A MAGYAR SZÁJHARMONIKÁS-TÖRTÉNET II. RÉSZ írta: Szabó Tamás

A szájharmonika zenekarok főleg a II. világháborút követő időszakban élték fénykorukat, bár hazai megjelenésük már jóval azelőttre, a 20- as évek végére tehető. Az első szájharmonikás csoportok - ahogy az első részben már említettem - leginkább a hazai cserkészmozgalomban és a népdalkörökben voltak fellelhetőek. Főleg egyszerű hangszerelésű népdalokat és műdalokat játszottak. Divatosak voltak a nagy létszámú harmonika zenekarok, tudunk 20, sőt, akár 60 fős felállásról is. Ezek a zenekarok a nevüket általában a támogató iskola vagy település, esetleg egyházközösség nevéről kapták. Ez a mozgalom nagyon sokáig, majdnem a 60-as évekig tartott.

A népdalkörös zenekarokkal párhuzamosan megjelentek a hivatásos szájharmonikás zenekarok, trió illetve kvintett felállásban. Ezekben a zenekarokban egy vagy két szólista volt, illetve basszus és akkord harmonikás. Nem volt ritka, hogy egy csapaton belül egy-egy tag több harmonikatípuson is tudott játszani, így lehetőségük nyílt cserélgetni hangszeres funkcióikat, és ezzel színesítették a rövid, 4- 5 számos produkciójukat. A hivatásos zenekarokat főleg cirkuszi és varieté műsorokban láthatta a nagyérdemű. Mivel akkoriban nem volt elfogadott az önálló szájharmonika zenekar kategória, ezért az úgynevezett „fehér galléros” artisták vagy színpadi mulattatók, azaz bohócok közé sorolták őket. Többnyire a Honvéd Együttes, esetleg a Magyar Rádió esztrád produkciójaként járták a laktanyákat, művelődési házakat és az esti szórakoztató bárokat, ahol 15-20 perces zenei műsorokat adtak, gyakran bohóctréfákkal ötvözve azokat. A legismertebb harmonika zenekarok A 3 Barabás (Barabás „Aly” Mihály, Sárközi Róbert, Gazdag István), Szoboszlay Szájharmonika Quartet, Hobby Quartet, Szivárvány Szájharmonika Trió, ABC Szájharmonika Trió, Budapest Szájharmonika Zenekar voltak. Ők jellemzően a kor népszerű könnyűzenei szerzeményeit és a zenetörténet legismertebb komolyzenei darabjait hangszerelték át szájharmonikára, gyakran ismert zeneszerzők segítségét kérve, mint pl. Cziffra György vagy Bágya András. A Rákosi-rendszer kiteljesedése a harmonika zenekarokra is kihatott, repertoárjukat főleg bakadalok és csasztuskák, valamint hazai slágerszerzők szerzeményei alkották. Gyakorta kérték fel a zenekarok tagjait, hogy tanítsanak be szájharmonikás dalokat a kommunista brigádoknak, akik egy-egy vállalati ünnepségen eljátszották azokat. Ezeket a brigád zenekarokat előszeretettel „sztárolta” az akkori rendszert kiszolgáló sajtó, megmutatva, hogy az egyszerű, iskolázatlan, szegénysorsú munkásembereknek is lehet látványos és sikeres karrierje. A triókat rendszeresen alkalmazták színházakban, revükben, filmekben és élő rádiós közvetítésekben. Az 50- es évek végén és a 60- as évek elején főleg a filmdalokból lettek a legismertebb slágerek, amelyekben rendszeresen feltűntek szájharmonika zenekaros hangszerelések is. A legismertebb akkori sikerszámok voltak pl. a Bolha Twist, vagy a Páger Antal fémjelezte Villa Negra című film, vagy az Azúrexpressz című film betétdalai. A sok jegyzett szájharmonika formáció közül talán az ABC Trió érte el a legnagyobb hazai és külföldi sikereket. A zenekar aktív évei alatt sokféle felállásban játszott. A csapat aktív működése alatt tagjai voltak: Farkas Sándor, Reinhardt István, Martinek Árpád, Jassó Ferenc, Koltay Endre. A tagok elmondása alapján a trió benevezett az ún. Magnószalagos szájharmonika világbajnokságra (III. Internationalen Mundharmonika Wettbewerb auf Tonband 66/67), ahol 29 ország kétszáz hangfelvételes produkciója közül a kilencedik helyre rangsorolták őket. Az eredménynek köszönhetően a triót meghívták az 1968- as karlsruhei (NSZK) világbajnokságra, ahová nem utazhattak el. 1969-ben viszont ott voltak a svájci Winterthurban rendezett hasonló versenyen élőben, és 4-5. helyezést értek el Hacsaturján Kardtáncának és Dinicu Pacsirtájának bemutatásával. Ekkor egy angol forgatócsoport filmre vette játékukat, és ez a felvétel bekerült a Hohner hangszergyár referenciafilmjébe 1971- ben. Számos stúdiófelvételt készítettek különböző előadók lemezeire. Legutolsó fellépésük 1983-ban volt az első R-GO lemez bemutatóján, a Kriszti című számban léptek színpadra. A nagy közönségsikerükre felfigyelve meghívta őket Módos Péter, a Pulzus című könnyűzenei tévémagazin főszerkesztője, ahol élőben a Caravan című számot játszották el. Színpadon utoljára még ugyanebben az évben, a Parlamentben rendszeresen megrendezett Úttörők karácsonyán láthatta őket a fiatalság. Ezt az eseményt élőben közvetítette a Magyar Televízió.

