Érdekességek gitáros legendákról
Az ismert nagy nevek a gitárosok közt mindig egyfajta etalonként szolgálnak. Mind hangzásban, mind játéktechnikában sokan szeretnék őket utánozni, vagy legalábbis megközelítőleg hozni azt a hangzást. A „cover” és „tribute” bandák nagy népszerűséget érhetnek el, ha jól csinálják, ráadásul sokat lehet tanulni az ismert, kultikus zenék elsajátításából.Gondoltam, sokakat érdekelhet, ha összeszedek pár ilyen apró műhelytitkot néhány gitárgururól, lehet, hogy nem mind teljesen naprakész információ, lehet, hogy van olyan rajongójuk, aki többet tud róluk, örömmel veszek minden kiegészítést, korrekciót.Bár mint tudjuk, a hangzás főleg a kézben van, azért jó tudni, milyen technikai háttér áll mögötte. Ráadásnak még igyekeztem megtoldani valami kis vicces, személyes sztorival is a történeteket.
Angus Young
A skót származású ausztrál rocker már évtizedek óta nyomja azt az egyszerű, feszes, sallangmentes, kemény, életvidám rockandrollt, ami a kezdetek óta töretlenül népszerűvé tette az AC/DC-t.
Felszerelése is hasonlóan minimál: Gibson SG-Marshall. Stílusa mélyen gyökerezik a rockandroll hőskorszakának és a blues keményebb művelőinek játékában. Erőteljes, expresszív, kitartott vibrátók, határozott hajlítások, sokszor ún. „micro-tonal”, vagyis negyedhangos nyújtások tarkítják szólójátékát, míg ritmusgitározásában a keményen leütött kvintek, sőt, akkordok jellemzik. Mindezt olyan teljes gőzzel kihajtott mozgással műveli a színpadon jellegzetes iskolás egyenruhájában, hogy nehéz elhinni, miként képes az intenzív mozgás közben így gitározni. Fellépőruhája onnan ered, hogy általában iskolából hazaérve le se vetette az egyenruhát, hanem rögtön nekiállt gitározni, később nővére javasolta, hogy legyen ez rajta a színpadon is. Szintén a nővérének köszönhető az együttes neve, aki egy varrógépen látta ezt az „egyenáram/váltóáram” feliratot és úgy gondolta, találó név lenne a kemény rockzenéhez.
Mint említettem, Angus szinte kizárólag SG-ken játszik, hatvanas évekbeli vintage Gibsonjai vannak, az erősítőrendszere koncerten 4 db Marshall Model 1959 SLP (az eredeti Super Lead Plexi felújított kiadása), melyek mindegyike 2 db 4x12-es ládát hajt meg, valamint a fő erősítője, amit koncerten és stúdióban is használ, egy Marshall JTM45, mely egy 4x12-es ládába csatlakozik.
Angus nem használ semmilyen effektet. A gitár gyakorlatilag direktben csatlakozik a Marshall bemenetére és kizárólag az erősítőn beállított torzítást használja.
Még egy érdekesség, hogy régebben a Schaffer-Vega Diversity Systems (SVDS) vezetéknélküli rendszerét használta, aminek van egy sajátos kompresszor-hangszíndúsító tulajdonsága, ez is hozzátett valamit az ismert AC/DC hangzáshoz. Mostanra ez a cucc már eléggé elavult, jelenleg Samson UR-5 rendszert használ helyette.
A húrjai egyes források szerint Ernie Ball 10-46, mások szerint 9-42. Fender Extra Heavy pengetőkkel éri el azt az ismert harapós hangzást.
A Gibson gyárt SG signature gitárt és hangszedőt is Angus Young nevével.
Apró vicces történet: egy koncerten egy vélhetően seggrészeg „rajongó” hozzávágott egy korsó sört. Angus úgy felbőszült, hogy lerakta a gitárt, szólt a biztonságiaknak, hogy emeljék ki a tömegből és hozzák oda, leült a színpad szélére és a fickónak alaposan megcsavargatta az orrát. Azt hiszem, később az illető még büszke is lehet rá, egyrészt olcsón megúszta, másrészt nem sokan mondhatják el magukról, hogy ilyen gitárosujjak szorították az orrát. :)
Eric Johnson
A texasi gitárguru 1986-ban került be az élvonalba a „Cliffs of Dover”
Ismert tény, hogy egyike a legmaximalistább gitárosoknak, képes volt teljesen újra felvenni egy albumát, mivel nem tetszett a hangzása.
Felszerelése nem is túl bonyolult, bár kétségtelenül jóval több elemű, mint Angus-é.
Eric Johnson főleg amerikai Fender Strat gitárokat használ, fő hangszere az általa „Virgina” névre keresztelt 1954-es Strat volt (már nincs meg), melyben DiMarzio HS-2 www.dimarzio.com single méretű "emeletes" humbucker-ek voltak, ennek az egyik tekercsét azonban leválasztotta és csak single-coil módban használta őket.
A Virginia név (mely címmel egy számot is írt a 2002-es Souvenir című albumán) egyébként a gitár belsejében, az elektronikának helyt adó üregben, az 5-állású kapcsoló mellett volt látható egy beragasztott kis papírcetlin, a minőségellenőr munkás neve volt.
