Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
A zombi-gitáros
2013.05.14.
Nemrég egy helyi fesztiválon töltöttem hosszabb időt, mint árus, párom kézműves ékszereit kínáltam a gyéren szállingózó közönségnek (benne gitárosoknak való pengető-medált is).
A fesztiválprogramok félórás-órás szüneteiben “gépzenét” nyomattak a színpadon.
Az egyik ilyen blokkban instrumentális gitárzene menet, viszonylag visszafogott alapokon technikás, nagyívű szólózások torzítós gitárral, volt abban rengeteg nyújtás, előnyújtás, futkározós futamok meg egyéb virgázások, “csípett” hangok, stb. Az első ilyen szám nem volt ismerős, de élveztem, mert precízen, szépen játszott, kellemes dallamokat, jó frazírozással.
A második szám szintén nem volt ismerős, a tempója kicsit már lassabb volt, lírai, itt is kiválóan játszott, kezdett kialakulni bennem, hogy “mintha már hallottam volna”, de hát végül is miért ne, nyilván ebből is látszik, hogy van következetes stílusa.
A harmadik instrumentális számra már ráismertem, mert a Titanic agyonjátszott és - mi tagadás, sokak szerint übernyálasan romantikus - főzenéje, a Celine Dion féle “My heart will go on” volt. Na, itt már kezdtem húzni a számat.
Nem is annyira a romantikusság miatt. Mark Knopfler is játszik romantikus és lírai számokat, de valahogy azok nem csöpögnek... :)
A gond az volt, hogy addigra már minden tökegyformának tűnt.
Ugyanaz a nagyon diszkrét akusztikus gitár + alig észrevehető billentyű itt-ott + lagymatag, de néha idegesítően cifrázó dob + patikamérlegen adagolt basszus volt a kíséret az összes zenében, a gitár ugyanazon a jól beállított, de már a harmadik számban kissé unalmas hangszínen szólt, rendesen bevisszhangosítva és ugyanazzal az addigra már modorosnak érződő frazírozással játszott.
Egyértelműen be lehetett azonosítani a stílusjegyeit, de végig “deja vu” érzéssel és ebben a stílusban végzett gyakorlatilag zenei maszturbálást, teljesen ugyanazok a dallammenetek, eleinte persze eljátszotta a témát - de azt is elég patetikusan -, aztán belekezdett a szólózgatásba, ami így harmadikra már meglehetősen érdektelenné vált.
A negyedik szám azt hiszem a szintén hasonlóan agyonjátszott és ezért a már-már a betiltandók listájára kívánkozó “Everything I do I do it for you” volt. Elgondolkodtam rajta, milyen vékony jég is ezeket az ismert slágereket gitárra feldolgozni. Az énekszólam, ami jól szólhat a karakteres, ismert előadók tényleg odaillő hangján, borzasztó furán és gyakran nevetségesen hangzik egy torzítós gitárral előadva, főleg, ha az előadó - bár kétségtelenül nagyon képzett gitáros benyomását keltette - teljesen híján van az ihletnek és az eredetiségnek, tudása csupán arra terjed ki, hogy leutánozzon valakit-valamit, de képtelen hozzáadni a saját zeneiségéből.
Az ötödik szám talán a “Killing me softly” volt, amit szerintem szintén erősen kéredzkedik a tiltólistára. :)
Itt már kezdtem türelmemet veszteni, mert még mindig nem változott semmi, se a gitárhang, se a hangszerelés, se a stílus és ez már így elérte az “idegesítő” kategória ingerküszöbét.
Akkor ugrott be a felismerés: ő lehetne a gitár Richard Claydermann-ja, aki elegáns, fényes ruhában, csillogó fények közt, jól begyakorlott mozgással és belőtt műáhítattal adja elő alighanem egy sima MIDI-szinti kísérettel a nagy világslágereket.
A következő dalnál erősödő vágyat éreztem, hogy odarohanjak és kitépjem a kábelt - de legalább is megkérjem a technikust, hogy ugyan, némítsa már el ezt az izét, mert lassan, de biztosan felőrli az elmém.
Ez az a zenei műfaj, amit liftekben, szállodák halljában, orvosi várókban szokás játszani, ahol viszonylag hamar túllesz rajta az ember, az ismerős dallam megnyugtatja, a visszafogott, unalmasan kilúgozott stílus pedig garancia arra, hogy minden korosztály és réteg el tudja viselni, még ha nem is rajong adott esetben a hangszerért. De azért időnként ott is szoktak variálni...
