Behringer Tube Ultragain MIC-200 csöves előfok teszt

Kütyük, dobozkák, kisvasút. A gitáros legjobb barátai. Ebbe a kategóriába esik a Behringer Tube Ultragain MIC-200 csöves előfok is. Valaki már érdeklődött róla a fórumban… A neve alapján úgy tűnhet ez egy mikrofon előfok. Nos, ezen a szerepkörön kívül még sok minden másra is nagyon jó.

Külcsín

A szerkezet mérete durván egy CD tok méretű (13,5x13,5cm) Kézbe véve egyből feltűnik a masszív fémház, ami nagyszerűen el is látja a feladatát. A szerkezet belseje még több éves nyúzás közben is teljes biztonságban van. A potméterek műanyagból vannak, műanyag szárral, ez az a pont ahol gyártó költséget csökkentett. Mivel ezek kiálló darabok, elég sérülékenyek. Az előlapon található még a jelszintmérő LED sor, és négy nyomógomb, valamint a cső szellőzője. Működés közben ezen keresztül láthatjuk hogyan izzik. A hátlapon találhatók a be- és kimenetek, XLR, és jack változatban.
Technikaguruknak, -sznoboknak, és megszállottaknak ajánlom figyelmébe

www.behringer.com

Működés

Az Ultragain MIC-200-at a Behringer egy darab 12AX7-es Behringer előfokcsővel szereli. Ez szépen meg is hallatszik, ha bármiféle variálás nélkül bekötjük egy tranzisztoros rendszerbe. A hang sokat lágyul, puhul, és kap egy jól hallható kellemes csöves ízt.

A bal oldali potméterrel a bementi jelszint állítható, a jobb oldalival a kimeneti. A minél csövesebb hangzás eléréséhez érdemes a kimenetet hajtani jobban. Ez főleg gitárral használva nagyon jó. A kisebb poti jobbra középen egy hangszín választó kapcsoló. A Behringer beépített egy modellező áramkört. A feliratok megpróbálnak eligazítani minket arról, milyen szerepkörben kívánjuk használni az egységet. Hat órától indulva ezek a következők. Semleges - modellezés kikapcsolva, gitár, basszusgitár,billentyű, elektromosgitár, ének, cső, multieffekt, majd ének, akusztikus gitár, zongora, basszus, akusztikus gitár, ütős, limiter.
Na szóval hat órától tizenkét óráig nyíltabb,csövesebb jellegű hangszínekből válogathatunk, ezután limiterként funkcionál a szerkezet, nyilván a gerjedés kiküszöbölésére.

A gombok balról jobbra haladva:
20 dB PAD: Jelszintet vág 20dB-lel. Nagyon hasznos, ha hirtelen gerjedünk.
+48V: Fantomtáp (ha tartunk otthon az ólban fantomokat, csak akkor van szükségünk fantom tápra, szóval írjuk egybe ok?) Természetesen erre akkor van szükség, ha profi mikrofonnal dolgozunk, aminek külső tápellátás kell.
Low Cut: Mély frekvenciát vág. Amellett, hogy extra hangszínezési lehetőséget ad, jól jöhet a túl sok mély okozta gerjedés kiszűrésére is.
Phase reverse: Fázis fordító. Ha nagyon elvetemülten stúdiózunk profi mikrofonnal, jól jöhet a gerjedés kiszűrésére. (Erről a funkcióról nincsenek tapasztalataim, mert ennyire nem merültem bele soha a hangmérnökösködésbe.)

GITÁR

A szerkezet nálam a gitársetup oszlopos tagjaként éli mindennapjait. Alapvetően két kiépítésben használom. Multieffekttel, és teljesen analóg módon egy Marshall Guvnor torzító társaságában.