(Az utolsó felállás: Farkas Sándor, Reinhardt István, Martinek Árpád.)Érdekesség, hogy a ránk maradt rövid televíziós összefoglaló alkalmával a trió az 1956-ban írt Honvágydalt (Terry Gilkyson - Gommermann István feldolgozása) játszotta, ami akkoriban tiltólistás szerzeménynek minősült. Az ötvenes években komponált dalt eredetileg Boross Ida színésznő tette ismerté.

Az 50- es és a 60- as években a hazai herflizenekarok felvételeit a Qualiton lemezkiadó jelentette meg, többnyire 4 számos kislemezeken. 1996-ban Szabó Tamás és Loki Attila (Rockin’ Box kiadó) jóvoltából a zenekar hetvenes évekbeli, szalagos magnós próbafelvételeinek egy része CD-n is megjelenhetett.

A legismertebb szájharmonikás formációk sorában van még egy, amelyről mindenképpen szót kell ejteni. Ez a Szoboszlay Szájharmonika Zenekar (vagy, ahogy néha a korabeli sajtó írta Quartet), majd azt követően a Budapest Szájharmonika Zenekar. Mindkettő frontembere Szoboszlay Károly hangszervirtuóz volt.

Szoboszlay Károly 1932 áprilisában született Budapesten. Elmondása szerint 1944 karácsonyán kapta édesapjától az első harmonikáját, ami egy Hohner Orchester diatonikus harmonika volt.

1952-ben a hadseregben alapította meg első amatőr harmonika zenekarát, amivel később 1954-55 körül rendszeresen fellépett a Magyar Honvédség budapesti tiszti klubjában.

1956-ban alapította meg első profi szájharmonika zenekarát, ami még csak trió volt. Tagjai: Horvai Géza (akkord harmonika és gitár), Kiripolszky Vilmos (akkord és basszus harmonika), illetve Szoboszlay Károly (akkord harmonikák, szóló harmonikák, melodika).

Megjegyzés: Horvai Géza gitártanárként sokáig a Vasutas Zeneiskola egyik zenetanára volt, hazánkban elsők között honosította meg a jazzes vendéglátós gitározást. Később állítólag Berlinbe költözött, ahol Gesa Horvai néven 2013-ig zenét tanított.

Kiripolszky Vilmos unokájának elmondása szerint nagyapja rövid ideig az Országos Cirkusz Vállalat igazgatói posztját töltötte be, majd 1968-ban külföldre távozott. Sajnos nem tartotta a családjával a kapcsolatot, így nem tudnak róla semmit.

1957 májusában jelent meg első hanglemezük a Qualiton lemezkiadónál. Az A oldalon A kis cipőtisztító fiú (Charlie Chaplin), a lemez B oldalán a Vidám Ritmus (Kern Jerome szerzeménye) volt hallható.

A trió rendszeresen fellépett a hazai mulatókban, pl. a Béke-kupolában (Budapest Lenin krt. 97.), a Béke Szálló kupolatermében, és többször turnézott Herrer Pál, valamint Tabányi Mihály zenekarával közösen.