És ez az a műfaj is, ahol semmit nem ér a kicsiszolt technikai tudás, a begyakorolt futamok, a mérnöki pontossággal helyén lévő hangok, a sokféle apró, tökéletesen kivitelezett trükköcske - hiszen nincs mögötte lélek, szenvedély, nincs mögötte az ember, a nagybetűs Zenész. Ez tisztes, sorozatgyártott, iparilag előállított slágergitározás, a legrosszabb értelemben véve: megölte a zenét és zombit csinált belőle.
Az egyik ilyen blokkban instrumentális gitárzene menet, viszonylag visszafogott alapokon technikás, nagyívű szólózások torzítós gitárral, volt abban rengeteg nyújtás, előnyújtás, futkározós futamok meg egyéb virgázások, “csípett” hangok, stb. Az első ilyen szám nem volt ismerős, de élveztem, mert precízen, szépen játszott, kellemes dallamokat, jó frazírozással.
A második szám szintén nem volt ismerős, a tempója kicsit már lassabb volt, lírai, itt is kiválóan játszott, kezdett kialakulni bennem, hogy “mintha már hallottam volna”, de hát végül is miért ne, nyilván ebből is látszik, hogy van következetes stílusa.
A harmadik instrumentális számra már ráismertem, mert a Titanic agyonjátszott és - mi tagadás, sokak szerint übernyálasan romantikus - főzenéje, a Celine Dion féle “My heart will go on” volt. Na, itt már kezdtem húzni a számat.Nem is annyira a romantikusság miatt. Mark Knopfler is játszik romantikus és lírai számokat, de valahogy azok nem csöpögnek... :)
A gond az volt, hogy addigra már minden tökegyformának tűnt.
Ugyanaz a nagyon diszkrét akusztikus gitár + alig észrevehető billentyű itt-ott + lagymatag, de néha idegesítően cifrázó dob + patikamérlegen adagolt basszus volt a kíséret az összes zenében, a gitár ugyanazon a jól beállított, de már a harmadik számban kissé unalmas hangszínen szólt, rendesen bevisszhangosítva és ugyanazzal az addigra már modorosnak érződő frazírozással játszott.
Egyértelműen be lehetett azonosítani a stílusjegyeit, de végig “deja vu” érzéssel és ebben a stílusban végzett gyakorlatilag zenei maszturbálást, teljesen ugyanazok a dallammenetek, eleinte persze eljátszotta a témát - de azt is elég patetikusan -, aztán belekezdett a szólózgatásba, ami így harmadikra már meglehetősen érdektelenné vált.
A negyedik szám azt hiszem a szintén hasonlóan agyonjátszott és ezért a már-már a betiltandók listájára kívánkozó “Everything I do I do it for you” volt. Elgondolkodtam rajta, milyen vékony jég is ezeket az ismert slágereket gitárra feldolgozni. Az énekszólam, ami jól szólhat a karakteres, ismert előadók tényleg odaillő hangján, borzasztó furán és gyakran nevetségesen hangzik egy torzítós gitárral előadva, főleg, ha az előadó - bár kétségtelenül nagyon képzett gitáros benyomását keltette - teljesen híján van az ihletnek és az eredetiségnek, tudása csupán arra terjed ki, hogy leutánozzon valakit-valamit, de képtelen hozzáadni a saját zeneiségéből.Az ötödik szám talán a “Killing me softly” volt, amit szerintem szintén erősen kéredzkedik a tiltólistára. :)
Itt már kezdtem türelmemet veszteni, mert még mindig nem változott semmi, se a gitárhang, se a hangszerelés, se a stílus és ez már így elérte az “idegesítő” kategória ingerküszöbét.
Akkor ugrott be a felismerés: ő lehetne a gitár Richard Claydermann-ja, aki elegáns, fényes ruhában, csillogó fények közt, jól begyakorlott mozgással és belőtt műáhítattal adja elő alighanem egy sima MIDI-szinti kísérettel a nagy világslágereket.A következő dalnál erősödő vágyat éreztem, hogy odarohanjak és kitépjem a kábelt - de legalább is megkérjem a technikust, hogy ugyan, némítsa már el ezt az izét, mert lassan, de biztosan felőrli az elmém.
