Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
Videó és zene ajánló
Videó,zene ajánlók,és beszélgetések ...
Egy híres Duke Ellington nóta, melynek egy hasonló változatát én egyébként a Steely Dan-től ismerem:
Ez is de jó! ! ! !
Na és persze Simom Phillips is ott van a szeren....
Mekkora zene volt ez ! Számomra Jan Hammer minden idők egyik legnagyobb billentyűse....
@Talpi (#5271): Ez az a szám amelyik előbb volt itthon sláger, mint a Hallelúja... Na jó, nem ez a változat...
Eléggé érdekes:
Te jó Ég!
@saszi (#5267): Nem mondtam, hogy unalmas. Azt mondtam, unom. A sportközvetítéseket is unom. Biztos nem unalmas, mert egy csomó embert meg érdekel. Számomra meg teljesen érdektelen.
@Flór Gábor (#5264): szerintem az egyik stílus sem unalmasabb, jobb, rosszabb a másiknál, Én személy szerint azért változtam zenehallgatás terén, mert az adott időszakban más zenében mozogtam. Amikor egy akusztikus projektben vagyok, nyilván közelebb van hozzám a jazz. Most instrumentális rock-pop-metal. Ez is meghatározza, mert az embernek eleve képben kell lennie. Másrészt ha benne vagyok, akkor jobban rálátok más produkciókra, mint amikor kívülállóként eljut az emberhez a felszín, ami tényleg unalmas.
@Kala (#5265): A bluegrass-t mindig szerettem. Meg a western swinget, de az nem nagy kunszt, mert az majdnem gypsy swing, csak kofbojosan tolják. :)
@Flór Gábor (#5264): Én meg az utóbbi 10 évben a szintén 100-féle country bizonyos fajtáira is rákaptam.... :-)
@saszi (#5263): Ez nem törvényszerű. Én utoljára huszonévesen hallgattam rockzenét, a metált meg még akkor sem. De most már rockot sem hallgatok, és egyre jobban unom sajnos. Vannak alapvetések, mint a Zeppelin pl., de amúgy elképzelhetetlen, hogy valaha is úgy hallgassak rockot, mint régen.
@Lorand Komaromi (#5258): Ez egy körforgás, később ugyanúgy vissza fogsz találni a rock-hoz. Én is évekig szinte csak jazzt hallgattam, bár én nem hozzáértő szinten, csak mert tetszett. Aztán mégis visszatértem a metalra. manapság már egyáltalán nem hallgatok jazzt. Bár Bensont a mai napig az egyik kevenc zenészemnek tartom.Az egyetlen állandó a komolyzene, ami végig kíséri az életem.
@Lorand Komaromi (#5258): Ez egy körforgás, később ugyanúgy vissza fogsz találni a rock-hoz. Én is évekig szinte csak jazzt hallgattam, bár én nem hozzáértő szinten, csak mert tetszett. Aztán mégis visszatértem a metalra. manapság már egyáltalán nem hallgatok jazzt. Bár Bensont a mai napig az egyik kevenc zenészemnek tartom.Az egyetlen állandó a komolyzene, ami végig kíséri az életem.
@Lorand Komaromi (#5258): Nem jól vetted ki, pont ezért próbáltam pontosan fogalmazni, és nem tudást írni, hanem információt, értést. Mindegy az, milyen módon szerzed meg az ˝értést˝, tanulás vagy kíváncsiság általi edződés útján, maximum annyi lesz a különbség, hogy a tanulás következtében meg fogod tudni mondani, hogy milyen jól használja a tengelyharmóniákat, meg ilyenek, a normál, csak hallgatói esetben pedig hallani fogod, hogy mennyivel érdekesebb.
Én pl. úgy kezdtem jazzt hallgatni, hogy a bluest követte a dixieland, aztán a bop, aztán a cool, free, fúziós, etno stb. És ezen a folyamaton úgy mentem végig, hogy közöm nem volt az elmélethez, szaxofonozni konkrétan Charlie Parker miatt kezdtem, mert imádtam, ahogy játszik, pedig a bebop nem éppen egy kétakkordos lakodáré. És amúgy ebben elég sokat segített a magyar rádió, mert iszonyat mennyiségű jazzműsor volt éjszakánként, tehát nem kellett érte kutakodnom stb. hanem szembejött. És amikor eljutottam odáig, hogy meg is tanulom, már konkrét jazztörténeti ismereteim voltak, meg olyan műfaji elemek voltak a fülemben, amik a fogalmamban egyáltalán nem.
@Talpi (#5257): Hogy honnan közelítesz, nézőpont kérdése. Meg az is, mennyit fogadsz be az adott műfajból. Ilyen pl. a Delicatessen című film, ami egy abszurd vígjáték. Imádom. Aztán egyszer megnéztem egy vallástörténettel és filozófiával aktívan foglalkozó barátommal, aki elmagyarázta, mi mit is jelentett pontosan, és én megdöbbentem. Azóta más szemmel nézem a filmet, de ugyanúgy röhögök a vicces részeknél.
@Kala (#5256): Hát, ráértem, nem volt kész a vacsora. :)
Persze, az az 5% hallgat fúziós jazzt, kortárs komolyzenét meg ilyeneket. Ha azokat a sznobokat nem számítjuk, akik azért halgatják, mert az milyen művelt dolog.
@Kala (#5253): ˝ÉN elismerem a tudást, de biztos sokaknak pár perc után elkezdi agy agyi zsigereit fárasztani.˝
Az en szereny velemenyem, Gáborral ellentetben (mar ha jol vettem ki a hozzaszolasabol, hogy o a jazz zeneelmeleti alapjainak ismeretet szabta meg az emeszthetosegenek felteteleeul), hogy ez ˝megszokas˝ kerdese. Amikor eloszor kezdtem el jazz fusiont hallgatni, eloszor nekem is az agytepoen disszonansnak, idegesitonek tunt amikor a gitaros kilepett az altalam megszokott skalakbol, ritmusbol, de idovel rajottem, hogy ez teszi szamomra sokkal erdekesebbe a szokasos instrumentalis rocknal. Most mar nem nagyon hallgatom az utobbit, mert unalmas, Meolat, Gambalet, Holdsworth-ot pl. viszont annal inkabb. Ez pl. egy nagy kedvencem, mindharom muzsikus nagyon kellemesen szolozik: