Magazin címlap Cikkek címlap Aktív Gitár

Érdekességek gitáros legendákról

2013.05.21.

Az ismert nagy nevek a gitárosok közt mindig egyfajta etalonként szolgálnak. Mind hangzásban, mind játéktechnikában sokan szeretnék őket utánozni, vagy legalábbis megközelítőleg hozni azt a hangzást. A „cover” és „tribute” bandák nagy népszerűséget érhetnek el, ha jól csinálják, ráadásul sokat lehet tanulni az ismert, kultikus zenék elsajátításából.Gondoltam, sokakat érdekelhet, ha összeszedek pár ilyen apró műhelytitkot néhány gitárgururól, lehet, hogy nem mind teljesen naprakész információ, lehet, hogy van olyan rajongójuk, aki többet tud róluk, örömmel veszek minden kiegészítést, korrekciót.Bár mint tudjuk, a hangzás főleg a kézben van, azért jó tudni, milyen technikai háttér áll mögötte. Ráadásnak még igyekeztem megtoldani valami kis vicces, személyes sztorival is a történeteket.
Angus Young
A skót származású ausztrál rocker már évtizedek óta nyomja azt az egyszerű, feszes, sallangmentes, kemény, életvidám rockandrollt, ami a kezdetek óta töretlenül népszerűvé tette az AC/DC-t.
Felszerelése is hasonlóan minimál: Gibson SG-Marshall. Stílusa mélyen gyökerezik a rockandroll hőskorszakának és a blues keményebb művelőinek játékában. Erőteljes, expresszív, kitartott vibrátók, határozott hajlítások, sokszor ún. „micro-tonal”, vagyis negyedhangos nyújtások tarkítják szólójátékát, míg ritmusgitározásában a keményen leütött kvintek, sőt, akkordok jellemzik. Mindezt olyan teljes gőzzel kihajtott mozgással műveli a színpadon jellegzetes iskolás egyenruhájában, hogy nehéz elhinni, miként képes az intenzív mozgás közben így gitározni. Fellépőruhája onnan ered, hogy általában iskolából hazaérve le se vetette az egyenruhát, hanem rögtön nekiállt gitározni, később nővére javasolta, hogy legyen ez rajta a színpadon is. Szintén a nővérének köszönhető az együttes neve, aki egy varrógépen látta ezt az „egyenáram/váltóáram” feliratot és úgy gondolta, találó név lenne a kemény rockzenéhez.
Mint említettem, Angus szinte kizárólag SG-ken játszik, hatvanas évekbeli vintage Gibsonjai vannak, az erősítőrendszere koncerten 4 db Marshall Model 1959 SLP (az eredeti Super Lead Plexi felújított kiadása), melyek mindegyike 2 db 4x12-es ládát hajt meg, valamint a fő erősítője, amit koncerten és stúdióban is használ, egy Marshall JTM45, mely egy 4x12-es ládába csatlakozik.
Angus nem használ semmilyen effektet. A gitár gyakorlatilag direktben csatlakozik a Marshall bemenetére és kizárólag az erősítőn beállított torzítást használja.
Még egy érdekesség, hogy régebben a Schaffer-Vega Diversity Systems (SVDS) vezetéknélküli rendszerét használta, aminek van egy sajátos kompresszor-hangszíndúsító tulajdonsága, ez is hozzátett valamit az ismert AC/DC hangzáshoz. Mostanra ez a cucc már eléggé elavult, jelenleg Samson UR-5 rendszert használ helyette.
A húrjai egyes források szerint Ernie Ball 10-46, mások szerint 9-42. Fender Extra Heavy pengetőkkel éri el azt az ismert harapós hangzást.
A Gibson gyárt SG signature gitárt és hangszedőt is Angus Young nevével.
Apró vicces történet: egy koncerten egy vélhetően seggrészeg „rajongó” hozzávágott egy korsó sört. Angus úgy felbőszült, hogy lerakta a gitárt, szólt a biztonságiaknak, hogy emeljék ki a tömegből és hozzák oda, leült a színpad szélére és a fickónak alaposan megcsavargatta az orrát. Azt hiszem, később az illető még büszke is lehet rá, egyrészt olcsón megúszta, másrészt nem sokan mondhatják el magukról, hogy ilyen gitárosujjak szorították az orrát. :)

