, amikor a nóta hangjait, részeit az újraértelmező váznak fogja fel és a saját érzéseivel, korszellemével tölti fel. Mint egy egypetéjű ikerpár. Azonos és „valamiért” mégis más. (Az más kérdés, hogy képes-e valaki újra feltölteni egy nótát szándékosan, vagy csak az a képessége van meg, hogy a dal eljátszás közben az előadótól feltöltődik, aktualizálódik. Mindkét esetben szerencsés az ilyen.)

Folytatása következik.

Boti