Világnézeti eszmecsere, zenész módra

Erről az utóbbi néhány bejegyzésről jutott eszembe: olvasott itt valaki Gurdieff-et és/vagy Ouspensky-t? (Nem az interneten, hanem tényleg.)

@Les Paul (#89): A (#87) első két mondatán kívül az összes többit vitatom.

@Kelemen Gábor (#88):

Végül is mivel ˝NEM˝ pontosan? :)

@Prowler (#87): Napokig gondolkodtam azon, hogy válaszoljak-e erre a hozzászólásodra.
Látom, mások sem sietik el...

Viszont így joggal hiheted, hogy mindenki egyetért az általad leírtakkal.

Ezért most leírom, hogy én - a legnagyobb tisztelettel - NEM.

@Kelemen Gábor (#83): Igen, mondhatjuk akár úgy is, hogy ˝van aki hívást kap˝. De ennek is meg van a miértje. Azonban ez messze sem jelenti azt, hogy léteznének különb emberek, vagy olyanok akik többek, vagy kivételezettek. Szerencsére ilyen nem létezik. :)
Minden egyes emberi lény maga a létező legnagyobb csodálatosság. Mégpedig azért, mert olyas valami létezik bennünk, amiről még csak nem is álmodunk. De az a Valami, az nagyon is ott van, és minden egyes emberben önkiaknázásra vár. A legtöbben persze ezt teljes életükön át nem veszik észre, pedig az a Valami folyamatosan szólongat. No de nem is kell egyetlen élet alatt meghallania, felfedeznie ezt önmagában senkinek sem. Időt és lehetőséget bőségesen kap mindenki (még a soknál is többet, ha az kell).

@Les Paul (#82): Köszi, hogy ezt leírtad. Fontos tényező !

@Yogi (#81): Nagyon jól érzékeled mindezt. És tudod mit ? Valójában itt kezdődik az igazi nyitottság ! Tehát aki nem falcol be az első érthetetlen/szokatlan dolog hallatán, aki nem húzza fel maga köré egyből a falakat, mondván ; hogy ez értelmetlen marhaság, és különben is .....
Aki tehát nyitott a szokatlan dolgok megismerésére (félretéve a saját berögződéseit), az az ember fejlődik a lehető legtöbbet élete folyamán (lélekben). És hogy ennek mi a jelentősége ? Sokkal-sokkal több, mint azt a legtöbben akár csak feltételeznék is !

@Kelemen Gábor (#77):
Szerintem kimondottan jó, hogy felhoztad ezt az intelligencia dolgot (és látom, hogy már a helyes válaszok is megvannak eközben).
Igen az intelligencia nem feltétlenül a tanultsághoz, az iskolákhoz köthető. Ami az én nézőpontomból jelenti az igazi intelligenciát, annak nincs köze az IQ-hoz (az EQ-hoz sokkal inkább).
Ismerek pl.egyetemi docenst is, aki bár rengeteg ésszel rendelkezik, de eközben az érzelmi intelligenciája és az empátiája szinte a nullát üti. Rideg és merev ember. És ugye, sok ilyen tudós ember él e világban (mondjam azt, hogy ők az emberi megismerés kerékkötői ?....).
Mindemellett a legnagyobb bölcsek, a legnagyobb tudók (vagyis a megvilágosodott entitások) általában iskolázatlanok. Pl.a XX.század két legnagyobb bölcse a 8 osztályt sem végezte (előbb megkezdődött számukra az életfeladatuk beteljesítése, mint hogy az iskolát kijárhatták volna). És a tudásuk mégis felfoghatatlanul tágas, semmihez nem fogható (elmén túli tudás).

@Les Paul (#82): Igen. Van, aki hívást kap. Valamilyen okból Isten kiválasztja.

Ezért meddő a vita az Ő létezéséről.
Akinek megnyilvánult, az nem meséli el.
Aki mesél róla, az általában csak képzeleg. Ilyenek nagyon sokan vannak...

És vannak, akik bizonyítékokat követelnek, műszerekkel, mértékegységekkel. Na, ők azok, akik soha nem jutnak el Hozzá.
Persze volt már kivétel... Saulus - Paulus...

