A kromatikus harmonikák rövid története

A kromatikus harmonikák rövid története írta: Szabó Tamás

Többféle szájharmonika létezik. A fő kategóriák a diatonikus, a tremoló és a kromatikus harmonikák. Emellett léteznek további, ritkább típusok is, például basszus- vagy akkordharmonikák.  A kromatikus hangszereken mindenféle zenét lehet játszani, pl. klasszikus, jazz, blues stb. A kromatikus szájharmonikák, más néven a váltós harmonikák különböznek a többi szájharmonikától, mert egy ún. sínen mozgó csúszkát használnak a hangok váltásához. Általában a csúszkán található egy gomb, ami a szájharmonika jobb oldalán helyezkedik el. Néhány váltós harmonika nagyon egyedi mechanikával rendelkezik, és dizájnjukban is nagyon eltérőek lehetnek. A fejlesztésük folyamán némelyiküket speciális funkciókkal, vagy a váltást segítő új találmányokkal egészítettek ki. Itt egy rövid összefoglaló, amit több cikkből és tanulmányból állítottam össze.

Nehéz megmondani, hogy valójában ki találta fel az első kromatikus szájharmonikát. John Broecker zeneszerző, író, zenetörténész szerint: „A váltós kromatikus harmonika első ismert szabadalma egy 2716-os brit szabadalom volt 1862-ből.” A szabadalom tulajdonosának neve ismeretlen, mert akkoriban a találmány kereskedelmi forgalomba hozataláig titkosították a feltalálók nevét, és az elévülési idő lejártával törölték azt. Az illető által alkalmazott sípok (lamella, „nád” rendszer) a rajzok pontatlansága és a dokumentációk hiányossága miatt még ma sem igazán ismert.  Az biztos, hogy az említett szabadalom nem fedi le a kromatikus harmonika kategóriáját, de még egy sima szájharmonikáét sem. Ez egy kromatikus hangszer, amely hasonlít egy harmonikához, de csak annyi közös van bennük, hogy az aerofon hangszercsaládba tartoznak. Egy másik elgondolás, amely egy ismert történész és író, William Chesterton Burden nevéhez fűződik, Adolf Glass Junior 1882-es DE19331A számú német szabadalma volt. Ez a találmány egy olyan szájharmonika volt, amelyet minden bizonnyal kromatikus skálával is ki lehetett volna találni, és ami a már ismert Johan Richter szájharmonika is lehetett volna.

A kép John F. Stratton 1886-os nagykereskedelmi katalógusából való, a Glass Junior szájharmonika illusztrációját mutatja.

1892-ben egy másik feltaláló harmonika szabadalma is megjelenik. Johann Wilhelm Schunk szabadalmaztatta (DE19222 számú) a szájharmonika ötletét. A találmánya egy csúszkával ellátott harmonika, amely lehetővé teszi a váltást a felső és az alsó lamella sor között.

A Németországban található klingenthali harmonikagyár zwotai szájharmonika múzeumában egy olyan szájharmonika prototípusát mutatja be, amely Carl Essbach 1886-os DE36723A számú szabadalmában szerepel.

A múzeum egy 1884-es DE25587A számú szabadalmat is őriz, amely egykor a Seydel cég nevéhez kapcsolódott, és amelyről a Freie Presse újság jelentetett meg cikket. Ebben az áll, hogy a szabadalmat a Seydelnek adták el, és ez volt az igazi és első ismert kromatikus harmonika szabadalom. Ez nem kizárólagosan említi a kromatikus harmonikát, és az azon való játékot, csupán egy másik módot ír le a lamellasorok közötti váltásra.

Visszatérve a Carl Essbach szájharmonikára, amit senki nem látott működtetni, illetve nem hallotta a hangját: a szabadalmi leírása alapján csak feltételezés, hogy a test fából készült, a két összekapcsolt hangsor a bal és jobb felső sarokban található két gomb lenyomásával függőlegesen volt mozgatható.

A két gomb lenyomásakor a belső test lefelé mozog, majd felengedéskor " két hajlítható fémlemezen keresztül, amelyek a fésű belsejében találhatóak a jobb és a baloldalon visszaáll. Ezért nem a szájharmonika külső takarósínje mozog, hanem a fésűje, teste.

Carl Essbach szájharmonika

Hasonló koncepció a mozgatható harmonikatesttel tervezett Hohner prototípus (1920 körül), ami a trossingeni harmonikamúzeumban látható. A Hohner cég szerint a kromatikusan hangolt harmonikát először 1896-ban említették egy szabadalomban. A Christian Weiss számára kiadott DE95610A számú szabadalomnak kifejezetten a kromatikus harmonika nevet adta. A leírt harmonika nem diakromatikus, pusztán két lamellatartó lap található rajta. Az rezgő lamellákon C-dúr skálát lehet játszani. A húzólapok (csúszkák) kitöltik a hiányzó hangokat, hogy azon teljesen kromatikusan játszhassanak.

