Chris Duarte
2012.04.12.
Chris Duarte - az amerikai gitáros-énekes - a texas blues rockosabb változatát játssza. Rövid életrajza: 1963. február 16-án született San Antonio-ban, 1994 ben megjelent Texas sugar/Strat magik c. albumáért megkapta a Best New Talent címet a Guitar Player magazin szavazásán, és a negyedik helyre került Eric Clapton, Buddy Guy és BB King mögött.
Chris Duartét az első időkben egy japán banda, a Bluestone kísérte, ami még a toleráns amerikaiakban is némi megütközést keltett, de a zenész profizmusa és sikere miatt túltették magukat a dolgon. A Bluestone után a japán kvartett amerikai trióvá alakult The Chris Duarte Group néven, és ez így is maradt a mai napig. Tagjai Chris Duarte ének, gitár, Matt Stallard basszusgitár és Chris Burroughs dob. Duarte szólókarrierje mellett vendégként szerepelt Alan Parsons-nál, játszott az Indigenous-sal és a Talking Heads-sel.
Duarte játékéban annyi a finomság, mint a féléves tengeri útról jött matrózban, amikor belöki a kupleráj ajtaját. Nem cifrázza, nem finomítja a hangokat, de megadja a módját. Néha olyan hangokat csal ki gitárjából, mintha még a pengetője is vasból lenne. Repertoárjában ritka az érzelmes dal, annál inkább hajlik a zúzós, reszelős, erősen effektezett hangszerelés és az egyszerűbb dallamok felé - ezeket viszont tökéletesen játssza. Eddig 9 lemeze jelent meg.
Talán kiderült, hogy ez nem az a zene, amivel egy félrelépés után bocsánatot szoktak kérni. Chris Duarte Fender Stratocaster-je úgy szól, mintha két csontváz szeretkezne egy bádogteknőben….csikorog, zörög, de nem lehet nem hallgatni, mert húzza a füleket. Van benne valami őserő, amire születni kell, és ez keveseknek adatik meg. Az éneke sem az a kifejezett csalogány. Egyszerűen ehhez a muzsikához ez kell. És ezt nála jobban kevesen csinálják. Illetve, aki jobban csinálja, az másképpen. Így nem. Nászéjszakára nem ajánlott zene, de kegyetlen jó.
Duarte felszerelése
1963 Fender StratocasterFender American Standard Strat
Xotic XS strat guitars
Getoh Guitar
Epiphone Les Paul
1995 Hamiltone
Gibson ES-175
Washburn Montgomery
Epiphone Emperor
Epiphone Casino
ezeken kívül még:
Fender D’Aquisto
Tacoma acoustics
´63 Fender Musicmaster
´64 Fender Duo-Sonic
Gibson Melodymaker
Erősítők:
Chicago Blues Box Humbolt fej
Chicago Blues Box Bassman
Marshall 4x12 cabinet (a 70-es években gyártott)
Fender Vibro-King
Marshall JCM 900
Randall RM50
Rivera Amps
Effektek:
Xotic BB Plus
Boss CE-5 Chorus pedal
Boss DD-3 delay pedal
BrownTone Hoochie-Mama boost pedal
Sobbat Glow-Vibe GV-1 handmade pedal
Guyatone CB-3 Cool Booster
Peterson Strobe Tuner
Cesar Diaz Texas Ranger pedal
Echoplexes
Húrok:
GHS Boomers gauges .11 .15 .18 .30 .40 .50
Pengető:
Dunlop Tortex .88mm
Szerkesztette: May Gábor
www.blueskocsma.hu
-
2012.04.13. 00:16:33Remélem Őket sem hagyjátok ki: Jimi Hendrix, Stevie Ray Vaughan, B.B. King, Eric Clapton, Jeff Beck, Gary Moore, Mick Taylor (ex-Rolling Stones), Rory Gallagher, Robert Cray, Snowy White, Walter Trouth (ex-John Mayall Bluesbekars), Rick Derringer, Robben Ford, Frank Marino, Pat Travers, Joe Bonamassa:
és az örök kedvencek:
-
2012.04.12. 16:41:43Az első pár ütem után Hendrix ugrott be egyből. Aztán ahogy megszólalt a basszus (hatalmas hangzással) azonnal módosítottam. Érdekes, hogy minden pillanatban ott vibrál vintage fíling, de mégis egyből hallatszik rajta hogy ez bizony nem a 70-es 80-as évek gitárjátéka. Valahogy egyszerre van benne a klasszikus, hagyományos, és a modern gitár hangzás és játék.
golya
2012.04.12. 13:16:27Elhasznált néhány gitárt :-) ) )
Azt lehet tudni, hogy melyiket mikor? Gondolom ezek azért mind megvannak neki, vagy törte is a színpadon?
Jó az írás, meg a videó is. Király ez a fazon :-) ) )