Ez az a zenei műfaj, amit liftekben, szállodák halljában, orvosi várókban szokás játszani, ahol viszonylag hamar túllesz rajta az ember, az ismerős dallam megnyugtatja, a visszafogott, unalmasan kilúgozott stílus pedig garancia arra, hogy minden korosztály és réteg el tudja viselni, még ha nem is rajong adott esetben a hangszerért. De azért időnként ott is szoktak variálni...
És ez az a műfaj is, ahol semmit nem ér a kicsiszolt technikai tudás, a begyakorolt futamok, a mérnöki pontossággal helyén lévő hangok, a sokféle apró, tökéletesen kivitelezett trükköcske - hiszen nincs mögötte lélek, szenvedély, nincs mögötte az ember, a nagybetűs Zenész. Ez tisztes, sorozatgyártott, iparilag előállított slágergitározás, a legrosszabb értelemben véve: megölte a zenét és zombit csinált belőle.
Ti ne tegyétek ezt, ígérjétek meg!
És most jön a svédcsavar: gondolom, kíváncsi lett mindenki, vajon kiről írtam a fentieket. Bevallom, én se tudtam, mikor megírtam, de nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, rágugliztam és meglett. Leesett az állam. Akit itt ilyen csúnyán a földbe döngöltem verbálisan, olyan ismert név, akihez én, mint gitáros messze nem érek föl és soha nem is fogok: Neal Schon a zenész és a “Voice” nevű albumáról van szó. Hallgassatok csak bele...
Őt az Abraxas Pool időszakából kifejezetten kedveltem, a Journey-vel is lerakott valamit az asztalra már és most értetlenül állok előtte, hogy tudott ugyanez a gitáros játéka belőlem ennyire ellentétes érzést kiváltani. Mindegy, nem szívom vissza, bár kicsit kényelmetlenül érzem magam... vajon ha tudom már előtte, ki játszik, akkor is ezt gondoltam és írtam volna? Nyilván nem, a bennünk kialakult kép befolyásolja az megítélést, ezért névtelenek a normális pályázatok általában.
Kár érte. Ilyen tudással és technikával akár jó zenét is csinálhatott volna.
Szerző: Imhof Iván
Aktív Gitár
Bemutatkozás
Aktív Gitár
2013.05.19. 18:58:25Szívemből beszélsz! :)
pullpoti
2013.05.19. 18:18:15Szarban akkor leszünk, ha Mark Knopfler ad ki egy hasonló albumot és a borítón parókával jelenik meg.
Egyébként egy-két gitáros életrajzát olvasva azt már tudom, hogy a lemezkiadók gyakran (sajnos túl gyakran) mondják meg a művészeknek, hogy milyen legyen a következő album (értsd: mire van igény a piacon). Aztán, hogy ki mennyire adja be a derekát, az már más kérdés.
Tom Szájer
2013.05.16. 14:20:19Herr Ez az album ,bármennyire is KEDVELEM az előadót, unalmas. Hogy technikás azt nem vonom kétségbe. De ugyanolyan mint a Világslágerek Pánsípon. Egy strandon simám elzengedezhet,de önerőből nem tudom végighallgatni. Én nem tudom elképzelni ,hogy ezt Neal Schon akarta elkészíteni.
Aktív Gitár
2013.05.16. 11:33:48Herr,
Mi dönti el, hogy egy album szar-e vagy nem? A te vagy az én véleményem, vagy valaki másé?
Véleményt mondtam el, ami szükségszerűen szubjektív, annak kapcsán pedig azt, hogy az ilyesfajta lemezeknek vajon miért kell megszületniük, mikor ennél sokkal jobbat is csinált és csinálhatna.
Egy magazin rovatának szerkesztése nem kívánságműsor alapvetően, olyat úgyse lehet mindig írni, ami mindenkinek érdekes és mindenkinek tetszeni fog. Minél inkább személyes jellegű a cikk, annál inkább lehet fanyalogni rajta. Ez most épp ilyen volt, az eddigiek nem. De lesz még, akkor is, ha neked nem tetszik. :)
herr
2013.05.16. 10:40:39Szerintem az a baj, hogy összekeveritek a ˝nekem nem tetszik˝, meg a ˝szar album˝ dolgot. Nem az albumról írtok kritikát, hanem a saját ízléseteket prezentáljátok, s ha vita kezd kialakulni egy témáról, akkor egyből a sértett ego válaszol. Hol számít, hogy ki mennyi cikket írt? Lehetne még folytatni, de nem fogom :) Csubakka
Tom Szájer
2013.05.15. 15:24:02Nekem még a borítóról is az jön le ,hogy Neal Schon valahol máshol akarna inkább lenni....
