Az elakadás 3 fő oka gitárosként

Pontosan így van, a tanáron múlik szinte minden. Ha jó szándékkal is, de rossz megközelítést tanít valaki, akkor évtizedekre visszavetheti a gitárost, mert be lesz zárva az elavult rendszerekbe. Persze az életben semmi sem fehér vagy fekete, tehát mindenki tanít hasznosat is, de a zeneelméletet tényleg úgy tanították a legtöbb esetben, hogy a tanuló gitáros utána semmit sem tudott profitálni ebből. (És ezt nagyon sok gitárossal való beszélgetésből szűrtem le, tehát a jelenség nem egyedi, hanem általános.)

Igen, a videóban a gitáros kolléga jól mutatja a mixolídot.

Tetszett nagyon a leírásod, jó volt olvasni az ismerős neveket, akiket én már csak utólag ismerek névről. Különleges világ lehetett akkoriban!

Ez a mixolid?

Eszembe jutott, hogy a beatkorszak hajnalán, a zeneiskolai vizsgakoncerten Fibich Poem című rangosnak tartott darabját kellett előadnom 13 évesen, fehér ingben, sötétkék rövidnadrágban, fehér térdharisnyában, és fekete lakcipőben, Balogh féle nyolc húros A szeptimre hangolt hawaii gitáron. És ki más lehetett a kísérő gitáros, mint Csepei Tibor. Ennél magasabb szintű művészi produkcióra csak később, a József Attila gimnáziumban kényszerültem, amikor Leoncavalló Mattinata című dalművét csikartam ki a hawaii gitár húrjaiból Sass Elemér tanár úr (Sass Szilvia édesapja) zongorakíséretével, fergeteges sikert aratva. Itt persze már hosszúnadrágot viseltem, de az is sötétkék volt, és a zokni fekete, meg a cipő is…
A szocialisztícseszkaja tancevalnaja muzika idejében oktatták még nekem a ˝Mindenkinek van egy Ágya˝ című dalt is, amit Bim-Bam Teri énekelt, a Stúdió 11 zenekarral, talán éppen Bágya(dt) Bandi hangszelelésében.
Én szerettem Balogh Gézát, aki hawaii gitárt és gitárt tanított nekem, és Csepei is kellemes ember volt, de inkább a Pávánál (Kovács Andornál) tanultam volna…
Szóval akkoriban volt egy ilyen világ, ami jót akart, de mégis sok rosszat eredményezett. A különböző korszakok ruhaviseleteit el lehet hagyni, de sokszor szembetalálom magam azokkal a sajnos belém rögződött rossz játéktechnikai elemekkel, amiket nekik köszönhetek.
Mindazzal egyetértve, amit felvázoltál, még egy fontos tényezőt hangsúlyoznék. A tanár szerepét. Egyébként az interneten keresztüli tanulás szerintem egyfajta új autodidaktizmus, ami könnyen tévutakra viheti a tanulót. A tanulási folyamatban a tanár felügyelete mindenképpen szükséges, mert a hibákat a keletkezésük pillanatában kell korrigálni. Nehéz munka a zenetanítás is, ehhez is adottságok kellenek. Nem mindenki alkalmas a tanításra.

Egyetértek, és pontosan ezért a fő kedvenceim továbbra is David Gilmour, Andy Timmons, Gary Moore, Mark Knopfler és számos további gitáros ebből az 1-2 generációból. Malmsteen is ide tartozik, a régi lemezei korszakalkotóak. Persze van sok izgalmas fiatal gitáros is (Plini, David Maxim Micic, Jakub Zytecki, Nick Johnston).
A tehetségről pedig azt gondolom (számos könyvet is olvastam erről, nagyon érdekel a téma), hogy a világ legjobb gitárosainak mind zseniális és kiemelkedő tehetsége volt, ezzel tényleg csak születni lehet, nem pótolható semmivel.

Viszont mindenki más számára is abszolút elérhető egy magas szintű, szabad, kreatív és egyéni gitározás, beleértve akár kiemelkedően jó saját dalok megírását is. Ehhez nem kell Hendrix vagy Gilmour zseniális tehetségével születni, hanem elegendő 3 dolog:

1) Átlag feletti zenei adottságok. Ez mindenkinél megvan, aki gitározni kezdett és utána kitartott a hangszer mellett az évek során - pont a belső zenei adottságok vonzottak minket a zenélés felé, amikor elkezdtük.

2) Kitartás, szorgalom, nyitottság a tanulásra, és a saját magunkba vetett bizalom, hogy képesek vagyunk egyre magasabbra jutni.