A fent említett prototípus rajza megtalálható a Hohner 100 éve című könyvben.

A leírás szerint ez a két szájharmonika a mai Chromonica elődjének tekinthető. 

A híres klasszikus zenei szájharmonikás, szólista, Tommy Reilly állítólag kipróbálta a gombos változatot. Lejátszott néhány hangot, és elfordította a gombot is, hogy különböző hangokat játsszon. Szerinte nehéz megmondani, hogy a hangolás valóban kromatikus volt-e.

A képen a Hohner múzeumból származó szájharmonika mintapéldánya, amely a kerek gombbal különböző skálák közötti váltást teszi lehetővé.

A trossingeni szájharmonika múzeumból származó harmonika a fedelén a kromatikus harmonika nevet említi. Az 1972-ben készült Látogatás a Hohner gyárban című promóciós filmben Manfred Haug, a Hohner egyik korábbi igazgatója megemlíti, hogy a fenti harmonika egy Hohner kromatikus harmonika prototípusa 1910-ből. Ebben a filmben volt látható a magyar ABC Szájharmonika Trió is.

A Seydel és a Böhm kromatikus harmonikája

Mindkét szájharmonika 1920 előtt készülhetett. A képen látható modellt az előzővel megegyező évben adományozták a Klingenthali Hangszerkészítő és Kézműves Iskolának.

A Seydel 1920 előtti kromatikus modelljén a jobb oldali csuklópánt lefelé és felfelé mozgatja a harmonikatestet, hasonlóan a Hohner kromatikus prototípusához.

A jobb oldalon található csuklópánt a szájharmonika fésűjének, azaz testének le- és felfelé mozgatására szolgál.

A Böhm „Chromatic” harmonika a Zene- és Télisport Múzeum gyűjteményében található, gyártási ideje valamivel 1920 előttre tehető.

Sajnos a megmaradt példány néhány alkatrésze hiányzik, így csak feltételezés, hogy a kromatikus skálák lejátszásához a felső vagy az alsó csatornákat le kell fedni valamilyen módon.

A Böhm egy másik prototípusát, a " nagyjából az előbbi típus gyártásával egy időben gyártott " „Meine Mandoline” szájharmonikát lehet az egyik első kromatikus herflinek nevezni annak ellenére, hogy ennél a modellnél a csúszka célja egyfajta vibrátó hatás létrehozása volt.

Böhm „Meine Mandoline” harmonika, 1920 körül.

Az ún. belső rugós harmonikákat, a Chromonica 10-16 lukas verzióit a Hohner cég fejlesztette ki 1930 és 1936 között. Ezek lettek a legismertebb modelljeik, és a ma gyártott harmonikák alapmechanizmusát is ez a rugós megoldás képezi. 

Egy újabb kínai harmonikatípus

A képen egy dupla váltós kromatikus harmonika látható, melynek feltalálója Jia-Yi He volt. Ez a találmány egy C és egy D kromatikus harmonikát egyesít, hogy megoldja a kromatikus harmonikák trilla és hangerő problémáit. A harmonika kettős vezérlésű. Ha bal kézzel lenyomva tartjuk a teljes tónusú fogantyút, a jobb kéz felszabadul, hogy trillázzon a félhangos felső csúszkával. Ha bal kézzel lenyomva tartjuk a féltónusú fogantyút, a jobb kéz felszabadul, és az alsó csúszkával teljes egészhangú trillázást játszhatunk.

A kromatikus harmonika története ezzel nem ér véget, a történelem folyamatosan írja magát. Várhatóan néhány új és izgalmas hangszer felbukkan még a piacon, Ázsiában, különösen Kínában nagy fejlődés várható. Néhány mai gyártó, például az Easttop, a Kepler vagy a Kongsheng mostanság is újonnan kifejlesztett kromatikus harmonikákat kínál.

