Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Világnézeti eszmecsere, zenész módra
Az igények miatt keltek életre egy sohasem lefutott témakőrt. Szabadon beszélgethetünk e hasábokon, az élet, a létezés jelentős kérdéseiről. Vitázni lehet, sőt kötelező ! Tabu nincs a témakörben, de tiszteljük egymást ha egy mód van
@Yogi (#32):
Egy szűk és sötét veremre tényleg nem vagyok nyitott. :D
@Les Paul (#31):
Köszi, ez is egy szép példája a nyitottság hiányának. :)
@Yogi (#30):
Tudod Yogi...mostanra már el sem olvasom mit írsz. Mindegy mit válaszolnék bármilyen kérdésedre, eleve figyelmen kívül hagynád a 70%-át majd keresnél egyetlen olyan kifejezést/szót/kijelentést, amivel kapaszkodva újra előadhatod azt, amit már napok óta ismerünk itt már mindannyian. Nem vagy vitapartner számomra. Sőt még beszélgetőpartner sem.
De nem is vesztegetek több szót (időt meg pláne nem) erre...Ha egyáltalán te elolvastad idáig amit írtam. :)
@Les Paul (#29):
Oké: mit jelent a nyitottság?
Szerintem azt, ha számottevő érv és releváns információ hatására hajlandó vagyok olyasmit is meggondolni, ami amúgy ellenkezik a nézeteimmel vagy az általam ismert tanokkal. Például én ugyan kielégítőnek tartom a Nagy Bumm bizonyítékait, de ha egy cikk konkrét számokra hivatkozva mást állít, akkor azt elolvasom és megfontolom, és ha olyan erős érvekkel találkozom, akkor el is fogadom. Pontosan ez történt az elődtopikban: valaki hozott egy hírt erről, én elolvastam, plusz még utána is kerestem, és úgy találtam, hogy ugyan elég valószínűtlen, de nem mondanám lehetetlennek. Elfogadni vagy elvetni nem tudom, mert ahhoz hiányoznak az ismereteim és nincs annyi időm, hogy azokat pótoljam, de nem zárom ki. Szerintem ez a nyitottság.
Ezzel szemben a hívők a ˝mi győzne meg arról, hogy nincs isten˝ kérdésre szinte kivétel nélkül a ˝semmi˝ választ adják, mint azt szépen be is mutatták a múlt héten is (mások ezt vizsgálták komolyabban is, hasonló eredménnyel). Ezt nem tudom másképp értékelni, mint a nyitottság teljes hiánya, tökéletes elzárkózás.
Amivel amúgy nincsen baj, önmagában nem rossz és nem jó, csak egy tulajdonság. De ha egy hívő engem szólít fel nyitottságra, akkor azért én kacagok. :)
@Yogi (#28):
Eddig még csak te jöttél ki rosszul dolgokból. :) Kér, hogy nem vetted észre.
Ezt a nyitottságot már az előző topikban megbeszéltük. Szerintem ne emlegesd, mert rosszul jössz ki belőle. :)
Tehát hinni a hipotézisben kell. De az a hit is teljesen más, mint a vallásos hit, nem összevethető a kettő.
@cifrakdaniel (#24):
Pont fordítva: a tudományos terminológiában az elmélet az elfogadott, bizonyítottnak vett állításhalmaz. Addig nevezik hipotézisnek, amíg be nem bizonyítják vagy meg nem cáfolják.
(Ami nem jelenti azt, hogy egy elméletet többé ne lehetne pontosítani, tehát az nem egy végleges, örökké megváltoztathatatlan állítás.)
@Prowler (#20):
Hú ez érdekes. :) Én azt hiszem mondhatom, hogy csak abban hiszek amit megtapasztaltam, vagy a tendenciák alapján legalább ne lennék valamennyire bizonyos benne. Pl az ˝Istenhitem˝ tapasztaláson alapul. Én korábban legalább annyira szkeptikus voltam mint Yogi, azzal a különbséggel, hogy közben nyitott is voltam.