3) Zeneelmélet és leolvasás. Ez az a kettős pillér, ami a zenélést megtartja. Enélkül csak megtanult lickeket, skáladobozokat ismételgetünk évtizedekig. A zeneelméletet teljesen újra kell építeni, mert a régi tananyagok látszólag átfogó jellegű és kiváló művek, de nem alkalmasak a zene megértésére. Gitárosok százaival beszéltem az évek során, akik az elméletet vissza tudják mondani szavakkal, de a játékukban nem tudják alkalmazni, mert semmi gyakorlati útmutatást nem kaptak a régi anyagoktól. Könnyű azt bemagolni, hogy ˝a sorrend tehát: ión, dór, fríg, líd, mixolíd, eol, lokriszi˝, de az önkifejezés elősegítésére, a zenei hangulatok megértésére és használatára ezek a tananyagok alkalmatlanok.

Milyen hangulatok jönnek elő a mixolídból? Ha nem tud egy gitáros azonnal 2-3-4 teljesen eltérő és teljesen egyedi zenei világot demonstrálni a mixolíd skálával, akkor a régi tananyagok őt is félrevezették. A mixolídnak ugyanis rengeteg színe és hangulata van, még távol-keleti zenei világot is előhozhatsz belőle. Ha ezek helyett a régi tananyagok egy bemagolt mixolíd ujjrendet és skáladobozt adtak csak a gitáros kezébe, akkor ezek a tananyagok teljesen alkalmatlanok a zene örömének átadására.

Kedves Tamás!
Köszönöm a válaszod. Valóban, csak akkor válik valaki valódi zenésszé, ha eljut az önkifejezés olyan fokára, amitől kezdve egy rendszerbe foglalt felszabadultsággal rendelkezik. Ehhez az elméleti letisztultság mellett persze egyéni adottságok, elsősorban tehetség (genetika) is kell. Sok mai gitáros takarmánydarálót csinál a zenélésből, azaz hiába a virtuozitás, a harminckettedek pattogása, - netovább a hatvannegyedek géppuska zápora, - valami hiányzik a produkcióból. És ez nem más, mint a gondolat, a mondanivaló, az érzések, és az egyéniség, azaz a muzsikálás! Megdöbbenve hallgatom a Bach feldolgozásokat játszó fiatal ˝mestereket˝, akik, szenvtelen ˝virgázásukkal˝ kápráztatják el hallgatóságukat, azt a látszatot keltve, mintha ez az interpretáció lenne az eredeti...

@ADAK: Megnéztem, és csupa jót mond, mindegyik teljesen igaz. Szerintem a 7 tanácsból ez a legfontosabb 4, és mindegyikhez írok egy-egy rövid leírást a saját tapasztalatomból:

Record Yourself (nagyon fontos, így lesz precíz és tiszta a játék hosszú távon)

Practice Intentionally (kellenek rövid távú konkrét célok, és egy rendszer, ami a nagy távlati cél felé visz)

Develop a Great Repertoire (az ihlet és kreativitás nem egy eleve elrendelt adottság, hanem a másoktól megtanult sok száz ritmus, dallam, technika, hangulat által fejlődik folyamatosan)

Work Hard on Your Timing (a ritmus a zene legeslegfontosabb tényezője, belül folyamatosan mennie kell egy ösztönös számolásnak, ez alkotja a keretet - ez eleinte tudatos gyakorlás, később már észre sem veszed, de innentől lesz természetes és változatos a ritmusok használata a játékodban)


Ha a gitáros kolléga 7 tanácsa közül valamelyikről van még kérdésed, akkor írj nyugodtan:)

Kedves Tamás!
Rátaláltam erre a fantasztikusan tehetsége gitárosra. Mennyiben értesz egyet a mellékelt linkben felsorolt tanácsaival?

@Csiki Attila: Igen, a gitártechnika oktatása is megér egy misét. Ennek állatorvosi lova a sorrendben játszott 4 hang per húr kromatikus gyakorlatok, azaz pl. 5-6-7-8 minden húron 4 ujjal. Ez amellett, hogy minden zeneiséget nélkülöz, pont a váltott pengetés három sarkalatos pontját nem gyakoroltatja:

1) szünetjel alatti mozgás fenntartása

2) húrkihagyás

3) húr felett átvitt pengetés, amikor egyik irányba pengetnénk ösztönösen húrváltáskor, de a váltott pengetés pont a másik iránynál tart.

Ehhez képest mindenkinek mindig azt javasolják, hogy gyakorolja a váltott pengetést az 5-6-7-8------5-6-7-8------5-6-7-8------5-6-7-8------5-6-7-8------5-6-7-8 alakzattal...

Nagy jól, tömören megfogalmazva a baj maga! Ezt még lehet fokozni amikor feleslegesen technikai cuccokkal megtömik a tanulót, (tudjon mit mutogatni ha már fizet érte) miközben alapvető dolgok sem stimmelnek nála.
Így keletkezik az üres fejű gitár hős. Butáknak, csajoknak bejön.