A texasi legenda leginkább ujjpengetést használ, ezért a középső pickup a Straton a szokásosnál kicsit lejjebb van engedve, hogy ne zavarja a pengetésben. A tökéletes hangzás keresésében sokat kísérletezik, különböző Alnico mágneses hangszedőket próbálgattak hangszerészével (II, III, IV és V) és azt találta, hogy a nyaknál a kisebb számú (Alnico-II) jött be jobban, mert az természetes módon erőteljesebb hangzású eleve, míg a hídnál, ahol kevésbé tudja azt a testesebb hangot, amit szeretne, az Alnico-V szól szebben. A hangszínszabályzója csak a nyak és a híd hangszedőkre van rákapcsolva, a középső pickup direktben csatlakozik a kapcsolóra.
Eric további megfigyelései, hogy a tremolón 4 rugót használva jobban szólt a gitárja, mint 5 rugóval, illetve hogy a tremoló tőkéjének furatait olyanra módosította, amilyen a "bullet" végű Fender húrok bevezetése előtt volt az ötvenes évek elején, mert szerinte ez is kihat a hangzásra. A bevonatnál vékony nitrocellulóz lakkot kedvel és a híd-test közt részen nincs festés.
Természetesen a Fender gyárt Eric Johnson signature gitárt is, melyben hasonló jellemzőket találni.
A kísérletezésben már ezoterikus szinteket ostromol a „polarizált bundokkal”, amit egy időben használt. Nem találtam róla konkrét információt, mit is jelent ez, Eric arról beszél egy interjúban, pureguitar.com hogy az Univerzumban mindennek van valamilyen formában polaritása, mely bizonyos dolgokat kiemel, másokat csökkent, megfigyelése szerint a bundnak, a gitárkábelnek is van ilyen irányítottsága, ezért próbálkozott ilyen szabályozottan polarizált bundok használatával - bármit is jelentsen ez. Őszintén szólva nálam ez már az alkímia kategóriája, de ha ő hallja a különbséget - és hallja! - akkor lelke rajta.
A Gibson gitárokban kedvence az ES-335 - a Les Paul sose tudott tartósan szerepet kapni életében, van azonban egy SG-je, amit szeret.
Hangzásának titka alapvetően egy overdrive pedál, néhány másik „hangszínező” effekt a ritmusgitározáshoz és pár jó minőségű vintage csöves erősítő, nem a modern, nagy torzításra optimalizált típusok.
Több pedalboard-ja van, effektjei közt megtalálható volt a Dallas-Arbiter Fuzz Face, Maestro Echoplex, BK Butler Tube Driver overdrive, MXR Digital Delay, T.C. Electronic Stereo Chorus, Dunlop Original CryBaby Wah Pedal, Electro-Harmonix Memory Man Deluxe Delay, Toadworks Barracuda flanger, Ibanez TS808 torzító, Boss DD-2 visszhang.
Erősítőkben egyrészt a tiszta hangzásáról híres Fender Vibrolux Reverb és Deluxe Reverb kombókat használ kísérethez, a szólókhoz 1969 előtti Marshall Plexi 50 vagy 100W-os fejeket Marshall 1960A és B 4x12-es ládákkal, melyekben Celestion Greenback hangszórók laknak. Az előbbieket A/B jelválasztóval kapcsolgatja. Ezen túl előfordul még nála Fulton-Webb és Dumble Amp erősítő, illetve jó ideig használt Mesa-Boogie Mark II kombót.
Húroknak GHS Eric Johnson signature 10-es készletet, pengetőknek - az ujjain kívül - Dunlop Eric Johnson Signature-t használ (ami állítólag megegyezik a Jazz II nylon pengetővel).
Eric maximalizmusa állítólag arra is kiterjed, hogy meghallja, ha tartós vagy sima elem van az effektbe - ilyen és hasonló állításaiért (pl. a polarizált bund) kapta „a gitár Chuck Norrisa” nevet és a legyőzhetetlen harcművészhez hasonlóan számos vicc is született róla:
Eric Johnson kívülről pusztán ránézésre megmondja, ha egy cső rossz az erősítőben. Kikapcsolva.Eric Johnson megszagol egy Stratocaster és megmondja, hogy a festést a reggeli műszakban végezték. Sőt, azt is, hogy előtte a munkás WC-re ment.Eric Johnson nem játszik a gitáron, a húrok remegnek tőle.Eric Johnson az erősítő standby visszajelzőjének fényéből megmondja, milyen szenet égettek az erőműben.Eric Johnson képes 7 hangból álló akkordot játszani 6 húros gitáron.Eric Johnson nem tud visszhangosítókat használni, mivel amit játszik, az megismételhetetlen.Eric Johnson egyszer fogott csak le fals hangot. Akkor is csak azért, hogy megtudja, milyen érzés.Eric Johnson egyszer bedugta a Stratocastere kábelét egy másik Stratocasterbe. Így jött létre az Univerzum.
Források:
Pureguitar pureguitar.com
Uberproaudio www.uberproaudio.com
Pete Prown;Lisa Sharken. Gear Secrets of the Guitar Legends: How to Sound Like Your Favorite Players
Szerző: Imhof Iván
Aktív Gitár aktivgitar.hu
A legszebb szakma
Kommentek 17
◼ Népszerű
Cikk a magazinban 2026.06.16. 16:24
Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Cikk klassz, humoros, meg szakmais is, tetszik.
De azért ha ezt Chuck Norris elolvassa, világvége lesz... :)
Kedden ugyanitt.