Multi

A Behringer nagyon szépen muzsikál egy Rig Kontrol 2 pedállal, az összes szoftver verzió alatt (2.02-től 5-ig). Annyit érdemes megemlíteni, hogy a mintavételezés 192 kHz, 24 biten, illetve a visszajátszás 96kHz-en történik, szóval nem egy alsó kategóriás darab, ami a digitálisok között önmagában is szépen szól. Ehhez mérten nem vártam túl nagy áttörést a plusz dobozka bekötésétől. Nagyon nem volt igazam! Ég és föld a hangzásbeli különbség csővel, és cső nélkül. A Behringer szépen eltünteti a jellegzetes digitális ízt, ami miatt sok mindenki kritizálja az ilyen típusú effekteket. (Én különben addig sem nagyon hallottam/törődtem vele, csak az egyik „fullcsöves cimborám” hívta fel rá a figyelmem, hogy ezzel már rendben van a hangzásom szerinte is.)

A modellválasztó kapcsolót először értelemszerűen „elektromosgitár” állásra tekertem. Hallhatóan több közép jött, és néha bántóan sok magas. Behringerék úgy gondolták, ezekre van inkább szükség, mert ezek jellegzetes elektromosgitár-frekvenciák. Így a hangszer jobban átvág a mixen. Szó ami szó jobban. Ez a hangszín azonban túlságosan rátelepszik mind a gitár, mind az effekten kikevert hangszínre. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lenne jó, hiszen bizonyos helyzetekben kifejezetten előnyös lehet egy „orrosabb” hangszín. Arról nem beszélve, hogy a Guitar Rigben (de gondolom a normálisabb multikon is) lehet frekvenciákat vágni és emelni, és így szépen összhangba lehet hozni a hangszínt a Behringer által hozzáadott modellel. Minden esetre nem akartam átprogramozni az egész setupot emiatt, szóval pöcköltem egyet a kapcsolón, „multieffekt” állásra.

Az eredmény első hallásra gyökeresen más volt. Rengeteg mély jelent meg, de nem a jó döngős-dübörgős, hanem a tompa-döglött fajtából. És mintha a jelszint is csökkent volna valamelyest. A hang csöves karaktere azért megmaradt, de ilyen hangszín mellett, ismét csak a teljes átprogramozás segíthetett volna. Újabb pöcc a „cső” állásra.
Ez a tuti! A hangszín kiegyensúlyozott, a „meleg” még melegebb a „lágy” még lágyabb. Gitárral a többi modell lehetőség szinte felesleges is. Csak felsőfokon dicsérni tudom, ami ebben az állásban hallatszik. Olyan mintha előfokcsöves erősítőn játszanánk. Volt alkalmam játszani néhányon, és a Behringer is simán tudja, mint amit a beépített előfokok. Megkockáztatom, hogy néhánynál még jobban is szól.

Igaz még csak a teszt közepén tartunk, de máris mondom minden gitárosnak, akinek tranzisztoros cucca van, és vágyik egy kis csöves hangzásra, hogy vegyen egyet. Ha valami miatt aztán mégsem tetszik amit hall, még mindig eladhatja, illetve a dobozka új ára sem egy egetverő összeg, úgyhogy túl sokat nem lehet bukni a próbán. Arra biztatok mindenkit, aki csak egy picit is gondolkodott valaha egy ilyen egység beszerzésén, hogy lépje meg, egy kísérletet megér. És még sok más hasznos dologra is használható, ami alább következik.