Eric Johnson
A texasi gitárguru 1986-ban került be az élvonalba a „Cliffs of Dover” című számával. Játéka nem nélkülözi a shredderek gyorsaságát, ugyanakkor mégis megkülönbözteti tőlük az a sokféle inspiráció, amiből Eric zenéje fakad: magába szívta a B.B. King -féle blues, a Wes Montgomery-féle tradicionális jazz, valamint a fusion és jazz-rock hatásokat John Mclaughlin, Pat Metheny és Jeff Beck játékából, no meg persze a rockistenekét, mint Hendrix és Clapton.
Ismert tény, hogy egyike a legmaximalistább gitárosoknak, képes volt teljesen újra felvenni egy albumát, mivel nem tetszett a hangzása.
Felszerelése nem is túl bonyolult, bár kétségtelenül jóval több elemű, mint Angus-é.
Eric Johnson főleg amerikai Fender Strat gitárokat használ, fő hangszere az általa „Virgina” névre keresztelt 1954-es Strat volt (már nincs meg), melyben DiMarzio HS-2 single méretű "emeletes" humbucker-ek voltak, ennek az egyik tekercsét azonban leválasztotta és csak single-coil módban használta őket.

A Virginia név (mely címmel egy számot is írt a 2002-es Souvenir című albumán) egyébként a gitár belsejében, az elektronikának helyt adó üregben, az 5-állású kapcsoló mellett volt látható egy beragasztott kis papírcetlin, a minőségellenőr munkás neve volt.
A texasi legenda leginkább ujjpengetést használ, ezért a középső pickup a Straton a szokásosnál kicsit lejjebb van engedve, hogy ne zavarja a pengetésben. A tökéletes hangzás keresésében sokat kísérletezik, különböző Alnico mágneses hangszedőket próbálgattak hangszerészével (II, III, IV és V) és azt találta, hogy a nyaknál a kisebb számú (Alnico-II) jött be jobban, mert az természetes módon erőteljesebb hangzású eleve, míg a hídnál, ahol kevésbé tudja azt a testesebb hangot, amit szeretne, az Alnico-V szól szebben. A hangszínszabályzója csak a nyak és a híd hangszedőkre van rákapcsolva, a középső pickup direktben csatlakozik a kapcsolóra.
Eric további megfigyelései, hogy a tremolón 4 rugót használva jobban szólt a gitárja, mint 5 rugóval, illetve hogy a tremoló tőkéjének furatait olyanra módosította, amilyen a "bullet" végű Fender húrok bevezetése előtt volt az ötvenes évek elején, mert szerinte ez is kihat a hangzásra. A bevonatnál vékony nitrocellulóz lakkot kedvel és a híd-test közt részen nincs festés.

Természetesen a Fender gyárt Eric Johnson signature gitárt is, melyben hasonló jellemzőket találni.
A kísérletezésben már ezoterikus szinteket ostromol a „polarizált bundokkal”, amit egy időben használt. Nem találtam róla konkrét információt, mit is jelent ez, Eric arról beszél egy interjúban, hogy az Univerzumban mindennek van valamilyen formában polaritása, mely bizonyos dolgokat kiemel, másokat csökkent, megfigyelése szerint a bundnak, a gitárkábelnek is van ilyen irányítottsága, ezért próbálkozott ilyen szabályozottan polarizált bundok használatával - bármit is jelentsen ez. Őszintén szólva nálam ez már az alkímia kategóriája, de ha ő hallja a különbséget - és hallja! - akkor lelke rajta.
A Gibson gitárokban kedvence az ES-335 - a Les Paul sose tudott tartósan szerepet kapni életében, van azonban egy SG-je, amit szeret.
Hangzásának titka alapvetően egy overdrive pedál, néhány másik „hangszínező” effekt a ritmusgitározáshoz és pár jó minőségű vintage csöves erősítő, nem a modern, nagy torzításra optimalizált típusok.
Több pedalboard-ja van, effektjei közt megtalálható volt a Dallas-Arbiter Fuzz Face, Maestro Echoplex, BK Butler Tube Driver overdrive, MXR Digital Delay, T.C. Electronic Stereo Chorus, Dunlop Original CryBaby Wah Pedal, Electro-Harmonix Memory Man Deluxe Delay, Toadworks Barracuda flanger, Ibanez TS808 torzító, Boss DD-2 visszhang.

