A legszebb szakma

Igazán nagy örömmel tudósítunk benneteket, hogy a mai naptól csapatunkat erősíti Imhof Iván. Ezentúl minden kedden Akítv Gitár című önálló rovatában jelentkezik a tőle megszokott módon. Hogy mit is várhattok tőle?
Érdekességek, hírek, vagy egyszerűen csak Ivánt éppen foglalkoztató kérdésekről olvashattok mélyreható írásokat. Mérnökember lévén megfelelő alapossággal járja körül az adott témát nem hagy nyitva kérdéseket. Ha mégis, azt a cikkhez fűzhető kommentekben meg lehet vele beszélni.

Aki még nem ismeri majd meglátja, valóban értékes taggal gazdagodott a GitárShop közössége. Fogadjátok Őt barátsággal és természetesen az interneten már-már sztenderddé vált, kritikával :-)

GitárShop.HU

Először is szeretnék köszönetet mondani a GitárShop.HU-nak, hogy megtiszteltek az állandó rovattal. Remélem, sikerül majd érdekes és hasznos írásokkal hozzájárulnom az oldal sikeréhez. :)

Pár szót magamról: 46 éves mérnök vagyok, '90-ben diplomáztam a Kandón hardveres informatikusként, szakdolgozatom egy MIDI-gitár konverter volt. Több mint 20 éve számítógépes grafikai területen dolgozom és kamaszkorom óta gitározom. Az első gitáromat még akkor kezdtük el a bandával készíteni, sajnos nem igazán sikerült, de én is végigmentem az akkor szokásos lépéseken: először egy Cremona klasszikus gitárba raktam ajtómágnesből és trafóhuzalból gányolt hangszedőt (kiválóan jött rajta valamelyik rádióadó). A kudarc után a gitárkészítéssel felhagytam, de a bandával a torzítóinkat, erősítőinket, keverőpultunkat magunk készítettük. Több amatőr együttesben játszottam a nyolcvanas években, '90-ben az AORTA országos döntőjén harmadikak lettünk jazz-rock kategóriában, két stúdiófelvételünk készült akkor. Azóta pár tucat különböző gitár és jó néhány effekt és erősítő volt a készletemben. Két éve Bostonban élek és másfél éve munka mellett esti magántanfolyamon hangszerész képzésben veszek részt. Nagyjából egy éve indítottam a saját blogom, az Aktív Gitárt aktivgitar.hu, amiben mindenféle gitárokkal kapcsolatos témáról, hírről, szakmai dologról írok. Rendszeresen közreadok hangszerjavításokról fotókkal megtűzdelt leírásokat. A gyakorlati ismeretek mellett igyekszem elméletileg is képezni magam, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy hazai összehasonlításban biztosan a legnagyobb gitár témájú szakkönyvtárral rendelkezem, több mint 70 nyomtatott és kb. 20 elektronikus gitáros könyvből áll a gyűjteményem.

Első igazi gitáromnak pár éve álltam neki, némi általános barkácsolási ismerettel és elolvasva egy könyvet, meg sok netes információt. Nem nulláról kezdtem, egy ún. „kitt” gitárt (formailag kialakított, de nyers, csiszolatlan, festetlen, összerakás nélküli test és nyak, zacskós alkatrészekkel) vettem és radikális átalakításnak vetettem alá, a testet teljesen átszabtam, új pickupnak helyet martam, a nyakat átprofiloztam, headlessé alakítottam, a headless hídnak helyet martam, stb.
Aztán kicsit elakadtam, elfogyott a lendület és félretettem az egészet.

Úgy alakult, hogy két éve kijöhettem dolgozni Amerikába és összeakadtam egy hangszerésszel, aki gitárjavítási órákat hirdetett.
Felhívtam, beszéltünk, elmentem hozzá - és belevágtam. Munka mellett, eleinte heti 4-5, mostanában már csak 3 órában esténként és hétvégén dolgoztam, tanultam D.J. Parsons parsonsguitarrepair.com mesternél és persze kaptam házi feladatokat is. Szép lassan elkezdtem összeszedni a saját műhelyem felszerelését (ami egy társasház nappalijában nem is olyan egyszerű), most már lassan egy éve, hogy a mesterem inasaként dolgozom, rendszeresen adja nekem az ügyfelek hangszereit, főleg az elektronikai átalakításokat, mert ő azzal kevésbé szeret foglalkozni, de akad mindenféle egyéb feladat is. Büszke vagyok rá, hogy már több milliós értékű hangszeren sikeresen végeztem javítást. Közben folytattuk a headless gitáromat és elkezdtem egy akusztikus gitárt építeni, no ezt se nulláról, hanem szintén kittből - viszont eredeti Martin darabokkal.