Érdekesség:

A Madcaps egy kanadai szájharmonika duó volt, Carl Ford and Joe DiFulvio, kettőse. A közkedvelt zenészpáros Bing Crosby-val, Monica Lewis-szal, a The Mills Brothers-szel és Bob Hope-pal koncertezett. 1957 körül Joe DiFuvio helyére a magyar származású Charlie Horvath harmonikás került. A két torontói hangszeres ismerettsége, Borrah Minevitch szájharmonikás guru zenekarában kezdődött. Zenei tanulmányaik befejeztével rendszeresen játszottak a Borrah Minevitch And His Harmonica Rascals-szal. A zenekarból való kiválásuk után duettként koncerteztek.  A Madcaps 1953-1959 között több négyszámos albumot is megjelentetett. Az elsők között voltak, akik alkalmazták a visszhangkamrát, ami akkoriban nagy újdonságnak számított. A duóból Charlie egy amerikai turnéjuk alkalmával összeismerkedett Bernie Bray szájharmonikással. A képen látható fura szájharmonika a Charlie-monica nevet kapta. (Valószínű Charlie horvath-ról.) Egy egyedi, speciális harmonetta féleség, kezdetleges elektronikával kombinálva, amit Bernie Bray (1921-1981), 1960-65 körül fejlesztett ki. A két harmonikás folyamatosan alakította a Charlie-monikát (kb. 1974ig), de soha nem került szériagyártásba. Bernie Bray egyedileg, külön megrendelésre készített pár darabot.  Bernie Csapongó élete, folyamatos kielégíthetetlen kalandvágya miatt, függőben maradt a hangszer alaposabb fejlesztése.

A képeken ő, illetve a kanadai „The Reeds” harmonika zenekar látható 1973-ból, amiben két magyar származású szájharmonikás is játszott rövidebb ideig, Charlie Horváth és Imre Bob.

(Felhasznált irodalom: A tanulmány a trossingeni Hohner gyár kiadásában megjelent, a szájharmonika történetével, gyártásával és szerkezeti ismertettőivel foglalkozó szakirodalmi kötete (1989), valamint egyéb mai internetes blogok  (M.A. Weber - Chromatic harmonika History, Wkipedia - Pat Missing, John Broecker illetve Machino Tone Chromatic harmonica blog) felhasználásával készült.

A KROMATIKUS HARMONIKÁK FEJLŐDÉSE ÉS TÍPUSAI IDŐRENDI SORRENDBEN

  1) Johan Richter double harmonica (kb.1875)

  2) F.A. Rauner vertical slider chromatic harmonica (1902)

  3) F.A. Rauner World Master (1920)

  4) Double Chromatic Harmonicas (1920)

  5) Enameled chromatic harmonicas (1920 s évek óta)

  6) Böhm Blue Bird Improved Chromatic (1922)

  7) Koch horn chromatic harmonica (1926)

  8) Koch Chromatic (1927)

  9) Böhm Chromatic with movable reedplate (1929)

10) Hohner Chromonica with internal spring (1930)

11) Thorens Chromatic with external spring (1930)

12) Albert’s System Chromorgan (1936)

13) Bass Chromatic (Seydel) (a késó1930s évek)

14) Magnus plastic chromatic harmonica (1948)

15) Hohner Chromonica De Luxe (1950)

16) Mancini Chromatics (1951)

17) Meteor Chromatic (1954)

18) Machino Tone Chromatic (1957)

19) Wolfe Linde Chromatics (1958 óta)

20) Vermonia (1961)

21) Silver Concerto (1967)

22) Chordomonica I & II (1968)

23) Electronic harmonicas (1970-től)

24) CBH 2012 & 2016 (1973)

25) Hohner Meisterklasse (1982)

26) High-end Chromatic Harmonicas (1990s)

27) Hohner CX 12 (1992)

28) Renaissance Chromatic (1997)

29) Suzuki SCT-128 tremolo chromatic (2004)

30) Suzuki Nc - 64 az első acél sípos chromatic harmonica (2008)

31) Seydel Saxony (2009)

32) Cremona 12 és 16 lukas változatban (2011)

33) Suzuki SSCH-56 chord chromatic (2013)

34) Tombo MU-01 és MU-01 PG (2015)

35) Hohner ACE-48 (2016)

36) Kepler Stradivarius sorozat (2016)

35) East Top AsiaBend (2016-tól)

36) Prado Chromatic Goldbar és Elite modelek, 48 és 64 hangos (2016)

37) Tiane (Swan) Horn Chromatic

38) Suzuki S-48B Bass Chromatic (2019)

39) Suzuki Shinobix, SNB-48 (2019)

40) Seydel Symphony 48 (2019) 

41) Kongsheng Lyra (2019)

42) Suzuki Bass Cromatic harmonica S-48B (2019)

43) Seydel Symphony Alu 64 (2021-től)

44) Seydel Sampler  harmonica (2021)

45) Suzuki G-48 Kék borítóval (2021-től)

46) Seydel Volcany (2022)

47) Tombo 22No. 1214, 22 lukas (2022)

48) Hohner Super 64X performance (2022)

49) Eastop Rhapsody 16-C (2022-től)

50) Kongsheng KB-12, Boogie Man (2023)