Erősítőkben egyrészt a tiszta hangzásáról híres Fender Vibrolux Reverb és Deluxe Reverb kombókat használ kísérethez, a szólókhoz 1969 előtti Marshall Plexi 50 vagy 100W-os fejeket Marshall 1960A és B 4x12-es ládákkal, melyekben Celestion Greenback hangszórók laknak. Az előbbieket A/B jelválasztóval kapcsolgatja. Ezen túl előfordul még nála Fulton-Webb és Dumble Amp erősítő, illetve jó ideig használt Mesa-Boogie Mark II kombót.
Húroknak GHS Eric Johnson signature 10-es készletet, pengetőknek - az ujjain kívül - Dunlop Eric Johnson Signature-t használ (ami állítólag megegyezik a Jazz II nylon pengetővel).

Eric maximalizmusa állítólag arra is kiterjed, hogy meghallja, ha tartós vagy sima elem van az effektbe - ilyen és hasonló állításaiért (pl. a polarizált bund) kapta „a gitár Chuck Norrisa” nevet és a legyőzhetetlen harcművészhez hasonlóan számos vicc is született róla:
Eric Johnson kívülről pusztán ránézésre megmondja, ha egy cső rossz az erősítőben. Kikapcsolva.Eric Johnson megszagol egy Stratocaster és megmondja, hogy a festést a reggeli műszakban végezték. Sőt, azt is, hogy előtte a munkás WC-re ment.Eric Johnson nem játszik a gitáron, a húrok remegnek tőle.Eric Johnson az erősítő standby visszajelzőjének fényéből megmondja, milyen szenet égettek az erőműben.Eric Johnson képes 7 hangból álló akkordot játszani 6 húros gitáron.Eric Johnson nem tud visszhangosítókat használni, mivel amit játszik, az megismételhetetlen.Eric Johnson egyszer fogott csak le fals hangot. Akkor is csak azért, hogy megtudja, milyen érzés.Eric Johnson egyszer bedugta a Stratocastere kábelét egy másik Stratocasterbe. Így jött létre az Univerzum.
Források:
Pureguitar
Uberproaudio
Pete Prown;Lisa Sharken. Gear Secrets of the Guitar Legends: How to Sound Like Your Favorite Players
Szerző: Imhof Iván
Aktív Gitár
Bemutatkozás

Kommentek száma - 17

17.
Aktív Gitár
2020.06.20. 10:44:18

És baromi jól játszik azokkal a pentaton skálákkal, lásd pl. a Lonely in the night, vagy a Gem. MInt valami barokk hegedűvirtuóz. Engem nem zavar, ha valaki pentaton skálákat használ, ha jól csinálja. Ellenben ha csak erőltetett túlbonyolításnak használ mindenféle skálákat egy számon belül, az zavar. Van, ahol megvan a szerepe a komplexitásnak (jazz, progresszív rock, stb.), van, ahol az egyszerűségnek. A blues alapvetően rém egyszerű ritmikai és hangsor világ, mégis iszonyat jó zenéket lehet vele csinálni, sokféleképpen.
16.
-
2015.02.19. 12:05:47

A polarizált bundok arra ösztönzik hogy pentaton skálákat játtszon....
15.
-
2013.05.27. 06:51:36

