Egy gitáros emlékére

Ezzel az írással és a cikkben levő zenékkel egy kiváló magyar gitárosnak, Horváth Imrének szeretnék emléket állítani. Imi az általam ismert egyik legpozitívabb, legkedvesebb ember volt. Mindig segítőkész volt, mindenkihez volt egy biztató szava. A fórumunkon az elmúlt több mint tíz évben rengeteg gitáros mutatta meg a saját ötleteit. Imi mindegyiket meghallgatta és reagált rájuk, mindig a jót emelve ki. Legendássá vált az általa használt "Ez Q...va jó!" kifejezés, pont ezzel az írásmóddal.
Az instrumentális gitár volt élete nagy szenvedélye, és a szenvedélyéhez nagy tehetséget is kapott ajándékba. Csodálatosan játszott, a dallamérzéke volt a fő erőssége, ösztönösen tudta, hogy merre szeretne a dallam kanyarodni, és már játszotta is a legmegfelelőbb hangokat. Saját zenéket írt, amelyeket ő maga hangszerelt. Rengeteg zenei alapot is "felöltöztetett" a saját dallamaival, a YouTube-on mindig kereste a dallamos alapokat, amelyekre játszhatott. Kevés embert ismertem, akiből ennyire természetesen áradt a zene (pedig igazán sok zenésszel találkoztam már itthon és külföldön is).

Jópár éve, a gitárversenyeim idején számos résztvevővel készítettem interjút. Olvasd el Imi válaszait, ebből még jobban megismerheted az életútját - egy kiemelkedően tehetséges és lelkes ember világát, aki több műszakban egy gyárban dolgozott, és a kevés szabadidejében a család mellett a zene jelentette számára az igazi életet.
gitarverseny.wordpress.com

Meggyőződésem, hogy sokkal több nagy tehetségű zenész él köztünk, mint akiket a reflektorfényben látunk. Nem mindenki kapja meg a sorstól az igazi kiugrási lehetőséget. Imivel sokat beszélgettem a fiatalkoráról, amikor a munkahelyén Pink Floydot hallgatott a 70-es években. Már akkor Gilmour volt az egyik kedvence, amikor én még nem is éltem. A 80-as években felfedezte magának Satriani, Vai, Malmsteen világát. Akkoriban nem volt internet, nem volt YouTube, csak füllel lehetett leszedni a kedvenc dallamokat. Valószínűleg Iminek is így alakult ki a zenei hallása, és ezért is szoktam mindenkinek azt javasolni, hogy hallás után, belülről gitározzon, és ne a skáladobozokat és az egyéb vizuális eszközöket használja.

Ez itt Imi első teljes lemeze. Egy átfogó, egyórás instrumentális gitár-album. Nagyon sokat dolgozott rajta, és nagyon büszke volt arra, hogy megszületett a lemez.
"Horváth Imre - Csodálatos Bolygó"

Imi évekkel ezelőtt lett beteg. Végig lelkes és optimista maradt. Amikor már nem dolgozhatott, akkor egész nap otthon írta a zenéket. Ebben az utolsó pár évben lett a legtöbb ideje zenélni. Csak úgy áradt belőle a zene, talán belül érezte, hogy nem sok ideje maradt. Mindjárt mutatok is pár saját zenét tőle, amelyeknél a címválasztás is sokat elárul, hogy min mehetett keresztül.

A kezelései miatt számos kihívásba ütközött, és az összes közül azt bánta leginkább, hogy a bőre sok helyen, köztük az ujjain is kisebesedett, és ezért kevesebbet tud gitározni. De megoldotta ezt is: speciális kesztyűt szerzett, és ebben gitározott tovább. A dallamok meg csak jöttek és jöttek.

Az utolsó napokig zenélt. Április közepén még átküldött nekem egy új zenét, hogy játsszak rá egy szólót. Talán ő is érezte és én is, hogy már nincs sok idő. Az elkészült szólót még meg tudta hallgatni, másnap került utoljára kórházba. A fórumtagokkal készítettünk egy közös videóüzenetet neki, amelyet még (félig már öntudatlanul) megkaphatott.

Az utolsó hetekben készült el baráti segítséggel a honlapjával. Látogass el Imi oldalára, és hallgass meg néhány zenét az emlékére!

horvathimi.hu

Az elmúlt napokban készítettünk egy emlékszólót. Imi egyik saját zenei részletére játszottunk a fórum www.hangmester.hu tagjaival. Amikor meghallgattam és összeillesztettem a beküldött szólókat, az tűnt fel, hogy valahogy mintha Imi dallamait játszaná mindenki. Lehet, hogy ezúttal ő vezette a kezeinket fentről...

Jó zenélést az égi zenekarban, Imi!

Jónás Tamás