1959- ben a Budapest Szájharmonika Zenekar ugyan feloszlott, de a zenész még ebben az évben megalakította a Szoboszlay Károly Kvartettet, majd Kvintettet. A zenekarokban ekkor tűntek fel azok a nevek, akik később létrehozták az ABC Triót, a Hobby, illetve a Dominó harmonika zenekart (Reinhardt István, Farkas Sándor, Koltay Endre, Dudás László, Jassó Ferenc). Ezek a formációk közkedvelt fellépői voltak a Cirkusznak és a MOM Művelődési Háznak is. Sajnos a sikereik ellenére a beatkorszak beköszöntével a 60-as években elkezdett hanyatlani a hazai harmonikázás és harmonikás kultúra. Divatba jöttek az elektronikus hangszerek, így a hozzájuk hasonló akusztikus produkciók iránti kereslet látványosan lecsökkent, ennek következtében Szoboszlay 1968-ban végleg feloszlatta formációit, és felhagyott a zenéléssel. A zenész pálya elhagyásával egyidejűleg 1969-ben elvégzett egy közgazdasági technikumot.

A 70- es években különböző munkakörökben helyezkedett el hosszabb-rövidebb időszakokra. Vendéglátásban dolgozott, majd a Keravill vállalatnál eladóként, később a Triál hangszer és játék hálózatnál volt több beosztásban, és onnan ment nyugdíjba. Hosszas betegség után 2014- ben hunyt el.

Érdekesség, hogy a profi harmonikásoknak szinte kivétel nélkül volt más polgári foglalkozása, hiszen akkoriban a fellépési lehetőségek közel sem voltak olyan gyakoriak mint ma, ráadásul az akkori kultúrpolitikában azokat folyamatosan ellenőrizték. Sokszor ezek a harmonikások a hétköznapi foglalkozásukban is nagyon sikeresek voltak. Koltay Endre épületgépész és mérnök volt, Dudás László grafikus és bélyegtervező. Nevéhez több mint 200 bélyeg arculata kapcsolódik. Ő tervezte a zenekarainak a plakátjait és marketing képeslapjait. Reinhardt István elismert festőművész a mai napig, míg Martinek Árpád ipari formatervező volt. Farkas Sándor esztergályos, Jassó Ferenc pedig fizikai munkás volt. A kevés kivétel közé tartoztak a 3 Barabás zenekar tagjai. Gazdag István hivatásos színész és bohóc volt, cirkuszi pályáját 88 éves korában fejezte be. Sárközi Róbert a trió felbomlása után is artista maradt, majd idősebb korában színházi öltöztetőként dolgozott. Barabás Aly szintén a szórakoztatóiparban dolgozott, és fiával, Barabás Misivel közösen járták a világot egészen 1981- ben bekövetkezett haláláig.

A 70- es években a hangszer zenei alkalmazása törésszerűen háttérbe szorult, inkább csak popzenei előadók, szólisták lemezén volt hallható egy-egy számban. Koncz Zsuzsa, az Illés és a Fonográf lemezein Tolcsvay László, az Atlasz együttesben Szabó "Manó" György, az Omegában, majd az LGT-ben Presser Gábor és Somló Tamás harmonikáztak. A hangszer inkább csak színező jelleggel volt jelen a zenéjükben. Főleg a kisméretű diatonikus, vagy 12 lyukas kromatikus harmonikákon játszottak. A szájharmonika hangszercsalád nagyobb típusai, mint a basszus vagy az akkord harmonikák alkalmazása teljesen feledésbe merült. Ebben a korszakban csupán egy-két lemezre rögzített slágerben hallható jelentősebb szájharmonika, mint pl. a Minden ember boldog akar lenni (Harangozó Teréz), a Miszter alkohol (Koncz Zsuzsa), vagy a Hajnal (LGT). Ennek legfőbb oka az imént már említett, 60-as évekbeli beat robbanás volt. Az új hangszerek, mint pl. az elektromos gitárok, orgonák és szintetizátorok újszerűsége elnyomta a tradicionális, már jól ismert akusztikus hangszereket.  A politikában kialakult a keleti blokk, amelynek hangszeriparában nem jelent meg számottevően a herfligyártás. Míg az egységes Németország a harmonikagyártás elsőszámú európai központja volt, az NDK megalakulásával a helyzet egy kicsit megváltozott. Azok a cégek, amelyek az NDK területén működtek (a Koch Weltmeister vagy a Böhm márka harmonikagyártói), beolvadtak más cégekbe vagy megszűntek. Sajnos a KGST országok hangszergyártása nem tartozott a tagállamok erősségei közé. Az NDK-s hangszergyártón kívül volt még román, kínai harmonikagyártó és forgalmazó, akiknek a silány termékei árasztották el a KGST piacot. Ezeken a hangszereken nem nagyon lehetett érdemben játszani. A professzionális hangszerek hiánycikké váltak, és így lassan eltűntek a profi zenészek is a színpadokról. Azok a hivatásos harmonikások, akik a két világháború között alkottak, lassan visszavonultak, cigány vagy zsidó származásukból adódóan elhurcolták, vagy az azt követő politikai érában feketelistára tették őket, így nem volt, aki tanítsa a következő generációt. A hangszer visszasüllyedt a gyerekjátékok kategóriájába.