Sziasztok!
Cikk klassz, humoros, meg szakmais is, tetszik.
De azért ha ezt Chuck Norris elolvassa, világvége lesz... :)
14.
Ricsike
2013.05.26. 18:27:03

Nahát.Az elején kicsit elbeszélgettünk egymás mellett,de a végére úgy érzem mindenkivel egyetértek,és minden le lett írva,amit szerettem volna.Kösz!
Kedden ugyanitt.
13.
charger69
2013.05.26. 16:14:06

És persze várom az új cikket Iván !
12.
charger69
2013.05.26. 16:11:54

Amúgy tényleg jók a viccek !
11.
charger69
2013.05.26. 16:09:17

Jó meglátás APeet !

Nem egy gyártót érint ez a dolog , mármint az árak irreális felverése de nem akarok belemenni mert hosszú lenne az esszé :) . És igen az is jó meglátás hogy ezt mi alakítjuk ki a gyártókkal közös együttműködésben :( Mert ügye minden annyit ér mint amennyit hajlandóak vagyunk kiadni érte , és ez a mai világ sajnos úgy tartja , hogy a pénz meg a haszon a legfontosabb érték ezért tartunk itt :( Az meg egyáltalán nem baj hogy kipróbálunk új dolgokat csiszolgatjuk a hangszerünket hiszen ez is a része önmagunk és a bennünk rejlő zene megismerésének , kibontakoztatásának. Éppen erről beszéltem az első kommentemben :) Hosszú és nehéz gyakorlásokkal és lemondásokkal teli út ez de pont ettől szép. Ahogy fejlődsz egyre jobban egy teljes egészet alkotsz a gitároddal - gitárjaiddal . És kitudja lehet hogy egy szép napon feltalálod a fordított polarizácios bundokat is XD
10.
APeet
2013.05.26. 15:09:33

A legjobb hajszolásával kapcsolatban, illetve, hogy ez mennyire megy a játékélmény rovására, már volt itt egy kiváló cikk. Ott elég rendesen ki is veséztük a témát. Ha valaki új dolgokat próbál ki, azzal nincs semmi gond, hiszen a kiváncsiság viszi előre a világot (tudom, tudom... naív gondolat :D ).
Magam is szeretek kisérletezgetni. De amikor már nyilvánvalóan ezoterikus jellegű dolgokat propagálnak (ismétlem, itt most nem Johnson-ra gondolok), az kicsit szúrja a szemem.
Nem is kifejezetten zenészeknél, inkább hangszer és erősítő gyártóknál jellemző ez a fajta magatartás. ˝Újítanak˝ valami filléres dolgot a termékükön, aztán azt világmegváltó új találmánynak állítják be és egy vagyont kérnek érte. Nagyon jó példa erre az Ibanez Tubescreamer szériája. Vannak olyan típusai, amik belül ugyanúgy épülnek fel. Ugyanaz a kapcsolás üzemel bennük. Csak az egyikbe egy picivel jobb minőségű erősítő IC-t raktak. A különbség a gyártási költségekben nem üti meg az 1 dollár/pedál értéket, hangzásban is nüansznyi a különbség, de az egyik mégis többször annyiba kerül, mint a másik. (mondjuk ezt a felhasználók idézték elő azzal, hogy fel hype-olták a ˝jobb˝ típust, az Ibanez csak meglovagolja ezt).
Másik jó példa az ˝orange drop˝ kondenzátor. Sok helyen több dollárért árulják, holott ugyanazt a minőséget megkapják pár centért, ha egy nem ˝kifejezetten gitárba gyártott˝ kondenzátort vennének.
Kondenzátor: 10 cent
Ugyanaz a kondenzátor, csak azt mondjuk: ˝gitárokhoz gyártották, magas hangzásbeli elvárásokkal˝:10 dollár.
És vannak akik azt mondják, hallják a különbséget a ˝narancs törmelék˝ és a századannyiba kerülő másik minőségi konenzátor között. Holott maga a kábel, annak kapacitása, impedanciája sokkal többet beleszól a hangképbe, mint ami különbség előjöhet két hasonló minőségű tónus kondenzátor között. (itt megint előjön a placebó hatás)