Minden alkalommal, mikor valamin dolgozom, úgy érzem, igen, ez az, amit egész életemben szerettem volna csinálni és remélem, egy nap már leszek olyan jó benne, hogy ez legyen a hivatásom. Akárhogy is lesz, nagyon sokat köszönhetek ennek, mert ha későn is, de megtaláltam azt, ami számomra a legszebb szakma, még ha egyelőre csak hobbiként foglalkozom is vele.
Ahogy fokozatosan, napról napra kicsit többet tanulok a hangszerész mesterségről - bár egyelőre csak még olyasmi vagyok, akit „guitar tech” néven ismernek, a hangszerésztől messze állok, mester nem is tudom leszek-e valaha -, mind jobban átlátom, mennyire komplex mesterség ez, mely egyesít magában legalább négy-öt féle különböző szakterületet, hogy ezekből valami új dolog legyen. És azt is, mennyi mindent nem tudok még.

The Luthiers Art (Grant Groberg képe)

Az egyik legszebb dolog benne, ahogy a kezem alatt formálódik, simul a fa, ahogy szépen kialakul az elképzelt forma és közben a forgács illata átjár... a másik, amiért nagyon szeretem, hogy egy gitár - ellentétben a legtöbb mostani ipari produktummal - nem 2-3 éves időtartamra készül, hogy aztán lecseréljék és eldobják, hanem akár évtizedekre. Ha valami elromlik rajta, szinte minden javítható és ha kicsit értékesebb darabról van szó, érdemes is javítani. Mérnökként engem mindig zavart, hogy olyasmiket terveznek manapság, melyek eleve csak rövid időre készülnek és az erőltetett ütemű piacra dobásuk idején sincsenek teljesen készen, egyfajta "béta"-verzió a legtöbb, amit később javítgatnak, bővítgetnek és mire épp már használhatóvá válna, leváltják egy újabb, szintén félkész termékkel...

A gitárokkal ez szerencsére nem így van. Inkább valami ódivatú, de ugyanakkor az előbbieknél talán mégis időtállóbb, értékesebb tradicionális mesterségbeli tudás kell hozzá, a kézzel végzett munkának, a régi mesterek által felhalmozott szakmai fogásoknak ismerete és megbecsülése.
Még akkor is, ha ma CNC-k dolgoznak sok helyen, mindig lesz olyan munkafolyamat, ami a manuális emberi munkán múlik. Ha másban nem, a prototípusok elkészítésében, az új modellek fejlesztésében még mindig fontos a mesterségbeli tudás - vegyük sorra, miféle!

Először is, alapvető a fa ismerete és fa megmunkálásában szerzett készség. Leginkább talán a műbútorasztalosság, annak is a finom, dekoratív darabokkal foglalkozó része áll közel ehhez, de nem nélkülözhet némi fafaragó-szobrász hajlamot sem, aki igazán egyedi és nívós hangszereket akar alkotni. Ráadásul nem csak a fa megmunkálhatóságát, hanem akusztikai tulajdonságait is töviről-hegyire ismerni kell, az akusztikus gitárok elkészítésénél a "tone tapping" (kopogtatással hallás alapján történő teszt) alapján az igazi hangszerész sokat megtud a felhasználandó fáról.
A precizitás és gondosság szintén elengedhetetlen, de mindennek az alapja a türelem. Türelem nélkül elveszett ember, aki ezzel akar foglalkozni. A fa nem szereti a sietséget és az erőszakosságot - törik, hasad, reped, ha nem vigyázunk rá.

Az esztétikán túl mechanikai ismeretek is kellenek, hiszen egy gitárnál komoly feszítőerők jelentkeznek a húroktól. Természetesen mindezt akusztikai-rezonancia tudással kell kiegészíteni, hiszen az egész a hangról, hangzásról, hangszínről, hangkitartásról szól.
Egy akusztikus gitár rezonáló fedőlapjához megtervezni a merevítőbordákat, méretezni, elkészíteni a könnyítéseket - bár komoly tapasztalat és felhalmozott szakirodalom áll rendelkezésre - egyszerre mérnöki és intuitív munka.
A mesterem mesélte a történetet, hogy mikor a Brian Galloup hangszerésziskolában www.galloupguitars.com az akusztikus gitárok nyakának újra-beállítását tanulták (neck reset), a megfelelő vékony faréteg lefaragásához pontosan meg kellett állapítani annak vastagságát, ez mm-es nagyságrend, de nagyon precíznek kell lenni. Ezt többféle mérésnek és egy aránypárszámításnak kellett megelőznie. Miután ők megcsinálták a mérést és elvégezték a számítást, Galloup mester megmutatta a saját eredményét, amit pusztán szemrevételezéssel után írt le előzőleg. Mindig egyezett a kettő, ennyit tesz a gyakorlat és az intuíció.

A következő határterület a finommechanikai fémmegmunkáló tudás, hiszen a gitárokban, elsősorban az elektromosokban, a hangolókulcsok, a híd és főleg a tremolós/vibrátós alkatrészek precíz finommechanikai szerkezetek, ezek megtervezése, elkészítése, karbantartása, javítása szintén nem magától értetődő. Egy Floyd Rose vibrátós híd elég komplex mechanika, helyes felszerelése és beállítása se olyan feladat, amit bárki kapásból el tud végezni, ha nincs tisztában a működésének részleteivel, nem is szólva a hibakeresésről. (Floyd D. Rose maga is ékszerkészítéssel, kőberakással, gravírozással foglalkozott, ami a fémmegmunkálás talán legaprólékosabb figyelmet igénylő műfaja).
Hangszerészekre nagyon jellemző, hogy saját maguk készítenek vagy módosítanak szerszámokat speciális munkákhoz, tulajdonképpen minden gitárkészítő-javító simán elmehetne Mcgyver-nek. Egyedi problémákra egyedi megoldásokat kell találni, ritka a két egyforma feladat, az általános célú szerszámok sokszor nem elég jók.