Tom Szájer
2013.05.15. 15:17:53Én úgy gondolom a zene Érzelmek Kiváltása Hangok Segítségével. Újból felhozom a La Bamba című zeneszámot Mattias IA Eklund előadásában. Utána még órákig vigyorogtam ,ha eszembe jutott, annyi humort csempészett bele. Lehet ezer hanggal meg mindenféle játéktechnikával telerakni egy produkciót ,ha lélek nélkül szól akkor az csak zaj. Amúgy kellenek ilyen témájú cikkek is, ugyanis ez a végeredménye annak amit évekig tanulunk és építünk. Az ember hajlamos a rosszat megjegyezni ,mert a számtalan JÓ közül ez az ami elüt. A ˝világslágerek˝ feldolgozása egy zeneszám erejéig egy saját albumon még jó is lehet ,rengeteg példa van rá , de csak ebből építkezni nem mindig célravezető. És csak az marad meg ,hogy ˝Na megint egy feldolgozás˝.
Aktív Gitár
2013.05.15. 14:55:42Herr, Soma: Természetesen mindenkinek megvan a joga ellenvéleményt mondani vagy a cikk megjelenésének jogosultságát megkérdőjelezni.
Ez a 12. cikkem és eddig még úgy tűnt, nem volt panasz arra, hogy mit és hogyan írtam. Szerintem nem rossz arány. :)
A cikk elején leírtam, hogy nagyon technikás és képzett gitárosról van szó, ez hallatszott a játékon. De ha csak technikát akarok hallgatni, akkor bármelyik jobb gitároktató DVD-n találok érdekességeket...
Stevevrs-nek például átjött, mit akartam mondani vele... :)
stevevrs
2013.05.15. 14:44:37Nekem tetszett a cikk, köszönöm. Az utóbbi időben sokat fejlődött, ˝színesedett˝ a GitárShop.HU oldal. Szerintem szükség van ilyen témájú és hangvételű írásokra is. Szórakoztató stílusban kaptunk egy jó lemezkritikát. Látom kevesen értették meg az üzenetét. Ha a gitárzenében nincs ihlet, eredetiség és a gitáros egyéniségére jellemző zeneiség: vagyis a zene élettelen, akkor értéktelen alkotásról, zenei giccsről beszélünk. Ezekből a zenei piacon van éppen elég. Szerintem sem kellene ezek számát szaporítani. Az egy külön tanulmányt megérne, hogy miért van ennyi igénytelen, a valódi művészetet értékelni képtelen hallgató a Földön, akik potenciális piacot jelentenek az ilyen produktumoknak (ezek többnyire minden máshoz is így állnak, nem csak a zenéhez, ezért tart ott a világ ahol vagyunk).
Egy olyan nagy múltú és brilliáns technikával rendelkező zenész, mint Neal Schon (aki a CD borítón látható képen már profilból inkább Bruce Springsteenre hasonlít, mint önmagára) úgy fest, hogy kezdi elveszíteni önmagát, egyéniségét és beállt a sorba: zenéket gyárt eladásra. Szomorú, pedig nem hinném, hogy erre szüksége lett volna. Márcsak azért sem, mert ekkora hírnévvel meggondolhatta volna, hogy mit tesz le az asztalra. Mi történne, ha ennyi maradna fenn a munkásságából? Az utókor (itt elsősorban azokra a hallgatókra gondolok, akiknek van fülük a zenéhez) hogyan ítélné meg zenei munkásságát? Nem hiszem, hogy ez alapján művésznek lehetne nevezni, inkább csak profi bérzenésznek. A mellékelt linket meglátogatva nekem még annyi is fárasztó volt, amit az oldalon a CD promóhoz zenei mintaként mellékeltek. Van egy színvonal, ami alá nincs értelme menni, még pénzért sem, ha nem akar valaki zombi-gitáros lenni.