A példaképek és azok leutánzásával kapcsolatba engem nem kell meggyőznöd. :D
Nekem is vannak kedvenceim, de ha tehetném sem szeretnék pontosan úgy hangzani, mint ők.
Az nem én lennék, csak egy olcsó utánzat.
Továbbá szerintem is fontos, hogy kritikusan álljunk hozzá még azon emberek véleményéhaz is, akiket tisztelünk, hiszen ők is tévedhetnek.
9.
charger69
2013.05.26. 12:38:36

Sziasztok.

Örülök hogy reagáltatok és hogy gondolatokat cserélhetünk értelmes formában nem pedig a másik pocskondiázásával ez jó , de félreértés ne essék tisztázom a mondanivalóm lényegét.
Arra próbáltam kilyukadni hogy tízmilliárd ember van nagy átlagban hasonló de minden esetben eltérő gondolkodással (hálaégnek) . A gitározás pedig mindig is egy misztikus fogalom volt az is marad és ez így jó. Ugyanis az anyagokat tekintve : fafajta , pickup , hardver , stb. igazából nincs tízmilliárdféle , jó atomi szinten meg ügye a fánál rostszerkezetben vannak persze külömbségek de elveszni nem szabad bennük ugyanis átmehet az egész egy a tökéletest a végtelenségig való hajszolásba , ami elveszi az energiát meg egyúttal a figyelmet is arról hogy gitározz márpedig az a lényege a gitározásnak , hogy gitározz azért ez a neve.:) Hozzáteszem nehéz meghúzni a határt ! Természetesen van az a kategória beli külömbség ahol még számít a minőség külömbség de a profi cucc meg a profi cucc közt szerintem nem . Abban teljesen igazad van APeet hogy őket sokan akarják követni ez természetes nekem is van aki miatt elkezdtem gitározni ugyanis kitől tanuljon az ember ha nem a legjobbtól (persze az mindenkinek a saját ízlése hogy kit tart annak) de , és itt jön a lényeg! Nem azt kellene követ ni hogy az ember ˝példaképe˝ mit csinál , milyen cuccot használ és centire lemásolni azt , persze ez is egy megoldás de az övé nem pedig a tied . Mérlegelni kéne hogy mi az ami neked is fontos és mi az ami tényleg csak az ő maga ˝placebó hatása˝ . Mert ha saját magad akarod felfedezni a zenében nem utánozni kell a példaképed csak tanulni tőle . Persze félreértés ne essék játtszuk a számaikat nyugodtan mert fontos a zenéjük vagy mondanivalójuk a számunkra és jó inspiráció lehet , én is azt teszem kisebb nagyobb sikerrel :) de ne ők akarjunk lenni mert az soha nem fog sikerülni ! Viszont és ez a másik lényeg , hogy ne támadjuk őket vagy mást mert mást gondol a gitározásról mint mi ! Mérlegelni kell neki fontos a ˝polarizált˝ bund nekem nem . :) Ne vesszünk el a részletekben csak gitározzunk :) Minek mindenféle kütyüvel tovább fejleszteni isteni magasságokba a motyót amikor Hendrix bácsinak is elég volt a mezei strat . Tőlem ezerszer okosabb emberek mondják hogy a kézben van a sound hallgassunk rájuk:)
8.
DenPatrik
2013.05.26. 00:20:46

Legközelebb Steve Clark-ról lehetne írni ilyesmiket,kár h, ő már rég meghalt:((
7.
Aktív Gitár
2013.05.26. 00:18:26

Köszönöm a jó fogadtatást, akkor úgy látom érdemes majd folytatni a sorozatot.