@Prowler (#76):

Érthető persze...Annak aki ˝jártas˝ a témában legalább elvi szinten, vagy annak aki megtapasztalta.
Viszont ez az amit igazából elméletben (tankönyvekből) megtanulni lehetetlen. :)
Kitartó belső keresés az átlagembernek...sajnos...de azért van akinek hamar sikerül találnia. Vagy mert elég nyitott, vagy mert az elméje (ego) külső, vagy belső okból valamiért összeomlik.
De utóbbitól mindenki retteg ezért inkább izzadságos munkával próbálkoznak(unk). :)

Nekem, aki kívül van ezen a világon, persze inkább csak sejthető.
Nem szeretek hangról beszélni (a ˝milyen hangja van ennek a szedőnek˝ kérdésre sosem felelek), mert szerintem nem nagyon lehet. Eleve a saját, személyes szűrőn keresztül érzékeljük, szavakkal kifejezve pedig olyan izzadságszagú lesz a leírás, hogy kinyitom az ablakot.
Amiről te beszélsz - ha jól értem -, pedig még százszor nehezebb, leírhatatlanabb.
De tényleg érdekel, nem feltétlenül azért, hogy én is ilyen ˝látó˝ legyek, csak hogy jobban megértsem, miről beszéltek, milyen a te világod. Úgyhogy ha szakítasz rá néha időt, akkor azt nagyon megköszönöm, és persze másnak is. :)

@Kelemen Gábor (#79):

Na így már értem. :)

@Les Paul (#78): Ez valóban nehéz kérdés. Féltem is leírni a hozzászólásomat, hiszen tudtam, hogy ez lesz a következő kérdés... :)

Persze. Az intelligencia nem azonos a tanultsággal.
Én még úgy tanultam, hogy nem tanulható, nem fejleszthető. Vele születünk, és ha nem történik valami károsodás, vele halunk meg.
Sokan, sokféleképpen próbálták meghatározni. Nekem egyik sem tetszik igazán...

Így aztán megfogalmaztam a magam verzióját, kimondottan a saját használatomra. :)))
Intelligencia: A Mindenség megismerésének, befogadásának, és visszatükrözésének a képessége.

Szóval kérlek, így értsd a hozzászólásomat. :)

@Kelemen Gábor (#77):

Azért azt fontos lenne körülírni, hogy mi az az intelligencia amitől ezt függővé teszed. Mit értesz ˝intelligencia˝ alatt.
Mrt pl. intelligensnek nevezzük azt aki több diplomával rendelkezik és/vagy szakavatott ismerője egy bizonyos témakörnek, vagy jól csűri-csavarja a szavakat. Pedig ezek az emberek is végtelenül ostobák tudnak lenni, sőt ugyanúgy küzdhetnek mentális zavarokkal, vagy akár hajlamosak a legszélsőségesebb erőszakra is.
Ilyen értelemben szerintem nemhogy előny, hanem jókora akadály is az intelligencia.
...és persze folytathatnám ezt a gondolatmenetet a kontrával is.

Sőt... ha nagyon sarkos lennék egy csecsemő szinte ott van amiről Prowler beszél. Ő milyen általad fontosnak tartott intelligenciával rendelkezik?

@Prowler (#67): Pedig de. ( Az utolsó két mondatodra reagálok. )
Az intelligencia nélkül esélyed sincs, hogy megszülessen benned a vágy, az általad leírtak megismerésére.

Szerintem.

@Yogi (#75):
Tudod, nehéz lenne mindezt jól érthetően magyarázni, mivel a létezésnek egy olyan aspektusáról van szó, ami az elme segítségével nem elérhető. Sokkal mélyebbre kell elmerülnie az embernek önmagában ahhoz, hogy elérhető legyen önmaga lényének azon benső esszenciája, ami tisztán felfedi az elmén túli létezés miértjeit, titkait. Ez egy nagyon más létdimenzió, mint amiben az ember általában él. Mégis ott van bennünk, mindannyiunkban ez a rejtélyes benső világ, arra várva, hogy felfedezzük. Voltaképpen ez az ember igaz ˝Én˝-je, ami túlmutat az illúziókon, és a fizikális világ káprázatán. Aki tehát képes felfedni önmaga legrejtettebb benső dimenzióit, az az ember igazi tudó, igazi ismerő lesz. Olyan összefüggésekre ébred rá a világ és a létezés dolgai kapcsán, ami messze meghaladja a tudományok által nyújtott lehetőségeket. Persze mindez nem megy egyik pillanatról a másikra. Elég állhatatos és kitartó benső keresés szükségeltetik hozzá (persze nem elme általi). Paradox módon azonban ez a benső keresés még sem igényel valamiféle tevékenységet, hanem a végtelen benső csend állapotát elérvén lép működésbe. A többi pedig már adja önmagát.
Nem tudom, hogy ebből így mennyi érthető (elképzelhető, hogy szinte semmi), tehát majd apránként írok róla, a témákhoz kapcsolódva. Úgy szerintem picit több látható belőle.
Most e hétvégén sajnos meglehetősen kevés időm lesz a gép előtt ülni, de azért majd megpróbálom figyelemmel kísérni az itteni beszélgetéseket.

@Prowler (#72):
Igen, itt nyilván két tök különböző dologról beszélünk. :)
De nem baj az, pláne ha tényleg pontosítjuk.
Te hogyan fogalmaznád meg, amiről beszéltél? Hogyan magyaráznád el nekem (vagy akárkinek, aki nem érti, de tényleg szeretné érteni)?

@Les Paul (#73): Szerintem is így van ez. :)