A szájharmonikázásnak új lendületet adott a 80-as évek első felében kibontakozó blueskocsma-mozgalom, illetve a blues műfaj magyarországi elterjedése. Bodonyi Attila (HBB, a hazai blues kocsma mozgalom megalapítója), Bacsek István, Hagyó Béla (Palermo Boogie Gang) számítanak a bluesharmonikázás hazai úttörőinek.

Ők autodidakta módon tanultak meg harmonikázni lemezekről, magnókazettákról, és olyan irányzatokat honosítottak meg, melyeket előtte még nem igazán ismert a közönség. Harmonikázásukra az improvizatív játék volt jellemző, és nem a megírt, fegyelmezett dallamvezetés. Az amerikai autentikus akusztikus blues és country stílusirányzataival ismertették meg a koncertre járókat. Személyes kisugárzásuknak köszönhetően számtalan fiatal kapott kedvet a harmonikázáshoz, mint pld. Vojnits Attila, Pál Dániel.

Az évtized közepén őket követték: Szabó Tamás, Ferenczi György, Oláh Andor. Valahol nekik is köszönhető a mai harmonikások megnövekedett száma. Szabó Tamás szervezésében 1993-ban jelent meg Blues With The Feeling című, harmonikázással kapcsolatos könyve, aminek bővített második kiadása 1997- ben került a boltokba. A harmonikázást népszerűsítő újabb tankönyv a sorban a 2003- ban megjelent, Pribojszki Mátyás által írt Herfli Suli.

Mátyás és Tamás azon harmonikás előadók közé tartoznak, akik a ma oly divatos west-coast blues itthoni meghonosításán szorgoskodtak. A hazai blues hullám felerősödésével ismét divatosabbá vált a szájharmonikázás. Ennek egyik kiemelkedő csúcspontja volt az 1994- ben az Almássy téri Szabadidő Központban megrendezett I. Hohner Nemzetközi Harmonikás Találkozó. Ezt később a kétezres években több hasonló harmonikás megmozdulás követte. Pár mondat erejéig itt szeretnék megemlékezni Oláh Andorról, aki főleg az akusztikus blues népszerűsítésén dolgozott. Andor 1966. április 15- én született Vásárosnaményban. 1989-ben lett az Ölveti Blues Band tagja, majd ezt követően 1990- től 1992- ig a Takáts Tamás Dirty Blues Band. A Dirty Blues Bandből való kiválása után, 1992- ben, alapító tagja lett a Dr. Valter And The Lawbreakers akusztikus blues csapatának. A koncertezés mellett számtalan hazai blues fesztivált, tábort és egyéb programokat szervezett az 1999-ben megalakult Blues Patika alapítványán keresztül. 2007- 2011 között számtalan nemzetközi előadóval koncertezett Mississippi Grave Diggers session zenekarával. Utolsó jelentősebb formációja a Mississippi Big Beat, az electro blues műfaj hazai népszerűsítésén munkálkodott. Oláh Andor 2013 decemberében halt meg Budapesten.

Hazánkban a bluesharmonikázással szinte párhuzamosan jelent meg a professzionális jazz és komolyzenei szájharmonikázás is. Bár igazából a mai napig sem terjedt el előbbihez hasonló mértékben. A jelenlegi jazzharmonikázásnak Flór Gábor volt az egyik meghonosítója, illetve Lázi Szabolcs, aki a németországi Trossingenben, Yasuo Watani világhírű szájharmonika művész diákjaként folytatott klasszikus szájharmonika tanulmányokat, majd 1996-ban a Hohner Harmonica Euro-Championship Festival I. díját nyerte el a klasszikus zene kategóriában. Sajnos azóta visszavonult.