Analóg

Bár torzítót is ígértem, először mégis arról szólnék pár szót, hogyan viselkedik a Behringer csak egy gitár társaságában. Keverő vonalkimenetére küldve a jelet, azonnal kiderül mit is tud a gitárunk. (A modellválasztó kapcsoló innentől kezdve végig „cső” állásban marad.) A multinál azt írtam, hogy bizonyos mértékben rátelepszik a hangra. Analóg használatnál ezt egyáltalán nem lehet észre venni. (Lehet, hogy inkább mégis az analóg-digitális-analóg konverzió telepszik rá a hangra?) Egyértelműen a gitár szólal meg, tisztán, áttetszően. Egy jó minőségű gitárral csodás tiszta hangot csiholhatunk ki a szerkezetből. Ha viszont tűzifa, az is azonnal kiütközik. Ezzel az egyszerű kiépítéssel tehát kategóriákkal jobban szólalhatunk meg direktben vonalról. Ugyanez igaz elektroakusztikus gitárra, sőt basszusgitárra is! A basszusgitárosunk eldobta a multiját, és csak a Behringert használja vonalból.
Hasonló a helyzet, ha gitárerősítőre küldjük a jelet. Itt természetesen beleszól a hangszínbe az erősítő karaktere is, ez azonban kalkulálható, hiszen (remélhetőleg) mindenki ismeri az erősítőjét. A tiszta csatornára csatlakozva erről azonnal meggyőződhetünk, sokkal „gitárosabb” lesz a hangszín, mintha vonalba küldjük. (Pedig az sem rossz.) Egy jól variálható, csövességgel átitatott hangzásunk van, amit nagyon rugalmasan alakíthatunk az erősítő EQ-ja segítségével. A „tranzisztorossághoz” szokott fülnek egyenesen balzsam. Kapjuk elő a torzítónkat. Jelen esetben egy Marshall Guvnort. Erről annyit érdemes tudni, hogy kellemes overdrive jellegű hangja van, és a gaint teljesen kitekerve is „csak” a ’70es évekre jellemző hard rock hangzásig jut el. Ez a konkrét modell nagyon jól reagál a cső jelenlétére. Felerősödik a csöves overdrive-ra jellemző krémesség, de a mélyek közben megmaradnak, nem vékony zzzsss lesz belőle, hanem normálisan megformált torzított hang. Nyilván ezen a ponton ez eléggé gitár és hangszedő függő is, na meg ott az erősítő, amiben az egész „végződik”. (Esetemben ez egy Fender Frontman 212, ami­ -főleg tisztán- kap egy nagy lórugást a Behringertől az igazi Fenderes hangzás irányába.)
Nyilván rengeteg fajta kombináció létezik, de nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a Tube Ultragain jó választás minden tranzisztoros rendszerhez (erősítőhöz, pedálhoz, gitárhoz.) Arról nem beszélve, hogy konkrétan az FM 212 torzított csatornájával csodát művel, és ha még a Marshallt is mellé kötöm, akkor meg metál felé hajló torzítást is ki lehet tekerni a rendszerből. (Pl. a Super Colossalhoz kb. még passzol is.)

EGYÉB FELHASZNÁLÁS

Jelenleg kettő darab ilyen előfok van a birtokunkban zenekari szinten. Az egyiket 2006.-ban vettük használtan, kevés üzemórával, egy kis stúdióból, és idén nyáron égett el benne a cső. A másik kb. egy éves. Így el tudom mondani, hogy az idő előre haladtával a szerkezet hangja kissé változik. Ez természetes velejárója a technológiának, a cső öregedéséből adódik. Nem a zsír új cső szól a legszebben. Tökéletesen megfigyelhető jelenség volt, főleg miután meg volt a kettes számú, vadiúj darab.

Az egyes számút citera kihangosítására használtuk. (Folk-rockot igyekeztünk játszani.) Egy olcsó (kb. 2000Ft) csiptetős mikrofon vette a jelet az akusztikus hangszer belsejében, ez futott át a Behringren, és ment a keverő vonalbementére. Sok mindennel kísérleteztünk, mire ezt a kiépítést megfelelőnek találtuk. Az Ultragainen külön állítható a bemeneti és a kimenet jelszint. Ez nagy szabadságot adott a minél nagyobb hangerő gerjedésmentes eléréséhez. Évekig használtuk ezt a setupot a citera kihangosítására, és megállta a helyét 2x65W-tól 2x2000W-ig. Bátran tudom tehát ajánlani mindenkinek, aki bármilyen akusztikus hangszert szeretne kihangosítani mikrofon használatával. Aránylag korrekt hangminőség érhető el nagy hangerőn, és olcsón. A gerjedés pedig, ami az akusztikus hangszerek mikrofonozásának nagy ellensége, könnyen kontrollálható. (Olcsó, általános célú mikrofonokról beszélünk max. 25000 forintig.) Ének mikrofonon keresztül ugyanígy használtuk furulya, kaval, doromb(!) kihangosítására is. Az eredmény koncertképes volt. Nyilván ezek extrém felhasználások, szerintem a tervezőknek eszébe nem jutott, hogy néhány agyament zenész mit fog vele kísérletezni. A fent vázolt szerepkörben a cső jelenléte különben teljesen mellékes. (Ki tudja, hogy szól egy akusztikus hangszer tranzisztorosan vagy csövesen kierősítve?) Nyilván nem ez az akusztikus hangszerek elsődleges felhasználási köre, hogy elektromosat csináljunk belőlük.