Engem is mindig érdekelnek, amit hallok erről vagy arról a zenészről, hogy ragaszkodik bizonyos dolgokhoz, vajon ez tényleg valami babona csak, vagy valóban van alapja?
És nyilván más az, ha Jóskapista a szomszédból mondja azt, hogy nem mindegy, a kábel melyik végét dugom a gitárba és melyiket az erősítőbe, mert ha megfordítom, másképp szól, vagy egy nagy nevű gitáros, mert neki akkor is sokan elhiszik, ha a Jóskapistát meg lehülyézik ugyanezért.
És teljesen mindegy, igaz-e vagy sem ebből a szempontból...

De ettől függetlenül ugye vannak dolgok, melyek teljesen érhetőek, mások inkább a misztikum témájába tartoznak.
6.
Ricsike
2013.05.24. 08:09:47

Charger69!

Persze!Ízlésről vitázni elég nagy fasság,ezért nem is annak szántam.Ez egy vélemény,amit tartok.Egy idő után sajnos legtöbbször a pénzről szól minden,és egy milliomodik stratocastert nem lehet eladni,amin nincs valami egyéni változtatás.Ettől függetlenül tartom azt is,hogy Ők mindig nagyobb művészek lesznek,és többet hallanak a hangszerből,mint én valaha fogok.De ha egy erősítőben kicserélek egy kondit,annak lesz mérhető és hallható eredménye.Ha a gitáromon kicserélem a bundokat polarizáltra,valószínűleg sem mérhető,sem hallható hatása nem lesz,csak maximum,ahogy előttem írták bőőőcsen,placebo hatása.Nem tisztem eldönteni,hogy most Ő épp ezt pénzhajhászás céljából teszi,vagy tényleg ez ad neki egy plusz inspirációt,ez csupán egy magánvélemény.
5.
APeet
2013.05.24. 03:04:43

Charger69!
Ez csak placebó hatás, amiről beszélsz. Vannak dolgok, amik tények, attól függetlenül, hogy figyelembe vesszük őket, vagy sem. Egy művész nem attól lesz az, hogy nem fogadja el a tényeket. Illetve attól, hogy valaki joggal bízik a ˝kimérhető˝ dolgokban, még lehet igazi - szívvel, lélekkel kreáló- művész. Valóban, ha valakinek az kell, hogy higgyen abban hogy például egy ugyanolyan szerkezetű, de másik színű kábel máshogy szól, az csak akkor tud teljes beleéléssel zenélni, ha meghagyják abban, amiben hisz. Mert ha neki a piros kell, akkor a szürkével (bár szóljon az ugyanilyan jól) nem lesz boldog, nem tud örömmel alkotni. Ezzel nincs is semmi baj, amég nem halad meg egy bizonyos határt. Itt most nem konkrétan Johnson-ra gondolok, hanem áltakánosságban írom. Éspedig azért kell erre is figyelni, mert ők valamilyen szinten példaképek. Sok zenész szeretne a kedvencére hasonlítani. És ezek az emberek ezáltal is befolyásolva vannak a példaképeik által. Ha azt látják, hogy XY csak piros kábelen játszik, kelet felé fordulva, szigorúan lámafarokszőr hevederrel ellátott gitáron, akkor sokan ennek túlzott jelentősséget tulajdonítanak.
És így megszületnek azok az általánosan elterjedt, nem alátámasztott (sőt sokszor megcáfolt) tények, amiket mésem vetnek el, mert XY is ezt vallja, ezt csinálja. Értem én, hogy sok előadónak szüksége van ezekre a rigolyákra, ezekre támaszkodik, vagy ez adja meg az imidzsét. De nem ettől lesz valaki igazi művész.
4.
-
2013.05.23. 20:56:17

Szívesen fogadnék ilyet mondjuk Eric Claptonról! Jó cikk! :)
3.
charger69
2013.05.22. 22:34:56