A tendenciák alatt pedig azt értem, hogy a hitnek egy másik aspektusa, amikor pl abban hiszek amit teszek, vagy magamban, az is részben tapasztalaton, részben meg a képességeim, vagy a helyzet, stb megfelelő megismerésében rejlik.
@Yogi (#22): Nem hipotezist. Irtam direkt.:) Hanem elmeletet..abban kell hinni is ameddig nem biztos.
(Valamint jelent még vallásos nézetrendszert, függetlenül annak bizonyítottságától. Meg még néhány dolgot, de azt hiszem, azok nem tartoznak ide. :)
Nem, pont ez a különbség: ahogy írjátok is, a hit a bizonyítatlanban való bízást jelenti (többek között). Ezért is mondtam korábban, hogy igazolt elméletben nem lehet hinni.
Hiszek abban, amiben nem vagyok biztos vagy nem tudom bizonyitani, vagy nem ismerem. En peldaul hiszek az istenben. Hiszek abban, hogy jo emberekkel kereskedem itt. Yogi abban hisz, hogy nincs isten. A tudosuk az elmeleteikben hisznek es abban higy igazuk van.
Lehet, hogy ezzel most egy újabb vitát indítok el (de ez nem baj), mert a témához nagyon is kapcsolódik.
Szóval azt szeretném kérdezni tőletek, hogy a nézőpontotok alapján, mit jelent a ˝hit˝ szó ? Miből indulhat ki az ember életében a hit ? Van-e minden embernek hite ?
Természetesen a túlvilágra való várakozás, hogy majd ott létezzünk megfelelően, ostobaság. Nagyon is fontos, hogy miként, milyen benső minőségben éljük az életünket itt, és MOST.
Leginkább erre utalnak Osho szavai is.
@Kelemen Gábor (#17): A klasszikus poén jutott eszembe:
-Te Béla képzeld beiratkoztam egy ilyen reinkarnációs tanfolyamba.
-Tényleg? És milyen?
-Jónak jó csak drága nagyon, de hát úgyis csak egyszer élünk..
@Yogi (#16): Bizony, ez így van!
Fogalmam sincs, hogy mi vár rám ˝odaát˝. Az sem biztos, hogy mindannyiunkra egyforma ˝odaát˝ vár.
Arra gondolok, hogy a kertész elvet egy csomó magot, aztán amikor látja mivé fejlődtek, szelektál, ˝egyel˝.
Itt, és most kell jól ˝csinálnunk˝ az életünket.
Egyszer egy ember megkérdezte tőlem, ha újra születhetnék, milyen testben szeretnék élni?
Mondtam, hogy egy kérészében.
Nem értette...
Pedig ez egy tökéletes sors.
Reggel megszületik. Röpköd a napfényben. Aztán szexel egy nagyot, majd meghal...
Szerintem nincs ellentét a kettő között. A lényeg, hogy most, ebben az életben éljünk úgy, ahogy szeretnénk, ne a túlvilágra várjunk. :)
Yogi (#9) válaszáról az jut eszembe, hogy egyszer valami hasonlatosat mondott Osho is, amikor a halál utáni életről kérdezték őt :
˝Nem az a kérdés, hogy van-e élet a halál után, hanem hogy, élsz-e a halál előtt˝
Persze ő messze sem az élet minél hatékonyabb kiélvezésére gondolt. Sokkal inkább a lét-tudatos életvitelre.
Ketten is írtatok lejjebb a nagyszülőkkel kapcsolatos megéléseitekről, érzéseitekről. Szintén volt részem ilyenben az anyai ági mindkét nagyszülőm halála után. Különös dolog ez, de visszajöttek hozzám elköszönni.
A magam részéről egyébként teljesen természetesnek veszem az örök létezést, valahogy mindig is annak vettem. Elmúlás nem létezik, hanem csak folyamatos megújulás. A test ugyan múlandó, de lényegünk, Van-ságunk örök, kezdet és vég nélkül.
A halál csak látóhatár.