Somaa
2013.05.15. 12:34:17Egyezik a véleményem az íróval, de ezt az írást nem lehet cikknek nevezni. Olyan mintha, egy jól megfogalmazott hosszú kommentet olvastam volna egy Neal Schon Lemezkritika alatt.
herr
2013.05.15. 10:16:14Most őszintén? Ennek a cikknek mi értelme volt? Ez egy szakmai oldal vagy egy személyes ízlésről szóló blog? Egészen értelmes dolgokat is lehetne írni erről az albumról, ha gitáros füllel hallgatja az ember, s egészen elképesztő dolgokat művel benne Neal Schon, de nem...Tényleg igaz, hogy mi magyarok, mindig lejjebb vagyunk.
Tom Szájer
2013.05.14. 17:42:46A JOURNEY legutóbbi albuma sikeres és népszerű. A koncertjeik is teltházasak. Ezért nem értem ,hogy Neal Schonnak miért kellett elcsépelt slágereket feldolgozni. Nem hiszem, hogy ennyire meg van szorulva. Bár minden nagy csapatnak van gyengébb produkciója ,de van egy szint ami alá nem kéne süllyedni.
Piotr
2013.05.14. 15:46:15Utolsó gondolatnak még egy kis emlékeztető, hogy mi magyarok mindig ˝pár˝ lépéssel lejjebb vagyunk :D
Aktív Gitár
2013.05.14. 15:23:35Igen, igazad van. Én is erre tippelnék, hogy talán anyagi szükség hozta úgy, hogy elkészült ez a ˝slágeregyveleg˝.
Piotr
2013.05.14. 14:48:28Jogos, köszi a választ. :)
Tele van hasonló kiadásokkal a zeneipar (ipar ezúttal szó szerint), és valóban nincs sok zenei értékük. Azért nem szeretem ezt megszólni, mert fantáziadús és jó zenészek szerintem gyakran kényszerülnek ilyesmit eladni a mi (értsd. közönség) gány elvárásaink, a tömegízlés és a médiumok kommerszsége miatt.
Aktív Gitár
2013.05.14. 14:09:26Még pár gondolat az írás ˝védelmében˝:
˝Burkolt˝ reklám. Valóban nem volt kimondottan a cikk főtémájához kapcsolódó, de gitáros tárgyú a link és az egész gondolatsor indulása éppen ehhez kötődött. Amúgy viszont minden terméklink, ami a forgalmazásához kapcsolódik, ezen az alapon ˝burkolt˝ reklám. :)
Szerintem neked nagyon nem jött át, amit mondani akartam. Egyrészt nem szidalmaztam végig, mert az első két szám tetszett. A cikk legvégén pedig kimondottan pozitívan írtam Neal Schon-ról, eltekintve ettől a produkciójától.
Amit én erősen kritizáltam, az ilyesfajta lemez kiadásának létjogosultsága ZENEILEG. Nyilván üzletileg megvan, biztos jól eladható. De nem hiszem, hogy sok ember akadna, aki leülne és egyvégtében nagy élvezettel hallgatna végig 10 gyakorlatilag egyformán előadott feldolgozást unalomig ismert számokból. Ez tipikusan az a fajta album szerintem, ami csak háttérzenének jó, amire csak fél füllel figyel az ember és épp azért nem vártam tőle ilyet, mert amit eddig hallottam tőle, az elég más volt.
Végül fogd fel úgy, hogy egy lemezkritika. Azt azért szoktak írni akkor is, ha negatív a vélemény. :)
Piotr
2013.05.14. 12:28:51Ez könnyen lehet. :D
Aktív Gitár
2013.05.14. 12:25:07Talán ha neked kellett volna hallgatnod háromnegyed órán át, lehet, jobban megértenéd. :)
Piotr
2013.05.14. 12:09:40Minden tisztelettel, a ˝burkolt˝ reklámtól eltekintve SEM a megszokott GS színvonalú cikk szerintem. 90%-ban egy jó gitáros választott stílusának, feldolgozásra választott slágereknek a szidalmazása, amit annak ellenére, hogy egyezik a saját véleményemmel, írásba foglalni feleslegesnek tartok.
(ne vegyétek személyesen, csak mert kivételesen ellenvélemény, jó az oldal, és jó cikkeket írtok)