Nem nélkülözhető az elektronikai szakértelem sem. Az elektromos gitárokban egyre fejlettebb, bonyolultabb elektronikák is kerülnek - a pedálokról és egyéb eszközökről ne is szóljunk, melyekhez lassan már inkább informatikai tudás lesz a fontosabb, hiszen a digitális jelfeldogozással működők tipikusan számítógépes felületen keresztül kezelhetők, sokuk USB-n számítógépre kapcsolva módosítható, szerkeszthető.
A digitális technika a gitárokban is egyre inkább jelen van, lásd a Line6 Variax szériáját, amiben kétmagos processzor, digitális enkóder gomb, relé és más hasonló dolgok vannak, a Fender/Roland VG gitárjait vagy az egyik legellentmondásosabb Gibson Firebird X-et, ami már olyan „űrtechnikával” van felszerelve, hogy szinte már-már használhatatlan egyszerű halandó számára.

De ha csak az egyszerű analóg áramköröket nézzük, még a legprimitívebb hangszín-hangerő kapcsolások is jelentősen befolyásolják a gitár hangzását, a használt potiktól, kondenzátoroktól függően, egy H-S-H elrendezésű, felezhető hangszedős konfiguráció bekötésére tucatnyi különböző lehetőség van és akkor még nem is szóltunk az aktív elektronikás dolgokról, ahol gyakran 5-6 potméter, több kapcsoló, elem, előerősítő és 20-30 kábel zsúfolódik össze tenyérnyi helyre...

A hangszedők tervezése pedig ismét egy külön terület, ahol a mágnesesség, az indukció, a akusztikai rezgések elektromos jellé alakításának tapasztalatai kell egyesüljenek szintén finommechanikai szakértelemmel és elektronikai tudással, ráadásul a tapasztalat leginkább a saját hibáinkból tanulva, próbálgatás alapján megszerezhető.
De akár csak a hangszedők elhelyezése a gitáron is szakértelmet igényel, nem mindegy, hogy hol vannak a pickupok, a hangzást ez is jelentősen befolyásolja.

Egy hangszerésznek mindent tudni kell a fák felületkezeléséről, simítás, csiszolás, polírozás, festés, lakkozás, olajozás, french polish, sellak, stb. - és mindezek hatása a hangzásra, valamint a sérült lakkozás, festés javítása is elengedhetetlen készség. Érteni kell az intarziás jellegű berakások készítéséhez, a gyöngyház formára vágása és beültetése a fába szintén alap dolog.
A javítások, restaurálások során néha az eredeti berakást kompletten ki kell emelni a helyéről és az alap lecserélése után visszarakni - ezek már tényleg néha művészi igényű restaurációs tudást feltételeznek.

Manapság már a kisebb manufaktúrákban is használnak CNC marógépeket. Ez nagyban felgyorsítja a munkát, lehetővé teszi a konzisztens minőség tartását és a reprodukálhatóságot és olyan térbeli formák kialakítását, ami kézzel sokkal macerásabb.
Ehhez viszont már nem csak fa megmunkálásában kell jártasnak lenni, hanem a szerszámgép beállításában és kezelésében, valamint a 3D CAD tervezőszoftver használatában is, hiszen ez kell hozzá, hogy a gépet vezéreljék.

Persze mindez a műszaki tudás nem sokat ér, ha nincs mögötte szenvedély és kreativitás. Hallottam olyan mondást, hogy "minden gitárban benne van egy zene" és ha a megfelelő zenész veszi kézbe, rátalál. Ez talán azt jelenti, hogy ha a hangszerkészítő jó gitárt épít, az megihleti a gitárost - ez pedig csak úgy sikerülhet, ha az előbb felsorolt képességek mind megvannak benne.

A komolyság oldására jöjjön néhány hangszerészvicc:

- Hány hangszerész kell egy villanykörte cseréjéhez? -
- Csak egy. De két napig tart neki, míg megépíti hozzá a célszerszámot. -

Egy hangszerész megnyeri a lottó ötöst és megkérdik, mihez kezd majd a nyereménnyel:
- Hát, csinálom tovább a gitárokat, amíg futja abból a pénzből. -

- Hogy tehetsz szert egymilliós bevételre egy gitár elkészítésével? -
- Ha kétmilliót költesz az elkészítésére. -

- Mi a különbség az ugyanolyan fából készült üreges és tömör testű elektromos gitár közt? -
- A tömör tovább ég. -

Végül egy találós kérdés, szintén hangszerész témában:
Mi az, ami egyre nagyobb lesz, miközben készül, míg a végén egyszer csak teljesen eltűnik?
A válaszokat a kommentekben várom. :)

Szerző: Imhof Iván

Aktív Gitár aktivgitar.hu