A megfelelő hangzás

Ebben a részben olyan dologról fogok írni, ami általában minden basszusgitáros fő kattanása.
































Mint ahogy minden mást, ezt a dolgot is sokféle szempontból szoktam vizsgálni.
Számomra a megfelelő hangzás elérése elsőként dalfüggő. Miután feltérképeztem a dal adottságait, elkezdek kattogni, hogy milyen sound illene bele stílusilag, mennyi ��" és milyen jellegű ��" hangszer szerepel benne.
Vegyünk pl. egy olyan esetet, amikor kapunk a gitárostól e-mail-ben egy demót, amin egy darab gépi dob van, és egy szál funky gitár.
" Szevasz Franky! Csatoltam a demót, légyszi kitalálsz rá nekem valami basszus témát? Ne legyen túl modern, mert amolyan retro szerű hangzást képzelek el. Köszi üdv: GITPISTI....--- Szeva GITPISTI! Csak ezek a hangszerek lesznek a dalban? Mert akkor úgy találom ki a dolgokat. Üdv Franky..."
Nos, ha nincs billentyű, akkor kicsit több hang, picit beszédesebb basszustéma is bele fog férni, hiszen trióban a basszusra is több dallam juthat, ha olyan a dal. Ebben az esetben valami olyasmi irányba indulnék, hogy legyen elég teste a basszusnak, de a mélyközép frekvencián is jól hallható legyen a kíséret, akár laptopon is.
Sok olyan hangszerelési hibával találkoztam, ahol a basszusnak már csak 80 Hz körül maradt hely a túlhangszerelés miatt, emiatt a trafikban a kisrádión már csak az éneknek és egy csomó csili-vili hangszínnek jut sáv. Ez azért gáz, mert nem alakul ki a hallgatóban a dal fő vonala vagy kontúrja, amit a basszus ad meg.
Visszakanyarodva a trió demóra, valószínűleg először a részek groove-jait találnám ki. Kipróbálnék pár hangzást. A retróba belefér egy kis precision sound, vagy nyaki pick-up állás. (Elég nehéz így a zenélésről konkrétumokat írni, hiszen ez eleve csak fikció.)
A groove-ok után jön nálam „lyukak” keresése, ahova beleférnek basszus díszítések, úgy, hogy ne zavarják más hangszerek megnyilvánulásait. Ilyenkor külön figyelem, hogy hol van lehetőség uniszónóval megerősíteni a fő motívumokat. Az unik nagyon nagyot tudnak ütni, ha nincsenek túlforszírozva.
Ha állítgatjuk a soundot, mindig szóljon a demó, és arra próbálgassunk. Van olyan eset, amikor zene nélkül beállítunk valamit, és a zenével együtt már nem fog rendesen hallatszani. Fordítva is igaz a dolog: ami a zenében rohadt jól szól, az magában nem biztos, hogy üt. Nem egy eset volt már, hogy nagy slágerek sávjaiba belehallgatva meglepődünk, hogy milyen pocsék a sound, de ha ráengedjük a többi hangszert, akkor kiderül, hogy zseniális beállítás. Ez már kicsit az összhangzással kapcsolatos, de ez is része a basszusgitározásnak, vagyis fordítva. Végül mindig odafigyelek, hogy egyedi ötleteket és sajátos megoldásokat vigyek a zenébe, egy-két apró saját stílusjegyet, mint egy szignót a kép aljára.
A szignóról jut eszembe az egyik legfontosabb dolog, amiről majdnem megfeledkeztem: a pengetési technika, vagy stílus. Ez igen kényes téma, mert itt alakul ki az ember és az eszközök közötti kapcsolat. A hangszínünk nagyon nagyrészt a pengetési módszerünkön múlik. A pengetés azt gondolom, megérdemelne egy külön fejezetet.
Ahhoz, hogy könnyen elérjük a megfelelő hangzást, egy csomó eszközre van szükség, elsősorban pl. egy basszusgitárra. Ezen belül normális pick-upokra, nem túl öreg, tiszta húrokra, megbízható kábelre és egy erősítőre, ami szintén befolyásolja a kész hangzást. Használjunk bátran effekteket, megfelelő mennyiségben egy csomó jó ötletet adhatnak, persze ésszel használva.
Én ezeket a pedálokat használom élőben: Cry Baby wah pedál, MXR3 compressor, BOSS chorus és egy Tubescramer TS-9 replika driver. Stúdióban teljesen más a helyzet. A plug-inek már nagyon magas szinten vannak, végtelen lehetőség van effektezni. Ma már rengeteg erősítő szimulátor letölthető a netről. Ne feledjük azonban, hogy ezek csak szimulációk. Emlékezzünk, hogy Michael Jacksont is sokan akarták imitálni...
A megfelelő hangzáshoz szerintem le kell vetkőzni a gátlásokat és félelmeket. Korábban sokszor nem mertem bevállalni merészebb dolgokat, soundokat, arra gondolva, hogy mit fognak szólni az emberek, nem fognak-e cikizni a kollegák, vagy túllihegem a dalnak megfelelő szerepemet. Amikor ezeken túlléptem, egyre többször vállaltam egyedibb hangzásokat (pl. torzítós kíséret). Ez mondjuk rockzenében nem volt nagy durranás, de a Ballag a katonában is megállta végül a helyét. Sok olyan eset volt,hogy a technikusok azt gondolták az erősítőmről, hogy gitár fog rajta szólni, aztán halk puffogás után tudomásul vették, hogy bizony ezen basszusgitár fog dörögni. A vége leggyakrabban az lett, hogy hát ők nem gondolták volna, stb... Én sem, amíg ki nem próbálgattam, és nem alakítgattam egészen addig, hogy a legtöbb szituációban megröffenjen a basszusgitár.
És még egyszer: nagyon fontos dolog a pengetés. Érdemes sokféle módszert kigyakorolni, ezek ismeretében ugyanis sokkal hamarabb rátalálhatunk a tuti megszólalásra. Ha kell, pengessünk pengetővel, slappeljünk fretless basszuson, variáljuk akár a kettőt! A lényeg, hogy mindig legyünk határozottak, pengessünk konkrétan, kivehetően. Ne sunnyogjunk dundi simlis soundon, csak ha ez áll jól a dalnak.
A pengetésekről mellékelek egy videót, mert nagyon nehéz leírni, hogy mire is gondolok.
Továbbá javaslom ismételten, hogy érdemes a képben lenni a gitárosok hangzásaival, hogy az ő fejükkel is tudjunk gondolkodni a dalon belül. Sok esetben velük egyeztetve, közösen kipróbálgatva születik meg a dal igazi köntöse. Ugyanez vonatkozik a dobossal való komoly szinkronmunkára. Volt rá példa, hogy lejjebb hangoltuk a lábdobot, hogy a basszus érthetőbb legyen, de olyan is, hogy kopogós volt a lábdob, emiatt emeltünk a basszus subjain, mélyein. Legyünk mindig bátrak, és tartsuk szem előtt, hogy a zenélés egy csapatmunka, aminek az a célja, hogy jól szóljon egy DAL, amin keresztül kifejezzük a hangulatainkat.
Boldog új évet és eredményes gyakorlást kívánok!
Üdv: Solti Feri Franky