Érdekesség, hogy a magyarországi jazzharmonikázás egyik előhírnöke, Bartkó Rezső (Rudi, Rudy) már a 30- as években aktívan tevékenykedett. Szaxofonon, csellón és klarinéton is játszott, a Mándits szalonzenekar első szaxofonosa volt.

A 90- es években tomboló blueshullám megannyi tehetséges szájharmonikást ösztönzött a műfaj különböző irányzataiban az eredeti, vagy éppen egyéni előadásmódra.

A teljesség igénye nélkül: Kránitz Antal, Nagy István, Hrabovszky Tamás, Besenyei Csaba, Sándor Béla, Szalay Huba, Módos Péter, Engler Ferenc, Csapó András, Kiss Dala Péter, Fehér Tamás, Raksányi Csaba, Bolla Tibor, Mach András.

Ennek a korszaknak egy érdekes lenyomata hallható az Oláh Andor és Szabó Tamás által Harponic Movements címmel 1999- ben megjelentetett első szájharmonikás antológia CD-n. A harmonikás korlenyomat második része Pribojszki Mátyás szerkesztésében 2006- ban jelent meg Fishers címmel.

A 2000- es évek új generációs szájharmonikásainak többsége már az ő nyomdokukban indult el.

A hazai harmonikások egyik legfrissebb nemzetközi sikere, hogy Csicsák György Balázs 2017-ben a trossingeni World Harmonica Festival-on, a jazz kromatikus harmonikázás kategóriájában első helyezést ért el. Ma több mint 100 olyan hazai harmonikásról tudunk, akinek hangfelvételei, vagy hosszabb zenekari múltja van. Egyszer majd talán lesz egy kolléga, egy megszállott, aki annak a 100 embernek a „kalandjaiból” megírja a mai hazai szájharmonikázás naprakész történetét.

Szabó Tamás

Képek:

Pesti Hírlap, 1933, Arcanum

A 3 Barabas 195? ,Szabó Tamás tulajdona

Brigád zenekar 1961, Ifjúmunkás, Arcanum

ABC: Reinhart István- Martinek Árpád- Farkas Sándor, Szabó Tamás tulajdona 1980

Kiripolszky Vilmos- Szoboszlay Károly- Horvai Géza, Szoboszlay Család tulajdona

Szoboszlay zenekar- Szoboszlay Quartet, Szabó Tamás tulajdona

Barabás Aly Mihály, Barabás Misi tulajdona

Szabó Manó György és Somló Tamás 1965, Atlas Group tulajdona

Bodonyi Attila, Nemes Nagy Péter fotói

Hagyó Béla- Dénes József, Palermo, Bacsek István Panoráma Band, Hagyó Béla és Bacsek István

Katalógus 1994, Szabó Tamás tulajdona

Oláh Andor, Fotoklikk.hu tulajdona

A tanulmányban szereplő adatok és információk folyamatosan bővülnek, és azok ismeretében változhatnak. A felhasznált adatok javarészt lexikonokból, korabeli újságokból, hazánkban megjelent jazz discográfiákból és zenetörténészek gyűjtéseiből származnak, azonban a kutatómunka továbbra is tart, ezáltal egyre többet tudunk és részletesebben ismerjük meg a magyar szájharmonikás-történetet.

Köszönet: Nemes Nagy Péternek, Simon Géza Gábornak, Mudri Diánának, továbbá mindazon idős szájharmonikásoknak és rokonaiknak, akik elmesélték, hogy milyen volt fénykorában a herflizés: Reinhardt István, Sárközi Róbert, Szoboszlay Károly, Szoboszlay Annamária, Barabás Misi, Koltay Endre, Martinek Árpád, Farkas Sándor, Pöszné Bakai Klára, Tóth- Vásárhelyi Éva, Jassó Ferenc, ifj. Kiripolszky Vilmos, Gál Boogie Csaba, Presser Gábor, Flamm Ferenc és Szabó János.

Az itt megjelenő írások jogvédettek, csak a szerző beleegyezésével másolhatók, és csak a szerző neve feltüntetésével! 

Előzmény: A szájharmonika kialakulása és története https://gsfanatic.com/hu/gs-article/magyar-szajharmonikas-tortenet-i-resz