CSŐ CSERE

Ahogy fentebb említettem, a régebbi egységben a cső hasznos élettartama végére ért. Végre meghallhattam milyen az a bizonyos „rattle” ami ezt jelzi. Rendeltem hozzá egy Electro Harmonix (Made in Russia) 12AX7-est. Kb. 4500Ft-ba került postával együtt. A cső élettartama kb. 5-6 évre adódott, így a karbantartási költség elhanyagolhatónak mondható.
Maga a művelet egyszerű, köszönhetően az átgondolt tervezésnek. A burkolat eltávolítása után elébünk tűnik a panel rajta a fekvő helyzetben lévő cső. Az érzékeny üveg véget egy korrekt műanyag távtartó védi a fizikai behatásoktól. Ezt eltávolítva a szerkezet egy mozdulattal kihúzható az aljzatból, az új darab pedig behelyezhető. Elrontani sem lehet, mert a lábak úgy vannak kiosztva, hogy csak egyetlen, helyes, módon lehet a csövet beilleszteni. A műanyag burkolat visszatétele után néhány csavar, és a burkolat is a helyére kerül. Jobb, mint új korában. És tényleg! Az Electro Harmonix cső egészen másképpen szól, mint a gyári Behringer. Új korában szebb a hangja, mint a már bejáratott eredetinek. Sokkal élettel telibb, textúrásabb hangzást produkál ugyanazzal a rendszerrel amivel még a régi csövet teszteltem. Eddig is teljesen meg voltam elégedve és nagyon szerettem a dobozkát, de innentől kezdve fanatikusa lettem!

ÉRTÉKELÉS

Neked kell egy ilyen, és kész! Ha az eddigiekből ez még nem lenne egyértelmű. Használtan is érdemes érte szinte bármennyit adni, nyilván a bolti ár alatt, ami 13 000 Ft körül mozog, hiszen egy jól megválasztott új csővel simán lekörözi a futószalagról lekerült új példányokat is. A nyáron azon problémáztam, hogy gitárt, vagy csöves erősítőt vegyek-e? Kiszemeltem a Bugera V22-est. Aztán a kolléga kihagyhatatlan ajánlata miatt megvettem a Cort Z44-et, így „oda lett” a pénz. Minél többet játszok vele a Fenderen, a jelútban a Behringerrel, egyre kevésbe akarom azt a Bugerát.

A Behringer Tube Ultragain MIC-200 csöves előfok egy profin kivitelezett szerkezet, ami nagyon rugalmasan használható szinte bármilyen zenekari helyzetben, szinte bármilyen hangszerrel. Meg persze énekkel, hiszen elsősorban erre van kitalálva. Masszív felépítésének köszönhetően igénytelen, normál odafigyeléssel egészben tartható. Teljesen karbantartásmentes, kivéve mikor nagy ritkán csövet kell cserélni. Stúdió körülmények között is megállja a helyét, egyszerű könnyen kezelhető mikrofon előfok, bár ez a teszt erről szól a legkevésbé. Kimondottan alacsony ára megengedhető eszközzé teszi, és abszolút helye van minden zenekar eszköztárában, stílustól függetlenül.

Szerző: Molnár István Tamás
Képek: www.behringer.com