Ricsike ! Reagálnék a kommentedre.
Az én meglátásom az hogy, a zene alapvetően művészet és ebből kifolyólag ˝géppel kimérni˝ nem lehet ,ugyanis mindenkinek más az ízlése pont ettől szép az egész szerintem. Vannak zenészek akik inkább a technikát és a műszerrel mérhető precíz dolgokat ˝tényeket˝ helyeznek előtérbe mondhatnánk hogy inkább agyból zenélnek. Vannak másfajta zenészek akik pedig a spirituálisabb ˝szellemibb˝ dolgokat tartják előtérben, és itt jegyezném meg hogy, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál csak egész egyszerűen más. Eric Johnson nem akar semmit bemagyarázni az emberbe egész egyszerűen ez a művészi hitvallása. Nem át akar verni (nem használtautó kereskedő ugyanis:)) csak neki ettől kerek a történet. Ezek a dolgok elsősorban saját magának szólnak nem neked vagy nekem vagy bárki másnak. pl.: tudtommal a télapót se látta még senki szánnal repülni mégis többezer gyerek várja őt minden évben karácsonykor. Van akinek számít hogy a gitár amit a kezébe vesz milyen formájú vagy színű amellett hogy milyen hangja van vagy ˝polarizált˝ a bund vagy sem. Egy az ember számára ˝tökéletes˝ gitár ugyanis nagyon inspiráló tud lenni és ennek a sok körülménynek az összessége hogy milyen lessz a zene amit az ember játtszik. Elsősorban a zenésznek kell elhinnie a csodát ,hogy átadhassa a zenén keresztül neked.

Iván ! neked meg annyit, hogy jó a párválasztás (Eric Johnson& Angus Young) érdekes ezt a két teljesen eltérő gondolkodás módot és technikát egymás mellett látni jó cikk

üdv .:Henrik
2.
Ricsike
2013.05.21. 20:06:46

Kicsit szkeptikus vagyok Eric Johnsonnal...Persze nem azt kétlem,hogy nagyon jó gitáros,de azt figyeltem meg,hogy azok a gitárosok,akik nem a mainstream szférában melóznak - itt leginkább bluesgitárosok-,úgy próbálják a szinte végletekig kidolgozott játéktechnika mellett egyedivé tenni magukat,hogy ilyesfajta tök felesleges dolgokat ˝magyaráznak˝ az emberbe.Én azt elhiszem,hogy többet hallanak ki egy gitárból,mint egy átlag ember,valszeg ezért olyan kurva jók,mint amik.És azt is elhiszem,hogy egy bizonyos játéktechnika mellett már nem lehet többet adni.Ilyenkor jönnek a - szerintem - hülyébbnél hülyébb dolgok,mint a poláris bund.(Ami szerintem egyébként ilyen megmágnesezett dolog lehet.)Meg,hogy számít a kábel színe.Itt szerintem már csak az a téma,hogy még egyedibbé tegyünk egy márkát.Adott egy strat.Szerintem már mindent megcsináltak rajta,amit lehetett.Mi jön ilyenkor?Valami olyan változtatás,amit szerintem még géppel sem lehet kimérni,de a márka neve -jelen esetben E.J.- azt mondja,hogy számít.Mondd azt,hogy nem...szerinte igen.Kész.Plusz 20 dollcsi mondjuk egy zéró beruházásból.

Viszont ott van a másik kategória,mondjuk egy Petrucci.Akinek a hangzását nem az elektronikai kábelek színe,állítólagos nüansznyi egységekkel változtatja,hanem komoly technikák.Neki elhiszem,hogy a követhetetlen rack motyóját Ő úgy rakta össze,hogy minden különbséget kihall.
Sok mindent kihagytam,mert nem gondoltam át rendesen.De szerintem ez egy kicsit már sznobizmus.:)

Amúgy jó cikk,köszönjük.Folyt. Köv tremélem.:D
1.
Neubauer Péter
2013.05.21. 08:57:30

Eric Johnson egyszer bedugta a Stratocastere kábelét egy másik Stratocasterbe. Így jött létre az Univerzum.
Ez jó! :DD